Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-06 / 279. szám

Egy vándor szemész szegedi kalandja 1744-ben Előkelő idegen érkezett Szegedre (744 február 29-én. űt magát, kíséretét és holmiját két könnyű kocsi és egy társzekér hozta. A kocsikat ma gasnövésü meklenburgi lovak húztak. Feltűnt a tanácsnak, hogy az idegen csak harmadnapon tett eleget a hely tartó tanács által előirt jelentkezési kötelezettségének és ekkor sem személyesen jelent meg a városházán, ba tiem iratait egyik szolgájával küldte «l Winter János Ferenc Henrik (740 január 18-án a bécsi egyetem orvoskarán vizsgázott és attól nyert spprobációt, a másik III. Károly király által 1740 március 8-án kiadott <iváltságlevél volt és eszerint Winler engedélyt nyert a szemészi és gyógyító tevékenységre. A szolga közölte, hogy gazdája Szegedről Péterváradra, onnan pedig Erdélybe szándékozik utazni. A tanács formailag megfelelőnek, a helytartó tanács által előirt igazolóeljárás szerint azonban elégtelennek találta az iratokat A rendelkezések ugyanis előírták, hogy •z utasoknak hivatalosan kiállított ut levelet kell felmutatniok és azt min den városban láttamoztatniok. A tanács tagjai szerfelett gyanús Rak találták az idegent, akit előkelő öltözéke miatt fejedelmi személyiségnek néztek, hiszen ilyen fejedelmi személy nem szokott télvíz idején kn! földön utazgatni. Másrészt az sem tet szett, hogy a magát szemésznek mon Só idegen csak Erdélyből való visszatérése után szándékozik a szembete gek rendelkezésére állani. A gyanak mást talán legjobban mégis az a kő vhlménv magyarázza, hogy a tanács tagjai az idegent porosznak nézték Ebben az időben történt ugyanis, Bogy EL Frigyes porosz király, aki néhány esztendővel előbb két ízben Is megtámadta Mária Terézia királynőt, ügynököket és leveleket küldözge lett Magyarországra azzal a szándék kai, hogy éket verjen a magyarság és királynője közé. A tanács személyes megjelenésre szólította fel a gyanús idegent, aki meg is jelent a városházán. A tanács hivatkozott a fennálló rendelkezésre és mindenekelőtt útlevelet kért tőle, bogy annak adataiból megállapitbas sa, kivel áll szemben, honnan jön, mikor lépett az ország területére, hoi mennyi ideig tartózkodott? Mind az idegen által felmutatott iratokban mind pedig a kikérdezés során kapott válaszokban ellentmondások vo'tak 'de ellentmondóak voltak az időközben kihallgatott személyzet vallomásai is 'A tanács a kikérdezésbe bevonta F s ta n d r i e h Zsigmond városi orvost is. aki nagy óvatosan azt a megállapítást tette, bogy az <dcaen ért valamicskét a szemészethez, de nem tökéletesen és máshoz talán jobban ért A tanács az ellentmondó és gyanús körülményeket 10 pontba foglalta ezt és az idegen személy'.eirásál március 5 én elküidte az udvari kamarához. ¥1 Március 18-Sn megérkezett sz udvari kamara várva-várt válasza. Ebből azután kitűnt, hogy a» idegen va lóban ticm más, mint Winter szemész A tanács tehát nem tehetett egyebet minthogy bocsánatkérés és megfelelő magvarázkodás után útjára b'ocsáitot1a íz addig őrizetben tartott szemészf d( nem tagadhatta meg tőle egv bizo nyilvány kiállítását. A bizonyítvány, melv másolatban ma is feltalálható a város köziigazgatási levéltárának ira taí között, hivatalosan itrazoüa. hogy Winter János Ferenc Henrik királvi privilégiummal rendelkező és a bécsi egyetem orvostudományi kara által examinált cs npprobált szemész, a kövek', sérvek és sebek gyógyítója milyen cifrán járt a messzi Magyarországon fekvő Szeged szabad királvi városban estroán csak' azért, mert a vár^s tanácsának királvhfi nrai előkelő öltözéke miatt porosznak nézték T»r. C«wjhá« Bódog Á si#g«di ©gyetem professzorát nyilatkoznak a magyar orvoshiány okairól (A Déimagyarország münkatánsától) Időszerű és az ország területi gyarapodásával összefüggően mind fontosabb'á váló probléma az