Délmagyarország, 1941. szeptember (17. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-24 / 217. szám

DEL MAGYARORSZÁG SZERDA, 1941. ©zeptember 24. Olasz konzuli hirendelíség Szegeden (A Délmagyarorszig munkatársától) Az olasz állam azoknak a bensőséges kapcsolatoknak ápolására, amelyek eddig is lennállollak Szeged és az olasz nép között, konzuli kirendeltségei állított fel Szegeden. A konzuli kirendeltség vezetésére Ottone Degregorio egyetemi lektor kapott megbízást. Degregorio konzuli megbízotti minőségében kedden délben látogatást tett dr. Pál tv József polgármesternél és dr. Tóth Béla helyet les polgármesteri nél. Az olasz konzulátus egyelőre az olasz intézel Szentháromság-utcai helviségében mükö tíik. Szombaton rendkívüli közgyűlésre ül össze a törvényhatóság Hegválasztják az adófelszólamlási bizottságok tagjait (A Délmagyar ország munkatársától) A?. a riófellebbezések Ictárgyalására alakított adófelszólamlási bizottságok októberben szokták megtartani üléseiket. A bizottságoknak a jövő hót végén már össze kellene iilniök a fellebbezések letárgyalására., ennek azonban az az akadálya. hogy rt bizottságokat még nem alakították meg. Az adófelszólamlási bizottságok tagjait az őszi közgyűlés szokta megválasztani, do mivel az őszi közgyűlést az idén nem lehetett megtartani a költségvetés késése miatt, a felszólamlás! bizottságok megválasztására sem kerülhetett sor. Tekintettel a felszólamlások letárgyalásának sürgősségére, nem várhatják meg, ©míg az őszi közgyűlés összeül, ezért dr. Pálfy József polgármester szombaton délután ( órára Vondhtvffli közgyűlést, hívott össze. A rendkívüli közgyűlés tárgysorozatán több olyan tárgy ta szerepel, amelyet eddig az időpontig elő tudnak készíteni tárgyalásra az egyes városi ügyosztályok. Borzalmas vasúti szerencsétlenség Brünnben Pozsony, szeptember 'ló. A pozsonyi és brü;> nt lapok beszámolnak arról a súlyos vasúti szerencsétlenségről, amely a briinn—srhinilzi, Rrünn egyik külvárosi állomásán történi. Egv gyorsvonat belerohant a hajnali órákban a sínek között várakozó tömegbe. A szerencsétlenségnek eddig 18 halott ja van. Hajnali fel 5 óra tájban a schmitzi állomáson nagyobb tömeg várakozott az Adamsthal , felé haladó személyvonatra, amikor Brünn irá nyából egy vonat közeledett. Az emberek megrohanták a vonatot abban a hiszemben. hogy az ő vonatuk, azonban nem az adamslhali személyvonat volt az. hanem egv 'áthaladó tehervonat. Mielőtt az utasok a vágányt elhagyhatták volna, az első sínpáron átrobogott a 90 perces késéssel érkező prágai gyorsvonat és belegázolt a tömegbe. A mozdony az emberek egy részét Félrelökte, másik részét elkapta, magával hurcolta és darahokra tépte. 'A helvszinen tű halottat, ti férfit és 5 aszsronyt találtak. A sehesflltck számát pontosan még nem közölték. A sebesültek közül keltő a korházbaszállitás közben meghalt, úgyhogy a halottak száma 18-ra emelkedett. As azonnal meginduló vizsgálat során kihallgatták a prágai gyorsvonat mozdony vezetőjét. 6 azt állítia. hogv a sötétségben semmit sem vett észre és csak Rriinnben értesült a szerencsétlenségről. SZEGED LEGELEGÁNSABB hölgyfodrász terme a megnagyobbított FEMIN ft-SZ ALOM ©hol lauulmányulaoiiól hazaérkezve, a böigykorémségnek bemutattam a legmodernebb kiaura nodollelcet. FF. Ml NA. Kiyvó-n. 8. tul'R.uorí Csányi Piroska. Jánoska elindul.