Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-03 / 225. szám

. «2 Tizennégvéves munhásleanij halűlogrása a harmadik emeletről „reireáüolí az utátiirik", irfa huesnleveléhen ideáljának a remény­telenül szerelmes fiatal leány (A Délmagyárorsgág munkatársától) Meg­döbbentő halálugrás történt Csütörtökön a Ti­sza, Lajos-körút 20. szám alatt. Reggel fél 7 órakor a Tisza Lajos-körúti Gróf-palota harma­dik emeleti folyosójáról az udvar kövesetére petette magát egy egyszerűen öltözött 14—75 év körüli leány, aki a borsaimag halálugrás Wán holtan terült el az udvar, kövesetén. A borzalmas öngyilkosságot a bázfoeliek fe­dezték fel, akik a puffonásra lettek figyelme­sek. Nyomban az összetört tagokkal és szétre­pedt koponyával fekvő öngyilkos leányhoz siet­tok, azonban már nem lehetet rajta segíteni s a kihívott mentőorvos is Csak a beállott halált állapíthatta mgg. a megrendítő öngyilkosság­ról értesítették a rendőrséget, ahonnan dr. Je lenffy Szilárd rendőrfőfejügyelő vezetésével rendőri bizottság ment ki az öngyilkosság színhelyére. A házbeliek a rendőrfőfelügyelőnek elmon­datták, Hogy reggel fél 7 óra tájban észrevették, hogy egy kisleány siet be izgatottan a bérház kapuján és egyenesen a lépcső felé tart. A harmadik emeleti folyó előtt megtorpant egy pillanatra, papírlapot és ceruzát vett a kesébe és a papírosra néhány szót jegyzett. Azután elszántan lépett ki a harmadik emeleti folyo­sóra és még mielőtt bárki megakadályozhatta volna, mosolygó arccal átvetette ma­gát a korláton s a következő pillanat­ban borzalmas halálsikollyal, össze­tört tagokkal, szétloccsant koponyá­val terült el az udvar kövezetén. A rendőrség az öngyilkos leány ruhájának zsebében búcsúlevelet talált, ebből megállapí­tották, hogy az életunt Denikó Erzsébet 14 éves kiszombori gyári munkásleánnyal azonos. Demkó Erzsébet néhány héttel ezelőtt jött be Kiszömborról Szegedre. Itt az egyik gyárban kapott alkalmazást. Demkó Erzsébet az utóbbi napokban szerelmi bánatáról panaszkodott munkástársainak. Egy, a Sajka-utca 3. szám alatti barátnőjének többször elpanaszolta, hogy ideálja nem szereti és ezért inkább öngyilkos lesz. Ruhájában talált búcsúlevelében is Csak szerel­métől búcsúzik el: „Kedves Jenő! — írja szerelmesének az ön­gyilkos leány —, félreállok az utódból, ha nem lehetsz enyém, légy boldog mással. Utolsó kí­vánságon, hogy legyél te is olyan boldog, mint amilyen boldog most én vagyok a halál percében." A levél sarkára még odaírta; ,JA szerelem nem szégyen? . . . Demkó Erzsébet vagyok, Kiszombor. Csatorna-utca 31." A búcsúsorokhoz az öngyilkos leány fényké­pét mellékelte ázzaj a kívánsággal, Hogy .a rendőrség juttassa el a Sajka-utcában lakó ba­rátnőjéhez. Leányuknak borzalmas halálugrásáról a rendőrség értesítette a Kiszomborban lakó szü­lőket- Demkó Erzsébet holttestét a bonctani in® tézetbe szállították s tekintettel arra, bogy az öngyilkosság minden részletét tisztázta a rend őrség, az aktákat már csütörtökön délben le is ' zárta. Tanári vezetés síelt működő egyetlen gyorsíré- és géplrószakislioiája Szegednek dél ferencit éak!-,anár-szakisko­Szeged Szécheny-tér 7. 