Délmagyarország, 1942. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-17 / 13. szám

a rendőrség tezárúa a szegedi rikkancsharc akiáii A rikkancsok nem tagadták meg a munkái és nem iarioiiaU „tiltott gyűlésé" — Mii mondanak újság­árusok a szokatlan háborúról (A Délmagyarörszág munkatár­sától) Beszámolt a Délmagyar ör­sság arról, hogy Szögeden rikkancs­háborúság tört ki. Említettük a háborúság kezdetének indítóoka it„* amelyek szerint a sze&edi rikkan­tok utasítást kaptak, hogy csak azokat a® njságokat árusíthatják, amelyek a Szeitz-eég birtokában vannak. A karácsony előtt kitört harc eseményei között az történt, hogy a Szegeden lévő 30 rikkancs na­gyobb része ma nem árusíthat több budapesti lapot Mint meg­fítuk: a rikkancs-ügy a rendőrség elé került több feljelentés kapcsán. Névtelen feljelentés érkezett a rendőrségre, hogy a szegedi rik­kancsok nagyrésze megtagadta a munkát a bégnek s az erre vonatkozó határozatot pedig tiltott gtrílléseH hozta meg. Ugyanakkor! olyan feljelentés is érkezett, hogy * Cégtől megvált rikkancsok meg akarják verni azokat, akik to­vábbra is kihordják a Cégnél lévő újságokat A rendőrség megtette a szüksé­ges intézkedéseket s ezzel kezdetét vette a rikkancsháború rendőrségi epizódja. A lapárusokat beidézték a rendőrségié és kihallgatták őket a tiltott gyűlésre, a munkabeszünte­tésre, vagyis a sztrájkra és a fe­nyegetésekre vonatkozóan. A ki­hallgatások Után további iintézike­déeek következtek, amelyek aalán olyan eredménnyel jártak, bogy a rendőrség lezárta az ügy aktáit. Az ügy hivatalos része ezzel még nem zárult le, a legközvetlenebb érdekeltek: a rikkanesok azonban a maguk részéről is igyekeznek a tör­vényes keretek között megtenni mindent, ami a mai nehéz és a téli Hideg időben biztosítja nehezen megszerzett kenyerüket Megkérdez­tünk néhány régi szegedi rikkan­csot: mondják el a furcsa háború­ság néhány részletét. 25 éve ... ftreg nénike áll előttünk. Ala­Fsony, mindbét fülére nagyot hall. A hideg ellen kendőkkel védekezik. Hatvankét esztendős, özvegy "Ró­bert Gyulánc a nove. — 1917. óta vagyok rikkancs, — kezdi csöndes, öregesen reszkető hangján —, de meg ilyent nem ér­tem meg. Ebből a, keresetből tar­tom el magam. Egyedül élek ezek­kel az öreg lábakkal szaladgáltam, amennyire tudtam a városban es hordtam ki különösen a külvárosi Fészekre az újságokat. Éppen kará­csony előtt történt hogy azt mond­ták nekem, nem árusíthatom azo­kat a lapokat, amik nem nála van­nak, például a „Magyar Nemzetet". Én, kérem szépen, td vagyok szo­rulva, minden fillérre s ezért to­vábbra is átvettem a másik bizo­mányostól és továbbra 1s árusítot­tam azokat az újságokat, is, ame­lyekről letiltottak. Egy napon aír tán kikutatták a szatyromat ás "megmutatták, bort vannak útiam olyan lapok is, amiket az utasítás értelmében nem lenne szabad áru­sítanom. Erre aztán nem kaptam többé attól a cégtől egyetlen lapot sem, már a karácsonyi lapoktól is elestem. így bizony füstbe ment kérem szépen a kis karácsonyi ke­reset . . . Azóta • is naponta 1.50 pengő a veszteségem. Dehát nem mondhatom azt kérem, hogy ezeket, meg ezeket a lapokat nem árusí­tom, mert mi, rikkancsok nem egyetlen bizományosnak vagyunk az alkalmazottai, hanem mindenült keresünk néhány fillért, ahol lehet. Mert megtörtént, hogy egy napon másik laptól is eltiltanak a aztán lassan-lassan minden- lap kikerül a kezemből ... És akkor itt állok öregen, betegen, kereset, fillér, ke­nyér nélkül. Még azt is elmondom, hogy a vevők, előfizetők állandóan panaszkodnak