«. A tanyai vasút ablakán beszökött a friss, reggeli fény. A kis /kávédaráló* indulásra készen állt, jókedvűen dohogott már a mozdony, meg néhány pillanat s a /tanyai expressz* nekilendül a koraőszi reggel uaplényes távlatának... Éufqkarcú, bogárszemü kisfiú jelent nu'g a reggeli fényben. Toprongyos öregember vezette kézenfogva; az öreg hunyorgott a napsugár incselkedésére és bátortalanul nézett szét a kocsiban. Az utasok — lehetlek vagy húszan — fázósan kuporogtak az üléseken s az elmaradt reggeli álom fanrar íze fáradt vonásokat rajzolt az arcukra. Bizalmatlanul nézték az új, csaknem elkésett jövevényeket, akik ott topogtak a kocsi közepén félénken és határozat lanul. Az öregember megszólalt: — Adjon Isten jóreggelt... Ez a gyerek itt Központra szeretne menni, nincs aki elvigye, mert az anyja a kórházban van. az apja meg szolgálatban. Központon várják majd az állomáson. A fázós arcokon valami felcsillant. Egy kis melegség, egy csöppnyi fény, valamifajta érzés visszfénye, talán úgy hívják, hogy — emberbarátság, vagy gyermekszeretet...? Valaki szólt: — Ültesse le bácsi. Központon majd leszállítjuk ... Á pufókarcú. bogárszemű csöppség helyetfoglalt az e.gyik padon. Ujságpapirosba csavart kis csomag volt a kezében, azt szorongatta és kérdő tekintette] kémlelt körül az arcokon. Az öregember halk /adjiateaU köszönt és lekászolódott a vonatról. Éles füttyentés harsant s a kisvonat nekiiramodott a szeptemberi reggelnek... A kocsiban megindult a beszélgetés. A mindennapi élet dolgait tárgyalták, a föszenzáció a hajnali dér volt. A kilencvennapos kukoricának vége Megcsípi a dér. le kell törni. Az bizony már nem érik bc az idén ... • S az életgondokon rágódó emberek között ott ült a gyermek. A korareggel derűs, friss fénye villódzott az arcán, meleg, puha, gyermeki életöröm ragyogott a szemében: cukrot majszolt. Gondosan, körültekintő fontoskodással majszolta, mint aki egy parányit sem akar elveszíteni az élvezetből. És ragyogó bogárszeme egyik arcról a másikra pillantott, kereste a reggeli derű visszfényét, a szeretet melegségét... — Hogy hívnak? — János... — buggyant ki a cukrot majszoló piros ajkak közül — Hány éves vagy? — Kétéves ... — Kettő és fél — mondta valaki az egyik sarokban. — Az az ember, aki idehozta, azt mondta, hogy kettő és fél... A vonat már paprika- és kukoricaföldek között igyekezett dohogva és szorgalmasan, ahogy a friss reggelhez tliett. A napfénv kacagva incselkedett be az ahlakokon, hol itt bukkant fel, hot ott s olyan volt, mint egy fel fellobbanó láng, mint egy játékos kis kobold tánca. A kocsiban ülök arcán már megenyhült a dércsípte reggel fanyarsága, némelyik mosolygott és érdeklődéssel tekintett a közös védencre, a /potyautasra*. Most már többen kérdeztek: — Hol van anyád? A korházba... — Hát apád? — Kocsmába ... A gyermek szeme hamiskásan csillant, pufók kis arcának nevető redőiben ott volt a játékosság incselkedése, ugyanaz az illanó fény, ami be-besaökött a vonat ablakán. Látszott rajta, hogy nem akar igazat mondani, kötekedik a felnőttekkel, akik most érdek® tődre figyelik. •—'Ugy hiszem, aa az ember azt mondta, hogy az apja katona . •. Fehérbajuszú idősebb magyar szólt így, arcán viszatiikröződött az elmúlt világháborús élmények emléke. Aztán folytatta: — Talán az orosz fronton harcol most az apja... Néhányan rábólintottak, pár pgrenyi csend tisztelgett az Ismeretlen Katona előtt, aztán tovább folyt a kérdés-felelet-játék. Hamaros»o kiderült, hogy a kis János nagymamájához utazik a messzi-messzi, taláe al Óperenciás tengeren is túl fekvő Alsókózpontra, ahol libák cs kis kacsák vannak és egész nap lehet szaladgálni a fűben, homokban... Megtudtok azt is, hogy Anyuka azért van a kórházban, mert beteg, hogy Jánoska szereti a cukrot, a húst és az édes tésztát, hogy azért