Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-06 / 178. szám

Honvédségünk a történelmi viharok zugásában, amikor a Gondviselés jövőtformái, akaratából népek és nemzetek vívják lctküzdelmüket, tekintetünk önkéntelenül is nemzeti reményeink letéteményese, biztonságunk őre és létünk alapja: honvédségünk felé forduL Az örök magyar katonaeszménynek szebb, találóbb szavakban talán senki sem adhatott volna kifejezést, mint Legfőbb Hadurunk, amikor a vörös téboly romjain kisded seregével megkezdte a bonmentö épitő munkát és látnoki szavakkal odakiáltotta lassan ébredő népének: >a hadsereggel 411 vagy bukik a nemzetit De tudták ezt ellenségeink is, hiszen önmagukon tapasztalhatták, hogy amig érintetlen volt a magyar fegyveres erő, addig titkos rablószándékukat csak lelkük legmélyén melengethették, mert nyilt" kiállással lesújtott volna rájuk a magyar ököl, amely az évezredes küzdelmekben keményre edződött! Am amikor csábos hazugsággal kicsalták kezünkből a puskát, egyszerre »hősök* lettek, mezítlábasam madzagra kötött fegyverekkel megindultak •hóditanil* Amikor pedig rablásaikra, a szabadkőműves zsidóságot képviselő nagy nyugati •szövetségeseikétől szentesítést kértek, legfőbb igyekezetük az volt, bogv a •trianoni békeparancs«-ban elvegyék a lehetőségét is annak, hogy a magyarság hadsereget tarthasson. mert akkor sohasem érezhették volna magukat biztonságban az elrabolt ősi földön! El ts érték azt, hogy közel 18 esztendeig guzsbakötötték a magyar fegyverkezést A nemzeti hadsereg me'íy elínditöja volt mai honvédségünknek, 1919bén szegényes felszereléssel vonult be a fővárosba. De a szive, lelke tele volt bittel, a megujuló magyar őserő tettrevágyásával. A sok küzködés. fáradság, a mérhetetlen munka, a soha nem csüggedő törhetetlen akarat, mely a Legfőbb vezetőtől kezdve a honvédség minden tagját áthatott, eredményt hozott. A Kárpátokból kivert bolseviki hadakat már messze száz kilométerekre, a nagy orosz síkságon kergeti a honvéd! A magyar harckocsik meszsze Podóliában dübörögnek s a magyar buszáruk a Pruth, Szeret, Zbrucs, Dnyeszter vizét gázolják, miközben fejük felett relbngnak a magyar 1 épülök motorjai, hogy egyre keletebbre, egyre messzrhbro iizzék az újkori barbarizmus vasbailtözött rénieil1 1 Do jó ezt még csak hallani is! Hossza volt és göröngyös az ut, amig idáig juiottuuk, de megérte! A magyar büszkén nézhet Európa szemébe, mint ezer éven át, most sem csalódtak benne. Az emberiség jobb jövőjéért, az igazságosabb világrendért vivőit gigászi mérkőzésben, olt menetel a magyar honvéd is szövetségeseivel, bogy megszabadítsa a világot a vörös maszlagtól, mely eddig csak pusztulást, rombolást, nyomort éskétslgheesést hozott az emberiségre. Soraik közt ott lépdel a ln'iség, a becsület és a magyar halnitudás! Dicséretüket olvashatjuk nemcsak a magyar, de a német hadsereg jelentéseibeu is. Vitczi tetteikről, helytállásukról hasábokat irnak az olasz, német és svájci lapok. Újból felfigyelt ránk Európa. Hírünket' messze viszi a rádió, örömet keltve az ugyancsak közös célért harcoló északi rokonnépek nel, megelégedést és megnyugvást az emberiség-sorsáért aggódó kullurncinzetcknél. Ezt a fclfigyelést és az elkövetkezendő jobb világban a magyurságnak kijáró méltányos és Igazságos helyet elsősorban houvédscgüukuek köszönhetjük. A nemzet féltő gonddal és büszkeséggel tekint felcjiik és nem akad ember, akinek, há nincs is sorai közt valakije, közömbös maradna iráuta. Hiszen a miénk egészen, vér a mi vérünkből és a mi áldozatkészségünkből fejlődött azzá, ami. Ma tnár elhallgattak az álbölcsek, az örökbékérő! álmodók, akik között akadhattak jóhiszemű szobatudósok és társadalombölcselők, de még többen voltak közöttük a tudatosan félrevczelőkl A Szovjet is mindig békéről mesélt! Amig a genfi »népszöv-ctség*-nek csúfolt érdekszövetkezet parádés ülésein Litvinov •elvtárs* szerepelhetett, olyan kcnetteljes békebeszédeket mondott, hogy csak az angvali szárnyak hiányoztak róla és közben már tizezerszámra kovácsolták a harckocsik tömegeit, hogy a német és szövetséges hadseregek alig győzik most elpusztítani azokat! Erek a békének