Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-22 / 17. szám

t) ELMAIj) ARORSZ A ti , Csütörtök. 1942. jannár 2! ! Elítélték a városi gőzfürdő tolvajait {A Délmagyarország munkáját snlól) Hírt adtunk arról, hogy a városi gőzfürdőben sorozatos lopások fordultak elő az ntóbbi időben. Szombaton a szegedi rendőrségnek sikerült elfognia ifj. Magyarfalvi Metzing Gyula 19 éves gyári munkást és Farkas Béla 19 éves kifutót, akik két ízben meglopták a gőzfürdő vendégeit. Első ízben január 14-én voltok a fiirdohén és álkulccsal nyitották fel az egyik kabint, amelyben Móricz József rnháí voltok. A lopást Magyarfalvi követte el, ő is nyitotta ki a kabint, míg társa vigyázott, hogy meg ne lepjék őket. A lopást sikerült elkövetnie. Móricz minden értéktárgyát, órát, cigarettatárcát és 10 pengőt tartalmazó pénztárcáját magukhoz vették. első lopást követte a második. .Tannár Ifién újból elmentek a gőzfürdőbe és fürdés után újból hozzákezdtek a lopások végrehajtásához. Ekkor is Magyarfalvi nyitotta ki az egyik kabint, amelyben Ttólyay Mihály polgári iskolai tanár és Rózsa József városi becsüs ruhái voltak. Magyarfalvi itt is értéktárgyak után kntotott és sikerült Is Bólyaytól 30. Rózsától 40 pengő értékfi különböző tárgyakat elvinnie. A lopott holmi kőzött kevés pénz, töltőtoll és Csavaros ceruza volt, amelynek egy részét, őrtálló társának adta. A lopás Titán eltávoztak a fürdőből, de hamarosan észrevették a dolgot. A rendőrség még aznap elfogta a tolvajokat, a lopott holmi nagy részét ekkorra már eladták. 'A két fiatalembert szerdán délben kísérték át az ügyészségre és dr. Mrcsér József ügyész azonnal dr. Molnát Tstván törvényszéki tanácselnök elé állította. A tárgyaláson a két vádlott beismerte a lopásokat, elmondották, hogy lopási Céllal mentek a fürdőbe. A bíróság ifj. Magyarfalvit háromhónapi. Farkast kéthónapi fogházra ítélte. Lapáttal agyonverte haragosát A tábla helybenhagyta a nyolcévi fegyházbüntetést (A Délmagyarország munkatársától) Tfj. Rosta János 28 éves esanáda pácai gazda az elmúlt év szeptemberében az egyik Csanád apácai gazdálkodó munkavezetője volt. Szeptember 2-án a vilmamajori hatodánál a gazdálkodó búzáját rakták he a vagonokba, amikor arrafelé ment Taőskó Sándor Csanádspácai legény, aki régi haragosa volt Rostának. Tacskó kötekedni kezdett, mire Rosta a kezében lévő vBslapáttal nekiment és fejbesujtotla. Tacskó erre kirántotta a bicskáját és fenyegető magatartással ment Rosta felé. aki a bicskát látva, hátrálni kezdett. Tacskó eközben állandóan hangoztatta. Hogy most leszámol vele. Rosta ijedtében, amikor már haragosa egészen közel volt hozzá, felkapott egy falapátot és a nyitott bicskával hadonászó Tacskó fejére ütött. Az pIső ütés nem volt (lílerfo és ezért towáfch JapáüwU" a támadót, mindaddig, amíg az eszméletlenül el nem terült a földön. A verekedésre többen a helyszínre siettek, akik első segélyben akarlak részesíteni a. sérült legényt, akkor azonban már nem volt benne élet. A szegedi törvényszék Bókay-tznácsa október 23-'án tárgyalta az ügyet és nem fogadta el a legény védekezését, amely szerint önvédelemből cselekedett. A törvényszék nyolcévi fegyházbüntetéssel sújtotta ifj. Rosta Jánost. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy túlment a jogos önvédelmen, amelynek hevében haragosa halálát okozta. Fellebbezés folytán szerdán került az ügy a .szegedi ítélőtábla Curr.v-ton'ácsa elé, ahol az iratok ismertetése és az orvosszakértők meghallgatása után dr. Némeáy Gyula a büntetés enyhítését kérte. A tábla az ejsőbírósági ítéletet indokaival együtt helybenhagyta. Az ítélet még nem jogerős Látható* di. ÍM ta&úiatáuwnábate... (A Délmagyarország munkatársától) t Illedelmesen kopogtunk az ajtón. — Szabad — mondta egy ködös, kissé náthásan fátyolozott hang. Beléptünk. Kabátunkat szorosabban gomboltuk be, sálunkat erősebben