Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-09 / 181. szám

Irodalmi széljegyzetek Heltai Jenő, aki hctrőn tölti be 70-ik élei évét, nem csak írónak szeretetreméltó, hanen embernek is. Ha franciának születik, már rége világhírű. A fordításai jobbak az eredetinél, uici a magáéból ád beléjük annyit, mint Krözus, ak nek kifogyhatatlan a kincse. Volt idő, bogy He. tai néhány iróbai át jávai alsózott, a körülötíü' lebzselő gibicek pedig jegyezték a mondásaikat Ezekből a könnyedén elhajigált ötletekből egyné mely színpadi iparos pompás vígjátékot kalapált -össze. 11a tehát valaki hézagot fedez fel egyik másik darabiró, meg a tehetsége között, gondoljon Heltai Jenő pazarlására. "Valahonnan végtelen magasságból szemléli az életet, — mondják rá tévesen a kritikusai. At tói fiigg ugyanis, hogy mit nevezünk az iróná magasságnak. Heltai nagyon is a földön él, az élet ezernyi megnyilvánulása ver benne vissz hangot, meg van áldva azzal a tulajdonsággal hogy egész ifja korában se csodálkozott semmin hanem bölcsességgel nyugodott bele a dolgokba Az élet drága, kedves, vonzó, gyalázatosan pisz kos és közönséges, ezen mi nem változtathatunk Heltai mindent lát és mindent tud, mégse lett naturalista, aki a moszatokban vájkál. Az 6 mo solygó történetei derűvel árasztják el az olvasót de aki el tud gondolkozni felettök, annak sokszor elállítják a lélegzetét. * 1 De mert az hó mosolyog, a felületes olvasó nem megy tul a könnyű szórakozáson. Valameuynyi iró az ősanyából, a földből, él s az egyéniségének megfelelő táplálékot szivja ki belőle, hogy szint, illatot, formát teremtsen. Más kell a körtefának és más a földiepernek. Az egyik a bogáncsot "és a kutyatejet fejleszti ki egyéniségének megfelelően, réti sarjút talál, kákát és nádat, a másik szobrász által utánozhatatlan vérvörös ró zsát Heltai Jenőnek is hány mosolya mögött sir a fájdalom, mintha a maga vérét áldozná fel eg> csodaszép lelki virág megteremtésére. Istenem, milyen mélyről hozhatta fel! Az emberi hiu«ág oktalan vetélkedésekbe fog, hogy kinek van nagyobb latifundiuma, milyen szélesen terülnek el a holdak, hány órahosszat fut mellettük a gyors vonat Oh, micsoda balgaság ez! Az iró csak azzal a néhány kis kvadráttal rendelkezik, amely legközelebbi véreinek hamvait fedi be, de milyen mély ez a birtokI Mérjék a magukét vízszintesen a nagyralátók, mi lefelé számitjuk a hosszát a világnak nevezett föld közepéig, sőt azon is tul s ki tudja elképzelni, hány változatos rétegen, tudósok előtt Is ösmeretlen csodákon, tiszta vízforrásokon, emésztő tüzlángokon, cseppfolyós kincseken haladunk át az érzés-termésünkért, a gondolatvirágunkért! Az életben Heltai épp olyan indulatnélküli bölcs, mint az Írásaiban. Szeretik, nagyrabecsüJik, zaklatják, mert semmit sem tud megtagadni főleg azt, hogy irói kísérletezéseket elolvasson Ezért lóg a nyakán az irodalom fele. Ha valaki irt valamit, elviszi hozzá. Verses füzetet, drámát, regényt egész garmadával. Nem kérdik, ráér-e, van-e kedve hozzá, ö pedig mindenkinek ad kedves választ, sokszor akármilyen nehéz a helyzete. Mert azok a legveszedelmesebbek, akik már a jelentkezésükkel dicséretet várnak. Beleöltem az egész lelkemet, csak hen;it <'• bízom Jánosom. (János a beceneve.) Heltainak ragyog az arca. —• Elolvastam az utolsó szói& — És? — Tudod-e, hogy határozott egyéniség vagy? Senki máséhoz nem hasonlit a stílusod. A látogatónak eszébe se'fut, hogy az egyéniség sokféle. Van köztük zseni is, hülye is. De a látogató boldog. Egyéniség lettí Máskor azt feleli: Érdekes, hogy a legutóbbi regényed óta is megtartottad minden tulajdonságodat. Ez pedig irói állandóságot jelent. Ugyanaz vagy. aki a kezdésnél voltál. Az egészben az a legjobb, hogy mindenki ismeri Heltainak ezt a dodonai kritikai stílusár mulat rajta, ha másról hallja, csak magára nézve veszi komolyan. L'ord Byront fs sokat molesztálta egy Soiithncv nevü fűzfapoéta. — Tudja-e. mondta Byron, hoav emlegetni foe]Sk a nevét, mikor már elfeledték Homerost, Pindarost. VerglHust. Horatiust? — Igazán? — hebegte