Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-25 / 294. szám

DBLMAGtAAOftSZÁfe Csütörtök, 1941 december 25. nemzetre, amely nemcsak i«meri. ha­nem tudja és gyakorolja is a maga hi­vatását. Csak mélységes hittel, meg­nyugvással és bizalommal meríthetünk erőt az elmúlt időkben megnyilatko­zott magyar erényekből és csak mély­séges meggyőződéssel vállalhatjuk, hogy mindnyájunk nemzeti sorsának megváltása bekövetkezett, mert a ki­sebbségi élet tanulságaiból testvéri eggyüvetartozásnnk érzése megerősö. 'di tt és tudatossá vált bennünk a ma­gját faj véde!»e»ék szükségessége — Mindez persze egybeolvad e sza­bad és boldog magyar karácsonyon a I magyar nemzet megtörhetetlen és gyö­1 zedelmeskedő hivatástudatában. Egész­szé vált ez a nemzet, amelyben a test­véri életek vállalásában és becsülésé­ben szeretjük egymást és amelyben igazságtalan európai rend felett győ­zedelmeskedő nemzeti öntudat szelle­mi hatnlmn tölti meg a nemzeti társa­dalmat. A két hősi életformában ne­velkedett magyarság igv váltotta meg egymást. És mert erre elég erősek voltunk, ezért vagyunk és maradunk egész nemzet. 'Azoknak pedig, akik befogadták őt, hatalmat adott Isten fiaivá lenni Irta: Szalma 3ózsef plébános. A világ, az emberiség múltja, a teremtés óta eltelt évezredek az események szakadatlan, megnemál­ló láncolata s ezeknek összeségét történelemnek nevezzük. Nin?s olyan paránya a világnak, amely ne lenne tárgya históriának, ninös olyan" szürke, egyszerű ember aki ne bsinálna maga is történelmet, akinek élete. léte. tevékenysége be­le ne tartoznék' a vil'ághistóriába, ha nevét nem is jegyezték föl és Ka talán fakereszt sem jelzi a he­lyet, ahol bsontjai porlanak. Ez. ugyebár, lehetetlen ts? Csak az ls tan tnd számontartani niindent. az emberi gyarlóság csupán a ránézve szerinte fontos eseményeket örö­kíti meg a történelem lapján, vagy szobrok, emlékművek alakjáhan. De ezek az emlékek is esak ide ig óráig tartanak. Az idö • vasfoga még a plrnmisokat is elrágja s 3—4 ezer esztendő távolságán túl csak annyit, tudunk a történelemből, amennyit egy-egy sárguló csont, rozsdás kópjnhegy, őssírokból elő­kerülő sgvagrsésxe sejtet velünk. Vth az aránylag közeli századok •szereplő személyei, nevezetes esemé­raei is csak a tudós előtt ismerete­ink, a nagytömeg tudomást se vesz réluk, mert ezek őt egyáltalán nem erdekük. Ez azonban a dolgok rend­jéhez tartozik, nem lehet rajta vál­torfatnl s legyünk meggyőződve, hogy napjaink számunkra igen fon­tos pseményeinek, bálványozott sze­replő személyeinek ugyanez lesz a sorsuk a következő századokban, magúnkról nem is szólva, akiknek h'stórtája a sírral együtt örökre, vééképp lezáródik. Egy esemény és egy személy a/onban mégis kivételt képez ez alél a törvény alól. Ez az esemény karácsony éjt szak A ja. ez a személy Jézus Kriszuts. Pedig ez a történet t ' m úgy indult, nem úgy kezdő­det, hogy abból bárki Is érdekes folytatást jósolhatott volna- Sze­gény. elesett, szállást kei-eső embe­rek bolyonganak a várös sötét fit­oá in. Nem fogadja Ke őket senki. TI ej. pedig ha tudták volna, tíogy v az a mesebeli királyfi, aki szegé­nyes rongyaiba hurkolva kér bebo­csáttatást. de versengtek volna egy­mással az emberek. Hogy kinél szélljoft meg 1 De lehet, hogy ak­kor is a* lett volna a sorsa. Hiszen rmikor már osotfákkal tündöklött, an ;kor már ezrek áldották még a óba nyomát is, akkor is hiába ko­pogatott sokak szíve a játján, nem fogadták he. nern akarták elismer­ni sőt halálos gyűlölettel ül.döz­ók és el ls vesziti tték. De mindegy, az az első éjtszafca, mely nekünk adta M i u i V á amit közöttünk töltött, he