Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-23 / 242. szám

Színházból ~ vágóhíd - Egy sxinháx halálára ~ Egv kultúrintézménnyel ismét kevesebb van az országban. A makói Hollósy Kornélia-Színház lebontását megkezdték. Lerombolják Thália templomát, bogy stílusosan — vágóhidat építsenek a l>eJőle kikerülő anyagból. Ezt is megértük: színházból vágóhidat. HOSSZÚ ÉS BONYOLULT históriája van a makói színház tnegsemm isi lésének, mint ahogy felépítése elé is sok akadály góruült. Ötven évvel ezelőtt alakult meg. majo. újjáalakult a Csanádmegyi Szinpúrtolo Egyesület azzal a céllal, hogy a közművelődés elömoz.Jiiása «rdekébon a halóságok támogatásával és magánosok adományaiból Makón állandó színházat' létesítsen. Ez az egyesület 1902-ben lel is építette és hivatásának ál is adta a színházat, amely a Makó város által átengedett telken épült ugyan fel, de az épület és berendezése és minden gondja az egyesületé volt. Sok híres és p.eves színtársulat, sok nagynevű színész fordult meg ebben a színházban és gyújtott lángokat a magyar kultúrának az évek során. Az idő azonban ezt a színházat is kikezdte, mind nagyobb és nagyobb javítások, átalakítások, korszerűsítések váltak szükségessé Nem minden hátsó gondolat és egyesek nem minden önzetlensége nélkül mind gyakrabban lehetett azt a hirt hallani és a helyi sajtóban olvasni, hogy a színház annyira rozoga és tűzveszélyes, hogy a közönség biztonságát veszélyezteli. Bár a részletes vizsgálat megállapította, hogv a vészhirek erősen telznttak. mégis a város és a* államépitészeti hivatal szakértői egyőnteiüen életveszélyesnek és lebontandónak nyilvánították a színházat és korlátokkal elzárták a forgalomtól. Az iparügyi minisztérium szakértője viszont átalakításra és komoly renoválásra méltónak találta az épületet. Ezt a nagyobb munkát a minden vagyon, vagy tőke nélkül működő Szinpártolo Egyesület képtelen volt teljesíteni Ezért 35 évvel a felépítés után. 1938-han FELAJÁNLOTTA A SZÍNHAZAT MAKÓ VAROSNAK. Az akkori kulturpolgármester. dr. Nikelszky Jenő és a képviselőtestület őrömmel és lelkese déssel fogadta el a felajánlott szinházat és annak helyreállítási költségeire mindjárt 10000 pengőt szavazott meg mig a knltuszminiszter 12009 pengővel járult hozzá a nagyehbmérvé átalakítás költségeihez. A tervezett átalakítás az Iparügy* miniszter szakértője szerint — 5fi évre tette volrn lehetővé, hogy az épület kulturális hivntá, áimk megfeleljen. De mert az átalakítás a városi kezelésben sokkal drágább lett volna, a képviselőtestület később visszaadta a színházat a SzinpSt loló Egyesületnek azzal, hogv majd az átalakítás ulán veszi azt át A vármegye kisgvülése azonban ezt • határozatot nem hagyta j< vá s igv kerül: az a belügyminiszterhez, aki még 1039 októhcébrn félre nem érthető módon iránvt szabott a további teendőkre nézve. A belügyminiszter ugyanis jóváhagyta a városnak azt a határozatát, hogy csak a renoválás után veszi át a szinházat és utasította a várost hogy a kultuszminiszter átlamsegélyét és a város 100Ó0 pengős adományát haladéktalanul adja ki a Szinpártoló Egyesületnek. Csanádmegyét pedig felhívta, hogy a maga részéről szorgalmazza az Stalakitási munkálatok mielőbbi befejezését, hogy a színház a szorongatott vidéki színészetnek kulturális és anyagi érdekeit minél hamarabb szolgálhassa Ezt a rendeletet akkor érleMotlen, ma már na•gvon is átlátszó okból a hivatalokban S Hónapig fckMték é« csak 11*40 március 1!-én mulatta fíe a képviselőtestületnek az uj polgármester: ör. Bécsv Ber'atsn. aki az egész szinházüsvben homlokecvenrst ellenkező álláspontot foglalt el, mint elődje, dr Vikelszky Jenő. Javaslatára a képviselőtestület kimondotta, hoev a miniszter rendeletét nem hajtja végre, sem a város, irm <• kultuszminisztérium adománvát nem adja ki és felszólította a Szinpártoló Egvesfttetet. hogv a n színházai vagv saját költségén renoválja, vagy pedig mint renoválásra alkalmatlan épületet bontsa le s nnvan árából befolyó nénzt adja a városnak knlturhá/épitési célra. Ráfogta az ni polgármester a színházra, hogv az még renoválás esetén sem képes kulturcélt szolgálni, mert — nvári színház: hogv városrendészeti szempontból