Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-14 / 285. szám

ni antiboiscvisti kiállitás líiiro uasHii igazolványai > TMMMAI HWIHIMI kaphatók Irodalmi széljegyzetek Al órcg Dumast emlegetik a koUfuwcg mintaképének, soha semmi pénz iram volt neki elég, Lét kézzel is szórta, mert hogy tellett. Egyszer husi aranyra volt sürgősen szüksége, maga maiit el érte a kiadójához. Távozásakor csinos szobaleány nyitott neki ajtót s a szépnem hódolója belebetegedett volna, ha nem csípi meg az arcát. Mivel pedig minden szívességet honorálni Hlik. kezébe nyomta a pirn'ó lánynak a buszaranyos tekercset. Azt. amire olvan sfirgíis szüksége volt. Magyar írók sem maradnak árnyékban, ha hohémsferről van szó. Vem gondolunk éppen Arany Jánosra, hiseen a szent öreg na svon is fogához verte a garast. Vörösmarty -rm tartozott a prédálók kóré, Petőfinek pláne nem volt mit pazarolnia. De az apróbb csillagok mindig könv nvrbbcn vették a világ baját Ulsznyav Kálmán, korának népszerű lírikusa. szintén ebbe a rendbe tartozott. A hatvanas években beleszeretett dabasi Halász Idába s mivet a leinv sem idegenkedett tőle. megkérte a kezét. Az apa sehogyan se tudott örülni ennek a kapcsolatnak hnzta-halaszlotta a döntést, nagyobb jövőt szánt a leányának de a szerelmesekkel már abban az időben is nehezen lehetett boldogulni Az öreg Halász vésröl is elővette I.i.sxuvayt. Uram. poéta uram. tudom hogv t»r> hobó hajlamú emher. hát ne k© médláraunk Vallja be. hogv van-f sdóssága ? — Egv kevés, szerénvkedett Liszsyay. — Az összeg mondja meg. hogy mj a kevés és mi a sok. HaHjnk hát — Háromezer pergő forint. rireg Halász kinvitotta a pénzes szekréóvét. előszedett belőle háromezer forintot , — Itt van fizessen ki az utolsó krajcárig mindent, nem szabad teherrel kérdeni az nj életet. Verebe! lehetett volna fogatni Lísznyawal. olyan jé kedvvel távozott a menyasszonyos házból, igv ta lálkozott útközben Vshnt Imrével és Sáros! Gyulával. — Gyérekek. van-e pénzetek? — Nem igen. hangzik a megszokott kérdésre a szokásos válasz, hiszen na volt is néha valamijük, nem jutott idő rá. hogv megmelegedjen a zsebükben — Kéné-e? — folytatja Lisanvay a csiklandós témát. — Hogy lehet ilyen ostobaságot kérdezni? Már hogv a fenébe ne kéne. — Aztán mennyi? \Ta, majd megtréfálom en ért a« álomlátót. gondolja Vahot a odavágja. — Száz forint. Mire T.ixznvsv etbiggveszti m ajkát — Háromszázezerért kiátkoznál a világból? — Az is jó. Ie®feljebá> megpröhálcozom. hogyan hozzam össze magam |obb idők eljöveteléig. Vahot otán megkapta a maga háromszáz pengőjét Sárosi fs. aztán egvött haladtak tovább a Váczi-utcán Mire a végére értek, éppen kétszáz forintja maradi LisznyavnaV. annyi barátjával találkozott, akik véletlenül szintén piHanatmn pénzzavarban • venvedtek. — Gyerekek, kialtotta akkor lelkendezve, fészkelődik a zaebemben ez • pár rongyos garas Gvertek a kis kovnloba. El is mentek. A harálok többes »námbst», a pénz egvesben. 'A pesti ifjúság T.isznvayt választotta meg. bogv menjen az országos líítdöftoégcel Frdéfvtv megvinni sw Unió hitét. A költő érlelt a reprezentálásboz is. Ftkcte-crdőnéi volt a találkozó. de már Nagyváradtól 'egylovas hintó vitte Lisznyayt. aki atközben illő méltósággal fogadta a megyei urak üdvözlését. Szónoklatot hallgatott meg a Fekete-erdőnél is. még pedig a kor pózdivatjához biven egyik lábát a hintó lépcsőjén pihenteivé, jobb kezét a mentéje, zsinórjába akasztva. Ebben a kissé feszes helyzetben azonban megcsúszott, hasraesett. Az urak rémültén futottak hozzá, hogy a segítségére legyenek. Lisznyay azonban mozdulatlan maradt, épp csak bogv a két karját terjesztette ki és pátoszosan csendüli meg a hangja: — Leborulok előtted imádott testvévhaza! Olyan ügyesen csinálta, hogv mindenki meg volt róla győződve, igv akarja ő maaa is. Feledésbe ment irója a régi kornak Or.orav \rpád. aki szintén nem járt a szomszédba egy kis hobémségévt. A szerencsétlen embert olvan nyomorba sodorta a betegsége, meg a könyelmiisége. hogv az Trók Egye siiletp alapos s/emlék és helyzet-fa iiulmánvozások után fiOO forint segél vt utalvánvozott ki a számára. Ozorav. a pérvzel a zsebében, nagvnri fflőgge) indult sétautiára. egész közelálló ismerősei sem tudták megérteni. miért fopadia a köszöntésüket olvan teeres»kedö(-n Knzben egy szőnyegkereskedő előtt elhaladva, pompás szmírrtSt TOSZ észre a kirakatban. Nvomban bemegv. hiszen az ilyesmit közelről lehel jobban mejrtapas/lalni Szép holmi volt, elsőrendű — Aztán mi az ára? — ritszázölven forint. _ Csomagol iák !