Délmagyarország, 1941. november (17. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-30 / 274. szám

H^afnttóás asaic uícm A ma peabtémápi: az 'átkutatás. — Soka nem tapasztott méUékben meynöuekedett az anyakönyvi Uíuataí és a plébániák facyalma — A le^tMcn a bduácasi plébániát kocsik fel, aUd máe 1?13 óta folyik az anyakönyvezés (A Déluiaayai ország munkatársától) A lelké­szek részéi öl vezetett házassági, születési és ha­lálozási könyvek hiteles bejegyzése már a ke­reszténység első századaitól kezdve használatos, A régebbi időkben a lelkészek által vezetett anya­könyvet uem egységesen, nem egy meghatározott rendszer szerint vezették. A külső forma úgy­szólván országonkint, egyházmegyénkint válto­zott egész 1827-ig Ekkor ugyanis Magyarországon . az 1827:XXlll. törvénycikk egységese" szabályozta az egyházi anyakönyve­zést Az állami auyakonyvezes csak jóval később, ÜStMí-beu kezdődött, formáját az 1894:XXX1., XXXU., XXXIU. törvénycikkek határozták ínég, ugy, hogy 1895 október elsejétől kezdve kizárólag az állami anyakönyvek tanúsítják közhitelűm a születéseket, házasságokat és halálozásokat Az állami anyakönyvezéssel azonban nem szűnt meg az egyházi anyakönyv sem és mind a mai napig igeD sokszor kiegészítő,je az államinak, cA legrégebbi szegedi anyakönyvezés Szegeden a belvárosi plébánián található a legrégebbi egyházi anyakönyvi bejegyzés. Ekkor még palánki plébániának hivták a belvárosi plé­bániát. 177t)-ig kizárólag itt vezettek anyaköny­vet és minden született, megházasodott és elhalá­lozott szegedit itt jegyeztek be a >nagykönyvbc«. 1779-ben Alsóvároson, 80-ban Felsövároson és 1805-ben Rókuson is megkezdték a bejegyzéseket és ettől kezdve a további bejegyzések már a la­kóhely szerint ilk-lékes városrészek szerint tör­téntek. A legutóbbi időkig mindez nem volt túlságo­san érdekes. Legfeljebb ezek a dátumok azok számára voltak figyelemreméltók, akik a város törlténelmévol vagy egy-egy kérdés feldolgozá­sával foglalkoztak. Amikor azután életbelépett az 19U9:IV. törvénycikk, soha nem gondolt •virág­kora* kezdődött a régi anyakönyveknek, a polcok tetején porosodó elavult ló­liáhsoknak, cMegkezdődik az őskatatis A törvény életbelépése előtti néhány cvig esak nagyritkán volt szükség egy-egy régi ke­resztlevélre, vagy házasságlevélre. A szülőké többnyire megvolt a család valamelyik tagjánál, a többi okmányra pedig jóformán senki sem volt kíváncsi. Amennyi éppen kellett, annyit minden­ki tudott hallomásból is. A régi emlékek nyugod­tan alhattak téli álmukat. Egyik szegedi plébánia vezetője elmondotta, hogy akadt nyolc-tiz eszten­dő is, amig nem kellett megbolygatni a régi anya­könyveket. Két év előtt a régi fóliánsok bizonyára nagyot csodálkoztak és nem tudták mire vélni a dolgot, hogy olyan nagy forgalom alakult ki körülöttük] Valósággal divatba jöttek, mindenki tőlük akart megtudni mindent Lapozták, forgatták, félredobták, újra elővették őket és nem volt nap, szinte nem volt óra, hogy valaki lázas kíváncsisággal ne kutatott volna bennük. Lassan-lassan oda jutottunk, hogy a régi okmányok nélkül mozdulni sem lehetett és az ős­Köszönetnyilvánitás Mindazoknak, akik felejthetetlen fér­jem elhalálozása alkalmával szóval és tettel segítségemre voltak, végtisztessé­gén