türhe tetten, órmótlan épület. hogv mindenkor tűzvészé Íves és légoltalmi szemponthói Is kifogás alá esik és hogv hiábavaló és káros a mestanj pessz állapotot az idők végtelenségéig meehewízahhitaul Pár éven belül megfelelő kultneháaat fog épifcnh KÍT kaotskm TELT UJ •zöla. bnjrv a Sműpártoló Ecsreeület felajánlotta a nagyon is tatarozásra szoruló színházat a válosrigk. Köt esztendő alatt még tovább pusztait a gondozás nélkül maradt épület. De azért minden hivatalban húzták az időt, figyelmeztetés ellenére törvényellenes határozatot hozott a város, aminek megsemmisítése ujabb télesztendőbe került — hogy csak pusztuljon tovább a szinház és minden nap várták: mikor döl össze és mikor adja bc a derekát a Szinpártoló Egyesület. És sem a szinház. sem az egyesület nem tette meg ezt a szívességet. A kultuszminisztériumban is megsokallák a srinháziigynek tengeri kígyóvá válását és a kultuszminiszter rendeletére egy bizottság szállt ki 1040 december elején Makóra, hogy helyszíni szemlét tartson a színházban. A miniszter szakértőépítészmérnöke megállapította és a helyszíni szemle után tartott értekezleten elő is adta, bogy a szinház nem életveszélyes, esak tűzveszélyes (ugyan melyik szinház nem az?Y hogy kevés költséggel 5—10 ÉVRE HASZNÁLHATÓ állapotba hozható és hogy műszakilag semmi akadálya nincs annak, hogy az eddig nyári szinházat télivé alabitsák át. Á szép reményekkel induló értekezlet végül is egy kis egeret szült, amikor kimondotta, hogy a polgármester kérje meg a kultuszminisztert arra, hogy az eddig juttatott államsegély a legsürgősebb tetőjavítások elvégzésére és a téli színházzá leendő átalakítás tervpályázatára felhasználható legyen. A miniszter ezt a kérelmet teljesítette is. mire a polgármester hónapok múlva a tetőt ki is javíttatta, de bogy a tervpályázatot kiirta-e, annak semmi nyoma. Ellenben 1941. julius 9-én újra hozatott a képviselőtestülettel egy határozatot, hogy a város 10.000 pengős adományát nem adja ki, ellenben — ha már mnszáj — átadja a Szinpártoló Egyesületnek az államsegélyt s egyben kötelezte az egyesületet, hogy 1941. szeptember 30-ig olymódon javíttassa ki a szinházat, hogy a város mint tüzrendészeti hatóság, kifogást ne találhasson benne, mert különben maga a város bontatja le a színházat. A város az államsegélyt n mai napig sem utalta ki. Ellenben határozatait, amelyekben a két év előtt kelt miniszteri rendeletek kénytelen végrehajtását mondja ki — jóváhagyás végett felterjes/tette a kisgyüléshez. Miniha az utasítás tudomásul vételéhez a kisgvülés jóváhagyása szükségeltetnék! Ez a lehető rövidre fogott históriája a makói színháznak. Persze, a száraz tények közé nem nem szorítható He az a TERVSZERŰ HAHJÁRAT, ami a hivatalokon kívül indult meg a színház ellen. Arról nem is beszélünk sokat, bogy közben a szinház nézőtéri csillárját a Szinpártoló Egyesület megkérdezése nélbüi jótékonykodó kezek a bezárt színházból — elajándékozták. De eltűnt a szinház előteréből Hollósy Kornélia bronz mellszobra is és most az egyik hivatalszobát — disziti. De szerves része volt a hadjáratnak az a sorozatos támadás is, amit az irányított hely! és a befolyásolt makókörnyéki, sőt itt-ott pesti sajtó végzett, mert még pesti lapokban is lehetett szinházellenes cikket olvasni A képviselőtestületi tendenciózus felszólalásokkal, a hirlapi rémhírekkel végül is annyira szuggerálták a makói közvéleményt, hogv ma alig van Makón ember, aki szentül meggyőződve ne lenne a szinház életveszélyességéröi és a sürgős lebontás szükségességéről. Annyi fáradtságot persze senki SWB vett magának, hogy legalább maga nézte volna »eg a szinház métervastag falait. IDEGEKRE MENŐ HARC volt ea, ami a Szinpártoló Egyesület kifirasztisát, elkedvetlenedését célozta. Majd csak megunják a sok berce-hurcát, — gondolták hivatalos helyen — és majd csak beadják a derekukat. A Szinpárioló Egyesület azonban nem fáradt bele a harcba. Makó város legutolsó, 1941 julius »-iki határozata után részletes memorandumban tárta fel a helyzetet a kultuszminiszter előtt és kérte annak tisztázását. Erre válasz még nem érkezett. De nem is fontos már a miniszter döntése, mert döntött a város, amikor a napokban