Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-03 / 176. szám

\ CsongrádmeMe visszatéri Horgos Szeged törvenqkezesi es hözigazgalűsi halűskdrebc szerelne (arlozní Dr. ttolnfir imre csongradmeguci tfllspan es dr. Dobaq Andor alispán nullaihozato a DttmasyarorszagnaK (A Délmagyarörszág munkatársától) Szombat délután nagy túraautó állt meg a Hungária-száilo terrasza előtt, ahová régebbi esztendőkben ilyenkor, a szabadtéri játékok idejcn százával érkeztek az idegenek, a vendégek, pezsdülő életet varázsolva az álmatag alföldi városba, A kocsiból dr. Molnár Imre, Csongrádinegye főispánja és dr. Dobay Andor alispán szállt ki. Munkatáisunknak alkalma volt Csongrádmegye kél kiváló vezetőjével beszélgetést folytatni. — Horgoson voltunk — mondotta Molnár Imre főispán. — Horgos ugyanfs ma már ismét t'songrádmegyébez tartozik. A megszállás alatt teljes egészében Szabadkához kapcsolódott. A bekövetkezett örvendetes változás természetesen Horgos életében is' lényeges változásokat jelent. Horgos 12.000 főnyi lakossága érdeklődéssel várja azokat az intézkedéseket, melyek számára most döntőek lesznek. Ezért mentem át az alispán úrral, hogy meghallgassuk a község vezetőségét, elsősorban Virágh István esperest, Kárász Imrét és másokat és lehetőleg honorálva kéréseiket, tegyük meg a szükséges lépéseket. — Ami a közigazgatást illeti, Horgos, mint azelőtt, most is a dorozsmai föszolgabiróságboz fog tartozni- Szeretnénk, ha törvénykezés szempontjából a szegedi járásbírósághoz és tőrvény székhez csatolnák a községet. Ugyanígy kivánafo3 vo|na, hogy a szegedi adóhivatal, illetőleg péiiziigyigazgatóság hatáskörébe utaltassanak. Továbbinenőleg itt falálná a község az erdészeti, kataszteri, stb. hivatalokat, Ez természetesen Szeged szabad királyi város érdeke is, de elsősorban érdeke a Csányi Piroska riportja s horgosi derék magyar testvéreknek, akik Szegedtől 18, Szabadkától, ahová mostanáig tartóztak, 25 kilométernyire vannak. Bár 7 kilométer, ideoda 14 kilométer sem megvetendő távolság, mégsem ezt tartom perdöntőnek a Szegedhez való csatolás szempontjából, hanem különösen azt a körülményt, hogy Horgos tulajdonképpen Szegcd-AIsótanyával egy homokon fekszik. A Szeged királyhalmi kapitányságnak földrajzilag kiegészítő része Horgos-Királyhalom, mélyet tehát a szegedivel ugyanaz a nép, bogy ugy mondjam, egy rokonság lakik. Tegyük a horgosi népnek eletét ne csak kényelmesebbé, hanem boldogabbá is. — Gondoskodni fogunk róla — veüc ál a szót Dobay Andor alispán — és szeretnénk, ha ebben a (ervünkben Szeged szabad királyi város kílünö vezetősége támogatna —, bogy Horgostól SzegrdAlsóközponton át Dorozsma felé az alsótanyákat átszelő müut épülne, melyet a, horgosiak közigazgatási ügyeik' intézésére igémbe vehetnének. Ez gazdaságilag nem volna hátrányos a tanyavilágra sem, miután minden müut az egész vidéknek nemcsak kényelmét, hanem gazdasági érdekeit is szolgálja. Ugy tudom, most van épülőben a lengyelkápolnai központot Alsóközponttal összekötő müut körülbelül 8 kilométernyi hosszúságban. Ez rendkívüli módon megkönnyíti a terv teljes kivitelét. Szeged város közönsége bizonyára örömmel