Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-08 / 229. szám

flórom évről kétévi legghdira szállította le a Kurta iiatgássint büntetéséi (A Dclma gyár ország munkatársától) Kedden került a Kúria Ge/v/iís-tanácsa elé az a nagyarányú csalási és váltóhamisítás! bűnügy, amelynek középpontjában dr. Mátyássy Zoltánné, a szélhámos méltóságos asszony állott A szegedi törvényszék és tábla által háromévi fegyházbüntetésre ítélt előkelő szélhámosnő ellen — mint ismeretes — a szegedi ügyészség közel százrendbeli csalás és többrendbeli váltóhamisítás, míg felmentett férje, dr. Mátyássy Zoltán magasállású tisztviselő ellen bűnsegédi bűnrészesség címén emelt vádat.. Dr. Mátyássy Zoltánné üzelmeiről Három esztendővel ezelőtt rántotta le a leplet a szegedi rendőrség, ahová számos szegedi kereskedő feljelentése futott be. A kereskedők elpanaszolták, hogy Mátyássyné hatalmas túraautóval állott meg az üzletük előtt. Mátyássyné ezután szőrme- és ékszerüzletebben a legértékesebb szőrméket, bundákat, illetve ékszerebet választotta ki, a vásárolt holmik értékét azonban nem fizette ki. hanem azzal távozott az üzletekből, hogy néhány nap múlva a vételárat megküldi. A kereskedők azután a írói értesültek, hogy Mátyássyné a vásárolt holmik egyrészét elzálogosította, eladta, vagy elajándékozta. Az asszonyt ekkor a rendőrség letartóztatta, néreeenben és Budapesten folytatta, míg 1939. szeptemberében, a budapesti rendőrség ismét letartóztatta. Az ügyet a szegedi törvényszék 7?óAoo/-tanáCsa többnapon keresztül tárgyalta Budapesten és Szegeden. A tárgyaláson azután nem mindennapi érdekességű részletek derültek ki Mátyássyné költekező életmódjáról, regényes házasságáról és napokig tartó túraautózásairól. A törvényszék több mint 100 tannt hallgatott ki s a bizonyítási eljárás befejezése után 97 éfnábeli csalás és Izét rendbeli váltóha misítás miatt háromévi fegyházbüntetésre Ítélte a méltósár gos szélhámosnőt, míg férjét, felmentette a bűnsegédi bfinrészesség vádja alóL A törvényszék elrendelte Mátyássyné további fogvatartását, mert amint az ítélet indokolása mondotta, szabadlábra helyezése esetén újabb bűncselekmények elkövetésétől lehetne tartant A m'önstre bűnügy a nyár folyamán került a szegedi tábla elé, amely helybenhagyta a törvényszék ítéletét. Semmisségi paanszob folytán kedden foglalkozott Mátyássyné bűnügyével a Kúria Gergits-tanícsn. A Kúria megváltoztatta az alsóbíróságok ítéletét és dr. Mátyássy hány nap múlva azonban szabadlábra került s üzelmeit Hódmezővásárhelyen, Szentesen, DebZoltánné büntetését kétévi fegyházban állapította meg. ta, sajtó alá rendezése, az adott cím nem tőle való", éppen ezért ennek a kötetnek darabjai így a második kötetbe kerültek a hátrahagyott versek közzé, az úgynevezett hírlapi és kézirati' vershagyatékba. Ennek a hagyatéknak hibás és felületes elrendezését ismerteti ezután a kritikus. A sajtó alá rendező azt ígéri, hogy. ezeket a verseket időrendi sorrendben közli, mégis sokszor az időrend fel forgatásával jelenteti meg a verseket és ezzel hamis képet teremi a költő fejlődéséről. Tolnai harminc verset veszt elő a Szeged és Vidéke 1905. 