Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-28 / 295. szám

Ravasz László püspök karácsonyi imája Budapest, december 27. KaráPsony első napján, a Kálvin-téri református gyülekezet reggeli istentiszteletén Ravasz László püspöklelkipásztor prédikációjában a többi között azt mondotta, az emberi szí vek mélyén valami ösztönös sóvárgás van Krisztus Király után. Imájában ezt mondta: — Örökkévaló Istenünk, szerezz ennek a békétlen és háborgó világnak boldog, tartós karácsonyt. Ál litsd helyre az igazság és a jóakarat országát, hogy megváltott gyermekeidnek éneke egybeolvadjon az angyalok énekével, amely dicséretet mond Néked. Könyörgünk Hozzád magyar nemzetünkért, amelynek léte ebben a rettenetes világviharbnn szemünkláttára is a Te kezedben van. Tartsd erősen dx-ága örökségedet. idők szörnyű rázkódtatása In vigy át bennünket boldog ígéreted napfényes országába. Könyörgünk Hozzád nemzetünk vezéréért és pásztoráért: országunk kormányzóiáért. őrizd meg egészségét- tartsd meg életét, áldd meg munkáját, adj aeki győzedelmet, rajta keresztül vezéreld a Te népedet, bujdosó és vándor magyarokat. A Kormányzó ur kézirata a 90 éves Hazai Samu báróhoz A Magyar Távirati Iroda jelenti: A honvédelmi miniszter 26-án délelőtt báró Hazai Samu ny. vezérezredes, volt honvédelmi miniszternek 90-ik születésnapja alkalmából személyesen átadta a Kormányzó úr legfelsőbb kéziratát és a maga, valamint a honvédség nevében szerencsekívánatait fejezte kL átalakítom rádióját Budapest I. vételere! Forduljon hozzám bizalommal! Szöhe viilaniiszerelő Tisza Lajos-körut 57. Csillárok, szerelési anyagok raktára, 423 8 halálos itélet Laíbachban Milánó, december 27- A lubianai új olasz tartomány székhelyén létesített haditörvényszék most tárgyalta a laasi olasz .helyőrség ellen rikövetett- bűncselekménnyel vádolt 50 szlovén vádlott ügyét.. A vádlottak közül 8-at halálra ítéltek és 6 ot már kivégeztek, Ősszel és télen óvja az arcét Grél kenőccsel hatása biztos. Készíti; Surtánfi Misei Szent Rókus gtfoguszeríáro SZEGED, Kossuth Lajos sugárut 31. Óvakodjunk az utánzatoktól! „pÁsfofyá tá&oitiuz metUtt.» A „Mlrít:ikáfn* és. idusai — J.abéiy. fóUaiftacft. Bi&ó zásztás úr, JdteUí zászlós út és még- valaki . . . i DBLMAliV A H t) h N L a (1 e I Vasárnap. 1941 december 38. 3 (A Dómagyar ország munkatársától) Míg odakünn, a messzi harctereken csatazaj tombol, bent, a „mö göttes országokban" megszületik a líáborus romantika.-. Az új, nagy háború harmadik évében, a közelmúltban kelt szárnyra az a dal, amelv a háborús romantika frís* hajtásának első felbukkanását jelenti. A belgrádi rádióban hagzott fe] először a szerelmes kis őrszem álmodozó ka-tonadala: a „Marikám'. amely rövid idő alatt páratlan népszerűségre emelkedett mindenüttahol szerelmesszívű kis „Marikák" várják haza a távoli őrhelyeken fagyban, hóviharban strázsáló hős katonájukat. . . Megszületett hát a háború új romantikája. Altatódalszerű, bájos muzsikájú kis -dalocska volt az első, amely fellobbantotta a szivekben a regényesség hamvadnzó parazsát: ma már minden szórakozóhelyen ez a dallam szól az ifjúsághoz és az elmult, 1914-es háború emlékein át a javakorbeliekhez és idősebbekhez ... Uj, magyar háborús dalok születnek most már szinte naponta a „Marikám" száguldó