>e és küldjék a lakásomra. — mondta nagvuri gőggel 'ttfivetve a ball-ttlanul sok pénzt De legalább volt valami a rozoga •'"•von. meg a papírcsomókkal folté, nas/tntt asztalon kiviil a szobában. Pardon, egv szalmafonatos szék is volt A bútorzat tőhM részét — ugv is. mini envhe túlzást — ma* rf* elvitték > bitelenők. mer ** ^sfca*ok Párisi Nagy ftruház Rt. szeged (Csekonics- es mss-u. sarok) december 14-én délelőtt 10-től délután 6 óráig ÁRUHÁZUNKAT NYITVA TARTJUK. Karácsonyi játékokat, karácsonyfa díszeket és ajándéktárgyakat ma vásároljon KÉRJÜK KIRAKATAINK MEG T FJ K INTÉSÉT t Tünedezőben 1 az iskolai találkozók! Ha figyelemmel kísérjük az iskolai találkozókat összehívó hírlapi felhívásokat, szomorúan állapíthatjuk meg, bogy e felhívások niindritkábban jelennek meg. Tünedezőben vannak ;iz iskolai találkozók. Ennek okát több indokkal lehet magyarázni: háborús állapotok, a tőlünk még mindig elszakított részeken lakó iskolatársak, szerény anyagi körülmények, közönyösség. nemtörődömség s talán nem utolsósorban egyéb szempontok, az idők más irányvonala ... De hagyjuk az elmélkedést és so pánkodást, inkább meneküljünk a multak emlékeihez! A békés múlthoz amikor szeretet, megértés vezérelte a sziveket. A széthúzás, gyűlölködés romboló képei ismeretlenek voltak előttünk. íme nálnnk sem lett összebiva a negyvenöt éves találkozás, most következnék nemsokára az ötvenéves, ex is elmarad... Keressük tehát a mnitfeól a kellemes emlékekel. nmelvcket a legjobban szerettünk TfjiIsiik fel a tíz év előtt lefolyt — negyvenéves — találkozó emiékeit Elevenítsük fel a régi. kedves gondolatokat. a múltra emlékeztető knposo latokat, amelveket — amint mondani szokás — igv idézhetünk magunk elé. ahogy a régi fiatalság megőrzött tárgyait szoktuk öreg levelesládáinkból, előszedni. A Hz év előtti negyvenéves találkozó' A feledés homályába merülő emlékek kőziil előtűnik egv-egy kedves kép és felélednek a hozzáfűzött visszaemlékezések. Közel 50 év elölt fejeztük be egyetemi tanulmányainkat és a rajonsva várt íkutvabőr* diploma birtokában szétszéledtünk az, or szág minden tájára, bursuf véve az egymást szerető társainktól. Negyven év után ismét összelőttünk — utoljára. — E néffvévtizedes találkozónak kétségtelenül megvoltak a maguk felejthetetlen mozzanatai, ám egyben a szomorú árnyoldalai is Mert az öröm mellett, fáidalrpó* emlékeket vált ki a kedves, régi. meghitt barátokkal együtt Uji'gatni a m"b tak lefolyt eseményeit, akikkel egvfitt követtük el gondtalan iffusáeunk ezer bohóságait, amikor még rakoncátlan fiatalok voltunk. Visszaemlékeziün1-. hogy 40 évvel azelőtt, mint erőtö] és reményektől duzzadó ifjak indultunk neki az életnek és íme. ma már szinle ín! is vagvunk az élet delén is. Szomorn megállapítani, hogv azóta a reménvek összetörlek az élet nehéz csafáiban, a régi bohóságok eltűntek és megszülettek hrlvébe: a gondok, csalódások, kiábrándulások. Már magára a találkozóra való felhívás is szomorú érzést fakasztott szivünkbe. Kegyetlen adatokai tárt elénk, az elmúlás szomorú képét, beszámolván, hogv immár negvvenöt kartársunknt szólított el a Halál és már csak ötvenen vagvunk életben E kimutatás adatai még szomorúbbá váltak azzal is. hogv az összejövetelt iel/ő időt megelőzőleg is i bét alatt, ismét kevesebben lettünk két derék ló kartárssal és azt látjuk hogv minő. inkább