a harC kezdete óta, hogy nem kapnak lapot. Hát ez nem szép dölog, kérem. Valahogy el kellene intézni, mert mi szegény rikkanesok kernlünk abba a hely­aetbe. hogy egyre, kisebb lesz a ke­nyerünk . . , Kern lehel eltiltani... A Kígyó-patika sarkán lévő árúsbódc tulajdonosa: Kátai Ist­ván. a következőképpen mondta el M ügyet: — A rendőrségen elmondtuk, hogy nem tartottunk tiltott gyű­lést, mert gyűlést egyáltalán nem is tartoltunk. A Bagolyvárban bo­rozgatás közben beszéltük meg, hogy bennünket nem lehet eltiltani egyetlen lap árusításától sem, mert ezzel a mi kenyerünk lenne egy da­rabbal kisebb. Én kérem, továbbra is árusítom a Magyar Nemzetet, meg a többi lapot is, amit kézhez kapok, mert ebből áll a kenyerem. Árusítják a többiek is néhány ki­vételével. mert hiszen, mint a rend­őrségen is megmondtam, nem lehe­tünk mi. rikkancsok egyetlen vál­lalat alkalmazottal. Mi az Újságok­ból élünk évek. évtizedek óta, nem lehet tehát azt mondani, hogy most pedig ezt, vagy azt a lapot nem árusítjuk. Mi nem politizálunk, ha­nem dolgozunk, mert élnünk kell és a tikká neskereset nem olyan sok, hogy a legkisebb fillérről is lemondhassunk. Kátai István Családos ember. Asszonyt, meg a gyerkeket látja el. Becsületcsen akar dolgozni tovább­ra is. Elmondja, még, bogy soha senkit sem fenyegettek meg, nem mondta egyikük sem azt, hogy a „sztrájktörőket" megverik. Ilyenről egyáltalán nem is esett szó, ez nem az ő fegyverük. „Nem mi szUnteHUU be a munkái" Kétgyermekes családapa: Zsikai András, így beszélt a rikkanCshá­borúról: — December 15-én történt — mondotta —, nemsokkal azután, bogy a Magyar Nemzet, vape né­hány mis 1*p 458*t Szeitz Fércbe úrtól„ hogy délután négy órakor a cégnél, ahol átvesszük szokás sze­rint az odaérkező lapokat, kijelen­tették, hogy nem árusíthatjuk a Magyar Nemzetet és azokat a la­pokat, amelyek megvonták a bizo­mányosi megbízatást ettől a Cég­től, Kijelentették, hogy aki ennek az utasításnak ellenszegül, az nem kap azokból a lapokból, amelyek a cégnél vannak bizományban. Nem tudtuk, mit csináljunk, de aztán néhány napi tanakodás ntán mégis­csak arra a következtetésre jutot­tunk, hogy ennek a felszólításnak nem tehetünk eleget, A közönség is állandóan követelte tőlünk azokat a lapokat, amelyeknek árusításától eltiltottak, úgy, hogy végül is el­határoztuk, hogy minden lapot áru­sítani fogunk, akármelyik bizomá­nyosnál van is. — Egytől-egyig szegény emberek vagyunk — folytatta Zsikai An­drás. — Egy hónapja folyt már ez a harc, míg január 12-én délben ismét arra szólítottak fel bennün­ket, hogy ne árusítsuk a nem nála lévő s az általa letiltott lapokat. Mi kijelentettük hogy eddig is ánr aítottnk, ezután is árusítjuk. Ekkor azt mondták nekünk, hogy mi, akik árusítottuk a letiltott lapokat; — mehetünk, ahová akarunk, a cég­től többé nem kapunk lapot. — Mi meg ezután is ottmarad­tunk, hátha sikerül még megegye­zést találni. Ekkor felszólítottak bennünket, hogy írjunk alá egy nyilatkozatot, hogy esak az ő lap­jait árusítjuk, az általa letiltott la­pokat nem. Ha ezt aláírtuk, akkor megkapjuk a karácsonyi segélyt. Ezt a kötelezvényt a rikkancsok nagyresze wewi írta alá. Másnap megbeszéltük egymás között as ügyet s elhatároztuk, högy ha nem kapunk a cégtől lapot, akkor nem árusítjuk. Aztán különféle felje­lentések miatt a rendőrségre idéz­tek bennünket. A rendőrségen azt az utasítást kaptuk, hogy vegyük fel a munkát ismét, hogy helyreáll­jon a béke és továbbra is nyugod­tan dolgozhassunk, kereshessünk. Erre szükség is lett