Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-16 / 236. szám

A város megveszi az államtól az alséközfiofiiti volt határvadász kaszárnyát A polgármester vezetésével bizottság szemlélte meg és már át is vette a* épületet — A közgyűlés dönt a vásárlás ügyében l) É I MAG V A H O H S Z A G Csütörtök. 1941. OKTORER Ifi. r.J (A Délmágyarország munkatársától) A Délvidék visszatérésével Alsóközponton a kaszárnya kiürült A város a modern épületet mindenképpen szeretné megszerezni az államtól. Szerdán dr. Pálfy József polgármester, dr. Kemenessy Tibor fc dr. Rölli Dezső tanácsnok, valamint Hergár Viktor főmérnök helyszíni szemlét tartottak a kaszárnyában. A szemle alkalmával igazolást nyert, hogy a város mindenképpen nyefne, ha az épületet megvásárolhatná, bár az állam 240.000 pengőt kér 6s egyelőre ezt az összeget a város sokallja. Amennyiben a vétel mégis létrejönne, itt tehetne elhelyezni az alsóközponti közigazgatás hivatalait s még a közönség számára is jutna váróhelyiség. Ideköltözhetne a rendőrség és a leventék is otthonhoz jutnának három nagy teremben. Ide lehetne elhelyezni a napközi otthont is. Mellékhelyiségek és fürdőbeFendezések is vannak az épületben. Megállapították azt is, hogy a közigazgatás, valamint a rendőrség tisztviselői számára lakás is lenne az épületben. A nagyfontosságú intézmények végleges és kitűnő elhelyezése felszabadítaná a régi épületeket, ahol elsősorban a zöldkeresztes intézménynek adnának méltó otthont. Ugyancsak itt nyerne elhelyezést a tüdöbetegvizsgáló is. Ezen intézmények részére a városnak amúgyis építenie kellene megfelelő épületeket- A rendőrség mostani épületét lakás céljáía lehetne felhasználni. Ugylátszik, a város komolyan foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a nemrég még kaszárnya célját szolgáló épületet megvásárolja, mert szerdán átvette az épületet. Most aztán megindul a tárgyalás az állammal, hogy a város esetleg részletekben fizethesse ki az épület vételárát. A vásárlás ügye a legközelebbi közgyűlés elé kerül. Tisza télikertjében, ma fálfnuffiPCORIItlfflil csütörtök estenagy IdlíUVCia&BIISf&l egybekötött rózsaes,élyt tartunk • HOCH - ROZSOS tánczenekar # Asztalrendelés: Telefon 10-44. Portásnál. Hiaci tHs^tkuOH . . . HL Ilmák led — élelmei lel - nianóca a Uid alatt (A Délmagyaforsóág munkatársától) Szuszogva és hetykén füttyentve fut be a Rudolftérre a reggeli vönat. Piaci napon rendkívül nagy élénkség, forgalom tapasztalható a híd lábánál, a tanyák népe itt szerzi meg apró jószág-. vagy zöldségféle ellenében a téli csizraárayalót s a városiak a napi élelemhez szükséges dolgokat. A fala és a város találkozása mindig érdekes. figyelemreméltó, de különösen az most, ezekben a harCog időkben, amikor küzdelem nélkül semmi sem szerezhető meg s amikor e találkozásból — a falu kerül ki győztesen. 'Volt idő, amikor a vásárló volt az úr, a városi hölgyek beszéltek jóindulatú leereszkedéssel a reggeli vonattal érkező tanyasiakkal; ma fordított a helyzet, az eladó az úr s a vásárló bocsánatkérő hangon, halk udvariassággal alkuszik az árura „Acuecés" a Uotsa- és lifafiOhtoK Érdekes, bár természetes jelenség, hogy mindenki kacsára és libára alkuszik. Az aprójószág ugyan méregdrága, de a hápogó és gágogó árúnak van egy nagy előnye: zsírja van. A háziasszony lelki szemei előtt megjelenik a szép, sárga, olvadó aranyhoz hasonlítható kacsa-, vagy liba-zsírmennyiség, amint elegánsan csillog egy befőttesüveg áttetsző falai között... Nincs lelke hozzá, hogy tovább menjen, még ha 3 pengőt kérnek is a kacsa kilójáért és 3.40-et a libáért: élősúlyban. Azt mondtuk, hogy ninCs lelke hozzá, ez még a kisebbik baj, nagyobb baj az, ha — nincsen pénze hozzá. Mert ez is előfordul, mégpedig igen gyakori változatban. Ugyanis egy kisebbfajta, ?