Délmagyarország, 1941. november (17. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-21 / 266. szám

A magyar nepzene tanulmányban és dalban e szabadegyetemen Dr. Szögi Endre előadása CA Délmagyarország munkatársától) Eseményszámba menő előadáson világosodott meg és szólalt meg az egyetem aulájában a magyar népzene azon a felolvasáson, amelyet csütörtökön tartott dr. Szögi Endre főiskolai tanár, a modem kóMismfivészet kiváló munkása az Egyetembarátok Egyesületének előadássorozatában. Az előadás iránt olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy az egyetem aulája kicsinek bizonyult. A rendkívül magasszinvonalu, átfogó, zenetörténeti és népművészeti szempontból egyaránt kiváló előadást dallamokból álló valóságos kis élő képeskönyvvel szinte hangversenyélméunyé avatta az, hogy dr. Szögi tanulmányát maga az élő dal illusztrálta. Szólóhangokon, hanglemezeken és az erre az atka. lomra összeállított külön vegyes kar hangjain — az elhallgattatott főiskolai kamarakórus helyett, amelynek hivatása most nyilvánult volna meg a maga teljességében — szólalt meg a magyar népzene. Ugy a tanulmány, mint a plasztikus, nagyhatású, magyarázó és megvilágító illusztrációk rendkívüli hatást keltettek. De az volt a gondolatunk, hogy a népzenének ilyen jelei és művelői mellett még most is ott vagyunk, hogy még mindig ismertetni kell a magyar népzene lényegét ahelyett, hogy Bartók, Kodály fellépése után harmincöt évvel végre élni lehetne' vele, hivatkozni lehetne a széles eredményekre... De ez az ismertetés, ez a tanulmány is nagy lépéssel juttatta olöre Szegeden a magyar népzene művészetének ügyét Dr. Batizfalvy János professzor nyitotta meg az ülést, majd dr. Szögi Endre a magyar ősi zene bemutatásával kezdte előadását. Vázolta a magyar falu dalának kialakulását és hivatkozott arra, hogy a nyilvános és magánéletben keringő zenei mérget el kell távolítani. Ki kell tárni 31 ablakokat és beengedni a friss, tiszta, üde levegőt: a falu népének művészi magyar dalát. Vá zolta az ősi magyar zene történetét, az egyszólamú dallam fejlődését és mindjárt illusztrálta is. Intésére megszólalt egy mélybariton szólam a pódiumon felsorakozott vegyes kar egyik tagjának 4fkán az egyik ősi népdal néhány taktusa. Hivatkozott Szögi Endre arra, hogy a magyar népzene nem tévesztendő össze a tizcnkileneedik században kialakult népies müdallal, a nemesi nótákkal, amelyeket ma »magyar nótáknak* szeretnek nevezni. Ezeknek jelentős része dilettáns aótaszerzők selejtes fércmunkája. Ezekkel szemben az igaz magyar dal a magyar szellem gvökeréből való. Vázolta Bartók és Kodály gyűjtésének jelentőségét, ismertette az ötfokú hangsoron alapuló dallamvonalat és mindjárt meg Is szólaltak ezek a soi-ok, később a sorokból keletkező dal. lamok, a szólózok, a duettek és a vegyeskar hangján. Igen tanulságos volt, ahogy élő hangokon illusztrálta a Középázsjából eredő pentatonikát, sőt a madárhangokat, amelyekből kialakultak a dallamok. Hanglemezekkel bizonyította a rokonnépek zenéjének hasonlóságát, amikor egymásután szólaltatta meg a magyar, cseremisz, csuvanz, kalmük és mongol dalokat. Bizonyította, hogy a románok tőlünk vették át a dallamokat és nem fordítva, hiszen már az őshazában megvoltak ezek" a jellegzetes vonalak. Rámutatott arra. hogy s magyar népzene majdnem teljesen egyezik az ősi gregorián korálissal és a Palesztrina-stilus dallamaival. Ezután a modern magyar népdalt ismertette, amely világviszonylatban is egyedülálló Bartók és Kodály, valamint a többiek feldolgozásában az ősi magyar dallamok uj szint, csodálatos