11.22. lai igazgató, iskolája Te'efon 28-15 • t » Walter Crane az iparhatóságon Ideiglenesen a városházi hivatalokban helyezték el a múzeumból kiszorult értekes képeket ('A Délmagyarország munkatársától) Az Utóbbi hónapok alatt megszépültek a hivatali helyiségek a torony alatt. Majdnem valameny­nyi hivatali szobába — a polgármesteri szobá­tól kezdve a tanácsnoki szobákon át az iktatóig — néhány igen szép kép került. A hivatalBs helyiségek komolyságát, sőt komorságát derűs színek ée nemes yonalak tették otthonosabbá, fzebbé. A főcél ugyan nem ennek az esztétikai vágynak teljesítése volt, hanem főként az, hogy otthont adjanak néhány képnek, amely addig a város muzeumában függött a falon, vagy pihent az alkalmi raktárban, a férőhe­lyek megszűkülése miatt azonban utóbb kiszo­rult a múzeumból. A képek elhelyezését megfelelő tanácskozá­sok előzték meg, amelyeknek során a vezető tisztviselők szabadkezet kaptak aziráuybau, hogy melyik képet óhajtják felakasztani szobá­jukban. Ami a válogatás Után kimaradt, azt szétosztották a különféle hivatali helyiségek között. Az egyik rendkívüli fontos, de nem túlságo­san reprezentatív hivatali helyiségben, az ipar­hatóságnál egy többezer pengőt érő kép függ: Walter Crane műve ,Jlajnal" címmel. Tévedés ne essék: nem irigyeljük azt a drá­ga és híres képet a szóbanforgó hivataltól. Kétségtelen, hogy azok között az emberek kö­zött, akik ebbe a hivatalba járnak, nagymérték­ben terjeszti a kultúrát és a művészet szere­tetét. Lehet, hogy az ott megforduló emberek nagyiésze pillanatnyilag nem értékeli a képet a megfejelő nívón, azonban az is lehet, hogy mag tan ujja értékelni, ha a véres kulturális ve­zetősége erre megtanítja. Emellett a kétségte­lenül szép és nagy cél mellett azonban arca iá gondolni kell, Hogy ilye* drága, képet olyam helyiségben helyezzenek fii, áhA gondozni le­het, akol van arra idő, hogy gondozzák. Mert a képek nagyon is élő valamik? elpusztulnak, mint az ápolatlan virágok. Nincs kétségünk az­iránt. hogy az említett hivatalban gondozzák is a „Hajnal" című remekművet, azonban nincs kizárva, hogy magasabbrangú hivatal­ban. ha nem is több készség, de mindenesetre több idő állna rendelkezésre a kép ápolására. Ezek a szempontok tehát azt teszik szüksé­gessé, hogy megfelelőbb elhelyezést találjanak a hirég múzeumi tárgyaknak s újabb tanács­kozások után átrendezzék a hivatali szobákban elhelyezett festményeket- Ezek a festmények ugyanis a váró® tulajdonát képezik, dó egyben közkincsek is e ezért igen nagy gondot kell arra fordítani, hogy megőrizzük őket a jövő­nek. Az erre irányuló készség és szaktudás nem hiányzik az illetékesekből s ezért a kényszerítő szükséget is tekintet nélkül hagyva, más meg­oldást kell találni a képek elhelyezése tekin­tetében. Kérdést intéztünk az ügyben TTr. Csallány Dezső múzeumi igazgatóhoz, aki a következőket mondotta: — A szóbanforgó képeket a múzeum leltár szerint adta át a városházának azért, mert a muzeumban nincs raktár és egyelőre nipes megfelelő kiállítási terem sem. A képek ke­vésbbé rongálódnak, ha falon függnek s ezért szállítottuk a városházára a festményeket. Az már nem a moseuip faladata volt, hogy a ké­peket § városháza hivatali helyiségeiben szét­ossza és elhelyezze, így tehát erről nekem pinc® is tudomásom. Azt sem tudom, hogy Walter Crane képe hol .van. Ez az elhelyezés egyéb­ként is csak átmeneti; amint készen leszünk C könyvtár rendezésével, a felszabaduló helyisé­gekben kiállítjuk és véglegesen elhelyezzük az