1907 és 1908-as évfolyamában megjelent versek anyagát és ezt a harminc verset összeveti a kiadásban szereplő megfelelőivel. Az összehasonlításból kiderül, hogy a verseket a kiadó módosításokkal, kihagyásokkal, filológiai felületességre visszavezethető hibákkal közli. Az 1903-ban megjelent „Adagio" című versben például a háromszakaszos vers második szakaszának az első sorát a szedő kihagyta, a kiadó pedig bár értelmi zavart idéz elő, a hiányt nem vette észre. Az „Egy ing a szárítón" című vers első szakaszának második sorában a helyes tar ágú helyett tarkaágú, a második szakasz negyedik sorában újult helyett megújult, a harmadik szakasz negyedik sorában rózsaszín helyett rózsaszínű stb. kifejezés fordul elő. Ezek az aprónak tetsző hibák lényegteleneknek látszanak, vefsben azonban súlyosan esnek a latba, mivel megváltoztatják a vers értelmét, mértékét és ritmusát. Számtalan ilyen hibát sorol föl még Tolnai, úgy, hogy a harminc vers összevetése utáni tizennégyben megtalálja ezeket a hajmeresztő hibákat. A Szeged és Vidéke említett évfolyamaiban megjelent versek közül ugyanannyi, mint amennyivel Tolnai itt foglalkozik, egyáltalán nem található meg a gyűjteményben, Tolnai cím szerint és megjelenési dátum szerint is felemlíti ezeket a verseket Harminc vers közül 28 hibás közlésü Rámutat a továbbiakban a kritikus, hogy Versértő kiadónak persze a felemlített hibák kiigazítása lenne feladata, de a jelen esetben ezek a Csekély igények csődöt mondanak. Szóvéteszi, hogy tizenegy Juhász-verset, bár egyik sem érint közülök „ma élő közéleti férfiakat", 8 egyetlen „politikai" természetű sincs közöttük (ezeket ugyanis finom tapintattal nem közli kiadónk), hiába keresünk a gyűjteményben. Az úgynevezett politikai versek tehát egészen kimaradtak a kiadói önkény folytán. Végül arra a megállapításra jut Tolnai, hogy a harminc vers közül csak két vers marad fenn, ami hibátlan közléssel került a kötetbe. Alapos kritikáját a következő szavakkal fejezi be Tolnai} „Mit mondjon még a kritikus, akinek szép mesterségét ilyen értéket és eszmét megszégyenítő „teljesítmény" pellengérre állításához kellett alacsonyítania? Jobb. ha hallgat. Kiábrándultan teszi le a tollat és bizakodva, nem próbál általános érvényű következtetéseket levonni ebből az elszomorító esetből. Bizonyos abban, hogy amiről itt szó van, magányos, egyedülálló jelenség és a szót, amely számára a legszentebbet fejezi ki: kultúra, nem kell még visszafelé olvasni, hátulról előre, mint ahogy Babits Mihály játszott vele egyszer egy nagyon komoly verséhen!" SZEGED EEGELEGANbABB hölgyfodrász terme a megnagyobbított FEMI NA-SZALON ahol tanulmányutamról hazaérkezve, a bölgykőzönségnek bemutattam a legmodernebb frizuramodelleket. F km IN a. Kigyó-n. 2. tulajdonos: biezna »Laikusok a szentély belsejében« A »Magyar Csillag® kritikusának szigorú birálata Juhász Gyula összes verseinek kiadóiról (A Délmagyarofszág munkatársától) Illyés Gyula most megjelent kitűnő folyóirata, a Magyar Csillag, amelyet röviden már ismertetett a Délmagyarország, egyebek között egy Szegedet közelebbről érdeklő cikket is közöl Tolnai Gáböij tollából. Tolnai, a Szegedről elkerült uagytudású fiafal essayista -A költő hagyatéka" gíroen Juhász Gyula összes verseinek Paku Imre által sajtó alá rendezett és a Szűkíts-cég által 1941-ben kiadott második kötetével foglalkozik. A könyv megjelenése idején a Délmagyarország is szóvátette annak szembetűnő