hurkoltuk a nyakunk köré és kesztyűnkbe belefujtunk egy kis meleg levegőt. Mert idebenn, ebben a helyiségben niég hidegebb van, mint a külvilágban, lévén ez a helyiség dr. Tél professzor laboratóriuma. Nagy munkában találtuk. Havasan csillogó fehér koponyáján hatalmas kucsma helyezkedett el féloldalra dőlve jelezve ázt, bogy ez az ur nem veszi komolyan az egész téli ügyet. Vita a mínusz 24 tokról. .. — Professzor ur, nagyon haragszunk önre... — szegeztük neki azon. nal mindazt a bosszúságot, amelyet nekünk az utóbbi betek alatt okozott — nem veszi tekintetbe gyarló emberi természetünket s olyan vadul támad nekünk, hogy még a csontjaink is dideregnek ... i Ránk nézett és szemében kaján mosoly bujkált — Ugyan kérem,- törődöm is én az emberekkelt... Nem látja, hogy sokkal komolyabb ügyekkel foglalkozom? Éppen most dolgozom ki az újfajta jégcsapképződés és a kornak megfelelő hócsillagalakzat tervezetét. Nem kis munka ez kérem, mert meglehetősen magasan járnak a felhők, amelyekből az anyag nagyreszét merítem. Figyelemre sem méltatva bennünket. tovább dolgozott a pipetták között. I Engedelmet kértünk, hogy rágyújthassunk. Hová gondol maga szerencsétlen ember? Hogy itt a már kész jégcsapjaim szenvedjék meg az ön néhánv percnyi élvezetét? ... Majd ha fagy. fiatalember! Hangjában annyi méltatlankodás volt, hogy sietve eldugtuk a cigarettatárcát. nehogy ránkfujjon egy adag hideg levegőt. Professzor w, azért ami sok, az mégis csak sok — folytattuk a zsörtölődést. _ Az, hogy a természet hivatalos engedélye alapján néhány fokkal lenyomja á hőmérőt, még csak hagyján, éhhez már hozzá vagyunk szokva Szegeden. De hogy azt a furcsa passztót engedje meg magának, hogy például szerdán reggel 24 fokra »hüsitse« le a Mgnnyoszlopot, ez már mégis csak botor cselekmény Lássa be, hogy nekünk van igamnk. akik emiatt igen kellemetlen lénynek tartjuk önt... Tél orofesszor. a ,,nehéz természetű ..." — Nem ön az első és nem Sn az utolsó, aki kellemetlennek tart engem — szólt dr. Tél professzor a lom. bikok mógül. — De ba nem tetszem, hét menjen el innen. Ajánlanám tán a fecskék Útját. \ Vázoltuk a fecskék és az emoereR közötti lényeges különbséget az útlevelek beszerzése tekintetében. Erre csak az volt a megjegyzése hogv viseljük következményeit annak, hogy egaber gejk e»»mt*nk. Nem lehetett vele vitázni, nem lehetett meggvőzni, elképesztően nehéz természetű lény dr. Tél professzor. Hiába sorakoztattuk fel érveinket, amelyek azt voltak hivatva bizonyítani, hogy itteni ténykedése teljesen antiszociális, embertelen és módfelett haszontalan: nem is méltatott feleletre. Ehelyett megfogta kezünket (azóta fagykcnőccsel ápoljuk) és a laboratóriumi asztalhoz vezetett. Gyorsított fagyasztást eljárás... — Nézze meg közelről, min dolgózom. Ebben a lombikban például olyan vegyszert készítettem, nmelylyel az idén pontosan három héttel előbb fagyasztottam meg a Tiszát, mint az elmúlt esztendőben. Nekem is haladnom kell a korral és ezért állandóan tökéletesítem a fagyasztó si eljárásokat. Megnyugtattuk, hogy minden nagyrabecsülésünk az övé ezért a nagyszerű találmányért. Ha rajtunk múlna, ezzel az eljárással őt magát is — befagyasztanánk. — Nem is hiszi, hogy mennyi a dolgom mostanában, — szőtté tovább mondanivalóit. — így például a város egyik-másik részében fokozottabban kell vigyáznom arra, högy céljaimat elérjem. Nekem ugyanis — nyíltan megmondom .