Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-15 / 186. szám

DELMAGYARURSZAG PÉNTEK". 1941. augusztus 15MAGYAR NYILVÁNOSSÁG AZ ORSZÁG LTJA ciinü folyóiratban Uujj«.y Miklós érdekes tanulmányt jelentetett meg »A magyar színikritika örökségé* cimen. A kitűnő tanulmányban többek közöt a következőket irja: A kritika már csak jelzőiben őrizi emlékét annak az időnek, amikor még tettek, tényék és vaskosfejü emberek között járt kinn az utcán és megycgyüléseken, maga is tevékenyen, kardosan és közéleti okosságokkal fölfegyverezve, amikor erényei még nem az izlés és stílus erényei voltak, hanem egyszerűen a köznapi emberi erények, mint az értelmes jószándék és a tettrekészség. Ma már mindenesetre a kritikát is utolérte az úgynevezett tevékeny emberek részérő! a könnyű vád: üres, meddő, felesleges stb Pedig ez ellen a vád ellen szól a mübirálatnak egész családfája, mely igen vérmes ősöket sorakoztat nem is olyan régről, — azelőtíről, hogy a kritika önkéntesen szférát és anyagot váltott és aszkétikusan elzárkózott az irodalomnak finomabban munkálható és kevesebb ellenállást tanúsító közegébe. A kritika erősebbnek bizonyult a müveknél. Az akadémiai pályázatokon koszorúzott vígjátékok elfonnyadnak rendre, de Salamon Ferenc akadémiai jelentései derék és példát mutató dolgozatok maradtak mind a mai napig. Ezzel nemcsak azt akarjuk mondani, bogy a szinház körül támadt irodalmunk általaiban értékesebb, mint az, amit belül a deszkákon szavalnak el. hanem azt is, hogy • színházi kritikánk hatékonyabb, zajosabb, szóval erősebb a drámai alkotásainknál. A drámákkal kapcsolatban nálunk gyakran elejtik a műfaji elvek szerint való és ülő esztétikai bírálatot, bogy részint ostoba, sokszor jószándéku szempontok szerint gáncs vagy koszorú ítéltessék nekik a »Nemzeti Játékszín* elmosódott és elfogult szellemének ne-' vében. A közérdeklődés is eszerint igazodik. Példa reá az a valóban eredeti drámaírónk, akit bárom kitünö darabja után a közönség nyomban felfedezett, amikor először kritikát írt és felemlegette a színészek nyugdijagyét Ennek a színházat drámánál többre tartó szemléletnek csökevénye az, hogy a kritikus alig hajlandó tovább menni a rendezés megvitatásán és a kritikusnak olvasója legsziveseb^ bon megállapodnék a színházi öltözők és irodák kulcslyuka előtt. Persze itt gyökerezett be a közönség kényére tekintő — nyilván silányabb igényű kritika is. Gyulai Pá! is viszszafujfat mái ezért kartársaira: iHl egy idegen kérdezné tőlem, mi a legjellemzőbb különbség a külföldi és a magyar szmkriiika közt, minden habozás nélkül azt felelném: leginkább az, hogy a magyar színkritika rendesen keveset foglalkozik a szín- és dalmüvek bírálatával, magával az előadással, de annál többet a színház igazgatásával untalan beleszól, szerződtetést és elbocsáttatást követel, pártolja a színészeket és színésznőket, kik fizetésjavitást kívánnak... közönség elébe hureol egy esomó színházi pletykát, az eléf

edetlén színészek és színésznők öztönyevé avatja magát, s oly nagy zajt át minden kicsinységből, mintha egy miniszter megbuktatásáról vagy valamely nagy kérdés kivívásáról volna szó*. Ez a minden tekintetben túlméretezett ögygond színházi szakértővé avatja az összes újságolvasókat és ádáz ingerlékenységgel ojtja it a kritikusokat. Volt valamikor egy nagy. színházért buzgó reformkorszak és úgy látszik ez a reformkor! örökség ömleszt lelket és páthoszt olyan kivételes mértékben a magyar dramaturgiai és kritikai dolgozatokba és PZ nd benső jogcímet a színházi pletykáknak általános és fontoskodó megvitatáséhoz. A színház jelentősége eléggé túlfutott annakidején a művészet és.mesterség keretein. _ ugy Jártunk vele. mint a legtöbb reformkori kezdeménnyel, mint akár a lótenyésztéssel melvről még az alapító Széchenyi