szűkül a baráti kör. eltávoznak lassankint a réri. jó paitások.. Sok-sok keserű érzést fakasztott fvnnnnk a távolmaradásukat kimentő 'evetek felolvasása is. Románia. Csehszlovákia. Jugoszlávia.,, ott éltek tőlünk elszakítva, drága testvéreink és rítt szolgálták a közevészsécögvet niagvsr hűséggel, hozzánk való ra taszkodássa I és bizonyára velfirl. "gvfltt sírtak a negyvenéves találkoralkalmából, velünk együtt dobban' meg a szivük amikor róluk szeretet fel megemlékeztünk, a baráti össze, •nrrlet óráiban . fis hogvnp vérzett volna s/ÍTÜnk ••mikor a meejelenésl kimentő, levelek elénk tárták, hogy azért Q.em jöhettek közénk, mert nem kaptak útlevelet, vizumot. Mások azért nem jelenhettek meg, mert szűkös anyagi körülményeik gátolták ebben. És milyen szeretettel öleltük át azt a drága barátot, aki eljött közibénk, de azt csak ugy tehette nieg, hogy sovány bevételeiből mindennap elcsipegetett 10—20 filléreket és inér évekkel azelőtt meg kellett kezdenie a gyűjtést, hogv a szükséges összeg összesz,áporodjék Milyen áldozatkészség, milyen meghaló megnyilatkozása a baráti hűségnek, a vélünk való együttérzésnek Mii ven megható volt a testvéri szeretetnek öröm kitöréseit látni és végig nézni az.l. amikor bosszu-hosszu évtizedek után a/ egybegyűlt 24 öreg férfi, egvmás kehlére borulva, ölelte, csökő lla eevmást. Mindez az összetartásnak. egymás. megbecsülésének olvan kimondhatatlan megnyilatkozását mutatta, amelv hiz.onvára felejlhetellen élrnénv marad, minden résztvevőnek — életet végéig, fis a sok-sok fájdalmat keltő mozzanat után is. milyen boldogok voltunk, együtt iötthetnl néhánv órái. amikor huszonnégy baráti kéz kapcsolódott öss/p. mint egv elszakitliatlan lánc... Ha sivár is a jelen, ha kietlennek is látszik a jövő. az az öröm. amely e/időkben is. az igaz ember áthatni kénes, a mult baráti emlékeinek gvőnvört nvujtó. örökkön üde talaiábót táplá]kozb"tik csuoán Bennünket nemcsak földi kötelék hanem lelki közösség, s/eretel. az. önbecsülés es szivünk dobbanása fűzött egymáshoz. Sokkal többel ér ez minden gombKukba tűzött ielvénvnél. tagsági i*8' •zolvánvoknál. Egvütt haladtunk mi mindannyian a törhetetlen utakon és igv verődtünk össze, hasonló gondolkodó nálvntársak \ közel félszázados, meg nem tartott iskolai találkozás előtt, ha viszszátok intek emlékeimben, uey érzem1 nem vagvok egyedül. Magam előtt iálom iskolatársnimn! és megragadva kezüket, hozzájuk kiállók: »Barátaimi Bennünk niér nem a Jörő szunnyadoz (">l évtizedes harcainkat egvütt vívtuk meg. nem apadó, hanem fokozó erőiéi. magasztos pálvánk szolgálatában öreg férfiak lettünk, de bizonvára még színes emlékek fűznek egymáshoz. ifjúságiink megtépázott múltjához*. E megemlékezés csak akkor lehet télies, ha nem feledkezem meg azokról sem. akik már közülünk örökre eltávoztak. Tisztelve szerelem, rajongva becsülöm emlékeiket F'dént ragyog tiszta nevüknek arauv csillogása és forró könnyeimmel öntözöm a felelni nem tudó rögöket, amelye* alatt pihennek. Eljöttem érzéseimen® sirhantjukhoz. eljöttem hozzájuk hitrt szívni lelkembe és fogadalmat tenni hogv emlékeik visszamaradtak szivembe és visszamarad a kegvclot, melyet mindig a ragaszkodás és megbecsülés fog táplálni és őket felejthetetlenné tenni. üreg barátaim! Vége az ifjúkon álmoknak és visszamaradt egy fájdalmas kérdés? Vájjon fogjuk-e egymást még láthatni vagv csak a sírdomboknál jöhetünk össze? Ugv látom a baráti kezek többé már nens kapcsolódhatnak össze és ebből szivünkbe markol a fájdalom érzése éf a szomorú megállapítás: Rizoiiv kár hogv tfinedezőben vannak az iskoiaj találkozók! Nagyon knr Franki Antal Tökéletes I törlés oüdotölás, szép hajszinezés, egyéni arcápo ás kozmetikus fodrásznál, lldllldl Dugonics-tér ti. Tel. 1451 Deccmbef 2#an hctctbi) 11 arakor Magyarnóta M1TINE « Belvárosi Moziban. Közreműködnek : LdS7ií Imre, Orfc^IS SáRfior, P1tn<l$7fnfl (Misán) Isifén. Wfló I6MS. Iláranu Pun , Börasu Pál. e,4véte,b^ *'