Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-05 / 227. szám

DELMAGYARORSZAG Vasárnap, 1941. OKTÓBER 5. szándék, 2 rendbeli gyilkosság, rablás... Most a tanuk, Kovachichné elhagyják a tárgyalótermet és Kovachich Imre megkezdi vallomását. Előre megfontolva A főbenjáró váddal teihelt 38 éves ember előbbre lép az emelvényt elválasztó korlátig, ke­zét ráteszi a párkányra és alig hallható hangon hozzákezd vallomásához. Mástelóráig tart cz a vallomás, amelynek során lepereg a gyilkosságba zuhant élet. Lassan erőt vesz magán, hangja is megerősödik és most már jéghidegen, megdöb­bentő részletességgel beszél, a borzalom perceit széles gesztusokkal magyarázza, illusztrája és játssza a gyilkosságot... — Bűnös vagyok — hallatszik alig hallhatóan vallomása. — Mondja el kérem — szól Bókay elnök — mi történt a végzetes napon? Kovachich pár pillanatig gondolkozik, megsi­mítja homlokát. — 9-kor felkeltem... I pengőt kértem felesé­-emtől..„ hogy ihassak... Nem volt pénzünk, neki sem volt... — Miért kért akkor? — Alig volt jártányi erőm, négy hétig beteg beteg voltam, csak előző nap keltem fel az ágy­ból. Ideggyulladásom és influenzám volt... Fe­leségem elindult az ószercshea, hogy elzálogo­sítsa utolsó ruhánkat... Már minden ruhánk a zálogban volt... Ez volt feleségem utolsó ru­hája ... Mig ö megszerezte a pénzt, addig elmen­tem barátomhoz, Marcsinkó Bélához. A mű­helyben megláttam az angol kulcsot, kiküldtem öt az utcára, elvettem a kulcsot és hátsó zse­bembe tettem... — Miért tette oda? — Azzal szándékoztam megölni dr. Csányit — feleli lassan — És... és özvegy Csányinét nem akartam... — Maga már azzal a gondolattal ment el ha­zulról, hogv pénzt szerez gyilkosság elkövetésé­vel? — Igen kérem, igy volt.., — Mikor érlelődött meg önben az ölési szán­dék? — A jövő kilátástalan volt, elbocsájtottak ál­lásomból, nem volt semmink... Élni, enni kel­tett.., — válaszolja Kovachich szaggatottan, aka­dozva. — Mikor jutott először eszébe, hogy dr. Csá­nyit megöli? — Körülbelül másfélhéttel azelőtt... Már feb­ruár elején eszembe jutott... sokszor foglalkoz­tatott, aztán kizökkentem, majd amikor éjszakán­kint feleségem aludt, én álmatlanul vergődtem és mindig visszatért a gondolat. — Csányi Mátyást Óbecséröl ismertem és azt hittem, hogy gazdag ember. Azt hallottam, liogy 1*0.000 koronát örökölt aranyban. Ugy képzeltem, )iogy ez még megvan és ezt akartam megszerez­ni Hogy hogyan hajtom végre a dolgot, azt csak az ntolsó pillanatban merült fel. Előre csak egy gondolat vezetett, hogy megölöm... Kovachich most kissé akadozik, de minden ret­tegés nélkül, jéghidegen mondja el a borzalmas gyilkosság részleteit. A koronautcai házban Bókay elnök: Hányszor volt ön a korona­utcai házban? Kovachich: Kétszer. Délelőtt és amikor megtörtént a dolog. Először a házvezetőnő nyi­tott ajtót és mondta, hogy a doktor ur csak ké­sőbb lesz otthon. Utána elmentem a borbélyhoz, meginyiratkoztam, majd 2 óra körül visszamentem a házhoz. (Kicsit vár és lehajtott fejjel folyama­tosan beszéli tovább.) Csányi Mátyás Dyitott aj­tót, amikor meglátott, azzal fogadott, hogy az ö adóügye rendben van. Más ügyben jöttem, vála­szoltam. Bevezetett az irodába, leültetett. Azt mondtam, hogy a lakást akarom megnézni, mert