Délmagyarország, 1941. november (17. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-12 / 258. szám

» ^ DECMÁGYARORSZÁG * w SZERDA. 1941. NOVEDIBER 12. Péter a madarakkal Hogy B e r e t z k Péter minden szabadidejét a Fehértón tölti s hóban-fagyban-vizben lesi a gu­lipán-mozgalmakat, (ami nem tévesztendő össze a volt koalíció tulipánt-inózgalmával), — cz csak a dolgok egyik Icle. A kisebb mértékben szóra­koztató az, hogy a madarakat haza is hozza, le­lövésük után szortírozza, feldolgozza, melyikkel mi történjék. Az egyik kitömésre Ítéltetik és a városi muzeumba kerül, ahol Péternek már hatal­mas gyűjteménye hódol az egyiptomi szent ma­dárnak, a cigaretta nevü Íbisznek. Valamely neve­zetes oknál fogva egyes madarak a fővárosba jut­nak, teszem azt, hiányzanak az egyik, vagy a másik muzeumból, vagy ha megvannak, hát cein ilyenek, hanem másfélék. Élénk az összeköttetés az Állattani Intézettel is, oda a zúzákat szállítja lel, mert fontos tudni, hogy mit eszik a madár. Kárt okoz-e, vagy hasznot hajt, bár ebben a te­kintetben Péter nem foglal kíméletlen állást, ö ugy szereti a madarakat, hogy rosszat nem mond róluk, legutóbbi előadásában még a bibicet is megdicsérte. Olvasóink köréből többen érdeklődtek, hogy ugyan mi lehet a nevezetessége ennek a vizi szub­rettnek? Azért a mesterükhöz fordultunk bővebb tudnivalókért. Mondá pedig Péter: .— A bíbic a tanyakömyékek szobalánya, tisz­togató takaritóasszonya. Élvisz minden hulladé­kot, szemetet, rothadó anyagot, tollpihét, mintha fizetnék érte. Igy a bibic. De van ott még annyi más madár Is, hun ilyen hajlandóságú, hun amolyan, hogy ha valamennyit sorba vennők, nekünk kellene foly­tatni a Berctzk Péter mellék-mesterségét, már pe­riig erre érkezésünk nincs, mert elég munkát ad a közélet számtalan más terepe. Történt pedig, hogy Péter vivén haza a mi sze­münkben (bocsánat!) selejtesebb madarak tete­meit, a szarkákat, vöcsököket, bíbiceket, csak adadobta a konyhaasztalra, maga pedig belebujt a forróvizü fürdőkádba, hogy helyrebillentse megté­pázott emberi mivoltát. A konyhában uj szakácsné fejtett ki tevékeny­séget, lelkes teremtés, sőt mondhatnók ugy is, hogy uj seprő. Az ilyen bibic-természetek, mikor Felkötik a szolgálati főzőkanalat, azzal a harcias liuj-huj hajrával tekintik át az uralmuk alá bocsá­tott terepet, hogy majd ők mutatják meg, mit je­lent a hivatása magaslatán álló szakácsné. Előd­jei lcminősittetn^k. azok együgyü kis szógálók voltak hozzájuk képest, méregkeverő tulajdonsá­gokkal szaturálva egy tudós doktor .házában is. Igy esett, hogy mire Péter kikerült a fürdő­kádból, immár megint városi lénynek érezve ma­gát, a szakácsné egy egész vájdlingot megtöltő, •negkoppasztott madárral bokázott élébe. — Ilogyan tetszik parancsolni? Sütve vagy vadas mártással? Van néhány kitűnő receptem. — Siisse meg, dadogta meglepetésében Péter. — Ugy is finom lesz, — Csakhogy ne a madarakat süsse meg, ha­nem a tudományát. Dobja ki, vagy csináljon ve­lük, amit akar. Nekem nem kellenek. Igy esett, hogy harmadnap a házmesterné meg­lesi Pétert a kapualjban. — Hálásan köszönjük a finom foglyokat, nagy­izcrú ünnepi ebédünk telt belőlük. ' Péternek nagy a szegenv-parienturája is, va­lami harmadnapos hideglelésben rázkódó néni minden erővel elkapta a kezét, hogv megcsókolja. — Jaj, hogy a jó Isten is áldja meg. épp olyan Hdozatos szivü, mint amilyen a boldogult mamá­ja volt. Nem tudom már. hogv fácánt, vagy v.art­jnlambot telszett-e nekem nvujtani, a szegény 'mber nem tudományos az ilyesmiben, de annyi bizomos, hogy még a hidegrázás is békén hagyott amíg a levesét ettem. Nem szólva a pecsenyéjéről, inert az egy valami! Más szegények a fűrji jelleg mellett kardos­kodtak. hálás és boldog volt valamennyi, —ugyan ugyan, emberek valljuk hát be. nem Péternek van igaza, mikor azt hirdeti, hogy nincs haszontalan madár, mert olyan széles ez a kanyargó viiág, hogv valnmennvi bc tudja valahol tölteni a hiva­tását. Okulván pedig multak eseményein, máskor maga zsigerette kl az alantasabb madarakat, tál­ba gyűjtve a zúzájukat, hogy majd az Állattani Intézet finánrnli.i ki. miiven koszthoz van gusz. tilsuk.