Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-11 / 282. szám

Nemzetgyalázási ügyek a szegedi törvényszék ötöstanácsa előtt (A Délmaggarország mut> kőtáradtól) A szeged fötjvényszék ötöstatíácsa snerdán délelőtt vonta felaVŐPségTe Kurjansky Arzénné 60 éves aíenttamási gazdálkodó feleségét, mert ez év tavaszán több ízben megsértette a magyar nemzetet. A bácskai bevonulás után májusban történt, hogy Knrjacskyné a szenttamási magyarok füleballatára sértegette a magyar államot és a magyar nemzetet. Dicsérte a szerb Araimat és mindenképpen azon volt, Kegy a magyarokat megbotránkoztassa. Ismerősei többször figyelmeztették, hogy jé lesz hallgatni, a szerbeknek te bele kell illeszkedniük a magyarországi viszonyokba te alá Ve® magukat vetniük a magira?! törvényeknek Hiába volt azonban as Intelem, Körjaeskyné továbbra te szidalmaata a magyarokat Végre is feljelentés lett a dologból, a vádlottat szerdán vonta felelősségre a bíróság a magyar nemzet és a magyar állam megbeISpülése ellen folytat.ólagosan elkövetett vétség miatt. A tárgyaláson tagadta a terhére rótt bűncselekményt és az egész feljelentést fosszIndulatú tettnek állította he. Csupán annyit ismert be, hogy a szerb líraimat dicsérte. A bíróság több tynnt hallgatott k;. valamennyien megerősítették a vádban foglaltakat. Elmondották, hogy Kurjacskyné öreg, izgága a.szszony, aki nehezen akart beletörődni a megváltozott helyzetbe. A bíróság iOÓ pengő pénzbüntetésre ítélte a vádlottat, aki sírva fogadta az ítéletet, amelyben az hg>ész és a vádlott te megnyugodott. Ugyancsak szei;dán tárgyalta a* Btöstanáes Lenhóf Gáspár 71 éves bácsújlafei földműves ügyét is, aki májusban az egyi bácsújlaki kocsmában tett sértő kijelentést a magyar nemzetre. A bíróság jogerősen egyhónapi fogházra ítélte. Ma olvasni kell az újságot! Debrecen, december 10. Koczán Pálné gesjteridi lakos 2 pengő 40 filléres ár helyett 2.00 pengőért árulta a sacsa kilóját a debreceni piacon. Az asszony árdrágítás miatt a debreceni biróság elé került, ahol azzal védekezett, hogy nem ismeri a hatósági árakat, mert ő neui olvas újságot. Dj\ Pogány Béla biró nem fogadta el a védekezést, Koczánnét jogerősen egyhónapi fogházra Ítélte s az itélet indokolásában rámutatott arra, hogy ma különösképpen olvasni kuli az újságot, az abban megjelenő rendeleteket, mert a törvény nemfedása senkit sem meptesit a következményektől, 40,592.500 > 24 I | > » p e n g o nyeremény az erdélyi nyereménykötvény játékesélye! Örömök, félelmek, mesék, valóságok emberek és állatok az apró emberek apró színházában Egy délelőtt a bábszínház világában (A Delmagyaiország munkatársától) Apró szinház apró függönnyel és apró díszletekkel. A nézőtéren apró székek és a székeken apró gyerekek. Minden kicsi most itt a teremben: Judit néni óvodájában vagyunk, ahol a gyerekek néhány perc múlva táncolnak és hasbeszélnek Csordás mester bábjai a pirinyó színpadon a pirinyó függöny előtt. Itt van a teremben az egész világ. A színpadon távoli városok exoth»us utcái és festett emberei várják « szereplést, a színpad mögött Vitéz János, Füstös Pali, a Boszorkány, a Varázsló, a Rossz és a Jó zsinegekre fűzve várja azt a pillanatot, amikor a mester keze majd életet ad a nyugvó törzsnek és a moz dulatla.ii végtagoknak. Nagy világ van itt kicsinyben, hiszen lényegében az egész világ zsinegre fűzött valami, amelynek minden élő és élettelen teremtménye zsinegre fűzve várja, hogy valaki rángassa őket. Csengő fogja jelezni az előadás kendetét. Harc a baba körül A padok szélén kisleány kuksol mérges arccal, szótlanul. Kezei között prémes kabátkába bujtatott pislogó babát szorongat Amikor feléje közeledik valaki, még jobban magához szo ritja a bábut. Egyik lányapróság ©1 akarja kérni tőle. —• Nem adom, menj innen! Nem adom, nem adom, nemadom, nemadom ... I Anyuka aszonta senkinek se adjam oda! Tudod?!... Menj innen! Enyhe nevetés fut keresztül a jelenlévő szülőkön. A kisleányt hamarosan otthagyja mindenki. Egyedül marad a babával, amelyik éppen lehunyva üvegszemét, alszik az ölében. Alighanem unja a dolgot, az