nem tud verset, mesét, meg éneket, mert még nem járt óvódába. Mindezt a gyermek mondta el, a két és féléves Jánoska, akinek sorsút ismeretlen emberek kezébe tette lc a Gondviselés másfél órára. Az ismeretlen emberek szépen gondol visel® tek Jánoskára. Lassan kinyíltak a szivek és felforrósodtak a lelkek. Az egyik néni cukrot kaparászott elő a táskájából és mind odaadta a kis Jánosnak, a másik szép szóval édesgette magához, magyarázta az ablak mögött tovafutó tájat, mesélt a dércsípte földekről, a tavaszi áradás miatt elkésett vetésről, az életről, amely Jánoskát még várja.. — Nézz ide János, ez a néni megvesz téged és elvisz unokának!* — szólt egy meleg, szíve bélyegét a homlokán, arcvonásain viselő idősebb úriember és rámutatott az egyik pad sarkában még mindig fázósan kuporgó öregasszonyra. Módosabbnak látszott, a szüle, ehhezképest zárkózottabb és ridegebb is volt, mint a többi életgondokkal túlterhelt tanyasi ember. Eddig egy szót sem szól, rá sem nézett a kis /potyautasra*. — Van nékem onokám! — mondta erre és úgy zökkent ki a szó a száján, mint ahogy a kis tanyai expressz fogja a megállókat. _ Hát nem kéne, saülike? _ kérdeztem. — Éntőlem ott töhetik le, ahun akarják.. — bizalmallankodott az öregasszony. — Hát te mennél-e a nénivel, János? A 'gyermek bogárszeme rávillant az öregasszonyra, dacos fény csillant fel benne és rázta a fejét: — Nem... Az öreg szüle arca erre a szóra megváltozott. Valami megbánásféle ' látszott a ráncos, kemény vonásokon, gyorsan a kosarába nvult. amit egész úton féltő gonddal szorongatott és előkotorászott belőle — egy cipát. Apró. fehér cipó volt, jó friss, kalácsszaft terjedt szét belőle a kocsiban. — Itt van János... ödd mög! — mondta és a gyermek felé nyújtotta. Jánoska mohón kapott rajta és pillanatok múlva már boldogan majszolgatta. _ Hát eljönnél-e vélem most mán? Jo öreg. szüléd lönnék ám én... — mondta a néni és ezzel szent volt a béke. Jánoska ugyan nem válaszolt, nagyon elfoglalta a táplálkozás. De az öregasszony arcán is ugyanaz a melegség ragyogott már, ami ott fénylett valamennyi utas szemében .,, Mindnyájunk /közkincse* lett a Gyermek, az alig sarjadt kis emberpalánta, amit ismeretlen emberek kezére bízott másfél órácskára a Gondviselés... A másfél óra gyorsan elrepült. A kísvona? szuszogva kászolódott be Alsóközpontra. Ttí kiderült, hogy a gyermeket senki sem várta. Sebaj, akadt jótétlélek. aki a tanyaközpontban lakó öreganyjához elkalauzolta . . — Vannak idők. amikor viharos szelek járnak, gondok-bajok súlya alatt recseg, ropog az Otthon, a Ház, vészes fergeteg zilálja « •széthull a Család, de lám, mindig, mindenfitt és mindenkor segít az emberi összefogás, a jótétlélek és a szeretniakarás... — mondta a nyájasarcú úriember, aki szíve melegéi a homlokán hordotta... És a tanyai kisvonat tovább /robogott* * napfénves, ragyogó szeptemberi reggel távtata felé... Horvátországban tilos a ruhanemű és lábbeli eladása Zágráb, szeptember 23. Az utóbbi időben megfigyelték, hogv sokan vásárolnak különböző ruhaneműt és lábbelit, bár erre szükségük nincs. A kormány beszüntette mindenféle ruhanemű, szövet, selvem, vászon, törülköző, terítő. stb., valamint lábbeli eladását. Ezeket az árucikkeket eddig is jegvre adtak, de jegyet mindenkinek adlak, tekintet nélkül arra hogv hány pár cipője, vagy ruhája van otthon. Nyolc napig tart egész Horvátország területén a ruha- és lábbelivásárlási tilalom. A kormány uj rendelettel fogja szabályozni a ruhanemüek es lábbeli eladási' módiát. Addig szelvényekre sem szabad ezeket az árucikkeket árusítani.