orvoshiány kérdése. Legutóbb a budapesti Orvoskamara egyik ülése foglalkozott. ezzel a kérdéssel és megoldási lehetőségeivel. Szegedi viszonylatban a klinikák és tudományos kutató intézetek vezetői részéről több oldalról elhangzott már az a panasz, hogy hiányos az orvosutánpótlás és ritkán akadnak komoly jelentkezők klinikai, vagy intézeti kutatómunkára. És ezzel kapcsolatban néhány kiváló szegedi klinikus, kutató és tudós emelte fel az aggodalom szavát az ifjú orvosnemzedék jövőjét illetően, mert a területgyarapodással egyidejűleg nagyobb számban kínálkozó, biztosabb megélhetést és szabad prakszist jelentő állásokat előnybe helyezik az alaposabb tudáshoz és nemesebb, elmélyültebb képzettséghez vezető klinikai, vagy elméleti munkánál. Az érdekes és időszerű probléma megvilágítására való tekintettel felkerestünk néhány klinikai ós kutatómunkát végző professzort, akiknek nyilatkozatait két csoportba osztottuk. Az első csoportban megszólaltattuk dr. Rávnay Tamás professzort, a bőrgyógyászati klinika igazgatóját Rávnay profeszszor az orvosi utánpóltás hiányosságát elsősorban felfogásbeli okokra vezeti vissza. — A fiatal orvosok nagyrésze túlkőrán kíván önálló lenni. Csábítja őket a szabad működési terület, a várható nagyobb jövedelem s esetleg nősülésre, családalapításra gondolnak. Ez mind megérthető és bizonyos tekintetben helyeselhető felfogás, azonban az ideálizmúsnak nem szabad kivesznie az ifjúság lelkéből! A klinikai kutatómunka igaz, bogy önfeláldozást és az igények leegyszerűsítését kívánja a fiataloktól, ezzel szemben hatalmas távlatokat nyit meg a tudomány mélységei felé ós csak ezen a komoly, tudományos munkán keresztül viheti egy orvos valamire az életben. Rávnay Tamás felemlít néhány esetet, amikor a kliniaki munkára jelentkező fiatal orvos elsősorban a prakszis és a javadalmazás felől érdeklődött. — Tudom, hogy a tanulmányait nem csekély anyagi áldozatok árán elvégzett, fiatal orvosnak meg is kell élnie valamiből és nem Utalok arra, hogy a mi időnkben hosszú évekig dolgoztunk minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, Bsak árért, hogy az orvostudományban komolyan előrehaladhassunk. Csupán arra kérem a fiatalokat, bogy azzal Hangulatos MtKiilás-es szombaton a Tiszában Kellemes meglepetések Hoch—Rozfos-dzsessz Vasárnap, hétfőn délután és este tánc jöjjenek- „dolgozni akarunkf ígérem, hogy a komoly munkára lelkes törekvéssel vállalkozó orvosnak ezen a klinikán nem lesz hiánya semmiben és nem lesznek anyagi gondjai, úgy, hogy munkáját zavartalanul folytathatja. Más oldalról világítja meg a problémát a diagnosztikai klinika európai hírű belgyógyászprofesszora: dr.Purjesz Béla, akinek klinikáján még nem érzik az orvoshiányt. — Nálunk a díjtalan állásokra is akadt még eddig Jelentkező, — mordja —, de az üdvös as lenne, hogy ne díjtalanul teljesítsenek szolgálatot ezek a fiatal orvosok, még akkor sem, ha ez a szolgálat kiképzésüket és képesítésük megszerzését célozza is. A klinikai gyakorlat akadémikus pályára való képesítést és készülést jelent, hiszen senki sem tndhatja, hogy tarsolyában, vagy bornyújában hordja-e a professzori marsallbotot, vagy sem? Erre utal az is, hogy valamennyi klinikai állás az adjunktusig bezárólag 8tipendista állás és azzal lehetne legjobban biztosítani a klinikák és kutató intézetek utánpótlását, ha ezt a stipendiumot a mai éleinek megfelelőleg állapítanák meg. Purjeez professzor kihangsúlyozta még azzal is a klinikai díjazások revideálásának fontosságát, hogy ezekben az intézetekben kell feinevelődnie a jövő orvosgenerációjának s itt választódnak ki azok a fiatal tudósok, akik a jövő reménységei lesznek, — Utánpótlás tehát van — folytatta a professzor —, de hogy ezek elég kvalitásosak-e, azt csak a jövő döntheti él. Sajnos, nincs módunkban elegendő fiatal orvost alkalmazni, még