egyedülléte! és édesen mogorva kis gazdáját Egyik sarokból veszekedés hallatszik, nem komoly, csak olyan mértékű, amilyen mértékben a kis kölykök kis dolgok fűlött hajba tudnak kapniA vége gyors kibékülés, merthát veszekedni nem szabad. Ttt van a kőzetben az óvónéni, aki hol jószéval. hol pedig megfelelő eréllyel, de mindenképpen rendet és bókéi teremt Nagy világi kicsinyben. Megszólal a csengő A ssüuai nem akaró banaüavar hirtelenül eJül: a teremben kiaszik a villany. Minden szempár rászegeződik a halvány fénnyel kivilágosodott színpadra. Néma csend, amelyet hirtelenül megbont a csengő Kezdődik. A gyerekeket mintha hipnotizálná a színpad; akik az előbb még alig fértek a bőrükbe, akiknek kis torka pillanatra sem szűnt meg működni, most néma mozdulatlanságául, valósággal megmeredve nézik a színpadot. Aztán mikor egy ii akkos-klakkos, elegáns fiatalember libben a színpadra törzsén és végtagjain millió zsineggel: egyszerre megelevenedik a nézőtér is. Csengő nevetések, felemelkedő kezek uyqlnak a s?inpad felé, ahol a /Pardon Madám, hogy a szivem önért dobog* cimij foxtrott ütemére pompás táncot kezd a frakkos figura. Magyarruhás legény és lánv követi ezt az urat: csárdást ropnak a színpad mögötti gramofon zenéjére. Ezt már nem lehet nyugodtan kibirnj! öt-hat Ms kölyök ugrál lel az apró székekről és a terem közepén olyan csárdásba lendül a lábuk, hogy valóságos verseny keletkezik a szjnpad bábuja és a nézősereg között. A krőuapuss és a krokodil A következő száni, a Krampusz tánca. Groteszk mozdulatokkal libben a színpadra a Krampusz, szinrejövetcle hirtelen bonyodalmat idéz elő. mert az egyik csöppség — a földből alig kilálszi kis szöszke leány — ugy megijed. hogy le kelj vinnj a színpadról az ijesztő szörnyet. Aztán mégiscsak megbékél vglghegy a kicsj, anyja mellé Kujtk a »nagy székekem és szorongva Hé, <te hősi tétekkai végien* m a tiwot. Kis kutya táncol be a szinpadra, afféle Bonzo-kiadás — feketében. Táncol, ugat, aztán egyszercsak nagyot visit, mert a színen megjelent egy krokodil, — hamm! — bekapja a farkát ós morogva kivonszolja a színpadról. A jelenet óriási felháborodást kelt a nézőkben. Egyik kislány keserves sírásba kezd. — Meghajt a tistutat... Wyejo viszsaa tistuta... Nem lehet ellenállni a kérelemnek. Vissza kell hozni a kiskutyát annak bizonyságául, hogy nem hált meg, él és semnii baja nincs. Most már krokodil nélkül kell megismételni a jelenetet, mert a krokodilra mindeuki ha ragszik, a kiskutyát pedig mindenki sajnálja. A táncoló kis kutyafigurát azzal biztatják a nézőtér cs'öppségei, hogy nem kell félni, majd mi elkerget jiik a krokodilt!... fts ugy látszik meg is tennék, lia volna mersze a szinpadra jönni. Végtelen nagy ar, elszántság az arcokon. Jancsi és a lekvár Sok tánc, sok kis mese, Füstös Pali, a Jó és a Rossz, Vitéz János és a Varázsló meséje után tanulságos történetke következik Jancsiról és a lekvárról. Jancsira — alulról mozgatott rongybábu — rábízza a mamája a lekvár őrizését. Mialatt távol van, azalatt Jancsi megeszi a lekvárt és megkéri a néző gyereksereget, hogy el nc árulják. A nézőtérről harsány biztatás és bizonykodás pereg feléje: — Nem mondjuk meg, nem mondjuk meg. Aztán etgyszercsak visszajön a mama és követeli a lekvárt. Jancsi ötöthatol, végre kijelenti a nézők felé kacsintva, hogy /Megette a macska*. Ebben a pillanatban egyik kisleány — ismert szegedi kereskedő gyermeke — dühödten felugrik, kariát es mutatóujját kinyújtva, mint valami mozgó lelkiismeret — a színpad felé kiáltja: — Hazudsz az cdesanyáduak, tc rossz gyerek?! Igenis ő ette meg néni bérem, nem a macska! Hazudik f És felzug a terem; két pártra szakadt a gyerektábor. Vannak- akii: védik Jancsit, mert hiszen apró gyerek 6 is és melyik gyerek nem kóstoft már titokban a lekvárba? A tábor egyik része szidja a tábor másik részét azért, mert elárulta Jancsit. Jancsi pedig szomorúan várja a büntetést a színpadon, ami nem is marad el: a mama alaposan elnásnágolja. Ez már tetszik mind a két félnek, mert hát hiába, a rossznak el kell vennie méltó büntetését. Ezzel végei is ért a