Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-31 / 297. szám

FERENCJÓZSEF KESERŰVÍZ A fizikai munkások kenyér pótadagja Budapest, december 30. A kényé r­ícgy országos bevezetéséről intézkedő közellátási miniszteri rendelet megha­tározza, hogy az egyes fejadagok szem­pontjából az ellátatlan lakosság bány csoportba oszlik. A rendelet az egyes munkanemek szerint osztályozza az el­látatlanokat és ezen az alapon bárom csoportot állit fel. Az első csoportba tartoznak a nehéz testi munkások, a másodikban a testi munkások, a nar-' harmadikba pedjg mindazok, akik az első és második csoporton kivül ma­radnak. A terhes anyákat a terhesség negyedik hónapjától, a szoptatós anyá­kat pedig a szüléstől számított 9. hó­nap régéig kérelmükre a ncbézniunká­sok részére megállapított fej látják eL A nehéz testi munkások, a testi munkások, továbbá a terhes és szoptatós anyák részere a magasabb fejadagot pótjegyek -utján szolgáltatja ki. A hatósági jegy ellenében kiszol­gáltatandó fejadagot, valamint a pót­jegyre eső fejadagot a közellátási mi­niszter állapítja meg. Közérdekű mun­kák keretében (haditermelés, vasútépí­tés, kubikolás), valamint gyári üze­mekben különösen nehéz testi munkát végző munkások élelmezésének javítá­sára a közellátási kormánybiztos a közellátási miniszter hozzájárulásával 9 munka neme szerint járó fejadagon felfii rendkívüli kenyér-, illetve ke­nyérlisztellátmányt engedélyez az ille­tő vállalatnak". Kilc a nehéz testi munkások A hivatalos lap keddi száma, amely a rendeletet közli, függelékben felso­rolja azokat a foglalkozási ágakat, Szeded uábos szegényei ntyatnábaoi... #5 vzttyÍM}* vdtx<La%ufea a toMjácét a<z. „áknf-Mti." ái/ódáka — í&v'ézi oldják twcf. a vutyények dUdytzíséntk kiidíszt — Z?0 taká a Csak 130 amelyeknek űzői a nehéz testi munká­sok részére járó kenvéradagot igényel­hetik. Általában nehéz testi munkásnak •rémit a teherhordó, a szállító és ra­kodómunkás. A mező- és erdőgazda­ságban a földmunkás (knblkos), favá­gó-, mész- és szénégető. Az iparban ál­talában a gázgenerátoroknál dolgozó munkások, a kézierővel dolgozó ka­zánfűtők. elektromos- és autogénhe­geszfők. Ide tartoznak a vas- és fém­Iparban a vas- és fémöntök, a kemen­cemunkások. a hengerészek, huzómun­kások, a sajtológépen dolgozók, me­fegfürésznél és melegollónál dolgozók, kézi és gépi kovácsok, öoozók. bor­gonvzók, darukezelők. Ide sorolja a rendelet az öntőket olvasztókat! ka­lapácsvezctökef, nagy munkadarabok* kai dolgozó sajtolókat és lyukasztókat, nehéz szerelő munkánál dolgozó laka­tosokat, nehéz munkadarabokkal dol­gozó esztergályozókat. A kő-, föld-, agyag- és üvegiparban az agvng-, ho­mok- és kavicsbánvászok, kővágók, kő­faragók és kőcsiszolók. téglavetők, tégla- és cscrépsajtoló munkások, min­dennemű kemenceinunkások. üvegol­olvaszlók. üvegfúvók. A faiparban a fahántolók, a ruházati iparban a göz­mosódákban alkalmazott vasalómun­kások, a papirosiparban a faapritók, facsiszolók. kőérdesitők, kemencemun­kások. Az élelmezési és élvezeti cikkek gyártásánál a molnárok, vágók, szalá­mi- és kolbászgvártó üzemek alkalma­zottai. pékipari munkások, a vegyészeti iparban a lőszergvári munkások, a zú­zó- és őrlömunkások. a kcnsnvgyári munkások, klór és kéngvári munkások, koksz- és kamráskemencékncl dolgozó munkások tarthatnak igényt a legna­gyobb kenyérfejadacra. végül pedig az építőiparban a kőművesek, a beton- és rasbetonépitkezéseknél dolgozók, ácsok, ut- és mélyépítéseknél alkalma­zott munkások, vasul- és hídépítő munkások, raélyfurómunkások. légnyo­másos szerszámoknál és kézidöngölők­nél alkalmazott munkások, süllyesztő­szekrényben dolgozó munkások. Tökéletes tartós omioMlós, szép bajszincés, egyén: arcipo ás fvántas kozmetikus fodrrérr'l Mdlliai Uugomcs.tér 11. Tel. 1451 (A Délmagyarország munkatár­sától) Több alkalommal beszámolt arról a Délmagyarország, hogy a város gondozásában lévő nincstele­nek problémáját a beköszöntött tél miatt