sikerének nyomán, a magyar rádió is bemutatott legutóbb néhányat belőlük. És száll a dallamok mindent megszépítő, sok bút-gondot feledtető áradata,.. A messzi, behavazott oéosz földön őrt áll a Magyar Katona s idehaza szerető szívekben muzsikál a „Márikám" édesbús, hazavágyó dallama.., Pislogó tábortűz mellett... " Mi, akiknek az élet legelső élményként ágyúdörgést adott a bölCsődal mellé, gyermekkorunk emlékein át csupa regényes katona-dalok' kísérőzenéje mellett tudjuk magunk elé képzelni az első világháború éveit. A „Márikám" bűbájos muzsikáján átesendül édesanyánk egykori altatódala: „Pislogó tábortűz mellett ..." Az édesanya szava örökre elcsendesült, azóta, de a dallam és romantika szövege visszazeng a múltból, a világháború harmadik esztendejének fináléjából... „Bofulj a szívemre édes. Estére máshol leszek ... Estére indul az ezred. Estére én is megyek. . Ez volt az első háborús dal. amire gyermekéveimből emlékezeti. Azután jöttek a többiek: „Ott. ahol a Dnyeszter vize zúg", ..Volga. Volga, öreg Volga" és a többi édesbús, romantikus katona-dal. Nem is katona-dalok voltak ezek, csak a „mögöttes országok" fájón kedves dalai, annak a láthatatan és érzékelhető. titkos összeköttetésnek bizonyítékai, amely a harcmezőkön kii? dő katonák és az itthonmaradt hozzátartozók között Isten, kegyelméből mindíe megvolt cs meglesz . . És a háborús dallamok szár yáft visszatér az emlékezés, a gyerrnkor néhány színes, felejthetetlen epizódja. Egy kibomló, friss élet t' ső emlékei a nagy világégés d >-• gő telében, 1917 újesztendejének hajnalán . . . Nem tudom megmondani, akkor bol állomásozott a 46. gyalogezred s lehet, hogy a dátum sem pontos, hiszen apró lányka voltam és nem volt érzékem még sem idő, sem tér iránt. Csak a meseszerű történések maradtak meg lelkemben, mint a „mi" háborús romautikánk soha el nem fakuló emlékei. Hatan voltunk gyermekek, de abban a háborús világban még „csak" négyen szemléltük a történelmi eseményeket . . , Mind a négyünknek bölcsőjét háborús „altatódatokkal" ringatta édesanyánk és „pesztránk" nem valami pirospozsgás képű falusi leányzó volt, hanem többnyire nagybajuszú. öreg „népfölkelő", apánk egy-egy tisztiszolgája. Miska bácsihoz, meg Józsi bácsihoz úgy ragaszkodtunk, mint legszebb, francia hajasbabánkhoz és zokogva váltunk meg tőlük, ha máshová szólította őket beosz tásuk . . , Node most nem róluk" akarok írni, gyermekkorom nagybajuszú „tündéreiről", hanem arról a felejthetetlen ünnepi „lakomáról", amelyeket három „mesehősünk" rendezett számunkra az első nagy háborü harmadik karácsonyán * . . „Hideg szél fui édesanyám..." Akköribán, úgy emlékszem, az a nóta járta, hogy „Hideg szél fúj édesanyám, adja ki a kendőm..." Legalább ezt dúdolgatta áldott emlékű, jóanyám azon a reggelen, amikor a „lakomára" megtett minden előkészületet— Bizony, kegyetlenül hideg szél fúj! — toppant a hosszú előszobába elsőszámú mesehősünk! Teleki Erich zászlós úr, apám egyik kedves k'atonabajtársa. Hosszú lábaival toppant néhányat, amíg leverte a ráfagyott havat és bő katonaköpenye alól előhúzta az ajándékot*. egy kiló friss sertéshúst! Rettentően" nagy dolog volt ez akkor is. azt hiszem, már hetek óta nem láttunk ilyen „csodát" . . . Édesanyánk boldogan hálálkodott