- Működését azonban abban kellett bagvnia, mert sziilőnöböz hívtak nagysebesen. A madár­determináeió szép is. rüeg hasznos is, de az uj bonpolgárok dolga sürgősebb ők türelmetlenül várják — s/o-.'énvek! — a pillanatot, amikor meg­ismerkednek a világgal. Pélar csak vacsora ideiére tarfflt haza. a sony­kiflran nedig uj szekácSná forgatta a harri bárdért, ánonSván, hogv hui-hul haTra, .mjj'h-'ő- niegouitgUiá milyen az ideális főzőasszony. Be Is hozta hama­rosan a gőzölgő, gyengéd hagymaillajtal, átszőtt tálat. — Mi ez? — kapott Péterbe a balsejtelem. _ Zuzapaprikás, valami finom dolog. L^tom, szeretni tetszik, külömben nem válogatta volna ki sajátkezüleg a nagyságos ur. Péter nem csupán « ma'darakEal teemBe® gyengelelkü, hanem az emberekkel is. Tisztára «a a magyarázata, bogy nem vágta a szakácsné fet jéhez a tálat. Hogyan került egy gépágyús honvéd félszakasz ágyucsövére a kilenc piros gyürü Egy rohamcsónakos szovjettámadás visszaverésének története a Dnyepernél (A honvédbaditudósitószázad közlése) Elva­dult, bozóttal benőtt orosz temető • szélén szelid domb emelkedik. Csak két eldőlt rozsdás pravosz­láv kovácsolt vaskereszt figyelmeztetett arra, hogy egy negyedszázaddal ezelőtt ide tértek végső pi­henőre az elfáradt ukránok. A halmon most ma­gyar gépágyú csillog. Csővén fehér és piros gyű­rűk húzódnak: az ágyú kitüntetései. A fehér ka­rikák hat szovjet repülőgép megsemmisítését hir­detik, a piros gyűrűk történetét a gépágyú pa­rancsnoka és elgénysége meséli el: — Még a Dnyeper partján történt. Ütegünk a folyó partján foglalt el tüzelőállást — beszél Sz. I. hadnagy. — Feladatunk szerint jó kilövést kel­lett biztositanunk a folyóra, hogy a vörösök át­keléskisérleteit tűzzel is visszaverhessük. A mi félszakaszunk az egyik legfontosabb helyet kapta. Csendben telt el a nap, egyik koromsötét éjszaka vége felé heves puskatiiz hallatszott. Becslésünk szerint ezernyolcszáz méternyi távolságból lőhet­tek. Távcsövemmel vizsgáltam a folyót, majd vi­lágító rakétát lőttünk ki. A fellobbanó fénynél csónakot láttunk a Dnyeper közepén tul. Nemrég indulhatott a túlsó partról. Riadókészültséget ren­deltem el. — Közben felfedeztem, hogy a vízibe hosszan belenyúló homokpadon alakok surrannak el, ké­sőbb pedig ott köt ki az ellensége? oldalról elin­dult csónak is. Kitartóan távcsöveztem tovább. Rövidesen még öt csónakot pillantottam meg a folyón, Közülük három páncélcsónak volt. Néhány perc múlva ujabb négy rohamcsónak tünt fel. Nagv sebességgel közeledtek a mi partunk felé. A csónakokban mintegy harminc-négyven ember le­hetett. — Most már bizonyos volt, hogy a vörösök át­kelésre készülnek — folytatja a félszakasz pa­rancsnoka. — Mire megvirradt, csakugyan kibon­takozott a támadás. A puskák ropogásába géppus­kák, nehézpuskák, géppisztolyok hangja vegyült. Mindkét oldalról heves tüz árasztotta el a vidéket. — Hajnali, négy óra tizenhét perckor tüzké­szültségi parancsot adtam ki. A gépágyúról levet­tük-az álcázó zöld lombokat és a rejtőhálót Mint­egy száz méterre velünk szemben erdő húzódott el. Frős puskatüzet kaptunk abból az irányból A kezelők a fokozódó tüz ellenére testüket fedetle­nül hagyva álltak a gépágya mellett. A szovjet puskásokat rövidesen elintézte karpaszomápvos tizedesem, P. M., akiből azóta hadapródőrmester lett. De kiöntette magát benne egyik erdélyi hon­védem: L. L. is. Különben mondja el személyesen: mit csinált. Kerekképfl, zömök gyerek. Arca piros, mint a szépen sütött, fehérbélü cipó héjjá. Máraraarosszi­getről került a gépágvuspkhoz s nagyon büszke arra, hogv Horthy Miklós katonája — Szeretek itt lenni — mosolyog szélesen és megtörli száját. Most fejezte be uzsonnáját. Zsí­ros falat lehetett, mert csak ugy fénvlik a bajsza helye. Biztatjuk* mesélje el az emlékezetes hajnal történetét, — Az ugy volt — kezdi L. E. — még egészen sötét volt, amikor két-három csónakot láttam a vizén. Akkor kaptam a parancsot: tüz! Régebbről volt egv szovjet golvószórónk, amit én kaptam meg A saját gólyóezóróinkkal tüzeltem hát rájuk. A vörösök, el is kotródtak az erdőből Amikor nem láttam senkit, megkérdeztem: »Hadnagy ur kérem, lehet még lőni? Dk már nem tüzelnek.