versenytárgyaláson kiadta munkába a szinház lebontását, a Szinpártoló Egyesület értesítése nélkül leltárt készttettek a színházban található ingóságokról és minden bejelentés nélkül hozzáfogott a város annak a színháznak a lebontásához, ami tulajdonképpen —• a Szinpártoló Egyesületé. Indokolás: nem tett eleget a képviselőtestület határozatának és szeptember 30-ij nem sífinteRo mag a tfovasáélyasíéget. Be kérdjük, a város eleget tett-a a miniszterek utasításainak és átutalta-a az államsegélyt, amiből a kijavitás eszközölhető lett' volna?, _ TEHÁT LEBONTJÁK A MAKÓI SZÍNHÁZAT. , „ , Eltemetnek egy kultúrintézményt, amelyik 40 éven át becsülettel állott a magyar kultura, a magyar színészet szolgálatában. Nincs rá szükség — mond-* ják —, a szinház léteért folytatott küzdelem úgyis csak egy ember, néhai Tarnav ívor egyesületi elnök küzdelme volt, — ott van a Hagymaháa nagyterme, jó az is színháznak. Tiltakozunk az ilven beállítás ellen. És hogy a Hagymaház nem színháznak való, azt nem nehéz megállapítani, mint ahogy könnyű megjósolni azt is, hogy Makónak belátható időn belül, nem lesz szinháza. Da a meglevőt le kell bontani, mert az alkotásvágytól duzkadó uj polgármester alkotni akar és mert a színházból kikerülő anyag kell egy másik alkotáshoz, kell a — vágóhíd felépítéséhez _ Éppen az ügy komolysága és nagy jelentősége miatt igyekeztem mindent lehetőleg elfogultság és részrehajlás nélkül leirni. Persze, önkénytelenül Is abban az elkeseredett hangulatban, amit O szinház lebontása — sokakon kívül — Kelőlem Is kiváltott De leírtam, hadd lássa az utókor, hogy volt Makó életében egy korszak, amikor pótolhatatlan kulturértékeket is megsemmisítettek. Dr. Diósszil4ffv| Sámuel. 19.700 pendM talállak a vonalon, fnialdonoso nem telenfkezlk (A Délmagyar ország munka társától) Szerdán reggel jelentették a szegedi rendőrségen, hogy a szabadkai vonaton nagyobb Összegű bankjegycsomót találtak, anélkül, hogy tulajdonosát megállapíthatták volna. A szabadkai vonatot kísérő vasutasok megjelentek a rendőrségen és elmondották, hogy a Szegedre érkezés után a róktísi állomáson a vonat átvizsgálásakor az egyik fülkében aktatáskát találtak, amelyen nem Vőlt • semmi megjelölés, vagy névjegy. Az aktatáskát kinyitották és Benne bankjegyekben 19.700 pengőt találtak. Az aktatáskát és a nagyösszegű pénzt heszolgátalták a rendőrségre ás jegyzőkönyvbe mondották a vasutasok a nem mindennapi lelet megtalálásának körülményeit. A rendőrségen azounal megindították a nyomozást, amelyet még jobban indokol az, hogy a nagyösszegű pénzért senki sem jelentkezett. Már pedig, ha valaki elveszítette volna, régen a rendőrségen lenne, hiszen 19.000 pengő nem minden zsebben akad ma. Ebből a jelből arra következtetnek, a rendőrségen, hogy valószínűleg lopás, vagy más bűncselekmény útján juthatott a nagy bankjegycsomó annak a birtokéba, aki a vonaton hagyta — egyelőre még Ismeretlen, de mindenesetre gyanús okokból. A detektívek végigrazziázták a rókusi állomás környékét és minden más olyan helyet, amely számba jöhetett, de eddig még nem sikerült megoldani, hogy hogyan került a kincses aktatáska a vonatba. Széleskörű nyomozáson igyekszenek megoldani a rejtélyt. Értesítették a vonalon fekvő rendőrségeket is ahonnan támpontot lehetne kapni, vagy az összeg eltűnésiéről, vagy — ami nem egészen valószínű — feltűnő elvesztéséről. Szeged sz. kir. város I. fokú közigazgatási hatóságától. 32785—1941. kig. sz. . Tárgy: Szeged város területén lovak összeírása. Felhívás Felbivom Szeged város belterületén, Röszke, Szentmihálytelek és a város'körüli feketeföldeken lakó lótartó gazdákat és tulajdonosokat, hogy akiknek lovait valami akadály miatt az összeíró közegek nyilvántartásba felvenni nem tudták, a lovak marhaleveleivel együtt legkésőbb 1941. október 24-én déli 12 óráig Szeged Párisi-körut 41. szám alatt levő marhalevélkezelőség hivatalos helyiségében jelenjenek meg. Figyelmeztetem a letartó gazdákat és tulajdonosokat, hosry akik ez®n kötelezettségüknek eleget nem tesznek, a honvédelmi miniszter ur rendelete alapján kihágást követnek el és szigorú büntetésnek teszik ki maguhét. SéWHd, 1941. október 21 Dr. Szabó, t. tanácsnok