van írva úgy a történelembe. Hogy azt onnan többé kitörölni nem lehet s ami­kot már a mi korunkból is emlék­képpen csak egy rozsdás töltényhü­vely. a tonger fenekéről kihalászott bakanosszeg marad meg. Krisztus ükkor is élni, uralkodni fog 8 mu­tatja az ólat a magasságok felé a föld norúhoz ragadt emherek Ez­Kínzó feffájását a Leinzinger-céie 9NTIMI6RRIK a leggyorsabban elmu­laszt fa. Kapható egyedGl Leinzinger gyógyszertárban a Szeged-Csongrádi nalotában. étt, borul le ma Krisztus jászolánál az egész keresztény világ, hogy kö­szöntse őbenne az idők és népek fe­lett álló Istenembert, aki a mai evangélium szerint hatalmat adott arra, hogy Isten fiává legyenek mindazok, akik öt befogadják. Dehát, így van-e ez? Igv van-e, kérdezzük mi is.' akik pedig befo­gadtuk őt szívünkbe, akik tőle vár­juk. reméljük a megváltást szenve­déseinkben? Hát ez-e ar. Istenfiak élete, sorsa, ami a mi életünk, sor­sunk? Nem keserű csalódás-e az egész kereszténység? Ünnep, öröm­ünnep — s a karácsony, vagy in­kább szemrehányás, tetemrehívás, vádoló kérdések özöne: Hol van hát a szeretet, hók megbocsátás, en­guszelődés. amit Krisztus egyháza oly fennen hirdet? Nem a keresz­tény népek-e éppen azok. akik fe­kete gyűlölettel törnek egymásra « ami kör a gyűlölség már nem talál magának áldozatot az idegen fajok között, saját véreit öli. gyilkolja, pusztítja? Igen. ez így van ! S bármennyi­re is ünneprontásnak veszik tán némelyek ezen a nagy napon ilyen kérdésekkel előhozakodni, azt mon­dom, éppen ezen a nagy napon nem szabad némának maradni a lelkiis­meretnek s ha karácsony szent nap­jára. tiszteletére ünuepi gúnyába öl­töztünk. vessük le lelkünk szennye­sét is és öltözzünk a beismerés, a oánat ruhájába. Nem Krisztus az oka a mai élet nyomorúságának, hanem mi ma­gunk. hibáink, tökéletlenségeink, amelyeket üvegházi virágként ápo­lunk, gondozunk. Elégedetlenek vagyunk Minden új moMmáonnak a jelszava a régi hePsmőrlese. ófsárlasa. De szü­letett e valaha valaki erre a világ­ra, aki úgy tüda volna hivatását letölteni — akár király volt az Il­lető, akár falusi bíró —-. hogy min­denki elismerését, megelégedését vívta volna ki. Éppen a legna'ryob­br.knt puszították el, a legjobbakat ölték meg s a leghitványabbaknak, a leggonoszabbaknak hódoltak. Önzők vagyunk Felebarátunk sorsa, baja esak addig érdekel ben­nünket, amíg vele egy sorban szen­vedünk. Mihelyt magunk kikerii­rüliink a csávából, tudni se aka­runk a régi bajtársról. Irigyek vagyunk. Nyugtalan éjt­szakáink vannak, ha látjuk mások gyarapodását. előremenetelét s ha másképpen nem tarthatunk neki, hát gyalázzuk, megszóljuk, becsületében turkálunk. Igazságtalanok vagyunk. A ma­gunk számára mindent követelünk, mrgiinkkal szemben méltányossá­got, türelmet, elnézést, nagylelkűsé­get váriínk a másiktól, de mi ugyanezt megtenni vonakodunk. Gőgösek vagynnk. Fölfele nem v; gyünk hajlandók nálunk nagyobb urat. okosabb elmét elismerni, de jaj a nálunk kisebbnek, egyszerűbb­nek. ha uraságunkat kétségbe meri venni. Folytassam-e még tovább? Ö, ak­kor ennek az njságnak ünnepi szá­mát meg kellene duplázni! Sajnos, fsak ilyen sötét, szomorú képet le­het festeni az emberről. De ha Isten ilyen gyarlóságokkal teremtett ben­nünket. hogyan várhatja tőlünk, hogy istenfiak legyünk? Nem ellen­mondás ez? Nem! Mert az a Krisz­tus, aki a mai éjtszak'án született éppen azért született, azért jött er­re a világra, hogy a gyarlóságok «üeni ÜsWHan segfstégdnfcss Í& gyen. igenis, ha az ő tanításai evangéliumát elfogadjuk, minden­gyarlóságunk ellenére jókká, neme­sekké válhatunk'. Amíg azonban Krisztust