Is megjegyezte, hasonlóképp megérdemelt gúnnyal: »A lótenyésztést hazafisági osztálvba belvezik.' holott az saveoesee a gazöasagiba tartozik*. • Így szőtte át — »mindenüvé zsinórt vama* —a meghatott alapító nemzedék a színházi programmot sürii férccel és sujtással, frázisokkal és ne'mzeteszmcvel és igy kapta örökbe a színházi programniot az igazgató, a kritikus és a szorgalmas néző, mint aktiv művészeti választópolgár. A hazafisági osztályba helyezett szinház alkalmat adott az óvatos magyar középosztálynak!, hogy veszélytelenül kiélhesse hatalmi gerjedelmeit. Egy színigazgatói szék elnyerése és megtartása az egész nemzet hangos véleménynyilvánítása mellett megy végbe. Egy-egy bőszültebb kritikusnak kemény kijelentését többen és kajánabb örömmel citálják, mint a parlamenti ellenzék megnyilatkozásait. Bizonyos öreg színésznő politikai mullját kevésbbé felejtik el. mint egy miniszterelnök pálfordulásait és családiáját.... Az irodalom, mikor beköltözködött ebbe a deszkákból és ábrándokból összerótt Nemzeti Játékszínbe — az édes életveszély házába került. Bajnokai a közvélemény ellen folytatták irtó kritikai hadjáratukat és az irodalmi szót átmentették a »magyar nyelv palládiumába*, föl a szinház-ba, mely mint a kritikától illetlen béke temploma fényeskedett a nemzeti önelégültség sugáriban. Ennyi jóakarat, menlevél, mütápszer, vivát és pallászí harmónia nem tett jót az irodalomnak. Elvonva a kritikától és a mindennapi élet fegyelmétől gyors és arányt nem tartó drámai túlburjánzás állott be, henye fordítások. híg átöntések, ünnepi hazapuffogtatás, fess-pöf s Is te rget t, gerjedt és habosodott a nyelvnek és gondolatnak mindeddig inasabban tartott derék közegében. A színház szentélyéből megcsak elefantcsoottorony sem lett, mert. ár. irodalomnak nemesebb lovagjai csak olyan ünnepi hangulatban merték itt tiszteletüket tenni, hogy szavuk hamisan lebegő volt és szelleműk • teremtő izgalmat nélkülözően fennkölt. Az igazi tragédia és komédia hézagában igazi írók és költők nélkül tenyészett a dráma, csalafintán dicsőséges környezetben, a rajta keresztül önmagának tapsoló polgárság pénzén. A lelkesen nemzeti színmű azóta is nszszeszoritott fogú kritikusok előtt vonul — amikor csak akar — be a színházba és lémájának menlevelével ronthatja az ízlést, tüntetheti feleslegesnek az alkotói gondot cs egy szentelt orákulum helyén és hangján dicséri bérért a nemzetet és ígér birodalmi f ü t-f á t. A színházba beleölt bit megölte benne a Kritikát és beteggé tette az irodalom lelkét. A kritikusok lelkének jobbik része együtt szenved ezzel a derűs mánia tüneteit mutogató u. n. driámaf irodalommal 'Allacsonyabbra szállt szegénykében eszméletének szintje, fecsegő,' cifrálkodó, formájából kivetkőzött és müfajtalan lett és csak tetszeni akar — minél több enjbe.rnek. minél főbb pénzeért tetszeni. Babits nem röstell jellemzésére kimondani a megfelelő szót Is... De a kritikusok lelkének másik fele egyre csak" visszacsap a színházra, ugvanazzal az elkeseredett mozdulattal, amely. Ivel valamikor a maga uri társadalma ellen fordult, éppen szinház Iránti szerelmében. Magyarországon minden színikritikus — fi ki nem az? — egy lelkében meghasonlott tehetetlen reform-férfin, akinek füstbemegy élete, mert jobban szereti a színházat, hogysem tetszhetnék' neki, ami ott vécrbemegv. na nyaralni meny, vagy Hosszabb Időt (Olt távol otthonától: biztosítson betöréses lopási Kár elleni 16.000 kutyát oltottak be Szegeden veszettség ellen Négyezerrel csökkent a kutyák száma, (A Délmagyarország munkatársától) Az állategészségügyi törvény intézkedik arról, hogy a kutyákat évenkint be kell oltatni veszettség ellen. A mult évben először volt általános kötelező kutyaoltás és ennek során Szegeden, beleértve a tanyavijágot is, összesen 