Erieh bácsinak s alig üdvözölték egymást apámmal. , amikor betoppant a második számú mesehős: Tabéry Géza főhadnagy űr. Nála is megismétlődött az előbbi jelenet, csakhogy az ő katonaköpenye alól egy kiló borjúhús került elő. Most már hármasban voltak a bajtársak és mesehősök: apám, Géza bácsi és Erieh bácsi s nyomban leültek a hosszú, de jobban fűthető előszoba asztala mellé kártyázni, k égnél kii! i alsópartit játszottak, fületlet) gombok és hasonló, szemünkben persze „értékes" tárgyak képezték a „Úankot" és nagv lelkesedéssel rakták egymásmellé a lapokat órákon át. Elkésve bár, de frissen és ragyogó jókedvben érkezett meg a nap igazi hőse; Bibó Lajos zászlós úr. M'inlíg sietett é* mindig fütyörészett * mindenre volt mégis ideie , . Köntiyed eleganciával tette ' fa a ..h»_ asztalára" a kalákába hnwrnrn s*emüv*9él fffctstlT orvos receptre is ;on'o-an elké=zit OPTIKA-ToTo Széchenyi-tér 5. szegeo Tórvonyue' mellett. zott egy kiló marhahúst amely nélkül nem paprikás a paprikás; aztán átvette a konyhafőnök szerepét é® az ő irányítása mellett lázas tem póban készült az ünnepi ebéd. A kerek nagy világon senki nem tudott olyan „paprikást" főzni, mim Bibó Lajos zászlós úr! Annak a háromféle búsból készült paprikás nak csodálatos illata. íze, zamata volt olyan, amilyen csak a mesében létezik s amilyennel tapasztó latokban gazdag újságírói pályám során azóta sem találkoztam! Édesanyám serényen tisztította krumplit és vágta karikára a könny, facsaró, jó erős hagymát s aztái: előkerült a „szögedi paprika" j'i nagyanyánk küldte a messzi alföldi mesevárosból a behavazott Erdélyországba ... Mi gyerkek pedig a nap hősét bámultuk, csodáltuk Utasításokat adott jó anyánknai aztán ki-kiugrott a kártyacsata színhelyére, az előszobába, hogy segítsen a kártyaszerencsével mindig hadilábon álló, gyámoltalan zeneművész-hadnagy atyánknak . .. És amikor elkészült az illatos, pompás, zamatos ünnepi ebéd, valamennyien körülültük az asztalt és szinte áhítattal láttunk hozzá az ünnepi lakomához... Ebéd ntán pedig el kellett énekelnem apám kedvenc nótáját, azt hogy: JSzöged hirös város. Tápéval határos . . (Abban az időben szentül hittem, hogy Szöged azért hírős város, mert — Tápéval határos . . . Azóta megtudtam, hogy — nemcsak azért . . .) Meg azt, Hogy: „Estére indul az ezred, Estére én is megyek . . * Ez a dal s ez az emlék Csendül vissza számomra a múltból, amikor a divatos „Márikám" dallamát zsongja felém a rádió . . Hol van már az a dal, hol varinak az akkori mesehősök? Az egyik. Teleki Erich úgy tudom, meghalt az első nagy háború utojsó éveiben. Bibó zászlós úr és Tabéry főhadnagy úr a mesekönyvemből beköltöztek a magyar irodalom kincsesházába, a negyedik mesehős: az apám Aradon él, a vértanúk városában . . . És gyakran eszembe jut egyik mesehősöm: Géza bácsi intelme amit az ünnepi lakoma után, amikor háborús slágereimet, sorra e!ö adtam jutalomképpen hozzám intézett: „Kislányom. ha filnőssz valahogy Újságíró ne légy!" Géza bácsi uem gondolt arra hogy „hölggyel áll szemben" s amit egy nőnek megtiltanak . Nos, azói t csaknem negyedszázad mult ei és közben visszafért az az idő. amikor melódiák szárnyain száll az emlékezés a távoli harcmezük és i visszahagyott otthou szerettei fe lé... rsAKYt TÚROS KA