Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-19 / 188. szám

Hz uj gabonarendelet 82 százalékban állapítja meg 1*4 feudális gányó a buza kffirlési arányát Mit kell Mnlek M értekeiteknek a gabonakértésril Budapest, augusztus 18. Az augusztus 15-én megjelent hivatalos lap kormányrendeletet közöl a gabona kiörléséröl. A rendelet figyelembe veszi az uj termés következtében beállott helyzetet és az utóbbi hónapokban kiadott különböző rendeleteket kisebb módosításokkal egységbe foglalja. Az őrléssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók a következők: A kereskedelmi, vegyes és vámörléssel foglalkozó malmok a búzából legalább 82, de legfeljebb 85, a rozsból legalább 73, de legfeljebb 76 kg tiszta sulyu lisztet kötelesek kiőrölni. A kiőrlési százalékot mindig az őrlésre felöntött tisztátalan baza, illetve rozs súlya után kell kiszámítani. A kétszeres kiörléeo a rendelet értelmében a rozs kiőrlési arányával esik egy tekintet alá. A felőrölt gabona és az előállított őrlemények mennyiségét a kereskedelmi és vegyesörléssel foglalkozó malmok kilogramokban köelesek a Hombárnak bejelenteni. Ugyancsak kötelezi a rendelet a fent jel zett malmokat a kiőrlési százalék bejelentésére! is. A bejelentés ebben az esetben is a Hombárnak! küldendő meg. Búzát és rozsot kereskedelmi őrlésben csak a vásárlásra jogosított és azok a I malmok őrölhetnek, amelyek részére a Hombár őrlésre gabonát utalt ki. A kizárólag vámőrléssel | foglalkozó malom ha műszaki berendezésével rendeletben megállapított kiőrlési arányt elérni I nem tudja, kérheti, hogy a kiőrlési arányt a pénzügyigazgatóság szállítsa le. A kiőrlési »rány bn-j zánál legfeljebb 74, rozsnál pedig legfeljebb 7<)J százalékra szállítható le. A malomtulajdonos szá-| mára a műszaki hiányosságot az illetékes ipáifelügyelő igazolja, A rendelet érteiméiben a váni-| őrlésből származó őrleményt este g órától reggel 6 óráig terjedő időben a „malomból kiadni, vagy elszállítani tilos. V Hogyan szórakoznak honvédeink a front mögötti Magyar katonák a »gajworon—budapesti gyorsvonaton* (A honvéd haditudósító század közli) A német továbbító állomásra igyekszem s éppen a német fntárautóblBzt várom, amikor éles fütty hasit bele a lovegöbJ'és harsány hang kiált: — Beszállás, gyorsvonat Budapest felé, indul au alsó vágányról! Mi ez?, — kérdezem magamtól. Lehetetlen! Hiszen Gajworonban vagyok. S hetekkel ezelőtt, amikor itt .kergettök a szovjetcsapatokat, ugy láttam: a síneket kilométerszám felrobbantották! Hogyan indulna innen vonat Budapestre? Ráérek, az autóbusz csak félóra múlva jön, addig megnézem miféle móka ez? Megyek a hang Irányába, a fák mögött hamarosan vasútállomás tűnik fel s az első sinen valóban szerelvény áll. Nem akarok hinni a szememnek: a kocsikon >MAVc jelzés s elől vígan dohog a mozdony. Csinosképü, mosolygó arcú magyar katona hajol .ki az ablakán, integet, hogy siessenek > felszállással. A pályaudvaron nagy a tórgés-forfeás, tele, hadtápos és a felvételezésre várakozó ; vonat __ katonával és ácsorgó, sütkérező sebesülttel. Vidám nyüzsgéssel igyekeznek beszáJAni. Csizmás német katonák is viháncolnak köttnk. Csak az a különös, hogy hátizsákja, ládártlkf vagy másféle szabadságos holmija egyiknek sincs. Odamegyek a mozdonyvezetőhöz és megkérdezem, mi van itt — Indulunk haza, szálljon fel a hadnagy ur is <v nevet nagyol. — Tessék, akár ide a mozdonvN is! Ezek bolondok — gondolom, de mert ráérek, hát felugróm a mozdonyra. indulást jelez a kalauz és a vonat lassan kifut az állomásról. — De most már mondja meg, miféle móka ez? — mondom a még mindig mosolygó vezetőnek, aki . mellett még egy olajos, füstös, villogó fogsora ka- I tona nevetgél. — Hét