a lehető leggyorsabban igye­keznek megoldani. Ezt a munkát még a kora őszi hónapokban elkezd­ték, azóta folytak az egymást kö­vető tanácskozások az összes ille­tékes tervek bevonásával. A tanács­kozásokat az tette szükségessé, hogy a város által a tanyákra kihelyezett szegények gondozását a tanyai la­kosság továbbra nem vállalta a ré­gi havi 15 peugős díjazásért. Azok a tanyai gazdák, akik annakidején vállalták a város felkérésére egy­egy szegény elhelyezését, ellátását és gondozását, a megváltózott kö­rülmények miatt tovább" nem képe­sek eleget tenni vállalt kötelezettsé­geiknek" már fisak azért, mert a sze­génygondozásért járó juttatást a váfos nem vótf. hajlandó felemelni. Egyre-másra érkeztek a város vezetőségéhez a panaszok az ősz fo­lyamán a szegények ellátása ügyé­ben. A gazdák nem tadtak annyi élelmet biztosítani a hozzájuk .be­osztott" szegényeknek, mint a mult év folyamán, nem tudták a "ruháza­tot sem pótolni, úgy, hogy a tél kü­szöbén igen sok' szegény annyira lerongyölódott, Kogy a fagyos föl­dön mezítláb járt, vagy rongyokba, zsákdarabnkKa Csavarta a lábát. Ilyen körülmények között maguk a gazdák kértek a várost, hogy intéz­kedjék a szegények visszatelepítése, a városban történő elhelyezése ügyé­ben, 22 pengő szegénygondozásra Ez volt a kora őszi helyzet a sze­gedi szegényügyben. Hogy miért fejlődtek idáig a dolgok, afira az adott némi magyarázatot, hogy a költségvetésbe előirányzott összeg nem bizonyait elegendőnek a meg­drágult élet miatt a szegények el­látására. A számvevőség nem adha­tott több pénzt, mint amennyit a belügyminiszteri jóváhagyás értei­mébert kiadhatott. Két, egyenként ötezer pengős létei tavaszi és nyári kiutalása után az őszi időszakra mindössze 5?.10 pengő maradt- a vá­ros pénztárában a szegények ellátá­sára. Ez az összeg éppen akkötr állt rendelkezésre, amikor egyszerre ro­hanta meg a várost a szegényügy mindet) megoldásra és gyors intéz­kedésre váró problémája. Intézke­déseket kellett életbeléptetni a sze­gények ruházati ellátására, fogana­tosítani kellett volna olyan intézke­déseket, amelyek a tanyára kihelye­zett 45 nincstelen elhelyezését célöz­ták volria, gondoskodni kellett volna a szegények élelmiszerellátásáról. És mindezt a rendelkezésre álló 22.40 pengőből. Ez az elvi szempont ter­mészetesen a gyakorlatban másként fest. mert hiszen igénybe lehetett volna venni több pénzt, úgy. hogy ezt a kiutalást utótagös jelentés után hagyja jóvá a belügyminisz­ter. Az ősz első napjaiban megoldat­lan maradt a szegényig?. Megkezdődtek * beh'áté tanácsko­zások. Nyilvánvaló volt, hogy a ta­nyai szegényeket a városban kell el­helyezni. Ennek a kérdésnek megol­dását, azonban "Csaknem lehetetlenné tette az, hogy a városi szegényház­ban nemhogy egyetlen hely nem volt üres. hanem olyan túlzsúfoltság volt már az ősz elején, amilyenre álig van példa. Az eredetileg 130 férőhelybe berendezett szegényház­ban közel 270 szegényt helyeztek el szorosan egymás mellé és egymSs fölé összerakott, hevenyészett férő­helyeken. Gondolni sem lehetett te­hát arra. högy a tanyákra kihelye­zett szegényeket a városi szegény­házban helyezzék el. Az idő pedig egyre sürgette a várost, mert nem­csak a hideg beköszöntésével kellett számolni, hanem azzal is, hogy a ta­nyai gazdák — látva a várop babo­nását, — beváltják azt az ígéretüket, hogy vonatra teszik a szegényeket. A probléma megoldásába bele­kapcsolódott minden szociális célza­tú hivatalos intézmény. Tekintettel a sortban arra. hogy a saegényiigy megoldása nem kis kiadási tételt jelent, gondoskodni kellett arról is, h'ógy a város megtalálja minde­nütt és minden tekintetben a fede­zetet, nehogy olyan mmwsx jelent­keznék. amelyet azután nem tud gyorsan és megfelelően pótolni. A bürokrácia gépezete lépett működés­be. hogy ezt a kérdést megoldja és ffldvalévő. hogy minél több hivatal Kapcsolódik bele valamilyen ügy el­intézésébe, annál gyorsabban mai­nak a hetek. Az