ideiglenesen elszállított képeket. Az ügyben dr. Pálfy György kujtartanács® nokhoz is kérdést intéztünk, aki elmondotta, hogy neki sincs tudomása a képek mikénti el­helyezéséről. — Mindenesetre azonnal megvizsgálom a helyzetet s ha valahol nem találom megfelelő* nek az elhelyezést, azonnal megteszem a szük­séges intézkedést, — mondotta dr Pálfy György —- Az olyan drága képre, mint a6 „Hajnal", természetesen fokozottabban vigyáz­ni fogok, ezirényban azonnal intézkedem. A nyilatkozatok szerint a képek ügye teh'át kedvező elintézést nyer az átmeneti idő alatt is. Később úgyis elkerülnek a városházáról éá elfoglalják méltó helyüket a város kultúrpalo­tájában. FERENCJÓZSEF KESERŰVÍZ Pompás világvárosi műsorral, nagy sikerrel mutatkozott be a Sarrasani-cirkusz (A Dclmagyarország munkatársától) Szikiázö tennyeJ gyújt ki csütörtökön este a Szegeden ven­dégszereplő Sarrasan i-cirkusz portáléja. Kü lönvonattal, 200 hatalmas szállító-gépkocsi vai s 400! főből álló személyzettel érkezett meg Szegedié Európa legnagyobb cirkusza: a Sarrasani. A Mars-téren felállított impozáns cirkuszsátor ós a körülötte élő, mozgó kocsiváros olyan lebilincselő látványt nyújt, bogy már szerdán is, de főként csütörtökön, a megnyitóelöadás napján állandóan hatalmas tömegek figyelték a cirkuszváros életét. A Sarrasani-cirkusz fennállásának negyvene­dik esztendejéhez érkezett el és jubileumát itt ün® nepli meg, Magyarországon, amelynek nagyobb' városait hosszú budapesti vendégszereplés után most felkeresi. A cirkusz története izgalmas, érde­kes regény, az alapitó Hans S t o s c h-S a r r a s a ­ni küzdelmeitől és diadalmas amerikai, majd dél­amerikai kőrútjától kezdve az ifjabb Hans S t o s c h-S a r r a s a n i közelmúltban történt tragi* kus haláláig. A cirkuszt jelenleg egy fiatal és szép asszony: Trude Stosch-Sarrasan; vezeti s a két világrészben hírnevessé vált Sarrasani eir­kuszváros most Európa országait járja be, min­denütt őszinte sikert aratva. A csütörtöki meg? I > előadás nagy közönség előtt és megérdemelt siker jegyében folyt le. A cirkusz külsőségeiben világvárosi, valóban nagy­vonalú és műsorának összeállítása sem marad el a várakozások mögött Néhány igazán kitűnő él* latidomítási szám és az akrobaták ügyes, szelle­mes és változatos szereplése képezi a program gerincét. Mindjárt bevezetőben nagy élményt je­lentenek a Hermann Haupt által fiimre idomí­tott Sarrasani-tigrisek, macsbaügyességükkel, félelmetes engedelmességükkel és a tflzkinka ét­ugrását is bemutató bravúros teljesítményükkel. Az áJlatidomitó számok közül nekünk legjobban tetszett a 9 hatalmas, lomha és aranyos humorú > elefánt, valamint a büszke és makrancos lovak, no meg a méltóságteljes teve-karaván, amelynek* idomitó.ja — asszony! Az akrobaták között a legelőkelőbb helyet a három Turul .foglalja el,' hátborzongató trapéz­mutatványaikkal, halálugrásaikkal telkes tetszést vívtak ki. Tgen szellemes és ötletes a két záró­szám: az 5 Taló, ez a kitűnő huraorérzékü, bur­leszk-aríistaesoport. amelvnek 50 év előtti tornász­psródiája modern felfogású, újszerű és meglepően kedves; és a futballozó kutyák aranvos száma, amely kirobbanó hatást ér el. Balettszániok és af szokványos bohóckodások egészítik ki a műsort, .areefe-iláfomór.ai kitűnő szórakozást jelent

Next

/
Thumbnails
Contents