díjtalan állásokba sem, mert szűk a keretünk. Pedig nagyképzettségű orvosi generációt kell felnevelnünk, bogy ha tanszékek betöltéséről van szó, ezekből kerülhessen ki a jövendő orvosnemzedék új nevelője . . . A két nagyképzettségű klinikai vezető után megszólaltattuk az elméleti orvostudomány egyik legkitűnőbb vezetőemberét: dr, Baló József professzort, az orvősi kar jelenlegi dókánját, Dr. Báló József, a kórbe uctani intézet igazgatója az alábbiakbati világította meg az orvosi utánpótlás helyzetét: — Az orvosok és szakorvosok utánpótlásában mutatkozó hiány a kórbonönokok körében is mutatkozik. A jelenlegi nagy orvoshiány következtében minden állásra azt alkalmazzák, aki éppen — van. Bizonyos, hogy ha kevésbbé képzett orvosokkal rendelkezünk is, jobb, mint az orvosnélküli állapot Az egyetemek kórbonctani intézeteit a múltban nemcsak azok aa orvosok népesítették be, akik a kórbonctan szakmájának szentelték életüket, hanem azok a fiatal orvosok is, akik operatív szakmákra készülteit Sebész, nőgyógyász legjobb előtanulmánya mindig a kórbonctan volt. A nemrég elhunyt nagy magyar sebész: Verebély professzor nem vett fel a klinikájára más műtőnövertdéket, mint aki évekig dolgozott olőbb valamely kórbonctant intézetben! Hiszen mindenki előtt érthető, hogy jobb, ha az orvos az emberi szervezetben való tájékozódást a holt testen, nem pedig az élőn szerzi meg , - . Azok az operatőrök tehát, akik a könnyű elhelyezkedés reményében ma a kórbonctani tanulmányok mellőzésével gyors elöbaladást kívánnak, későbbi pályájukon fognak rájönni arra, högy milyen nagy kár volt a kórbonctani tanulmányokat kihagyni. K nőgyógyászati klinika Igazira tója, dr. Batizfalvy János professzor nyilatkozatában elméMi komoly munkára hívja fel az ifjú ságot. Mindenekelőtt rámutat azokra az okokré, amelyek a jelenleg: orvoshiányt előidézték: — Áz kétségtelen, hogy amióta a Felvidék. Kárpátalja, Erdély észa ki része, Bácska visszatért, azóta sem Budapesten, sem nálunk nem törekszik a fiatalság olyan arányban a klinikákra, mint annak idején, a trianoni határok között. Ennek két oka van7 az egyik a zsidC orvosoknak a hivatalos állásból való visszaszorítása, a másik o visszacsatolt területeken előállott nagy elhelyezkedési lehetőségek. Esek a körülmények egészen váratlanul érték a magyar orvosi rendet s a beállott orvoshiánynak pillanatnyilag ezek az okozói. Batizfalvy professzor a továbbiakban arra hívta fel a fiatal orvosgeneráció figyelmét, mennyire helytelenül fogja fel hivatását az az orvos, aki korán törekszik ke nyérkereset után. — Sem az egyetem padjain, sem a gyakorlati év folyamán nem lehet olyan tudásra szert tenni, h'1"v egy orvos kimehetne nyugodt ' ü" ismerettel tíniverzáTis pra - > folytatni és vállalni, annak számla lan problémáját. Ha nemcsak kenyérkeresetnek, de ideális hivatásnak tekinti pályáját, akkor első és legfontosabb kötelessége, hogy leg olábbis egy pár esztendőt kórhá zabban és klinikákon töltsön el Csak igy lehet a fiatal orvos szakmájának elhivatott és ideális munkása. Sajnos, az ifjúság nem veszi e'ég komolyan ezt, elkábítja talán az, hogy a mai kényszerhelyzetben | állást kaphat, amely pillanatnyilag | minden anyagi gondtól mentesíti. | de később felmerülnek a nehézségek s nem tud megküzdeni egy nagyobb tudású orvos konkurreuciájávaJL Batizfalvy János professzor klinikájára vonatkozólag kijelentette, hegy egyelőre nem érzi még az orvoshiányt, Csupán azt érzi, hogy a fiatalabb generációban még nincsen elegendő utánpótlás. — Ahhoz, hogy megfelelő utánpótlást nevelhessünk, a fiatal generációval meg kell értetnünk, hogy a teoretikus előképzettségre fordított idő nem elveszett éveknek tekintendő, sőt merném mondani, högy kétszeresen haladhat előre az orvosi pályán s megfelelő teoxátikhe alappal biró s a tudományos kutatások módszereit iemeró