hiányosságait, Tolnai Gábor most a tudós alaposságával és Juhász Gyula művének teljes ismeretével kritizálja az összegyűjtött versek második kötetét. •Cinikus haruspexek* .Valamikor szent ereklye volt — kezdi cikkét Tolnai Gábor — és az irodalom választott papjai álltak mellette őrséget, mint ama szüzek, m kiolthatatlan láng őrizői, Kronos és Rhea leányának templomában. Ma laiknsok tolakodnak a szentély belsejébe, a vers hivői és értő papjainak sorába, felelőtlen és Cinikus harflopexek". Később igy folytatja cikkét Tolnai: „Különös erről írni és még különösebb hogy vannak olyanok, akik ezt nem tudják. Annyira nem, Hogy a feladat súlyának és felelősségének ismerete nélkül befurakodnak a céh demokratikusan jóhiszemű köreibe s nem átalják együtt szerepelni a címlapon a költővel, akinek emlékét nemhogy szolgálnák, hanem tudatlansággal, hozzánemértéssel és felelőtlen felületességükkel bemocskolják. Megvallom, igen nehezemre esik a kritika íratlan illemszabályait követve, megfékezni indulataimat, hiszen amiről beszélnünk kell, olyan ügy. hogy elkövetésekor bíróért kellene kiáltani, ha a szellemi érték csak tizedannyi védelemben is részesülne, mint akár az anyagi magántulajdon. Egy költőről van szó, modern liránk felei*hetetlen, finom értékéről, akinek versei régen elválassthafatlan részei mindnyájnak világánál. Juhász Gyuláról, összes versei-bői nemrég látott napvilágot, a második és egyúttal zárókötet, olyan ember gondozásában (milyen torz hangzása van vele kapcsolatban e szónak!), akinek személye előre biztosíték volt arra, hogy Juhász költői sorsa halálában sem lesz kevésbbé elszomorító, mint szerencsétlen életében volt". „Juhász Gyula összes vefsei-neü „gondozója" — írja tovább Tolnai —, nem most jelentkezik először a nyilvánosságon, de már első megjelenésekor bizonyságot tett arról, hogF ilyenfajta feladat elvégzésére csekély talentummal rendelkezik. Filológiai mnnka vállalóit a mű iránti alázat kell, hogy jellemezze, őt azonban a magabízás, a hozzánemértés és bátör fellépést kölcsönző biztonsága. Valóban nem kis bátorság kell ahhoz, hogy életükben klasszikussá vált költők alig kihűlt teteménél tüstént a legnagyobb szaktekintélyként jelentkezzék valaki! Mert hisz ez a mnnka a költőnek és életművének tökéletes ismeretét kívánja, de ezenkívül még igen sokat} a vers világának minden elemében tökéletes jártasságot, a kutató munkában kitartást, hangyaszorgalmat, alaposságot és Hogy többet ne említsek, biztos stílusérzéket. Kosztolányi hátrahagyott verseinek (Szeptemberi áhítat) kiadása — ez volt első jelentkezése — nem adott különösebb munkát filológusunknak. Hiszen Kosztolányi Hagyatéka gondosan összegyűjtve várta pöszthumusz sorsát; a kiadónak Csupán a művet megillető alázattal, időrendbe kellett volna állítani az anyagot ő azonban a költő élő képviselőjének érezve magát, a kötetet önkényesen Ciklusokra osztotta, mintegy beavatkozva a Halott Kosztolányi jogaiba". Felületesség, hibák, kihagyások Tolnai ezután szóvateszi, hogy az első kötet, amely a Juhász életében önálló füzetekben megjelent verseket tartalmazza, a költő „Fiatalok, még itt vagyok" című könyvének versei nélkül jelent mag- Azzal az indokolással maradtak ki ezek a versek. Hogy esnek megjelenésében • költőnek nem volt része „kiadásának" gondola-