megjelentek és drága halottam sír­jára virágot fektettek, ezúton mondok köszönetet ugy a magam, mint hozzá­tartozóim nevében ÖZV. WiNDERJLICH EUGÖNJS Bajza utca 2 szám. kutatás egyik legfontosabb problémája lett a Ma emberének. Egy óra az anyakönyvi hivatalban Soha nem tapasztalt mértékben megnövekedett az anyakönyvi hivatalok és a plébániák munkája. Még ma is sokszor előfordul, hogy egy délelőtt hetven-nyolcvanan keresik fel az anyakönyvi hi­vatalt. Valamennyien őseiket kutatjuk. Legtöbbször valóban kereséséről, kutatásról van szó. Csak uagyon-nagyon kevesen tudják, hogy ki volt a nagypapa, szépmama, dédszüld. És ép­pen ez a baj. Egy óra az anyakönyvi hivatalban mindenkit meggyőzhet arról, hogy milyen nehéz munka az öskutatás. Gácsér György anyakönyvvezetönek sokszor bizony emberfeletti türelmet kell magára erő­szakolnia, hogy minden kérést, minden kívánsá­got teljesíteni tudjon. Még pedig udvarias formák között. Itt azután mindenki megfordul, a város minden rangú és rendű polgára felekezeti, tár­sadalmi, koi s nemi különbség nélkül. És min­denkit ki kell elégiteni a lehetőséghez mérten. Mindenkinek minden sürgős és mindenki azt hiszi, hogy az ő dolga mindenki másnál fonto­sabb és sürgősebb. Erről beszélgetünk Gácsér anyakönyvvezető vei, aki a következőkben fog­lalja össze tapasztalatait: — Az 1939. évi IV. törvénycikkel kapcsolatban bizony igen-igen megszaporodott a munkánk. Sok­szor alig győzzük. És ez nem azért van igy. mert sok kérelem fut be hozzánk. Ha mindenki tudná a pontos adatokat, akkor igazán játszi könnyed­séggel és némi túlórával megoldanánk a kérdést. De ilyen esetek jóformán a ritkaságok birodalmá­ba tartoznak. Bejön például valaki, hogy a nagy­papája születési bizonvitványát keresi. R részé­ről már elintézett a dolog, a többi a mi dolgunk _ gondolja. R hozzá még sürget is bennünket. Épp a múltkor volt egy ebhez hasonló eset Eevík tisztviselőnk az adatok után érdeklődött, hocv a nagypapa kb. mikor született Egyszerre esak hangos vitatkozásra leszek figvelmes. Figyelni ke/.drk és hallom, amikor nz illető nagy hangon kijelenti: •Ml az. hogy mikor született? Azt hiszi, ha tudnám, ide jönnék magához. Azért vannak ma mik. hosrv kinyomozzák, méí pedig azonnal, mart nekem két nap múlva szükségem lesz az ok­mán vra*. — Itven és hasonló esetek napirenden vannak Sokan az anyakönyvi hivatalt össze­tévesztik a nyomozó irodával... Kétségkívül szivesen nyomozunk, hogy kikutas­suk az ősöket, de az mégis csak kevés, ha azt mondja például valaki, bogy »a nagypapája Sze­geden született*. A tapasztalat ugyanis azt mu­tatja. hogy családi, vagy rokoni alapon legalább hozzávetőleges adatokat mindenki meg tud sze­rezni és akkor már lényegesen könnyebb a mun­kánk. — Másik szomorú tapasztalatunk, hogy min­denki azonnal akar mindent. Mi természetesen szivesen segilünk. de ahhoz idő kell, épp ezért jól teszi mindenki, ha nem hagyja utolsó pillanatra az ősök okmányai­nak beszerzését. Különösen akkor nem, ha még pontos adatokkal sem rendelkezik. Sokszor megtörténik az is, hogv valakinek nagynehezen kinyomozzuk valamelyik okmányát és kéréséhez hiven kiállítjuk több pél­dányban És két-három hónap múlva újra jön anélkül, hogy most már tudná az adatokat... Valahová elrakta