önnek —, az a célom és rendeltetésem, bogy amit az emberek szélien elterveznek, azt én a lehetőségek határain belül minden igyekezetemmel meggátoljam. így például ha egy njszegedi lakos azt akarja, hogy gyümölcsfáján bimbó és majdan gyümölcs legyenf ennek én minden erőmmel ellenállok. Nézze csak meg, milyen szép munkát végeztem már a gyümölcsfák 'ágain! öröm nézői! Körülpislogtunk, hogy hamarjában mit vágjunk a fejéhez. Szándékunkat észrevette ós gyorsan fánkrázta egy hózsák tartalmái, majd átszúrt készenlétben tartott jégszigonyaival. Mozdulni sem tudtunk: belénk fagyott a lélek. — Professzor ffr. elnézését kérjük, ne bánjon velünk ilyen hidegen — kérleltük —, hiszen voltaképpen esak jót akarunk . .. Valamennyire felengedett, de ettől a perctől kezdve állandóan figyelt a szeme sarkából. — Magtik emberek, olyan sült bolondok, hogy egyenesen megáll az eszem. Velem akar ön hadakozni 1 — kérdezte sötéten és gyorsan fehérre meszelt a fejünkön egy marék hajszálat — Hehehe ... — mekegett valami nessetésttlét a fo*ai körött föWSdtébb elégedett hangon, látván Sfrb» len elszomorodásunkat Aztán meg© győződve arról, hogy minden továb© bi támadás észszerűtlenaégét belát* tuk: tovább mutogatta munkájának eddigi eredményeit. — Nagy terület az idén az, aaflt be kell járnom. Azelőtt — fiatalabbl koromban — kényelmesen el tudtam végezni a munkámat, mert egyszerűen a folyó partján tevékenykedtem. Most ki kell mennem messzi vidékekre. Tél ur és a szivek .. • _ Látom a szemében — morgott kedélyesen — ho,gy nem tetszem öd« nek, haragszik rám. Nos, nehogy nz< hig\ je, hogy az emberekkel nem foglalkozom eléggé. Nézze esak meg H emberi sziveket. Elég keményre gyasztottam őket, elismerheti... ' Elismertük. Ez láthatóan íclbuzdi* totta, mert most már igy füstölgött — Nehogy azt bigyje, hogy például a művészet szolgálatába nem alli'om kellőképpen a munkásságomat. Igen sok találékonyság kell például ahhoz, hogy összeállítsam az ablakok jégvirágainak millió rajzát. Vagy nézze meg. milyen utolérhetetlenül szép mintákat alkotok például egy utcai lam* paernyőböl. lámpabuitkolatból Csüngő, ragyogó jégcsap, szikrázóan fehér szépség az egész világ. Maganate is nagyon tetszett, maga didergő bolond, á munkára. Olyan dicsbimnu-zl zengett a játékaimról a napokban aí njsagban, bogy elhatároztam: megörvendeztetem magát és társait néhány uj játékkal, néhány uj formával, néhány uj fokkal.. Mert nekem is megvan ám a magam művészete — mordta öntelten és gyorsan becsomagolt 29 métermázsa zúzmarát, hogy arányosan elossza a szegedi fák között. — Nem jön ebéhelni? — kérdezzük, hogy végét vessük ennek az önmagasztalásnak. — A, önnel semmieselre sem — jelentette ki. — Én itt jeget eszem. — És utána megy majd havat hányni — mondtuk neki vidoran Dfl az idős professzor nem szereti a tréfát. Ugy bezuzmarázta a képünket, a ruhánkat, hogy majdnem attól koldub tunk. I ! Tél professzor és az idöjóslatok i , — Hanem éppen maguk ne szóljanak egy szót se _ mondta búcsúzóul feddő hangon. — Maguk előtt, újságírók előtt semmi se lehet titok. Megírták még az ősszel, hogy mikor milyen hideget és mennyi havat hozok a földnek erre a vidékére. Noe hát é* nem akartam magukat meghazudtolni! • szórói-szóra ugy cselekedtem, ahogyae megjósolták. Nézze meg az döjárásl jóslatokat: eddig ugv történt mindpn, ahogy azt maguk elképzelték Szidják csak önmagukat, ne engem ... Ennek Tél professzor megindította a ventillátort, amellyel olyan szelel csinált, hogy mindenestől kisodort bennünket a laboratóriumból. Egy bó. bucka tetejére zuhantunk és eltűntünk saját sulyuDk miatt a hótömeg aljában. Még most is ott ülnénk, ba » város nem lenne gondos házigazda és ki nem szállíttatná a hóbuckákat —olykor-olykor, lassacskán — a Tiszapartra Mikor kifordítottak bennünket: Tél professzor éppen szemlét tartott a parton. — A. jó hogv találkozunk — üdvözölt kedélyesen. — Elfelejtettem megmondani onnok. hogy nemcsak ön, én magam is meg vagyok dermedve. — Csak nem? — hitetlcnkfdünk — És miért? — A tavasz miatt — mondta és elsündörgőtt. Süvítő szelet hagyott maga mögött (inaron) Törökországban' szabályozzák a cukorárusitást Istanbül, január 21. A városoY hatóságai elrendelték, hogy átmenetileg szüntessék be a cukorárusitást. Minden kereskedőnek be kell jeleetento kŐMitetét (MTI)