megtagadjuk, kormányoz­hatják, igazgathatják a népeket akármilyen Rzisztéma, rendszer, el­gondolás. program szerint, vérbe, szenvedésbe fullad minden kísérle­tezés. minden vállalkozás. Ö, milyen nevetséges, naiv felfo­gás. öntudatos proletárról, fegyel­mezett polgárról, ideális párttagról, oozelten testvérről beszélni, akik állítólag a leghősiesebb áldozatra is készek, de akiknek ajka nem nyí­lik soha imádságra, csak káromko­dásra, akik esak azért tekintenek az Égre. hogy ostobaságukban monkérjék azt az istent, akit megta­gadnak. akinek létéről egyébként tudomást se akarnak venni! L'ehet-e az ilyen ember hű, igaz. megbízha­tó, becsületes, önfeláldozó, önmeg­tagadó. amikor kizárólag esak gyarlóságaira támaszkodhatik? Hi­szen még a szenteknek is óriási küzdelembe került, sok önsanyarga­táeba, amíg a tökéletesség bizonyos fokát elérték! Mit várhatunk háf akkor egy mosdatlan szájú, károm­. kodó, üresfejű embertől, akit Csele­kedeteiben' egyetlen szempont vezet, hogy. jaj. Csak meg ne tudják! Azoknak, akik befogadták őt, Ka* taimat adott arra. hogy Isten fiai­vá legyenek. Rz a lehetőség fennáll minden idők minden embere számá­ra Ez nem jelenti azonban azt, hogy a szenvedés ezzel kikapcsolódik életünkből, dle igenis jelenti azt, hegy lelki békét, lelki nyugalmai nyerhetünk, beket, mely eltöltötte í betlehemi pásztorok lelkét, akik' szegények, szenvedők, elesettek, dí jóakaratú emherek voltak. Reményi-Schneller pénzügyminiszter: hz erdélyi kölcsön sikere népszavazás volt nemzetünk közös nany céljai mellel! A ,névtelen jegyzők" dicsérete Budapest, -december 24. A MTI jelenti: Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter a következő nyi­latkozatot tette az erdélyi nyere­ménykölcsön sikeréről! — Az erdélyi nyereménykötvé­nyek elhelyezése teljes sikerrel be­, fejeződött. Talán keveset is mon­' dok' azzal, hogy a siker száz száza­léknál lényegesen több volt. — Az erdélyi nyereménykölcsön súlyos világpolitikai helyzetben és nem minden szempontból előnyös időben került kibocsátásra. Éppen ezért van fokozott jelentősége an­nak, Hogy a magyar közönség leg­szélesebb rétegei kitűnően állták meg a bizalom 'és a hazafiasság erő­próbáját, felismerve az erdélyi nye­reménykötvények nemzeti, gazda­sági ép pénzügyi előnyeit Amikor ezúton megköszönöm a közönség támogatását, nem mulaszthatom el. hogy néhány szót szóljak a névte­len jegyzőkről, az 50, 100, vagy 200 pengős jegyzéssel szereplő kisembe­rekről, mért a kölcsönnek jóval több mint a felét köz és magán­tisztviselők, kisiparosok, kiskeres­kedők. munkások, szóval kisemberek fizetik. Lehetetlen volt meghatott­ság nélkül szemlélnem a kisembe­reknek agt a hosszú sorát, akik nem > - k ösupán azért jelentek meg a kötve? nyeket forgalomba hozó szerveknél, hogy összekuporgatott filléreiket jól helyezzék el, hanem mindenek-, előtt azért, morf, testvéri együttér* zéssel viseltetnek erdélyi véreii iránt és történelmi időpontban ta­nújelét akarták adni a magyai nemzet egységének. — A Jközönsép megérteit Ker­nünket. Megértette a magyar kor­mánynak fáradozását és ebben az értelemben a nyereménykölcsön ha­tr%mas sikere tulajdonképpen nép­szavazás volt nemzetünk és Hazánk közös nagy céljai mellett. Ez a biza­lom és tettekben megnyilatkozott hazafias érzés mind nolitikai, mini? gazdasági 'és pénzügyi tekintetben n jobb' magyar jövő biztosítéka. FERENCJOZSEF KESERŰVÍZ Halálozás. Lánczi Adolf, az áltré mi felsőkereskedelmi iskola 32 éven át volt tanára 84 éves korában szeo­dán Szegeden elhunyt. Teme'ése cember 'ítí-án, péatékeu délelőtt II órakor lesz Szegeden a ointerémihflí

Next

/
Thumbnails
Contents