Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-14 / 285. szám

ni antiboiscvisti kiállitás líiiro uasHii igazolványai > TMMMAI HWIHIMI kaphatók Irodalmi széljegyzetek Al órcg Dumast emlegetik a ko­Ufuwcg mintaképének, soha semmi pénz iram volt neki elég, Lét kézzel is szórta, mert hogy tellett. Egyszer husi aranyra volt sürgősen szüksége, maga maiit el érte a kiadójához. Tá­vozásakor csinos szobaleány nyitott neki ajtót s a szépnem hódolója bele­betegedett volna, ha nem csípi meg az arcát. Mivel pedig minden szí­vességet honorálni Hlik. kezébe nyom­ta a pirn'ó lánynak a buszaranyos te­kercset. Azt. amire olvan sfirgíis szük­sége volt. Magyar írók sem maradnak ár­nyékban, ha hohémsferről van szó. Vem gondolunk éppen Arany János­ra, hiseen a szent öreg na svon is fo­gához verte a garast. Vörösmarty -rm tartozott a prédálók kóré, Pető­finek pláne nem volt mit pazarolnia. De az apróbb csillagok mindig könv nvrbbcn vették a világ baját Ulsznyav Kálmán, korának nép­szerű lírikusa. szintén ebbe a rendbe tartozott. A hatvanas években bele­szeretett dabasi Halász Idába s mi­vet a leinv sem idegenkedett tőle. megkérte a kezét. Az apa sehogyan se tudott örülni ennek a kapcsolat­nak hnzta-halaszlotta a döntést, na­gyobb jövőt szánt a leányának de a szerelmesekkel már abban az időben is nehezen lehetett boldogulni Az öreg Halász vésröl is elővette I.i.sxuvayt. Uram. poéta uram. tudom hogv t»r> hobó hajlamú emher. hát ne k© médláraunk Vallja be. hogv van-f sdóssága ? — Egv kevés, szerénvkedett Lisz­syay. — Az összeg mondja meg. hogy mj a kevés és mi a sok. HaHjnk hát — Háromezer pergő forint. rireg Halász kinvitotta a pénzes szekréóvét. előszedett belőle három­ezer forintot , — Itt van fizessen ki az utolsó krajcárig mindent, nem szabad teher­rel kérdeni az nj életet. Verebe! lehetett volna fogatni Lísznyawal. olyan jé kedvvel távo­zott a menyasszonyos házból, igv ta lálkozott útközben Vshnt Imrével és Sáros! Gyulával. — Gyérekek. van-e pénzetek? — Nem igen. hangzik a megszokott kérdésre a szokásos válasz, hiszen na volt is néha valamijük, nem jutott idő rá. hogv megmelegedjen a zse­bükben — Kéné-e? — folytatja Lisanvay a csiklandós témát. — Hogy lehet ilyen ostobaságot kérdezni? Már hogv a fenébe ne ké­ne. — Aztán mennyi? \Ta, majd megtréfálom en ért a« álomlátót. gondolja Vahot a oda­vágja. — Száz forint. Mire T.ixznvsv etbiggveszti m aj­kát — Háromszázezerért kiátkoznál a vi­lágból? — Az is jó. Ie®feljebá> megpröhál­cozom. hogyan hozzam össze magam |obb idők eljöveteléig. Vahot otán megkapta a maga há­romszáz pengőjét Sárosi fs. aztán egvött haladtak tovább a Váczi-utcán Mire a végére értek, éppen kétszáz forintja maradi LisznyavnaV. annyi barátjával találkozott, akik véletle­nül szintén piHanatmn pénzzavarban • venvedtek. — Gyerekek, kialtotta akkor lel­kendezve, fészkelődik a zaebemben ez • pár rongyos garas Gvertek a kis kovnloba. El is mentek. A harálok többes »námbst», a pénz egvesben. 