el kell rekvirálni. Beszélgetés közben elszívtam egy cigarettát. Tegező viszonyban voltunk El­indultunk, megnéztük a lakást... ö előreenge­dett, a szalonban megálltunk, körülnéztem, meg­fordultam, most már ő volt előttem. Az ajtóban alltunk, amikor kiveitem a kulcsot, még egy lépés és... és egy ilyen lendülettel... (Kovachich fel­emeli a kezét és széles mozdulattal mutatja áz ütést) amennyi erőm volt, a fejére ütöttem, ö az ütéstől előre esett, ekkor még egyet ütöttem a fe­jére... Akkor hallottam, hogy nyílik az ajtó... a raj felé indultam s b'ttam, hogv ott áll az anyja. Ijedten szólt: »Miért hánt engem*. Nem szóltam egy szót sem. hanem ráütöttem a fejére... Az özvegyasszony meginogva előre eseti Kovacbirh most már egészen belemelegedve, széles mozdulatokkal illusztrálja borzalmas elő­adását — Szőnyeggel takartam le a fejét és még ütőt-, tem rá — folytatta. — A nyakcsigolyájára teljes erővel, aztán otthagytam, visszamentem Csányi­hoz, akit ülőhelyzetben találtam, amint zsebken­dővel törülgette a száját. Lehajoltam hozzá és megkérdeztem: hol az aranyt Csányi széttette a kezét és nem szólt egy szót sem. kiáltozni kezd­tem: őrült vagyok... öcsikének lesz cipője... aztán elkezdtem kaszáló mozdulattal (hevesen mu­togatja) ismét ütni. Ekkor már nem mozdult töb­bet. Nyöszörgés! hallottam a másik szobából, még többször ráütöttem Csányiné fejére, erre ő is el­csendesedett. Az ajtóra ráhajtottam a kallantynt, hogy meglepetés ne érjen. Kutatni kezdtem az aranyak után. Egyik szobából ki, a másikba bé... Egy esipketeritős asztalra letettem a Véres kul­csot. Ezüstöket szedtem össze, aztán eszembe ju­tott, hogy végeredményben nincs itt semmi. Meg­tapogattam Csányi Mátyás zsebeit, hátha találok valamit, nem volt benne semmi. Ekkor lehajoltam Csányi Sándoruéhoz, kivettem a fülbevalót a fü­léből. Aztán észrevettem, hogy véres vagyok. Ka­bátomat kifordítottam, hazaindultam. A Zászló­utcában kerestem a feleségemet, kértem, hogy jöjjön azonnal a I.ehotay-vendéglőbe. Néhány pillanatot vár Kovachich, amikor idáig ér vallomáséban, aztán elmondja a vendég­lőt szórakozást. Bort Ivott, majd ráirta egy nj­ságdarabra: »Megöltem két embert*. A papír­szeletet átadta feleségének, ö nem hitte el, aztán hazaindultak. Otthon rongyot kért, hogy a véres kabátot kimossa. Felesége addig felöltöztette a kisfiát. Ezután elmondotta, hogy egy hordárral beküldte a Kézműves Bank zálogházába a fülbe­valót és a lornyont, addig kisfiával a kapu alatt várt. A hordár 70 pengőt hozott, ebből 30 pengőt átadott feleségének, hogy váltsa ki a gyerek ci­pőjét és kabátját. Utána a Németh-vendéglöbo ment. kártyát kért és Marcsinkó Bélával dardliznf kezdett. A gyerek éhes volt, borjupörköltet ren­delt neki. Hét órakor azután felesége vacsorát vá­sárolt. Hazamentek, közben az eziistkelyhet be­dugta felesége muffjába. — Gyengének éreztem magam — folytatta to­vább vallomását —, lefeküdtem, néha így szok'am inni. T.gy is lehet szórakozni... Ittunk viccelőd­tünk, francia nyelven tréfálkoztunk este 10 óráié. Ezután elmondotta, hogy éjszaka rosszul lett. félelemérzés vett rajta erőt. Azon a n8pon két li­ter bort Ivott meg. Bókay elnök: Maga azt ls elhatározta, sőt feljegyezte, hogy folytatni fogia a dolgot, ha