17.000 kntyát oltottak be. Nem volt kivétel senkinek a kutyája és mindazon kutyatulajdonosok ellen, akik nem vitték el kutyáikat az oltásra, kihágási eljárást indítottak, Az idén megismételték a veszettség elleni Kutyaoltást, ezentúl pedig minden évben be kell oltatni a kutyákat. A tanyán összesen 88 helyen oltották a kutyákat. A mégjelölt napokon elő kellett vezetni az ebeket az oltóhelyekre és egy-egy napon mintegy félezer kutyát oltottak be veszettség ellen. Legutolj'ára Került sor a városi kutyákra, itt a városban nyolc helyet jelöltek ki, ahol bizo. nvos napokon elvégezték a kutyaoltást. Végül volt egy nap, amikor a'mulasztó kutyatulajdonosoknak kellett megjelenniök kutyáikkal. Ezen a napon több, mint ezer kutyát vezettek elő az oltási helyre, a Kossuth Lajos-sugárut 23. szám alatti városi telekre. Valóságos kntvaviSMr volt itt ezen a napon. Minden ebtulajdonos Igyekezett élni az i^tolsó alkalommal és beoltatta kutváját veszettség ellen. Az oltás dija 1 pengő 10 fillér volt. Azért állapították me.g ilyen alacsony ősszegben, hogy mindenki beoltassa kutyáját Az általános kutyaoltás során, a közös oltási helyen többet nem lehet számítani az oltásért. Emelkedik azonban a költség a kénysz'roltás folyamán, amikor az oltással megbízott állatorvosok az ebtulajdonos költségére kiszállnak a helyszínre és ott foganatosítják az oltást. A szigorúan végrehajtott oltások eredménye máris mntntkozik Szegeden, mert amig más években valóságeal garázdálkodtak a városban és a tanyán a veszett kutyák, most veszettség nrm fordult elő, A mostani állategészségügy} eljárás folyamán különben a városban és a tanván összesen 16.000. fci'fvát oltottak he minteirv ezer kutyával kevesebbet. mint a miit' évben. Ennek az a magyarázata, hogv ennvivej kevesebben tartnak az idén kntvát. A mult évben iigvanis a város közgyűlése módesifnttn az eh adóról szóló szabályrendeletet é<= ennek tővetkezménvekénpen felemelték az ebadót is Az nf szabályrendelet értelmiben a Nagvkör. uton belül m.indenfafta Kutvs adóia ért 25 pengő és ebbe a kateeórjzálásába esik Újszeged Is. mégis emelkedett a város ebadőbevétel* a Temesvári-körutig terjedő-lakott részével. Az ebadó felemelésével jelentősen emelkedett a város ebadóbevétele, annak ellenére, bogy csökkent, az adózás alá eső kutyák száma. Három évvel ezelőtt még 20.000 kutya után fizették be Szegeden az ebadót, most alig 16.000 kutya után adóznak. Az elmúlt esztendők során érdekesen alakult ti város ebadóbevétele: az 1937. évben ebadóbót 18.172 pengő, 1938-ban 20.368, 1939-ben 16.218 1940-ben 14.000, 1941-ben 23.000 pengő bevétel* volt a városnak. Egy év leforgása alatt tehát, annak ellenére, hogv csökkent az ebek száma, több, mint 60 százalékkal emelkedett az ebadóbevétel Szegeden. Elitélt árdrágitók (A Délmagyarország munkatársától) Árdrágitási bviuügykkel foglalkozott csütörtökön » szegedi törvényszék nzsorabirősága Ungvár? János tanácselnök vezetése mellett. Tóth Molnár Ferenö és Tóth Molnár Fo renüné szatymazi szatócsok ellen az ügyészség azért adott ki vádiratot árdrágítás Címén, mert az elmúlt év decemberében a kátránypapir Csomagját a megállapított 12 pengő 50 filléres ár helyett 16 pengőért adták el Tóthék a törvényszék előtt beismerő vallomást tettek. Jóhiszeműségükkel védekeztek. Az uzsorabjróság megállapította bűnösségükéi és jogerősen 200—200 pengő pénzbüntetésre i félte a vádlottakat. Hítsz pengő pénzbiinettésre Ítélte a törvényszék Salamön Sándor 40 éves szegedi kereskedőt, mert nemrégiben Mars-téri kereskedésében 20 dek'agram sajtot 84 fillér helyett 1 pengő 20 fillérért adott el. Ugyancsak 20 pengő pénzbüntetést kapott árdrágításért Kismarton András gazdálkodó, aki az akácfa mázsáját 5 pengő helyett 9 pengőért adta ól. A törvényszék ítélete jqperős.