'A pesti ifjúság T.isznvayt válasz­totta meg. bogv menjen az országos líítdöftoégcel Frdéfvtv megvinni sw Unió hitét. A költő érlelt a reprezen­tálásboz is. Ftkcte-crdőnéi volt a ta­lálkozó. de már Nagyváradtól 'egy­lovas hintó vitte Lisznyayt. aki at­közben illő méltósággal fogadta a megyei urak üdvözlését. Szónoklatot hallgatott meg a Fe­kete-erdőnél is. még pedig a kor póz­divatjához biven egyik lábát a hintó lépcsőjén pihenteivé, jobb kezét a mentéje, zsinórjába akasztva. Ebben a kissé feszes helyzetben azonban megcsúszott, hasraesett. Az urak rémültén futottak hozzá, hogy a segítségére legyenek. Lisznyay azon­ban mozdulatlan maradt, épp csak bogv a két karját terjesztette ki és pátoszosan csendüli meg a hangja: — Leborulok előtted imádott test­vévhaza! Olyan ügyesen csinálta, hogv min­denki meg volt róla győződve, igv akarja ő maaa is. Feledésbe ment irója a régi kor­nak Or.orav \rpád. aki szintén nem járt a szomszédba egy kis hobémsé­gévt. A szerencsétlen embert olvan nyomorba sodorta a betegsége, meg a könyelmiisége. hogv az Trók Egye siiletp alapos s/emlék és helyzet-fa iiulmánvozások után fiOO forint se­gél vt utalvánvozott ki a számára. Ozorav. a pérvzel a zsebében, nagv­nri fflőgge) indult sétautiára. egész közelálló ismerősei sem tudták meg­érteni. miért fopadia a köszöntésüket olvan teeres»kedö(-n Knzben egy szőnyegkereskedő előtt elhaladva, pompás szmírrtSt TOSZ ész­re a kirakatban. Nvomban bemegv. hiszen az ilyesmit közelről lehel job­ban mejrtapas/lalni Szép holmi volt, elsőrendű — Aztán mi az ára? — ritszázölven forint. _ Csomagol iák !>e és küldjék a la­kásomra. — mondta nagvuri gőggel 'ttfivetve a ball-ttlanul sok pénzt De legalább volt valami a rozoga •'"•von. meg a papírcsomókkal folté, nas/tntt asztalon kiviil a szobában. Pardon, egv szalmafonatos szék is volt A bútorzat tőhM részét — ugv is. mini envhe túlzást — ma* rf* el­vitték > bitelenők. mer ** ^sfca*ok Párisi Nagy ftruház Rt. szeged (Csekonics- es mss-u. sarok) december 14-én délelőtt 10-től délután 6 óráig ÁRUHÁZUNKAT NYITVA TARTJUK. Karácsonyi játékokat, karácsonyfa díszeket és ajándéktárgyakat ma vásároljon KÉRJÜK KIRAKATAINK MEG T FJ K INTÉSÉT t Tünedezőben 1 az iskolai találkozók! Ha figyelemmel kísérjük az isko­lai találkozókat összehívó hírlapi fel­hívásokat, szomorúan állapíthatjuk meg, bogy e felhívások niindritkábban jelennek meg. Tünedezőben vannak ;iz iskolai találkozók. Ennek okát több indokkal lehet magyarázni: háborús állapotok, a tőlünk még mindig elsza­kított részeken lakó iskolatársak, sze­rény anyagi körülmények, közönyös­ség. nemtörődömség s talán nem utol­sósorban egyéb szempontok, az idők más irányvonala ... De hagyjuk az elmélkedést és so pánkodást, inkább meneküljünk a mul­tak emlékeihez! A békés múlthoz amikor szeretet, megértés vezérelte a sziveket. A széthúzás, gyűlölködés romboló képei ismeretlenek voltak előttünk. íme nálnnk sem lett össze­biva a negyvenöt éves találkozás, most következnék nemsokára az öt­venéves, ex