ütnivaló kacsa, aminek talán még zsírja se lesz, legfeljebb megsül a saját zsírjában, belekerül 7 pengőbet Egy 6 kilós liba pedig, — tessék csak gyorsan kiszámítani — megemészt egy húszast ... , . Húsz pengő nagy összeg a mai Uekiszomórodott világban s mégis, egymás kezéből kapják ki a vásárlók az aprójószágot! Valóságos árverés indul meg egy-egy kövérebb kacsa, vagy nagyobb liba körül. Ha valaki 2.80-ért kéri a kacsa kilóját, nyomban akad konkurrense, aki már 2.90-et is megadna érte. — Nézze csak szülém, ez a kacsa bizony soványt — szól igen udvariasan a szelíd vásárló. Mire a szülike büszkén, rátartian, hogy ne mondjuk: gorombán visszafelel; — Én má néztem öleget otthun, nézze most a naócsága. S ha nem tetszik tögye lé! így megy a diskurzus vagy tíz percig, aztán az árva vásárló megadja magát. No, gyerünk a mázsálóhoz. Rövid vita tárgyát képezi, hogy ki fizeti a mázsálás díját, kacsánként vagy libánként 5 fillért. Ahogy a városi „mérleghivatalhotf' igyekszünk, néhány „zúg-mdzsáló" elkap, rá akar beszélni, hogy nála ménjük meg a hápogó jószágot, ő olcsóbban mér, mint a város. Csakhogy a szülike nem bízik ám a 2 filléres mázsálásban, ő ragaszkodik a városi hiteles és hivatalos méréshez. Ám legyen . • • W&qtyeűn, csak e-^mosuiáh. / Tekintélyes tömeg sürgölődik a városi mérleg körül. A reggeli hidegben ácsorgók furcsa táncot járnak s a libák és kacsák szolgáltatják hozzá a jazzmüzsikát. Pirosképű, kövér altiszt állja a kacsa- és libatulajdonosok ostromát. Mérgelődik és szuszog s közben el-elejt néhány jótanácsot" a várakozóknak, akik türelmetlenek, mert nem kerültek még sorra. Időnként bekiált egy számot s bizonyos súlymennyiséget a hivatali szobába s az említett élősúly eladója berobog, hogy megkapja az áruról a hivatalos lemérési Cédulái Persze, amíg a cédulával vissza nem tér. addig a tizedes mérlegen szuszogó aranyos jószág le nem kerül helyéről. A jfnvttflŐMI „boldog* bnlaídonos •pedig' íí» hatja a reggeli tornát helyettesítő tángot, egySzombaton HégUaphaió osziálysorsjegy a Pető Bankház.,, 191 részt a hideg, másrészt az idegesség miatt. Node — röndnek muszáj lönni! Hölgyeim, csak egymás Utáni A szülike kikecmereg végre a hivatalos helyiségből s kezében lobogtatja a lemérési cédulát. — Mönjünk valami enyhes helyre, — vezényel és hamaíosan megtudjuk, mi az az „enyhes hely". A híd alatt még csönd van, nem rendezkedtek még be a „nagybani vásárlók", akik szintén aprójószágra vadásznak, hogy azután tisztítva és kimérve adják el. Itt kezdődik a fontos számtani művelet, mert a városi embernek kötelességei is vannak a falú népével szemben. Nem elég ugyanis, hogy ceruzát és noteszt ragadva, pontos szorzási müvelettel kiszámítja az „eleven árú" értékét, a mérőcédula számjegyét és az előre megalkudott kilónkénti egységárat véve alapul. Rövid számtanórát kell tartani és bevezetni a szülikét a mennyiségtan elemeibe és érthetetlen titkaiba. Mert fejében ő is számot ám, persze, 40—50 fillérrel többet, mint a menynyit az írásbeli számtanfeladat végösszege Hintát. Micsoda ördöngösség az, amely szerint mindig csak többet, de soha kevesebbet nem; számol, mint amennyit a csalhatatlan írottszámjegyek elárulnak1? És véletlenül sem töb< bet, mint amennyi pénz lapul a vásárlő agyonnyomott, szerencsétlen kis pénztárcájában . .« IU Uaíá* Ud, — étd*ml Id . . . Az egész korareggeli piaci hadjáratban aj visszatérés a legkellemesebb. Mint diadalma^ hadvezér, nyomul előre a vásárló, karján zt „hadizsákmánnyal" s nyomában a hátvédet jelentő háztartásbeli alkalmazottal. Mindenki, aki Csak szembejő, irigykedve nézi a „zsákmányt", az „eleven árút", ami 2—3 napra biztosítja a ház élelmi szükségletét. Kérdéseié özöne kíséri a diadalmas felvonulót! — Hogy Vettet — Hol vettet — Kofától, vagy „őstermelőtől" vásároltat — Lesz-e zsírja, milyen a májat ... és egyéb hasonlóan indiszkrét kérdéses zápora hull az illetőre. És az illető boldog, mert megvívta már reggeli harcát a falúval a városért, ha nem is győzelmesen, de legalább zsákmánnyal tért vissza s a jól végzett munka elégtétele fűti a csípős, reggeli hidegben meggémberedett tagjait ... És a későnkelők irigykedő pillantásait ifitva, így módosítja a régi, elkoptatott közmondást: „Ki korán kel, — élelmet leU" Az aranykeresők kalandos korszaka rég lezárült, ma a mindennapi élei sápért száll síkra a z»rd MŐk. Szfrrks köznapok hőse, a Háziasszony . ,, (c. p.)