Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-10 / 182. szám

s OELMAGYARORSZAO VASARNAP, 1941 AUG. 10. cnW faj«eretetének köszönhetjük! ... Sacbenví hűséges segítőtársa volt kezdelló] togva ebben » nehéz munkában Hert?lendy Károly alispán. A Hertelenrty-esalá.1 szazadokon ál sok jeles közéleti szereplöt. országgyűlési követet, megvei vezetőt adott az országnak s főképp a Balaton környékén jól szolt nagy szerepet. Hertelendv Károly helyt isinereleivel és önzetlen lelkesedésével állandóan Széchenyi melleit állott s első igazgatója lett a Balatoni Hajózási Társaságnak, ö maga és családja is sokat áldozott a balatoni hajózásra. Az első reezvénvesek között volt Deák Ferenc, aJci pedig soHs. semmiféle üzleti vállalkozásban nem vett részt s a balatoni hajózáson kívül esak egy árvaház résavénveihől jegyzett természetesen önzetlenül, csupán áldozott ezzel a haza oltárán... Széchenyi István gondoskodott angot gépészről és hajótervezőkről. Magát az első hajót, a »Kist'aludy«-t az óbudai hajógyárban építették. Széchenyi foglalkozott a kikötők és védgátak építésének problémáival is és mérnökeivel terveket is csináltatott. Nagy jelentőséget kölcsönzött a balatoni haiózásmegindulásának az is, hogy a gabonát hajón BalafonHogJArra szállíthatták. Vasitt nem volt még, elképzelhető Hogy milyen gazdasági értéket képviselt tehát ez a szállítási lehetőség! Széchenyi szobor Balatonfüreden Teljesen érthető hál, sől elsőrendű kegyeleti kötelesség az, hogy gróf Széchenyi Istvánnak szobrot állítottak Balatonfüreden. A lebér kőszobor mái ott áll a parti sétány vén fái között s vigya/za a magyar tenger szépségét, derűs esillauását... Elgondolkozva, oldalvást né/ a Balatonra, abban a pózban, amit a szobrászművésznek Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter jelölt meg. Hóman Bálint ajándéka ez a szobor, amelyet Andrási-Kurta János, a kitűnő fiatal szobrász tervei alapján terméskőből faragtak ki- A szobor másfélszeres életnagyságú s a balatoni sporthét során, annak ünnepségei kereteben leplezik le szeptember első hetében. Itt említjük meg. hogy a kultuszminiszter még két szobrot ajándékozott Balatonfürednek-, ahová nagyon gyakran lejár: Pásztor János két ércssobrát, az egyik a Balatoni Hajóst, a másik a Balatoni Halászt ábrázolja, fezeket próbaképpen már szintén felállították, de elhelyezésük még nem végleges. Elhelyezésükről ugyancsuk a balatoni sporthét alkalmából gondoskodnak. * . 'A másfélsjfcizaclos évforduló ünnepségeinek fényében nem szabad elfelejtenünk, hogy csaknem 100 esztendeje a Balaton partján a magyar tenger felébredéséről és a magyar nemzet fejlődéséről álmodott gróf Széchenvi Tstván, a legnagyobb magyar... Fehér kő szobra már ott áll a balatonfüredi fasor árnyas fái alatt és elmerengő tekintete a magyar sorsot, a magyar jövendőt vigyázza... S aa elegáns személyszállító hajók, a karcsú vitorlások ott sah annak a zöldcsillámú. Hullámzó vla hátán, mint a nagv álmodó látomásának vatóravdlása. mint a magvar előretörés, életrevalóság és haladás szimbóluma ... Reeiiaiiv a szegedi pódiumról Babits Mihály két szegedi hangja Kö««5n«t nyilvánítás. Mindazon rokonok, jóbarát és ismerősöknek. kik felejthetetlen jó térjem Kopás'. Pál ny. MÁV főmozdonyvezetö temetésén részt vettek. koszorú- és virága dományaikkal fájdalmamon enyhíteni igyekeztek, e/ulen mondok hálás köszönetet Özv. KOPASZ PAl.N'ft Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy forrón szeretett édesapánk. Varga Ferenc ny. városi tisztviselő életének f»-ik évében hosszú szenveoes után elhunyt Temetése f. hó lt-én, d u $ órakor less a belvárosi temető kupo'aesarnokábóJ- A gyászoló es»Ud. (A Délmagyarörszág munkatársától) A temetés sorsszerű és kérlelhetetlen óráiban — amikor a gondolat cs lelkiismeret, a magyar irás minden harcosa, hívője és remetéje (lett légyen hívője, ismerője, ismeretlen olvasója, áradásos rajongója, Vagy hideg és tárgyilagos bírálója, ismerte és közeli lényeiben ragyoghatott, éhesen ihatta a nyilvánosság'napsugarait, vagy sohasem láthatta a költőt), a magyar szó minden szerzetese és ministrálója fagyossá