voltak szánva, az ő békéjüknek! Mert hiszen hadsereg csak a polgári államokban •felesleges*, náluk és mindenütt másutt, abo' a Tőrft- mételv ha csak idöpreis megragadhatott. el;ó volt mindenekelőtt a voroshaditieg • büszkeségünk megalakítása. Emlékezhetünk a gyászos emlékű hazai proletárdiktatúra •mindenki be a vörösbe* jelszavára. A hadsereg haszna Hála Istennek, kinyilt a világ szeme, lehullott a vörös lepel Moszkva szándékairól s végérvényesen befellegzett az effajta farizeuskodó ügynököknek. De akadtak olyanok is, akik talán jóhiszeműen hittek is felállított tételükben, hogy a hadsereg felesleges, fenntartása tönkreteszi az államot, improduktív, nem termel, csak fogyaszt, a polgárokat elvonja munkájuktól, az ott töltött idő elveszett a2 illető számára stb., stb. Az igaz, hogy nem termel javakat, fogyasztható, súllyal vagy méterrel lemérhető cikkeket. De nevel egészséges testű, kötelességtudó, a közösség iránt áldozatkész, egész embereket, bazaszerető állampolgárokat, akiknek kemény kezén nyugvó, fegyveres biztonság lehetővé teszi, hogy védelme alatt a nemzet egyeteme békésen dolgozzék, fejlődjék és az államélet nyugodt menete biztosított legyen. Nem is beszélve arról, bogy a hadsereg népnevelő hatása szinte pótolhatatlan. Avagy merné valaki állítani, hogy a katonaviselt embernek nem más-e az egész megjelenése, nyilt, egyenes magatartása? De más a gondolkodása Is. Megtanul fejet hajtani, ahol kell, de megtanul parancsolni is. Kifejlődik benne jobban a közösség iránti érdeklődés, gondoskodás. Világosan lát, ismereteket szerez. Hányan tanulták meg gyermekkoruk mostoha körülményei miatt elmulasztott — Írás-olvasást a, katonaék analfabéta tanfolyamain és hány ember éppen a katonaságnál tanultak alapján tudott magának életlehetőséget teremteni. Hogy mit jelentett a múltban is, —amikor pedig gyakran idegennyelvü tisztek alatt szolgáltak —, a hadsereg népnevelő, jelleinformáló ereje, erre legjobb példa volt az a katonailag szomorú időszak, amikor a trianoni tilalom nem engedte meg a védkötelezettséget, hanem csak szük keretek közötti zsoldos-hadsereget irt elő — amikor a katonaviselt apák szájából minduntalan felhangzott a panasz, hogy mi lesz a fiainkból, ha "nem lesznek katonák? Hol faragnak belőlük törvénytisztelő, tisztességtudó, öntudatos polgárokat? Hol nyesegetik le a duhaj fiatalság vadhajtásait? Ki csinál majd embert a •falurosszábóí?* Ez igy tartott, mig csak a behozott leventeintézmény lassan pótolni nem igyekezett a megtiltott hadkötelezettséget, illetve annak nevelő, buzdító, formáló hatását. Az élet igazolja tehát, bogy nem elveszett idő az, még az egyén számára sem, amit a honvédségben eltölt. Mutatja az is, hogy nincs még egy intézmény, amelynek tagjait ugy összekovácsolná egy egész életre szóló emlékek sokasága, mint éppen a katonaság. Hosszú évek, sőt évtizedek után találkozó öreg bajtársak, szinte gyermeki örömmel ölelik meg egymást, felidézvén a daliás idik régmúlt, de még mindig kedves env lékeit. pónz és hadseree A másik érv, hogy a hadsereg pénzbe kerül, — az is igazi Még pedig sok pénzbe! Különösen a mostani, korszerű gépesített hadsereg, igen nagy áldozatokat követel. De vájjon, ha életről van szó, számilliat-e az anyagi áldozat? Már pedig itt életről, a nemzet életerői van szó! Gondoljuk csak meg, hogy mit használt volna, ha a hadseregre költött pénz az állampolgárok zsebében maradván, egy bizonyos anyagi gyarapodást eredményezett volna — bár eloszolva alig ícnop érzékelhető —, ha lezudultak volna a vörös áradat páncélos tömegei és a készületlen és felszereletlen hadsereget elsöpörvén, nem csak a vagyon és az emberi javak pusztultak volna el napok, alatt, hanem az egyes ember, a család és vele együtt a nemzetre is örök pusztulás várt volna? Életet — pénzzel felmérni nem lehetf Nem szivesen hozza-e meg mindenki az áldozatot inkább anyagi téren, hogy legyen egy biztos jól felszerelt honvédségünk, minthogy veszélv idején, úgyszólván védtelenül ölessük le fiatalsáTemetkezési KOitsegem msgteríiesfimi wmm uuan .mmmm! guntaf, hogy azután magunk' ís jfavainkkal qgyfltt az ellenség martaléka