kiteljesülést kaptak. Mindjárt illusztrálta is ezt a vegyeskar nagyszerű dalbeinutatóival. Ma már a Falu népe is szívesen énekli a többszólamú kórusokat mert szólamaiban a maga dalának tulajdonságaira ismer Végül lelépett az előadói emelvényről. vegyeskara elé állott és egymásután vezényelte Bárdos s. Kodály és Bartók kóAz erdélyi nyereménykötvény vásárlás J kezdő napja i november 24! § 1 i • » tusait, ameiytfcet a nangatosag kltoro ieiKesedessel fogadott Azzal fejezte be előadását; hogy a magyar faln megőrizve a magyarság ősi dalait, gazdag kulturát mentett át magával keletről. Ezt a kincset magáévá kell tenni az egész nemzetnek, hogy újra kollektív tulajdon legyen. Sokáig tartó lelkes taps köszönte meg a magasnivóju előadást, valamint a tanárképző főiskola hallgatóiból alakitott — sajnos — csak ad hoc vegveskar énekét. Dr. Batizfalvy János professzor mondott köszönetet dr. Szögi Endrének és az énekkarnak azzal," nem hallgathatja el, hogy fájdalommal és sajnálattal kell látni, hogy immár egy éve szünetel a főiskolai kamarakórus, mindent el kell követni, hogy a kórus njra működhessen. A hallgai délmagyarorszag i péntek, 1941. november 21. Exnrcss tehertaií amm~ Bittera Antal Kölcsey u. 10. Telefon: 27-49 tóság a professzor szavait tapssal és helyesléssel fogadta. Varga iparügyi miniszter a nyersanyagellátásról és az ipari termelés fejlődéséről Hóman kultuszminiszter az erdélyi papok, tanárok és tanítók nemzetmentő munkáiáról Budapest, november 20. Az iparügyi tárca költségvetését' tárgyalta csütörtökön a Ház. Stitz János előadó ismertette a tárca költségvetését. Bejelentette, hogy a munkaközvetítés államosításának javaslata nem sokára a Ház elé kerül. A munkakamara törvénytervezete készen van. Lili János arról szólt, hogy sok gyakorlati tapasztalattal biró szakemberre van szükség. R o n k a y Ferenc azt fejtegette, hogy a korszerű háborút nem lehet elválasztani a korszerű ipartól. A mi iparunk minden blokád ellenére is megállja a helyét. Andréka Ödön a strómanrendszer megszüntetését követelte. Figus Illinvi Albert, az erdélyi párt vezérszónoka hangoztatta, hogy sem az iparostársadalom, sem a munkásosztály nem vár a kormányzattól nemzeti ajándékot, csak azt kéri, hogy az ő munkáját is illesszék be az ország gazdasági rendjébe. Ipargazdasági tervgazdálkodásra volna szükségűnk, mert a közeljövőben beláthatatlan ipari lehetőségek nyílnak részünkre. Erdélyben a magyar ipari munkásság segítsége nagyon fontos volt a nemzeti kitartás és védekezés szempontjából. Róluk csak a legnagyobb tisztelettel lehet megemlékezni. Ka bók Lajos arról szólt, hogy a munkásság mindent megtesz a termelés biztonságáért. •Közi-H o rv á t h József hangoztatta, bogy a magyar iparfejlesztésre szükség van. örömmel veszi, hogy nemcsak az egész magyar társadalom kívánságának tárgya, hanem az illetékes köröknek az a véleménye, hogy a magyar iparnak nagy feladatai varinak és tovább kell fejleszteni. A kisiparosság szerepét méltatta, majd pedig a munkaközvetítés teljes átszervezését sürgette. Á munkaközvetítést olvanokra kell biz,ni, akik gyakorlattal, hozzáértéssel rendelkeznek és érzéseikben nemzeti és keresztény szellem nyilvánul meg. Horváth Ferenc többek között felvetette azt a gondolatot, hogy Hollandiában és Franciaországban, ahol a íacipö már régóta divatban van, küldjenek ki szakértőket, hogy elsajátítsák a fa* cipő gyártását és nálunk is vezessék be. Szabó Gyula a tanoncképzésnek állami feladattá való nyilvánítását sürgette. Zsámbóky Pál rámutatott arra. hogy ai ipariskolák a jelentkezők felét sem tudják