vált kiapadt szemmel, értetlenül ál! Tomi száműző ttének utolsó hajója előtt — dermedten és magáraeszmélt döbbenten zuhan rá a számvetés: Babits Mihállyal nemcsak a költő, a legjobb lelkiismeret, fejedelmi költő űszik el a végzet vizein, de vele tűnik, majdnem már távolodik véglegesen és visszaálmódhatattanu! egy korszak is. Az új magyar irás egy olympesi aranykora is. Ki van még itt, ki maradt még velünk ebből az olymposi válogatottból, melyhez hasonló sor, értelem és dicsőség százévenkint sem váltja egymást, —- egy csapat, együtt és egyszerre, amely »új értelmet adott az új magyar igéknek*. Adyval kezdődött a végzet tragikusan magyar stafétafutása, utána mindjárt Tóth Árpád, Kosztolányi és juhász Gyula (közben még, hogy teljesebb legyen számunkra a Tisza partján a végzet: Móra Ferenc), még két elátkozott költő: Somlyó Zoltán és É m ő d Tamás, utánuk a szörnyű stafétabottal Karinthy és most Ba. b i t s. Lehet-e dúsabb aratása az éjfélnek, van e nyelv és nemzet, amely majdnem egyszerre és egymásután elvisel-e ekkora sebeket... És a magyar sors döbbenetes szólamához kiegészítőül még egy megrázó motívum: közülük egyik sem érte meg a hatvanéves öregség vidám cs gyermeki nyugalmát, — ellenkezőleg, a legtöbb közülük az ötven év csúcsaira sem juthatott fel... Ki van még itt a nagy nemzedékből, a nagy fejezetből, amely korszakot nyitott és korszakot harcolt: talán csak Móricz Zsigmond, Szabó Dezső már és Szomory Dezső. Egy nemzedék úszik el a végzetes éjfél fekete hajóján. * * Visszagondolunk most — tán • megfogunk néhány pillanatnyi percet, pár tiinő képet — azokra a délelöttökre, mikor Babits erre járt, Szege d felé. Mert a helyettes tanári idő Szekszárd, Pécs és Fogaras között, valóban csak pillanat volt az ámulások átmeneti homok-városáhan. Éppen csak annyira elég. hogy megszülessen egy éjféli emlék rfmben és ritmusban a <3 s i pkés toronyról, amely a szegedi éjszakában őrködik csillagok gyertyái között hallgatagra. De ez a pár sor, ez a néhány rím elég, hogy Szeged hozzákapcsolja a maga lankadt vitorláit Babits Mihály oeuvre-jének halhatatlan gőzöséhez. A helyettes tanárság hamar elmúlt a szegedi gimnáziumban, néhány szegedi verset őriznek tán a »Szeged ós Vidéke* muzeuml kötetei, hamar jöttek a fogarasi évek néhány halhatatlan levéllel Irisa koszorújában. De az a barátság, amelyet Várad és a Holnap kötött a két száműzetésbe küldött helyettes tanár' odysseusi távolságai között, az a barátság, amely kivirágzott Babits helyettes tanár úr és juhász Gyula helyettes tanár úr között, az megmaradt a ttlnő éveken túl, mindvégig. Míg csak Babits el nem búcsúztatta Ady és Tóth Árpádot és Juhász Gyulát, amig csak nem maradt költő * nagy nemzedékből. aki búcsút mondjon Babits hajója után. * * Majdnem húsz év múlt el a csipkés torony éneklése után, mikor Babits Mibály Szegedre érkezett hogy megtalálja Juháss Gyulát. 1923 pünkösdje volt, az irás és as újság szegedi legényei országos fényű ünnepséget rendeztek és harsonáztak Juhász Gyula negyedszázados költő állomásán, hogy a hivatalos fények helyett visszaadják a szegedi költőnek — ha lehet — az élet napfényét, hitól és ösztönzését. A költő akkor már túl volt aa első halálos kísérletek öuemésztö tüzein. meg kellett mozdítani a magyar irodalmi életet a szegedi szó remetéjéért Kikerestük és kitaláltuk a »negvedszázados költői jubileumot* megfújtuk a harsonákat a költőért — soha jobb ügyért nem szóltuk ezek a furcsa és reccsenő harsonák — és a homokparton őgyelgő szegedi költőért megmozdult az egész Holnapnemzedék. az egész magyar irodalmi élet. Tűző pünküsdvasúrnup reggé] érkeztek az írók. hogy köszöntsék szegény Villont. Anna és 'a szegény népség poétáját. Délelőtt ott átttak sorban a Belvárosi Mozi piros pünkösdi rózsás pódiumán- Babits, Kosztolányi, Saabé Lőrinc, MiVlóa jezö, Somlyó Zoltán. Móra Ferenc ás mások alg. Akkor métf. majd búsa év előtt akadt ecg telt ni o z i t e r e m, amely egybegyűlt a kóL tőért, látni és hallgatni a költő küszönlésére gyűlt költőket. És egymás után szöltas, mondták és olvasták vallomásukat, rímeiket, ékes ölelésüket, kinek