legyünk? Meg azután a honvédségre költött pénz majdnem teljes egészében bent marad az országban. Visszafolyik aa őstermelő, aa iparosj, a gyáros, a kereskedő é* a munkás zsebébe, hogy a gazdasági életnek egyre ujabb lendületet adjon, ami a mai időkben, amikor a magántőke messzebbmenő vállalkozásba nemigen bocsátkozik, szinte kívánatos és szökséges. Akkor okozna a hadsereg fegyverkezése * nemzet gazdasági életében zavarokat és vezetne az ország eladósodásához, ha a fegyverkezés költségei külföldre vándorolnának. Do a honvédség szabad fegyverkezésének megindulásától, még ba akartunk volna, sem tudtunk volna külföldről érdemleges hadibeszerzéseket eszközölni, mert álékor már a nagy európai leszámolás előrevetette! árnyékát és minden állam többé-kevésbé zár alá vette nemcsak a kész hadianyagot, hanem az azoS gyártására szolgjáló nyersanyagokat is. Igy tehát büszkeségünket csak fokozhatja az » tudat, hogy magyar munkás kovácsolta azt a páncélt, amely ma az ukrajnai tankcsatákban védi fiainkat, magyar verejték és magyar tudás hozta létre a kiváló légvédelmi ágyúinkat, mely világviszonylatban is az elsők között áll, magyar szövőszékek magyar gyapjúból szőtték az egyenruhát, magyar kisiparos becsületes munkája a»szőges bakancs*, amely alatt dübörög a sokat szenvedett orosz föld, hogy végre megszabaduljon vörös zsarnokaitól. És magyar a sziv, a lélek, magyar annak minijén idegszála, amely mozgatja azt a nagyszerű gépezetet! Hogy pedig ez igy van és jól van, a magyar élniakaráson és a magyar áldozatkészségen tnl adjunk hálát a Gondviselésnek, aki vigyázott ránk, mikor kijöttünk Ázsiából s aki mindig akkor volt legközelebb hozzánk, amikor a legnagyobb szűkségünk volt rál Élő ősi erények — Odaadó munka Ami pedig nagyszerű honvédségünk, kiváld teljesítményeit illeti, a magyar faj ősi katonaerényein kivül köszönhetjük annak a céltudatos, soha nem lankadó munkának, amely a szervezés, felszerelés és kiképzés terén a honvédség minden egyes tagját áthatja és áthatotta. Hiszen a tiszti- ^ kar és aliisztikar ínég mindig elég tekintélyes része végigküzdötte a világháborút, átélte a trianoni nyomorúságot, ott volt, amikor éjjeleken, kocsisoknak öltözve rejtette a megmaradt kevés hadianyagot és fegyvert, hogy megmentse a jobb magyar jövő számára! Igy azután érthető, hogy méltányolni tudja a szabad fejlődés lehetőségeit és kihasznál minden alkalmat, hogy lelkes munkájával egyre fejlessze, előbbre vigye, ütőképesebbé tegye a nemzet fegyveres hatalmát A régi időben a gyalogság, lovasság, tüzérség és műszaki csapatokon kivül nemigen ágazott szét a katonai kiképzés. Az is fegyvernemeken belül lényegesen egyszerűbb volt. Ma már még fegyvernemen belül is annyiféle szakkiképzés adódik, hogy bizony a szolgálati idő tervszeréé* alapos kihasználására van szükség, hogy a kiképzési feladatokat mind elvégezzék és roindes tekintetben fölényes tudásu és harckész honvédként kerüljenek a tartalékállományba. Gondoljunk csak a haditechnika fejlődésével egyre jobban elszaporodó gépekre és fegyverekre! a» azokkal való fölényes bánnitudás a kiképzés alapfeltétele. Nélküle hiábavaló a nagy anyagi áldrv zat, mert a legtökéletesebb gép is csak akkor érvényesül, ba kezelője ugy szerkezetileg, mint harcászatilag teljesen uralja. A régi idők operettfigurája és kedvesen könynyclmü mulatós tisztje és katonája niár a múlttá! Helyébe a komoly hivatástudattal, a teljes cm_J bert követelő tudással és szakképzettséggel Bird felelősségtudattól áthatott katona lépett. De enrek is megvan a maga varázsa, a jól végzett kötelességteljesítés megnyugtató tudata, amely a régi hírnévhez méltó, ütőképes honvédség korszerű kiképzéséhez vezetett, amelynek dicsősége* harcairól regé! most az orosz puszták szele és abban benne zsong már a szebb, a jobb magjra® jövendő. ciöKdö pénzintézet legalább jórendü kereskedelmi érettségivel biró, esetleg 1—2 évi gyakorlattal rendelkező, kizárólag férfi, kezdő tisztviselői alhalmaz Idegen nyelvismeret, gyors- és gépirás előnyt jelent. Kézzel irotl, fényképpel felszerelt pályázatok, -Eredeti okmányok nélkül* jeligére a lap kiadóhivatalába küldendők. 201