kétségtelen, hogy a* ügyben eljáró hivatalok és sze­mélyek igyekeztek megtenni min­dent atekintetben, hogy a kérdés ne a bürokrácia útvesztőjében, h"anem a gyors gyakorlati intézkedésben át jusson megoldáshoz. EL nem fogadott javaslatok Sajnos az'őnban. a hivatalos útut be kell tartani. Több javaslat került veszendőbe, vagy jutott olyan hely­zetbe, ahol azután akta született be­lőle. Egyik ilyen — legkitűnőbb — javaslat az alsóközponti egyházköz­ség javaslata volt. Az egyházközség értesítette a várost, hogy hajtandő gyökeresen megoldani a szegény­kérdést a következő megoldás alap­ján? A város ad Uzkoldas bérletet az egyházközségnek, amelyen az egy­házközség felépít bizonyos számú szegény befogadására alkalmas épü­letet, amelynek építési költseoci megosztanának a város és az egy­házkörrég között. A bcrlefet nem in­gyen kívánja az egyházközség, ha­nem a megfelelő bérösszeget fizeti érte. Ezen a bérleten ftz egyházköz­ség gazdálkodna é.s foglalkoztatná azökat a szegényeket, akik még dol­gozni tudnak. Ellátásukról, ruháza­tukról, s álfaiában a gondozással kapcsolatos összeg szükségletről az egyházközség gondoskodna. Apánál: látnák el a szegény telep gondozá­sát. Mindezért a várostól havi 25 pen­gőt kért egy-egy azegéuy után az egyházközség. Ez a jav a *tat nyár ót* fekszik el a torony alatt. Láthatóan az egyetlen lehetséges megoldás. A vá­ros pénzügyi tekintetben is jól jár­na. mert hiszen jelenleg 40—44 pen gőbe kerül a nincstelenek ellátása személyenként. Az ügy megoldásút a tiszti főor­vosi hivatal is szorgalmazta. Vitéz dr. Tóth Béta tiszti főorvSs jelenté-' se szerint a szegényház, illetőleg az ezzel összefüggő szegénygondozó je­lenlegi terjedelme nem elégséges arra, hogy elhelyezzék és gondoz­zák benne a város szegényeit. Ezért még a nyár folyamán megismételte azt a hosszú idő óta napirenden tar­tott javaslatát, hogy a város sürgő­sen bővíttesse ki melléltépületek, il­letőleg toldalékok hozzáépítésével a szegényházat és a szegény gondozót. Ebben az ügyben az időközben be­állott építőanyag-hsszerzési nehéz­ségek és a beköszöntött tél jelentett akadályt. A hideg miatt ugyanis le­hetetlen lenne most az építkezés még abban az esetben is. Ka a város­nak sikerülne györsan biztosítani és beszerezni a szükséges építőanya­gokat 45 szegény vándor útja Ilyen előzmények titán került soí karáfisony előestéjén. '24-én arra, bogy a város vonalra ültette a ta­nyai szegényeket és beszálittatta a tanyáról a városba. 45 szegény ván­dor út.ja volt ez. Az elmult évben szállították ki őket a szegényházból a tanyákra, most pedig a tanyákról hozták be őket — de nem a sze­gényházba. A szegényházban nincs hely. Maradt az a kínálkozó meg­oldás, hogy n Gyertyámos-utcai óvodában nyújtsanak átmenetileg otthont a szegényeknek. Az elv az, hogy ez az óvóda úgysem alkalmas óvódai célokra. Szegényháznak vi­szont nem jó. Kérdés, hogy akkor miért helyezik el benne a szegé­nyeket? Ez a szükségmegoldás csak mint átmeneti állapot szerepelhet s valószínűleg ugy is szerepel, mert a jövő évi költségvetésben már lénye­gesen nagyobb tételt állítottak he a város költségvetésébe n szegény­kérdés megoldására. Ebből a pénz­hői a népruházati akeióha belekap­csolódva igyekszik a város megol­dani a szegények ruházkodási pro­blémáját, ugyanakkor pedig megte­szi a lépéseket végre a/irányban is, hogy a beérkezett javaslatok végre tetté érjenek ós a szegedi szegény­ügy megoldást nyerjen Mélységes fájdalommal és összetört szívvel tudatom mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága jó imá dott férjem rövid, de súlyos betegség és a halotti szentség ájtatos felvétele után folyó hó 30-án déli 12 órakor esem desen elhunyt. Temetése csütörtökön d. a 3 órakor a Gvcvi-tcrnctö ra­vatalozójából. Gyászolják még szülei, test­vérei. sógorai, sógornői és a kiterjedt rokonság. Szeged, 1941 december 30. ÖZV. BAEY JÚZSLÍNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents