Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-26 / 245. szám

Vasáram) Ara 16 fillér 1941. OhtODer 26. XVII. Cvl. 245. sz. Havonta 2.50. negyedévre í.20 P kereszteny politikai napilap Eleinhről és önmatfinihröl irta: Lentival Islvdü Abban a „magyar káté" bau, amelynek néimely tévedéseit legutóbb szeretettel szóvátettem, leckéztetcs is foglaltatik „cleink"-re nézVe, mint akik nemzeti szempontból mór a kereszténység és vele egy új társadalmi rend átvételeket; „bűnbe estek". Anélkül, liogy ennek az állítólagos bűnbeesésnek a kátéban felsorolt ugyancsak állítólagos ismérveivel foglalkoznék, szelíden fsak csodálkozásomat fejezem ki azon a Icckézlétésen, amelyben az évszázadokkal ezelőtt volt. magyarságot éppen „fajvédő" helyen részesítik. Nincs ugyauis könnyebb' "dolog, mint feleletre képtelen halottakat megróni és a XX. szádadban akadémikus előadást tartani nekik arról, hogy mit is kellett volna öselekedniök a 'X., vagy XI. században. 'Amellett történelmieknek szándékolt fejtegetések végképp történelmietlenek akkUf, ha nem az egyes korok levegőjéből, adottságaiból igyekeznek megérteni' az elmult nemzedékeket, hanem aszerint osztályozzák őket kitűnőre, vagy szekundéra, hogy alkalmazkodtak-e már akkor bizonyos mai, bár talán ma sem helytálló felfogásokhoz, vagy sem? Úgynevezett fajvédőktől az ilyen' ítélkezés annál is inkább megmosolyogtató, mert ebben "tudattalanul is bizonyos általuk mélyen megveteti ncmárja és nemturáni elődöket követnek. Húszegynéhány esztendővel ezelőtt ugyanebben fct hibában lélcdzett Jászi Oszkár „progresszivitása" és „radikalizmusa", mindenesetre anélkül, hogy Ugyanakkor magyar Jajvédelmet hirdetett volna. Jászi Oszkárok is rossz néven vették Árpád apánktól kezdve sok mindenkitől a magyar előidőkből, hogy merészelt magyaS történelmet csinálni, holott kétségtelenül nem tartotta magát a jászioszkári kátéhoz. Ennek } következtében 1918. ó'szén, a „diadalmas fórra- | cTalom" gyászos hónapjaiban el akarták távolítani a mostani Apponyi-térről" Verbőczy István szobrát, mint olyan férfiúét, aki határozottan nem volt „progresszív elem" jászioszkári értelemben, a darvinista evolúcióról és a szabadk'erskedelemről halvány fogalma sem volt, a „Huszadik Század" című folyóiratot egyáltalán nem (s olvasta. Emlékszem, hogy Szent István király szobra a Várban Csak azért menekült meg az egyébként elmaradt szobordöntéstől, mert egy vérbeli radikális felfedezte (ma sem tudom, milyen alapon), hogy a nagy király bizonyos fogyatkozásaitól eltekintve, híve volt a többtermelésnek, amin boldogult l'ethő Sándorral nem győztünk akkoriban mosolyogni. Nyilvánvaló, hogy azoknak a mi boldogtalan eleinknek most meg az a hibájuk. Isten boFsássa meg nekik és Virrasztó Koppány se vegye "rossz néven tőlük, hogy nem voltak eléggé turulislák s ahelyett, hogy megvárták, vagy legalább íntuálták volna a tűrulizmüs eljövetelét előre, beidegzették volna a mostani kátét, úgy . cselekedtek az akkori lehetőségek halárain belül, ahogyan a maguk eszével és szívével jónak látták az ország fennmaradására nézve, — amely fennmaradást egyébként, mint megbízható tények mutatják, biztosították is. Nem szeretném azonban, ha valaki ezeknek a megjegyzéseimnek csak akaratlanul is 'humoros oldalát látná, mert van ennek a jelenségmí nagyon komoly oldala is": a régmúlttal való különben is meddő periekés bizo? 6róf Ciano Kétórás megbeszélése Hitlerrel a főhadiszálláson Charhovot elfoglalíáh a német csapatok — Leningrádtól eltekintve a rossz idő ellenére az egész arcvonal támadásban van — M előőrsök 40 kilométerre vannak floszhvától NomuraTohlóban tárgyal a lapán amerlhal helyzettől A MTI jelenti: A Szovjet ellen folyó hadjárat legutóbbi fejleményeivel kapcsolatosan magyar katonai körök magasabb szempontokra való tekintettel, ismét tartózkodnak minden részletesebb tájékoztatástól. Mindössze annak hangsúlyozására szorítkoznak; hogy a hadműveletek az egész arcvonalon a várakozásnak megfelelően alakulnak te a6 ellenség sehol scin tud a szövetségesek nyomásának ellenállni. — A honvéd seregtestek derekasan kiveszik >észiiket ezekből az eredményes hadműveletekből. Gróf Ciano Hitlernél pos látogatáson Németországban. (MII) Berlin, október 25. A Német TI jelenti: Gróf G i a n o olasz külügyminiszternek a német főhadiszálláson tett látogatásával kapcsolatban a Német TI külügyi szolgálata a következő részletekről értesül: — A Führerrcl folytatott mintegy kétórás megbeszélés után áz olasz külügyminiszter résztveti a katonai helyzetet feltáró előadáson, amelyet a szolgálati uton távollevő K e i t c 1 vezertábornagy, a véderő főparancsnoka képviseletében J od 1 tüzérségi tábornok, a véderő vezérkarának főnöke tartott. Az előadás a Führer jelenlétében folyt le. Jodl tábornok egy órakor, jelentette elsőnek a Führeruek és az olasz külügyminiszternek Cba'rkov bevételét. Jodl tábornok előadásában a mindenütt szerfelett kedvező keleti katonái helyzet ecsetelése mellett különösen foglalkozott az olasz egységeknek a déli hadseregcsoport hadműveleti területén történt sikeres harcba vetésével. A Führer ezután Villásreggeli! adolt gróf Ciano külügyminiszter tiszteletére. Este az olasz külügyminiszter Bibbcnlrop birodalmi külügyminiszternél tett látogatást. Német hedijelentés Vezéri főhadiszállás, október 25. A" véderő főparancsnoksága közli:" — Október 24-cn elfoglaltuk Charhovot. "A Szovjetunió egyik legfontosabb hadfelszerelési és ipari központja" ezzel "német kézre került. Ugyanezen a napon német csapatok elfoglalták Brlgorod közlekedést. Csomópontot, Charkovtól 75 kilométernyire északkeletre. — Harci- repülőgépeink éjszakai támadásai Moszkva katonai és hadigazdálkodási berendezései ellen irányultak". — Légihaderőnk' az angol keleti partvidék nyos mai nemzeti veszedelmekkel való szembeszállás helyett és ahelyett a legmaibb jelenre vonatkozó, talán kevésb' é tetszetős, rle annál szükségesebb önismeret és programadás lielyelt, amelyre a mai ifjúságnak a mai problémákra nézve inkább szüksége lehetne, ha ugyan egyáltalán szükség vau bizonyos káték megszerkesztésére és kiadására. Ami pedig azt illeti, hogy eleink túlságosan sok idegent fogadtak be (ami persze nem az Árpádok korában történt, hanem a törökdúlás másfél évszázada után) és hogy ina is az idegenek ittléte miatt volna annyi baj. arra nézve szeretnők olvasni annak a megállapítását, liogy nemzeti érdek szempontjából ki a veszélyes idegen? Ha ugyanis maga a származási idegenség már nemzet veszélyes, akkor neiu tudom: mit Cselekedjünk a magyarság annyi nagysúgával, akiknek idegen származása kétségtelen, de akiknek halálos önfeláldozásra is képes nemzethűsége, a magyar művelődésnek tett sokszoi* világszerte is elismert szolgálatai éppúgy kétségtelenek, mint némely uem idegen származásúak igen szomorú szereplése egyetemes nemzeti érdekek tekintetében? Ha pedig valaki olyan hibákat easlegel. amelyek saeriute nem ragadtak volna át a törzsökös magyarságra idegen fertőzés nélkül, akkor utalnunk kell arra a tényre, hogy aki „idegen" bűnök fertőzetéiick' megadja magát, az Icgálább is olyan hibás, mint a fertőző elem. Legmaibb jelenségek azt mulatják, hogy .erkölcsileg egyáltalán nem megújhodás, társadalmilag egyáltalán nem rendcsinálás az, ha az idegent ugyan eltávolítjuk, vagy megrendszabályozzuk,"de helyette magunk esetleg még nagyobb arányokban vétkezünk honfitársaink rovására, legegyénibb törtetésüiik javára, amivel az ahhoz való erkölcsi jogcímet is eljátsszuk, hogy mások fölölt pálcát törjünk. Nem történelmi, politikai.származási regényesség kell tehát, hanem könyörtelen önismeret. Nem halolt magyarok és élő „idegenek" megvá dolása. hanem önönmagunk hibáinak irtása és legjobb képességeink áldozatos mUnkábáálHtása. Semmiesetre sem akarjunk másokat oktatni addig, míg magunk ki uera jártuk legalább is bizonyos mértékig élet és tudás együttes iskoláját. Ne eleink állítólagos bűnbeeséseit firtassuk, hanem arra vigyázzunk, b^gy uja* giink ne essünk bűnbe most,, 1941-bem. 9 nemzet jelene és jövője szempontjából.