mire tellett, hogy körülfogják és megöleljék a szegedi remetét, akt nem volt más, csak költő, mindhalálig magyar költő. A függöny elé állt ezüstös mosolygással Móra Ferenc és csendes, szemérmes mosolygással előhúzta a zakkójába bujtatott kis csokrot, reggel kiment a tápéi Krisztus felé, a tiszaparti mezőkre —- maga mondta igy — és pipacsból, szarkalábból, búzavirágból maga font bokrétát, mert úgy érezte, hogy ez a kis mezeiyirág bokréta köszönti leghívebben a szegedi homók költőjét,,. A két szegedi költő könnybelábbadt szemmel megölelte egymást (könnybelábbadt szemmel ült az egész nézőtér meghatottan), nem tudni melyiknek szólt könnyesebben, rm-ghatottabban a boldog, gyermeki szivekből kívánkozó taps, _ aztán Babits Mibály következett. Előállt a maga ódon és tanáros szikár zsakettjében, papírlapot vett elő és a maga vékony, magas, meg-megesukló oly jellegzetes éneklő, ritmust kereső hangján mondani kezdte: — Most — meg —fogtalak — Juhász— Gyula... most — meg — fog — talak..» És elmondta, mint bújt élöle húsz éven át a váradi Holnap óta a leghívebb, mindörökre való barát, mint tűnt előle, mint tért ki szinte láthatatlanul, de íme most a negyedszázados jubileum ünnepi, köszöntőjén nem bújhatott tovább, íme most itt van a két régi legény, most megfogtalak Juhász Gyula... Aki hallotta Babits Mihálynak ezeket -a szavait a Belvárosi Mozi pódiumán a jubileumi Juhász-köszöntés ünnepében, az bizonyára ma is beleborzong, ahogy visszahallja a nyilvános színpad fényében oly szokatlanul ható szikár zsakettes, kissé félszegen ható alakjának éneklő hangnemét. Most megfogtalak Juhász Gyula... — hallatszik ma is kitörölhetetlenül a költő hangja, mint egy életre szóló kiséret Két esetlen helyettes tanár állt egymás mellett ódon és félszeg zsakettben: Babits Mihály és Juháss Gyula. * * . Sok évvel később mégegysaer megjelent a szegedi pódiumon ez az énekelve, ritmizálva olvasó' helyettes tanár. Amikor új életre indult a megfáradt aNyugat*. Móricz Zsigmond állt a szerkesztői őrhelyre, Osvdt Ernő örökébe. Móricz. Zsigmond nagv országos körúton járt, hogy mégegyszer megpróbálja megmozdítani a magyar olvasók lelkiismeretét a magyar fejezetet építő •NyugaU-ért és az ő lelkesítő szavaira a Szegedi Fészek Klub vállalta a szegedi N y u g a t-e s I megrendezését. Igen, ez jó néhány év elölt volt, még ott ült a tárgyaló és eligazító asztalnál a literátus főkapitány, szegény jó Szalay József is és csodák-csodájára soha nem volt ínég ilyen fellángolás, ilyen tömegelés. táblás és pótszékes ház, még theatre parée is, a hallgatók százai ott ültek a Tisza nagytermében, föl egészen a pódiumig, körülvéve a székekkel az előadói asztalt is... Erre az emlékezetes, nagy kivonulásra, a szegedi Nyugat-estre felvonult az új magyar irodalom páratlan együttese. Együtt érkezett és egymásután olvasott fel Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Sehőpflin Aladár, Nagy Endre, Gellért Oszkár és Babits Mihály. A terem az élő és szóló irók büvölelébeD é't és ebben a lobbanó, forró légkörben jelent meg az emelvényen hagyományos helyettea tanári zsakettjében Babits Mihály. (Csakhogy ekkor ntá* Juhász Gyula a maga történetének rácsait zárta magára.) Most nem szólhatott énekelve: »Mosf megfogtalak Juhász Gyula*.... mert ekkor már véglegesen és tragikus búcsüzással elbújt és eltűnt a szegedi költő az élet, a társak és a barátok elől. Babits állta a telt ház szisseenését, Jázas lélekzését, aztán rákezdett a »Naiv ballada* tompa és mcg-mcgcsukló éneklésére, »Naiv ballada, melyben a költő elbeszéli.. .* Szólt a ritmus, dalosán, énekelve, mintha zenére keltek volna a hetük és visszahangezva, mint a reeitatjv, ütánn még fölhangzott Kosztolányi »Ilonája <(, — csupa i, csupa eii, csupa ő... Ilona. Hona ... Szólt a kél zene. két dal. — két költő a versetbői énekelt. Aztán vége volt a lángoló estének és reggelre a költökkel visszaindult a gvorsvonat. Előbb Kosztolányi búcsúzott ei Szegedtől és mosf már Babits sem tér többet vissza hogv megtalálja • rejtőző, bújkdló Juhász Gyulát De e percek i* a bangók megmaradnak ha!8*» tatUnul, mint a költök