bábszínház Kedves délelőtt volt a gyerekek között. Tánc, jókedv, gyermeki öröm. tanulság a — .felnőtteknek is. (maron) A német parancsnokság 200 ezer dinár jutalmat tűzött ki Mihájlovics bandavezér tejére Belgrád, decembep 10. A szerbiai legfőbb német parancsnokság az ! összes szerb lapok, valamint a bel' giádi rádió útján felhívást adott ki Ebben leszögezi, hogy Drazsa Mihajlopies, a szerbiai kommunista bandák vezére, aki jelenleg bujtogató és bujkál, eljátszotta aat a lehetőséget, bogy vele szemben megértő. és méltányos magatartást tanúsítsanak. Ezért a legfőbb német parancsnokság felszólít mindenkit, oki Mihajlatjies hallétéről löd. jelentse azt, illetőleg juttassa a banda vezért a hatóságuk kezére. A hatóságok a dyepiravexetöfték. vagy annak, aki Mih*j!Qvj«*ot kj»*pigál tat-ja. 3mm dini*6 iutahu.nl adnak. 1) ÉLMAbV AKOfiSZAC E Csütörtök, 1941 december 11. *J cA korponat biro Az időben, mikor Bercsényi Miklós generális csak igen szorongatta £ bányavárosokat, megjelent Kurpon? falai alatt is. Elősorolta, hány szekér kenyérre, oldalszalonnára van szüksége, nem feledkezvén meg a számos vágómarhákról és birkákról sem. — Hát az a leánysereg mit akar? — kérdezte a vezér. Gyönyörködve legeltette szemét .i szebbnél-szebb virágs/alakon, akik elébe kívánkoztak. — Mondjátok, szépségeim, mondjatok bát. — Legyen Korponán állandó orvos, mondta az első. A szeretőme' ágyba döntötte a falaink közt pusztító hagy máz-járvány cs nincs aki meggyógyítsa. — Pallosjogot kérek a városnak mondta a másik, dacosan felvetve z részegítő szemét. — Gyermekem, nézett rá Bercsényi derűsen, mit avatkozol olyan dolgokba, amik nem tartoznak rád? — Nagyon is tartoznak, villogott az a szép szem. Megcsalt a szeretőm, haljon is meg. Bercsényinek nem kellett már a hagymázos korponai kenyér, sietve odább vonult, hanem azért a város megkapta az állandó orvost, meg a pallosjogot is. Csakhogy aztán a doktor leleplezte Krametz biró furfangját Dehogy »? volt Korponán járvány, ő eszelte ki, hogy elriassza a kunuokat. Amin meg Rákóczi fejedelmünk ingerült te! szokatlanul. — Le kell mosni a gyalázatot, itt az alkalom, hogy gyakoroljátok is a pallosjogot. Vétessék feje a bírónak. — Nincs is pallosunk, jegyezte meg az egyik tanácsbéli. — Alit érnél vele. ha volna, mordult rá a másik. Hóhérunk sincs. Elkezdtek hát tanakodni, hogy mit csináljanak. Beszéltek, argumentáltak késő estig, akkor kihirdették a szentenciát. — Nézd Krametz Mihály, nagyon érdemes, becsületes biránk, meg kell halnod. Itt az itélet Írásban, szedd a sátorfádat és menj Kassára, va.gy ha inkább a gusztusod szerint van, Pozsonyba. igazold magad, hogy igaz ügyben jársz s kérd meg az ottani hóhért- hogy vágja le a Tejedet a nvakadról. A biró el is ment. további sorsát nem meséli el Mikszáth. De mintha most találnók meg a történet folytatását, mikor arról olvasunk, hogv a kormány legközelebb a képviselőház elé terjes/ti az összeférhetetlenségi törvényt. Ttt tartván, lehetetlen el nem mondani az alábbi történetet is Csak egvszeriien a lényeget kommentár nélkül A kommentár ngy is annyi szokott lenni, ahány az ember. Fejérvárv Géza báró páratlan népszerűségét az sem tudta megtörni, hogy darabont miniszterelnök lett mikor királyi parancsra igv kellett kormányozni. Annakidején éles társadalmi bojkott indult sok politikus ellen, akadtak, akiket a kaszinókból kigolyóztak, de Fejérváryhoz nem mertek hozzányúlni. Igaz ugyan, a koalició szerette volna vád alá helyezni, ennek a tervnek azonban a kísérletét is megtiltotta Ferenc József. Tökéletes gavallér, igazi intakt ur volt ez a hires emberüníc és ez is sokat számított. Egyszer igazgatósági tagsággal kínálta meg egy hatalmas vállalat, ahol tudvalevőleg felesleges a szaktudás, elég ha a kiszemelt tag eljutott a neve aláírásának tudományáig. Fejérváry sértődötten rivallt rá a bankvezérre. — JTagvjon engem az ur békében. Mit gondot, mi vagvok én? Krájzler' A most folyó osztálysorsjegy húzása 10.000 P-t nyertek Osváth István föárusltó nmnuii vevái. Erdélyi nyeremény kötvények is jcgyegbríők. 'Váltót u (Adópalota)