értesül a szomszéd törvényhatóság vezetőjének ezen terveiről, melyeket a város hatósága szívesen fog támogatni. EGY OROSZ ANKERSCHMID7 LOVAG útja a cárt gárdától egy kárpátaljai iskola katedrájáig és a visszatért tanárok szegedi nyelvtanfolyamáig (A Délmagyarország munkatársától) Most zárult bo a szegedi tanárképző főiskolán az erdélyi és felvidéki tanárok számára rendezett továbbképző tanfolyam. A tanfolyam hallgatói költött sok érdekes tanárember volt: két évtizedes kisebbségi sorsban megacélosodott magyar tanárok; a megnagyobbodott Magyarország kebelére visszatért ruszin, román és szász tanerők. Valamennyiük között azonban a legérdekesebb egyéniség »J«ncsi bácsi* volt. Igy nevezték a tanfolyam hallgatói, igy nevezte ő is önmagát mélyen zengő baritonján, furcsa, oroszos kiejtéssel. Igy nevezzük mi is ennek a riportnak keretében, juei t Jancsi bácsit valahonnan, a távoli, széles orosz rónáról sodorta ide a történelem vihara és ro konai, hozzátartozói élnek ma is arrafelé, ahol most tombol legjobban a nagy világfcrgcteg... A cári gárda egykori kapitánya örökké derüskedvii, szélesmosolyu, hatalmas, vállas termetű ember B... Iván ruszinföldi polgáriiskolai tanár, vagy amint magyar nyelvű, sajátkezüleg gépelt névjegye elárulja: »rendog tanár*. Hosszú évek óta tanít egy kárpátaljaj polgári iskolában, amelynek jelenleg kettős tanitási nyelve van: magyar és orosz. Csaknem két évtizede él ezen a földön, de külsején meg mindig meglátszik, bogy a távoli orosz mezők fia/Hoszszru, fehér haja vállát verdesi, lágy és göndör szláv szakálla tolsztojos külsőt kölcsönöz neki. Az arca csupa himjöhely, széles arccsontjain és vaskos, tömpe orrán ott mosolyog a szláv jelleg úgyannyira, hogy bárhová vetné sorsa, soha meg nem tagadhatná a népet, amelyből származik. És mégis »Janesi bácsit 8, az uj Ankerschmidt fovag... A tanfolyam magyarul nem tudó hallgatói számára rendezett magyar nyelvórák legszorgalmasabb hallgatója volt és minden szava, minden széles gesztusokkal kisert, szenvedélyes vallomása arról beszól, hogy ezen a földön akar élni és meghalni. A Hősök Kapuja alatt adtunk egymásnak találkozót, hogy elbeszélgessünk az orosz Ankerschrfndt lovag érdekes eletéről,- gondolatairól, nseménveiről es a jövővel kapcsolatos terveiről, Tolmácsot hoztam magammal, mert »Jancsi bácsi* egyelőre csak csak annyit tud magyarul, hogy »£n rendes magyar tanár*, vagy: »Város szcp, szerelem AHöldet* és hasonló nyelvboliásokkal teli, mégis oly kedvesen hangzó kijelentéseket. — Sétáljunk egyet — mondja, amikor kérdezem, hogy hol beszélgethetünk —, ha mozog az cniber, több bölcsesség jut az eszébe. Nem igaz az, bogy mi, oroszok lusták vagyunk, csak ráérünk... Nyugodan és csöndesen várjuk, hogy elsuhanjon'felettünk az idő. Nem félünk a rohanó percektől, keleti nép vagyunk és nem tiszteljük anuyira a mát, mint a holnapot.,. Kicsit filozofikus hangulatban van, világos, szürke szeme, amely olyan, mint egy mosolygó, ártatlan gyermeké, messze néz, valahová a távolba, ahová csak olyan szem tekinthet, amely hozzászokott a széles horizonthoz. Sétára indulunk a legszebb szegedi sugárntou. Jancsi bácsi mesél, a