csakugyan móka, hadnagy nr. ügy van " un kérem, hogy Itt váltják egymást egyideig a szállító eszlopok". S Msony néha sokat kell Itt várakoznunk. Hát amikör először várakoztunk itt. unalmunkban átnéztük az állomást, mit találhatunk, amit használni lehetne a kocsikon, mert sofőrök' vagyunk. Szanaszét állottak a vagonok, kocsik a síneken. Bent a fűtőházban két motorosmozdouy. de egyik sem volt üaemképes állapotban- Valami nagy haja egyiknek sem volt nekiáll, tank ketten és órák alatt a kettőből ÖMMeálHtottnnk" egy mozdonyt, amit már használni lehefptt.Azóta, ahányszor várakoznunk kellett, rí játszóvá ttunk Itt. Ide-oda Jártunk a mozdonnyal, tolattunk' s lassankint az első vágányra hoztuk a kocsidat. Találtunk festéket is. Átfestettük a szovjetjelzést MAV-tm, táblát pingáltunk néhány kocsi oldalára, bogy »(jajworon—Budapest* és most összeesőditettük az éppen itt levő magyar, meg német fiukat egy kí» mókára. — Vigyázzon — szólok közbe —, mindjárt vége • efnnek, csak deszkák fekfisznek" a töltésen. — Nem h'aj. ezt már mi raktuk le. át lehet menni rajtuk. Valóban, kicsit lassabban, de átintünk * deszkákon s megint sineken futunk tovább. Hátulról vidám nóta hangzik, teli tüdővel fejM a fiuk: — Már ezután ugv élem világom... — meg a»t ttff — Majd lesz nekem az irányom más is, — budapesti vasútállomás is... A két német is vidáman integet: — Éljen Budapest! Zeng a határ az énekszótól, alig fejezik oe az I egyiket, már kezdi is valamelyik a másikat. A rö- | vid szünetekben egymást csipkedik tréfás megjegyzésekkel, ide-oda vaskosabb élcelődés is hallatszik és a katonák hancúroznak a kocsikban, I mint a szabadjára engedett, zabolátlan gyerekek. Már majdnem két kilométert tett meg a vonat, amikor a sínnek végleg megszakadnak, indulni | kell vissza. Most lassabban haladunk, mert az egész szerel-1 vényt tolja g mozdony, de igy sem tart sokáig,! újra ott állunk az állomás előtt. A mozdony áthalad a váltókon, a szerelvény túlsó végére áll, a[ vonat ellenkező irányban indul el. Errefelé is| meg tud tenni néhány kilométert Nincs vége a mókának, éneknek, kipirulva kis- ] bálnak a legények. Igy játszunk, amig a felvételező állomás sip-1 jele tudomásunkra nem hozza, hogy megjött hátsó oszlop, mindjárt kezdődhet a rakodás. De a játék öröme megmarad az emberek sze-| mében. És ennek a játéknak meg van az a haszna is, I bogy amire idáig érnek a pályaépítéssel, a gyors-1 kezű, német vasútépítő csapatok: Gajworonban,] nem sok dolguk akad. Magyar honvédek igazítottak helyre mindent—I játékból. Vasárnapi rendőri krónika (A Délmagyarország munkatársától) A va-l sárnapi kánikula a Klebelsberg-telepl strandnál halálos áldozatot1 követelt• KováSs András 8 éves kisfin a dólutánj órákban több társává] ment le fürdeni a Klebe Lsberg-telepi strandra. Fürdés közben elvesztette lába alól s talajt s mire segítségére siethettek vona, a vízbe, ful-1 ladt. Holtestét később megtalálták s a. törvény-1 széki bonctan' intézetbe szállították. Besurranó tolvaj garázdálkodott vasárnap este a Városi Színház férfi öl'özöjében. Hétfőn megjelent a rendőrségen Hatvani László1 Hullám-utca 8. szám alatti lakos és elmondotta, hogy vasárnap este , színházban a műkedvelő előadáson játszó'... Amikor vége volt aa előadásnak s visszament az ötlözőbe, megdöbbenve vette észre, hogy az öltözőből Ismeretlen tettes ellopta az aktatáskáját. A táskában 48 pengő volt. A besurranó tolvaj kézre kerítésére a rendőrség megindította a nyomozást. Ugyancsak besurranó lopás történt vasárnap a Vásárhelyi-sugárúti Postásottbouban is. Popitg István pöBtasltisztnek a kabátjából ismeretlen tettes kilopta a pénztárcát, amelyben a pénzen kívül iratok ie voltak. A tolvajt keresi * rendőrsé*. Budapesten a világháború előtt a Balatoakávéház volt a legérdekesebb helyek egyike itt találkozott a politikai világ az újságírókkal s volt idő, amikor fórumét jelentett ez » hely, ősforrást, Vilmos, az uri egyéniségű kiszolgáló pincér ipedig, mindenki bizalmasa, jobban volt informálva politikai kérdésekben mint sok képviselő, vagy akár az összes kulisszatitkok tudója, Leokey Gusztáv, esetleg a foghijjas kis Frischer kőnyomatos. Bár valljuk be, hogy Frischer az értesüléseit inkább elmondani szerette és nem irta meg. A régi ujságirónép, amelyik közelről lát hatta a lapja pártállásához tartozó politikusokat, sose tartotta szivbéli ügyének, hogy mint privát ember is rajongjon azért, akiről dicshimnuszokat kellett irnia a szerkesztőségben. Talán túlságosan közel álltak az ember* hez, a kelleténél többet tapasztaltak s azért feketekávé mellett az ismeretlenért, a másik pártbeliért lelkesedtek, annak emlegették « értékét, kiválóságát. Leszedték biz ott a keresztvizet mindenkiről, indiszkrét pletykák röpködtek és általános volt a szórakozás. Csak Lakatos Sándoi volt a kivéteL Annyira lelkes, meggyőződé ses Tisza István-imádó, hogy a legkisebb piszkálódó szónál indulatosan felugrott _ Ezt nem tűröm, kikérem magamnak. (Csak mellesleg említem, bogy a régi Szegedi Napló hivatalos közlönye volt a függefc lenségi pártnak, meglehetős szigornan kezelte a hatvanheteseket, de Tisza Istvánt respektálta. _ Meg kellene támadni ezért, meg ezér» — mondta néha Kulinyi Tömörkénynek —. de nem tudom megtenni, _ Már pedig én se irok eljene — felette Tömörkény —, annyira tisztelem.) ' Lakatos Sándor a Tiszát ért kritikáknál hol az asztalra csapott, hol az oldalához, mintha ott lógna a kardja, ami tartalékos tisztként megillette. Tisza és a tiszti rang? Két szentség, amiből nem engedett- •• Kevés tartalékos tiszt volt még az ujságirórendben, hát a sarzsi nagy tisztességet jelentett a sok póttartalékos, meg untauglicb sorában. Sándor azért, ha csak a legkisebb alkalma is Dyilt rá, magára öltötte az e^enruhát S ilyenkor alig lehetett vele tarai, pláne ba a Házban megszólította Fehérváry honvédminiszter. Lipcsey Ádám aztán adott neki olyaá cimet, amilyen csak tőle telt ki. — A feudális gányó, azaz a kardbojt őrültje. Elnevezésekben egyébként is nagy volt Lipcsey. Egy pénzember, megfeleld tevékenységek jutalmazásául, nemességet kapott. LijV csey nyomban kész volt a cimertervével, közölte is a Borsszem Jankóban: _ Zöld mezőben áll egy nyitót marku ember és hazudik. Gyilkos ötletei voltak, a legnagyobb stílusút a Vörösmarty-szobór leleplezésekor sütötte eL Megrajzoltatta a szobor mellék alakjainak a koalíció tagjait s a Szózat első sorát igy variálta feliratnak: Hazudnak rendületlenül. Mind a két ölette ugy elterjedt, annyiszor, annyi helyzetben alkalmazták, hogy meg kellett itt örökítenem a származásukat. A Vőrösraarty-öttetet a Nap cimü rtekancslap eloroszta. Lipcsey talán túlságosan örült » Clounak, elmondhatta előre a kávéházban, onnan kiszivárgott s igy egy félnappal meg előzték. Az ilyen lopást akkoriban virtusnak tartották, a Nap pedig nagyobb dolgokból sem csinált lelkiismereti kérdési A közraktári és tárházi díjak szabályozása Budapest, augusztus 18. Az árellenőrzés országos kormánybiztosa rendeletben szabályozta a közraktári és tár házi dijakat A rendelet értelmében azok a közraktárak és tárházak, amelyek az 1875. évi XXXVII. t.-g. alapján közraktárnak tekintendők, 1939. augusztus 96-ával, a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészen 194®. augusztus 31-óve rögzített díjszabásfezerű éiy tételeket, valamint az 1940. évi külön egyezés alapján alkalmazott díjtételeket 12 •alékkal növelhetik.