a költő. — Szavamra mondom, de előbb az kell hozza, hogy azokat elfeledje az emberiség Október 4-én tárgyalja a törvényszék a Korona-utcai kettős rablégyilkosság bűnügyét Rablással párosult kettős Gyilkossággal vádolják Kovacbich Imrét (A Délmagyarórszág munkatársától) A Korona-utcal megdöbbentő kettős gyilkosság ügyében a törvényszék Bókay-tanácsa kitűzte a főtárgyalást. Az elveteniült gyilkos, Kovachich Imre volt városi adótiszt ellen, amint ismeretes, az ügyészség rablással párosult kétrendbeli gyilkosság címén emelt vádat- Feleségét az ügyészség orgazdasággal vádolja. Kovachich Imre, amint emlékezetes, február 27-én a kora délutáni órákban felkereste Korona-utca 26. szám alatti lakásán dr. Csdnyi Mátyás ismert ügyvédet, aki az Utóbbi években gabonakereskedéssel foglalkozott. Néhány peTcig beszélgetett as ügyvéddel, majd előkapta zsebéből a magával vitt franciakulcsot és dr. Csányi Mátyás fejére sújtott A szerencsétlen ember az ütések következtében agyroncsolásban nyomban meghált. Az elvetemült gyilkos ezután özvegy Csányi Sándornéra, a gabonakereskedő édesanyjára t ámadt akivel hasonló módon végzett. A kettős gyilkosság után Kovachich feldúlta a szobákat értékek után kutatott, de csak alig százpengő értékű ékszert talált a szekrényekben. Az ékszereket azután részben értékesítette, részbe* átadta feleségének. Az ügyben az ügyészség nemrégiben készítette el vádiratát a kettős rablógyilkos ellen, amelynek alapján a szegedi törvényszék Bókay-tanácsa október i-re tűzte ki. az ügy főtárgyalását. Megsemmisítő honvédtámadás a Bug mentén a zsákbanszorult szovjetcsapatok ellen A honvéd haditudósító század közlése f[Virí Lendületes és nagysikerű támadással tüntette ki magát egy seregtestünk a Bog-menti harcok során. A haditudósító század néhány beosztottja ezalkalommal egyik kerékpáros zászlóaljjunk kötelékében vett részt az előtt yomulásban. Az előző hadmüveletek során, a szövetséges hadseregek itt küzdő páncélos alakulatai, előretöréseikkel több, kisebb-nagyobb zsákot teremtettek az ellenség különböző Csoportjai körül. Az egyik ilyen zsákban szorongó ellenséges tömegek megsemmisítése, vagy foglyul ejtése volt a feladatunk. A szóbanforgó zsákot négy falu határa alkotta s a felderítés adatai szerint, abban jelentősebb szovjet erők tórlódtak össze. Ezek az erők két napon át igen keményen védekeztek. Megsemmisítő támadásunk kora hajnalban indult meg. A kerékpáros zászlóalj feladata az volt, hogy az elenséget a megjelölt alkalmas pontnál, gyors támadással nyomja északra és szorítsa bele a szomszédos német csapatok tüzkörébe. A támqtf&B előtt leküldött fehdeniío járőreink mar az falu határából azt jsUntelhák. hogy az ellenség elleutélló ereje válságos helyzete ellenére sem tört még meg g erős utóvédosztagokkal, beásva, támadásunk visszaverésére készül. E jelentések vétele után á zászlóalj heves küzdelem után nyomban bevonult a kőz* ségbe. A vörös csapatok utóvédjei azonban csak lépésről-lépésre engedték át a teret Har^ coló osztagaik házról-házra hátráltak, nun* denütt újból és njból felvették a harcot, a gerilla-csatározásokra kiképzett egyes fia®* dósaik igyekeztek meglapulni csapataink mát gött, hogy hátulról vehessék azokat tüz aláfa Ilyen körülmények között tartalékainkra háHj rult a feladat, hogy ezeket a szórványosan feW lépő, ellenséges harcosokat is ártalmatlanná tegyük. A község első házaiba beterelt fog* lyok felszereléséből rövidesen megállapíthattuk, hogy e különleges franktitőr-hardra kiképzett embereket a szovjet katonai vezetői különösen jól felfegyverezték. Mindegyiknél hetvenötlövetü géppisztolyt és kézi gránátokai találtunk. Mialatt a tartalék ezeknek a küzdelmét eltiporta s a magukat megadókat összeterelte, házról-házra folyt az előlhaladó Csatárlánü harca. A község elfoglalót* után kanták agt a Jer teatést, hogy szoajátédos ajafoi^ftiak " &**0han állanak már az ellenséggel s ut Ugyan* esak lépésről-lépésre szorítják hátra. A hir m izgalmas harö zajában is gyorsan terjedt