tolmácsom — ruszin középiskolai tanár, aki tökéletesen beszél magyarul — szorgalmasan fordítja, amit a .kollégája mord. — Kezdjem talán azzal, hogy honnan jöttem, hovávaló vagyok? — kérdez s a szenie felvillan, egy kis üszkeség látszik az arcán, amikor mondja: — Az életem olyan, mint egy Tolsztoj-regcny. Tele történésekkel, fájdalommal és filozófiai tanulsággal. Szokolovban, a messzi Nagyoroszországban születtem. Csöndes város, csöndes, szerény emberekkel... Tanár akartam lenni, sokat, nagyon sokat tanultam és készültem az életre. Ha most visszagondolok az ifjúságomra, elábrándozok azon, hogy milyen lelkes, elmélyedő, ideálista ifjú voltam. Szerettem a könyveket az Csak a-kor lesz szép faSU MOS a lakása, ha bútorát nálunk vásárolja I H L 3 I L K CR Bútor csarnoka g^pg^MMi Szendrényi Géza és Társai, — — Szeged. Dugonics-tér 11. Telefonszám: 11— 28. cn DÉLMAGYARÖRSZÁG VÁSÁRNAP, 1911. augusztus 3 látástól vakulásig peng a kasza. Hogy uj termésből legyen kenyere a maj gyaraak. v "" A veritékes kimerítő munkában elcsigázott szervezet újjászületik, ba valódi , DIANA. sósborszcsz frissíti fel és erősit meg. • Aki a homlokát, a tarkóját a kar* jait és a lábait bedörzsöli ennek csodálatos szernek néhány cseppje-' vei, játszva végzi nehéz munkáját és utána üdítő álomra hajtja a fejét A valódi D I A N A sósborszestí mindenütt kaphatói Jelenlegi árak": preba eredeti közép nagy palack 70 f. { 1.20 P 1 3 50 P ) b.40 P [ embereket és a dolgok rendjét, szépségét Azt! hittem, hogy mindvégig csöndes, szürke cs egyszerű lesz az életem, betűvetésre tanítom majd at kis muzsik-gyerekeket és megtanítom őket hinni mindabban, ami kulturát jelent — Mert nem minden jelent kulturát, amit 4 nyugateurópaiak tulturának nevesnek. Mi, oro» szok régen figyeljük a történelem száguldását* olyanok vagyunk, mint a kavics a tenger mélyéig Felettünk folytou hullámzik a tenger, hullámok jöo* nek és mennek s mi megmaradunk kavicsnak ot| lent, a mélységben...Tlycn a nagy orosz nép, nem mer Európa bennünket, dc nem ismerik az orosí népet azok sem, akik ma a pusztulás felé hajt* ják. El fognak ők is tűnni, mint a hullámfodoí a tenger felszínén ... Kissé rapszodikus modorban beszél, Aristoleá lest, majd Tolsztojt, kedvenc Íróját idézi, aztáli — kérésemre — viszater az életregényére. Jöt a háború és minden csendes, szörktj életervem semmivé lett. A cá.ri gárdába kerültem, amelynek később kapitánya lettem. Sok véres na* pot éltem át, inert a háború nem gyerekjáték * legkevésbé sem az egv idálista lelkű tanáremEe* szemében. De azért azt hiszem, mint cári gárda* kapitány is meglettem a kötelességemet Harcoltam és amikor elszabadult az uj szellem, eb hagytam hazámat Menekültem. Ezekről a lázas, rémlátomösos napokról és éjszakákról még most sem tudok beázéliii... Valahogy zavaros, mint egy lázálom és nem tudom felsginrc hozni a kem mélyéről..'. Lengyelországban, Rovnóba* találtam uj otthonra és visszatértem ifjúkori álmomhoz: lanár letlem... „Az. ami e földhöz köt az igazi kultur£ B... Iván, helyesebben- íJancsi bácsi* tanfeP ügyelő lett Fovnóban, de ott sem maradhatott «*> káig, Nem érezte jól masat a háboruutáni l>n