felvenni. A faipari szakiskolát Erdélybe kell áthelyezni. A repülőgépipari oktatás fejlesztésére van szükség. Sigray István hangoztatta, hogy egyik termelési ágnak sem szabad dominálnia a másik kárára. Az ország gazdasági ereje és egyensúlya a mezőgazdaságtól és az ipartól függ. Ezután Hóman Bálint kultuszminiszter válaszolt Mester Miklósnak az erdélyi pappk, fanárok és tanitók helyzetéről elhangzott interpellációjára. Az egész nemzet tudatában van annak a nemzetmentő és népmentő munkának, amit a magyar lelkészek, tanárok és tanítók Erdélybe* 22 év alatt végeztek. Visszutasitja az interpelláló képviselőnek azt a beállítását, bogy a kormány részéről ezen a téren snlyos mulasztások történtek volna Voltak sérelmek a lelkészek, tanárok és tanítók részéről de ezeket a legnagyobb készséggel orvosolták. Csaknem kivétel nélkül az erdé. lyiek közül választották a kinevezetteket és csak akkor neveztek ki anyaországit, ha valamilyen posztra erdélvi ember nem akadt. Koltav József felszólalása ntán Varga Tózsef iparügyi miniszter emelkedett szólásra, bogy elmondja költségvetési beszédét. Varga József iparügyi miniszter beszéde Beszédében rámutatott arra, hogy a mult évi költségvetés előterjesztése óta az ország ipari nyersanyagellátás! nehézségei lényegesen fokozódtak ugyan, az ipari termelés mégis a várakozáson felül kedvezően alakult. A Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar gyáripar termelési értéke 1940-ben 4.4 milliárd pengőt tett ki, az előző évi 38 milliárd és az 1938. évi 3 milliárd pengővel szemben, a gyáripar idei termelése pedig meghaladja a mult év eredméuyét. Ebben a kedvező fejlődésben a legnagyobb szerepe változatlanul a beruházási program végrehajtásának jutott. A magyar gyárvállala tokban most szeptemberben közel 73 millió munkaórát dolgoztak, míg januárban 69 millió volt a munkaórák száma és az elmult év szeptemberében 70 millió. Az ipari termelés menete a munkanélküliséguek úgyszólván teljes megszüntetését eredményezte. Ha valamelyes munkanélküliség mégis mutatkoznék, ezt könnyebben vezethetjük le. mint régebbi esztendőkben, mert a mezőgazdasági munkapiacon egy év óta észlelhető munkáshiány van. Az idén júniusban 371.000 volt a gyáripari muukások létszáma, míg januárban 358.000. egy évvel ezelőtt Bedig 855.000. A kéaaüiparbap foglalkoztatot. takkal erviitt a mnnkislétszám a* idei év januárjában a trianoni országterületen 880.000 volt, ami Csúcspontot jelent a magyar iparpolitikában. Az idei év jannárjában a visszatért felvidéki és kárpátaljai területen 43.000, áprilisban 157.000 ipari munkás dolgozott, az erdélyi és délvidéki munkásokkal, valamint az egyéb ipari alkalmazottakkal együtt tehát jóval több, mint egymillió az a tábor, amelyet ipari termelésünk foglalkoztat. Ez a szám felülmúlja azt a várakozást, amit iparfejlesztésünk tekintetében még néhány évvel ezelőtt is találhattunk. Az ipari termelés terén kénytelenek voltunk teljes háborús anyaggazdálkodást folytatni, de figyelemmel vagyunk az elsőrendű pölgári szükséglete, továbbá az export számára szükséges anyagmennyiségekre Is. A miniszter ezután részletesen foglalkozott a legfontosabb nyersanyagok ellátási helyzetével, majd az ipari energiakérdésekre tért át. A keleti ós erdélyi országrészek visszatérése ntán is a szén maradt a legfontosabb energiahordozónk. A hazai szénbányáink 1940-ben 115 millió mázsa szenet termeltek. A termelési szükségletet nem fedezték és ezért a szénbányáknak további beruházásokat kell tenniük. Az erdélyi területek fabősége örvendetesen nyilvánul mer az 'ország faszénellátásában ia-