volna, mert hiszen mindnyájan szegénysorsú Családos emberek vagyunk. Éppen ezért másnap reggel kimentünk az állomásra és jelentkeztünk a lap­elosztásnál. A kint lévő tisztviselő azonban kijelentette, hogy csak a nála lévő jegyzeten feltüntetett rikkancsoknak ad lapot. Ebben a névsorban azok a rikkancsok szere­peltek, akik aláírták a kötelez­vényt. Ezzel aztán nyilvánvalóvá is vált. hogy nem mi szüntettük be, vagy nem mi akarjak beszüntetni a munkát, nem mi akarunk sztráj­kolni, hanem a cég nem ad nekünk lapot azért, mert másuál lévő lapokat is árusítunk. Én nem akarok semmit so mondani, de azt megértheti mindenki, ha az ember ad a rikkancsbecsületre. Mi a ke­nyerünket féltjük, a Családunk meg­élhetését és ezért továbbra is béké­ben, becsületesen dolgozni aka­runk. ' A rikkancsok nyilatkozatához nincs hozzáfűzni való. A háborúság ! új momentumaként az ügy a rend­I őrségi fésze egyelőre lezárult, mert bebizonyosodott, bogy a rikkancsok nem követtek el semmiféle tör­vényellenes dolgot. A háborúság most mis terrénumokon folyik to -rább. A • holvwt 'nillaoatdyilftg az. i dblmagyabor5zag e ' Szombat, 1942. 1 a n a A r 17. »3 hogv a szegedi rikkancsak eleriyé szően kis része nem vehet át a ti lalom értelmében olyan lapot árú sításra. amely nem a Rzeitz-cégnél van, a számottevő része pedig nem kap árusításra a cégtől lapot azúr­mert a többi lapot is árusítja. Á harcnak nem is annyira rendőrsé­gi epizódjai vannak, mint inkább szociális vonatkozásai. A szegény­sorsú rikkancsok „kenyérharca" a mai korszakban többszörös súllyal esik mérlegre és így érthető ha a gyors kibontakozási lehetőségek számbevétele a hatóság részéről is — előbb, vagy utóbb — megtörté nik. Elsőrendű CIROKSEPRŐK kaphatók Barakonyi Rózsi seprökötödéiében Szeged, Polgár-utca 8. sz. Pénteken reggel veszedelmes tűz támadt a Szeged-állomáson (A Dclmagyarország munkatár­sától) Pénteken reggel a Szeged­állomás éttermében tartózkodók erős füstszagra lettek figyelmesek. Csakhamar észrevették, hogy a füst a kisétterem egyik mennyezetsbb­kánál szivárog, nemsokára röpogárt lehetett hallani, mely után a meny­nyezet egy része megrepedt és mái látszott a mennyezeten a parázs. A% Sllomásiigyeletcs tiszt a vas­úti személyzettel azonnal egy víz­vezetéki sugarat szereltetett és megkezdték a tüz oltását. A tűz, amely már néhány nap óth lap­panghatott, gyorsan terjedt, i ímennye^ot már belül te égett, és rövid idő múlva néhány négjfzetmé­ter nagyságban leszakadt. A tűzoltóság nagy készültséggel Horváth István főparancsnok ve­zteésével. majd a műszaki mentő­csapat és a mentők Kopasz Irtván tűzoltóparancsnok vezetésével né­hány perC mnlva a helyszínen volt. Megállapították, hogy a tüz már igen előrehaladott állapotban volt, nemcsak a mennyezet ég, hanem már átterjedt a padlás- és tetőszer­kezetre is, a lángok az egyik tűz­fal mellett már kitörtek, félő volt, hogy a főépület tetőzete teljese.% lángbaboral. A jéggel bevont bádogtetőzete­ken egymásután kúsztak fel a tűz­oltók és tűntek el a sűrű fojtó füst­ben a padlások belsejében, ahol si­került is megakadályozni, hogy az teljes erőt vegyen és elpusztítsa a tetőzetet. A végleges oltást 8 óra körül fejezték be a tűzoltók és vo­nultak be a laktanyájukba. A tűz­oltósággal kivonult mentőknek is akadt dolguk. Tóth Imre városi tűz­oltó a jeges tetőzeten megcsúszott, és a 2 méter mélyben lévő padi ás­mennyezetté zuhant. Belső zúzód á­saival a közkórházba szállították. A | tüzet a kéménybe, épített cterends­i okozta.

Next

/
Thumbnails
Contents