nem lepleznék le a gyilkosságot. Schermann Kálmánt akarta megölni és Karádv Katalin neve is sze. rr-pelt a listán. Maga ugy-e sorrendet állított ösz­sze? Kovachich nem válaszolt. Másfélóráig tartott Kovachich vallomása. Ez­után feleségét hivták he a terembe. magat* a kérdéseire nem válaszolt Többszőr fel­kacagott. Dr. Hunyadi János hatósági orvost reggel 6 órakor hivták ki. A sezionon találta Kova­Ohichót, rángatódzott, értikulátlan hangokat adott. Mivel tudta róla, hogy már volt az elme­klinikán, egy injekciót adott neki és beutalta a klinikára. Deliríum tremensro gondolt. Dr. Mezev Béla clmeklinikai tanársegéd ar­ról tett vallomást, hogy a klinikán megvizsgálta Kovachichot, nem talált szervi elváltozást. Látta, bogy zavarodottságát valami lelki behatás idézte elő. Megemlítette, hogy korábban erős alkoholiz­mus miatt kezelték Kovachichot. Dr. Schwarcz István védő zért tárgyaláson indokolta meg ezután, hogy miért kérte a zárt tárgyalás elrendelését az orvosszakértő vélemé­nyének idejére. Mintegy félóráig tartott a zárt tárgyalás,majd ismét bebocsátották a nyilvánosságot a tárgyaló­terembe. Dr. Incz.e Gyula orvosszakértő az áldozato­kon talált sérülésekről adott véleményt. Dr. Csá­nyi Mátyás halálát koponyacsonttörés, agyrázkó­dás és agyvérzés okozta, öt halálos sérülést szenvedett, ezeken kivül az arcon, a szemen, aa ajkon találtak sérüléseket, összesen 13 sérülés­volt a testén, özvegy Csányi Sándornén 19 sérü­lést találtak, őt halálos ütés érte a fejét. Az elnök ezután felmutatta a két kiló snlyn vaskulcsot. Kovachich a fejével int, hogy ez volt. Novitzky Mária házvezetőnő elmondotta Kovachich első látogatásának részleteit. özv. Németh Mártonné vendéglősné Kova­ehichehich borozásáról tett vallomást, Leho­t a y István vendéglős a délutáni borozásról és kártyázásról beszélt tanúvallomásában. Ezután Marcsinkó Béla mérlegkészitőf hallgatták ki. Baráti viszonyban volt Kovachich­csal. az ő mühelvéből vitte el a vasszerszámot, amely — mint mondotta — nem francia kulcs, ha­nem »angol patent kulcs*. Részletesen elmondta hogyan htvta Kovachich kártyázni, hogvan va­csoráztak. majd este tréfálkoztak az alföldtuteal lakásban. Aztán arról tett vallomást, hogyan is­merte fel az ő műhelyéből elvitt angol patent kulcsot Amikor a detektívek kikérdezték, hogy ki járhatott műhelyében, nem is gondolt Kova­chichra. annyira minden kritikán felül állott előt­te cgyéni-ége. A felismerés után fogták el azután Kovnrhtohot. Kovachich, tudomása szerint rend­kívül sokat ivott. Tlvenkor állandóan politizált, nagy nyilasnak mondta magát és szidta a zsidó­kat. "" ri A többi fanu kihallgatását mellőzte a törvény­szék és délután 1 órakor megkezdődtek a oerbe­szédek. A perbeszédek kovachichné vallomása Kovachichné azzal kezdte előadását, ho>gy nem érzi magát bűnösnek, nem tudta, nem sejtette, milyen uton került férjéhez az ezüstkehely. Nem hitte el, amit a vendéglőben mondott. Vallomása során, azután ezeket mondotta: — Ha lehet, az arammal kapcsolatban aeot szeretnék semmit mondani. — Joga van ehhez — szólt az elnök. — Mond­ja el, amit akar. Kovachichné ezután elmondotta, hogy férje reggel 2 pengőt kért, ő elvitte az Utolsó darab ruhát az ószereshez. Csak délután találkoztak is­mét. Látta, hogy