is elmarad... Keressük tehát a mnitfeól a kellemes emlékekel. nmelvcket a legjobban szerettünk TfjiIsiik fel a tíz év előtt lefolyt — negyvenéves — találkozó emiékeit Elevenítsük fel a régi. kedves gondo­latokat. a múltra emlékeztető knposo latokat, amelveket — amint mondani szokás — igv idézhetünk magunk elé. ahogy a régi fiatalság megőrzött tár­gyait szoktuk öreg levelesládáinkból, előszedni. A Hz év előtti negyvenéves talál­kozó' A feledés homályába merülő emlékek kőziil előtűnik egv-egy ked­ves kép és felélednek a hozzáfűzött visszaemlékezések. Közel 50 év elölt fejeztük be egyetemi tanulmányainkat és a rajonsva várt íkutvabőr* diplo­ma birtokában szétszéledtünk az, or szág minden tájára, bursuf véve az egymást szerető társainktól. Negy­ven év után ismét összelőttünk — utoljára. — E néffvévtizedes találko­zónak kétségtelenül megvoltak a ma­guk felejthetetlen mozzanatai, ám egy­ben a szomorú árnyoldalai is Mert az öröm mellett, fáidalrpó* emlékeket vált ki a kedves, régi. meg­hitt barátokkal együtt Uji'gatni a m"b tak lefolyt eseményeit, akikkel egvfitt követtük el gondtalan iffusáeunk ezer bohóságait, amikor még rakoncátlan fiatalok voltunk. Visszaemlékeziün1-. hogy 40 évvel azelőtt, mint erőtö] és reményektől duzzadó ifjak indultunk neki az életnek és íme. ma már szinle ín! is vagvunk az élet delén is. Szo­morn megállapítani, hogv azóta a re­ménvek összetörlek az élet nehéz csa­fáiban, a régi bohóságok eltűntek és megszülettek hrlvébe: a gondok, csa­lódások, kiábrándulások. Már magára a találkozóra való felhívás is szomorú érzést fakasztott szivünkbe. Kegyetlen adatokai tárt elénk, az elmúlás szomorú képét, be­számolván, hogv immár negvvenöt kartársunknt szólított el a Halál és már csak ötvenen vagvunk életben E kimutatás adatai még szomorúbbá váltak azzal is. hogv az összejövetelt iel/ő időt megelőzőleg is i bét alatt, ismét kevesebben lettünk két derék ló kartárssal és azt látjuk hogv minő. inkább szűkül a baráti kör. eltávoz­nak lassankint a réri. jó paitások.. Sok-sok keserű érzést fakasztott fvnnnnk a távolmaradásukat kimentő 'evetek felolvasása is. Románia. Cseh­szlovákia. Jugoszlávia.,, ott éltek tőlünk elszakítva, drága testvéreink és rítt szolgálták a közevészsécögvet niagvsr hűséggel, hozzánk való ra taszkodássa I és bizonyára velfirl. "gvfltt sírtak a negyvenéves találkor­alkalmából, velünk együtt dobban' meg a szivük amikor róluk szeretet fel megemlékeztünk, a baráti össze, •nrrlet óráiban . fis hogvnp vérzett volna s/ÍTÜnk ••mikor a meejelenésl kimentő, leve­lek elénk tárták, hogy azért Q.em jö­hettek közénk, mert nem kaptak útle­velet, vizumot. Mások azért nem je­lenhettek meg, mert szűkös anyagi körülményeik gátolták ebben. És mi­lyen szeretettel öleltük át azt a drága barátot, aki eljött közibénk, de azt csak ugy tehette nieg, hogy sovány bevételeiből mindennap elcsipegetett 10—20 filléreket és inér évekkel az­előtt meg kellett kezdenie a gyűjtést, hogv a szükséges összeg