* — Nem akarta abbahagyni a tüzelést _ mond­ja mosolyogva a hadnagy. — Derék fiu vagy László — dicsérjük meg — Apám is magyar katona volt! — emeli fel a fejét és keményen tiszteleg. — Az események ezután már filmszerűen pe­ÉtteSltéS Az árvízkárosultak részére mé«z cs cement érkezet Akiknek fenti anyagokra szüksé­gük van, azonnal jelentkezzenek a jóléti SzCretkejet iTrxJá'á+au, 1^-olVuu+r* 2a. Nétíbank--palota. regtek — mondja a hadnagy — a gépágyúval vó­gigsepertük a homokpadon elhelyezkedett ellensé­get Az első lövés még hosszú volt. Túllőttünk a szovjet gyalogságon. A harmadik már célba talált s a következő három«nyolcas sorozat megsemmi­sítő pusztítást végzett a mintegy ezerötszáz főnyi ellenségben. Sebesültek jajkiáltása töltötte meg a dnyepermenti hajnalt, holtak százai maradtak a homokos parton. A többiek úszva igyekeztek me­nekülni. A folyó közepe táján haladó négy roham­csónak a félelmetes vasfüggöny hatására sietve fordult vissza. Mindez azonban már későn történt: három csónakot telitalálat ért. Percek alatt el­süllyedtek teljes legénységükkel együtt. — De léket kapott a negyedik csónak is a re­peszdarahoktól. A homokpadon veszteglő másik három ladik ugyancsak megsemmisült. Erre a megmaradó két csónakba hirtelen tiz-tizenkét szov. jet katona ugrott be. Ezek addig halottnak tetették magukat. Alig helyezkedtek azonban el: máris megszó­lalt a gépágyunk ' és a folyó fenekére küldte a szovjet katonákat, A megsérült csónak sem kerül­hette el sorsát: telitalálat érte a túlsó part köze­lében. A vörös átkelőkisérlet tehát meghiusult. A gép­ágyús félszakasz huszonnégy percig tartó tűzzel elpusztított kilenc ellenséges motorcsónakot, ti­zenöt géppuskát, százötven géppisztolyt. A halot­tak száma meghaladta a háromszázat. A magyarok Istene vigyázott a bátor félsza* kaszra: csodálatos módon egyetlen emberüket sem vesztették el. Igy került' a fehér győzelmi karikák mellé a kilenc piros gyürü. Angol rendszerben íátszik a magyar futballválogatott Svájc ellen Tóth és Baróti a 15-ös keretben Budapest, november 11. A MLSz elnökségő az Országos Sport Központ kívánságának meg* felelően, hogy egy meghatározott trendszefl mellett foglaljon állást, úgy határozott, hogy a Svájc ellen a magyar színeket képviselő labdarugó csapatot kizárólag a WM rendszert játszó jáétkosokból állítja össze. Hivatalos csapatösszeállítást nem közöltek. A kijelölt 15-ös keret tagjai a következők; Tóth (Szeged). Dósai (WMFC), Olajkár fWMFC), Kispéter (Szolnok). Pázmándy (Elek­tromos). Baróti (Szeged), Szűcs (Szolnok), Du­dás (WMFC), Kineses (Gamma), Zsengelléí (Újpest). Kovács, Sárvári, Bodola, Tóth (Nagy­váradi AC) és Nagymarosi (Újpest). A csapatot vitéa Ginzery Dénes társelnök, Tóth István szövetségi kapitány és Takács Béla úti kísérők kísérik. FILM ü svéd csalogany (A Belvárosi Mozi bemutatója) Rendkívül érdekes filmet mutatott be kedden * Belvárosi Mozi: Andersen, a nagy meseíró és Jenny L-i n d svéd operaénekesnő szerelmi histó­riája mint kultúrtörténeti dokumentum is érdek­lődésre tarthat számot, mint művészi produkcio és nemes szórakozás pedig egészen elsőrendű. Kor­történeti hűséggel elevenednek meg a filmen An­dersen Kopenhágájának ismert alakjai, szerepel a f'linen Thorwaldsen a nagy dán szobrászművész, akinek műtermébe is elvezet a filmtörténet. Kitűnő szereplőgárda elevenifi meg a film alak­jait Jenni Lindet a széphangu és bájos IlseWer­nor Játssza; vtezosiláthatja a koaénség a fllweo ; régi kedvencét. Kari Lüdvrig Dtehlt is.

Next

/
Thumbnails
Contents