apró vérfoltok vannak a férje kabátján. Elindult az ószereshez, hogy a 3ft pen­gőből visszavásárolja a gyermek holmijác Ké­sőbb a vendéglőben _ mondotta —, azt sem tudta, mit csináljon... Vallomásában most megáll, nem tudja folytatni szavait, kezébe temeti siró arcát Aztán elmondja az esti borozást, hogyan lett éjszaka rosszul férje. — Orvost hivtam — mondja — és kora reggel a mentők bevitték az elmeklinikára. Amikor másnap olvasta az újságban, hogy mi történt, félelmében a Tiszába dobta az eaft»teer)e­get és a cukorfogót. A nála maradt 18 pengőből kifizette a mentőkel. — Jól élt a férjével — kérdezte Bóktv elnök Kovachichné hallgat. — Nem köteles vallani. Végül még arról tett vallomást, hogv férje élete és iszákossága miatt többször különválva éltek, karácsonykor költöztek megint össze. — Bizonyos mennyiségű bor —- mondotta — kijózanító hatással volt fériemre. néba 5—6 litert is elfogyasztott Az orvosok vallomása A törvényszék ezután megkezdte a tanuk ki­hallgatását. Dr Ernyei István OTI lőorvos el­mondotta, bogy hajnalban felköltöttük, megvizs­gálta Kovachichot, zavartnak találta. Dobálta Először dr. Komi ós sy Albert ügyész mon­dotta el vádbeszédét. Utalt az óbecsei házra, ahonnan elindult Kovachich gyermekkora. Szófo­gadatlan, makacs fiu volt, középiskoláit egy-két kisiklással végezte. Az egyetemre is beiratkozott, de rossz társaságba került és megkezdődött * züllés útja. Előkelő, magaeállásu rokonsága ál­láshoz juttatta, dc dolgozni képtelen volt, tovább folytatódott a züllés. Rámutatott beszédében há­zasságának körülményeire, Budapesten elzálogo­sította minden bútorát, egy szál ruhában érkezett vissza Szegedre a fiatal házaspár. Az asszony szüleit zaklatta állandóan, végre a városhoz ke­rült, apósa pedig kisfiát magához vette, hogy felneveli. Kovachich azonban nem tudott meg­állni, bekövetkezett a gyilkosság. A borzalmas tett után nyugodtan szórakozott, mintha nem ter­helné két ember élete. Azzal fejezte be beszédét az ügyész, hogy semmiféle enyhitő körülményt nem talál, halálbüntetést kér. Ezután dr. B u r g e r Béla védő mondotta el beszédét. Idézte Lobmayer Istvánnak, az első szegedi kir. főügyésznek tanulmányát: A megtor­lás-e a legfontosabb aa igazságszolgáltatásban, amely mellett meg kell látni aa egyéni gyengesé­geket, a bonyolult lelki adottságokat és ezekhez mérten alkalmazni kell a könyörületet és az ir­galmat. Ezt az idézetet az a Lobmayer István királyi főügyész mondotta, aki dédapja volt Ko. vachich Imrének és aki sohasem gondolhatta, hogy az ő dédunokája érdekében most az ő meg­állapításaival érvel majd főbenjáró ügyben a vé­dő. Ezután vázolta Kovachich pszichopata egvé­niségét Bizonyítgatta még a védő, hogy előre megfontolt szándékról nem lehet szó, Kovachich bódulatban, lelki traumák hatása alatt cseleke­dett. Születésétől kezdve beteges állapotú em­ber, akire nem lehet kiszabni a törvényben meg­állapított legsúlyosabb büntetést Dr Schwarcz István, Kovachichné védője arra a rendkívüli hatásra mntatott rá beszédé­ben, amit férje gyakorolt az asszonyra A feleség nem követhetett el orgazdasásot, ha félelmében • Tiszába dobta a serieget. Ez nem bűncselek­mény. A pénzből pedig kiváltotta ötéves gyerme-

Next

/
Thumbnails
Contents