a másodpéldányokat és azt gondolja, hogy inkább mi keresgessük újból, mint ö otthon. Több megértést és némi kis türel­met kérünk, hiszen félévenkint kb. kilencezer ős­kutatás céljaira szolgáló okmányt állitunk ki... cA plébániák többezer okmányt állítanak ki évente Az állami anyakönyvi hivatalokhoz hasonló nagyíorgalipat bonyolítanak le a szegedi plébá niák. A legrégebbi szegedi plébánián, Belváros­ban érdeklődőnk az őskutatások iránt Igen ér dekes tájékoztatást kaptunk: fgea érdeklődő fordul meg ma is pié D ÉT M A G Y A R O R SZ AtT VASARNAP. 1941. november 30. 4 százalékkal kamatozó Erdélyi nyeremény­kölcsönök « legkisebb összegben is a SZEGEDI KERESKEDELMI e$ IPARDANK-nói jegyezhetők bármikor P 1.000.000.— összegig terjedő nyere­ményekkel. •1005, 2;i7(i és 2852. számú lelrfo- ónkon szivesen adunk felviláao*'' A jegyzett kötvénvt pénztárunk uzonii.il ki­szolgáltai MI. bániánkon, tudomásunk szerint a többi városré­szek plébániáin is. Aki régebb időről ke re* ira­tokat, az hozzánk, mint legrégebbi pl hatan .oz jön először Itt azután vagv megtaláljuk a kér­dezett kereszt-, illetve házpraáglevelel. vagv út­baigazítást adunk. Külön tisztviselő dolgozik to­ben az ügyben és mind .. magunk, mind a kö­zönség érdekében névsor és évszám -zerint in­dexeltük utólag a régi anyakönyveket, ugy. bogy ma már aránylag igen gyorsan megtaláljuk a kért adatokat, ha valaki legalább a neveket é- a hoz­závetőleges évszámot tudja. Évente át la „ban mintegy négyezer származás-igazolására szüksé­ges okmányt állitunk ki. Legtöbb dolog termé­szetesen azokkal van. akik úgyszólván adafob nélkül jönnek. Sok megiepetes erheti az ösnutatókal A legrégebbi anyakönyvek bizony nehezen olvashatók és latin nyelvitek. A XIX. szazad hú­szas évestől azonban ntár magyarul találjuk a bejegyzéseket. Az abszolutizmus idején ismét latin a bejegyzési nyelv, a kiegyezés óla napja­inkig csak magyarul végezzük az anyakönyve­zést. Sok. nemvárt dolog, sok meglepetés éri az őskutatókat. Igen gyakran előfordul, hogy az ősök származására vonatkozólag nem kedvező adatok jutnak az illetők birtokába. De hát ilyen­kor is vállalni kell a leszármazást... 1820 és 40 között Szegeden nagv áttérési hullám volt ta­pasztalható és emipk következményei csak most derültek ki, amikor mindenkinek szüksége volt az ősök származására. Az áttérés persze igy s.'áz­százhusz év múlva már feledésbe ment és csak most döbbentek rá egyesek, hogy hiba van a nagypapa vagy a nagymama, esetleg a távolabbi ősök körül. * A két nyilatkozatból látható, hogy hozzávető­leges szárnitás szerint 1939 óta Szegeden legalább százhúszezer származást igazoló okmányt állítot­tak ki az anyakönyvi hivatalban és a plébániá­kon. És a kutatásnak egyelőre még nincs vége. Illetékesek szerint legalább még két esztendő szükséges ahhoz, hogy a forgalomban csökkenés álljon be. Tehát meg körülbelül két év és a rési fólián­sok ismét pihenhetnek. 1)R. BOKOR ISTVÁN. VÖNEKI GYULA papir-, írószer-, rövícláru­na«»vkereskedését Szegeden. Tisza Lajos körút 55 szám alatt ősszel és télen óvja az arcát Gréf kenőccsel b-utftsa biztos. Készíti Stirjányi József Sz*ht Rókus gyógyszertára -ZEGED. Kossuth Lajos-sugárnt ól sz óva sodjunk az utánzatoktól' tVU

Next

/
Thumbnails
Contents