összesz,ápo­rodjék Milyen áldozatkészség, milyen meghaló megnyilatkozása a baráti hűségnek, a vélünk való együttérzés­nek Mii ven megható volt a testvéri sze­retetnek öröm kitöréseit látni és vé­gig nézni az.l. amikor bosszu-hosszu évtizedek után a/ egybegyűlt 24 öreg férfi, egvmás kehlére borulva, ölelte, csökő lla eevmást. Mindez az összetar­tásnak. egymás. megbecsülésének olvan kimondhatatlan megnyilatkozá­sát mutatta, amelv hiz.onvára felejlhe­tellen élrnénv marad, minden résztve­vőnek — életet végéig, fis a sok-sok fájdalmat keltő mozzanat után is. milyen boldogok voltunk, együtt iött­hetnl néhánv órái. amikor huszonnégy baráti kéz kapcsolódott öss/p. mint egv elszakitliatlan lánc... Ha sivár is a jelen, ha kietlennek is látszik a jövő. az az öröm. amely e/időkben is. az igaz ember áthatni kénes, a mult baráti emlékeinek gvő­nvört nvujtó. örökkön üde talaiábót táplá]kozb"tik csuoán Bennünket nemcsak földi kötelék hanem lelki közösség, s/eretel. az. önbecsülés es szivünk dobbanása fűzött egymáshoz. Sokkal többel ér ez minden gomb­Kukba tűzött ielvénvnél. tagsági i*8' •zolvánvoknál. Egvütt haladtunk mi mindannyian a törhetetlen utakon és igv verődtünk össze, hasonló gondol­kodó nálvntársak \ közel félszázados, meg nem tar­tott iskolai találkozás előtt, ha visz­szátok intek emlékeimben, uey érzem1 nem vagvok egyedül. Magam előtt iá­lom iskolatársnimn! és megragadva kezüket, hozzájuk kiállók: »Barátaimi Bennünk niér nem a Jörő szunnyadoz (">l évtizedes harcainkat egvütt vívtuk meg. nem apadó, hanem fokozó erő­iéi. magasztos pálvánk szolgálatá­ban öreg férfiak lettünk, de bizonvá­ra még színes emlékek fűznek egy­máshoz. ifjúságiink megtépázott múlt­jához*. E megemlékezés csak akkor lehet télies, ha nem feledkezem meg azok­ról sem. akik már közülünk örökre eltávoztak. Tisztelve szerelem, ra­jongva becsülöm emlékeiket F'dént ragyog tiszta nevüknek arauv csillo­gása és forró könnyeimmel öntözöm a felelni nem tudó rögöket, amelye* alatt pihennek. Eljöttem érzéseimen® sirhantjukhoz. eljöttem hozzájuk hitrt szívni lelkembe és fogadalmat tenni hogv emlékeik visszamaradtak szi­vembe és visszamarad a kegvclot, me­lyet mindig a ragaszkodás és megbe­csülés fog táplálni és őket felejthetet­lenné tenni. üreg barátaim! Vége az ifjúkon álmoknak és visszamaradt egy fáj­dalmas kérdés? Vájjon fogjuk-e egy­mást még láthatni vagv csak a sír­domboknál jöhetünk össze? Ugv lá­tom a baráti kezek többé már nens kapcsolódhatnak össze és ebből szi­vünkbe markol a fájdalom érzése éf a szomorú megállapítás: Rizoiiv kár hogv tfinedezőben vannak az iskoiaj találkozók! Nagyon knr Franki Antal Tökéletes I törlés oüdotölás, szép hajszinezés, egyéni arcápo ás kozmetikus fodrásznál, lldllldl Dugonics-tér ti. Tel. 1451 Deccmbef 2#an hctctbi) 11 arakor Magyarnóta M1TINE « Belvárosi Moziban. Közreműködnek : LdS7ií Imre, Orfc^IS SáR­fior, P1tn<l$7fnfl (Misán) Isifén. Wfló I6MS. Iláranu Pun , Börasu Pál. e,4véte,b^ *'

Next

/
Thumbnails
Contents