Délmagyarország, 1941. július (17. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-26 / 169. szám

Kijelölték a szegedi kereskedelmi és iparkamara területéhez tartozó texüinagykereskedőket (A Délmagyar ország munkatársától) A kereskedelmi miniszter megküldötte a szegedi kereskedelmi és iparkamarához a kamara területén textilnagykereskcdőknek kijelölt kereskedők névsorát. A szeffedi körzetben lextil nagykereskedői jogosítványt kuptak: Szentmáry Elemér Csongrád. Bábiczky István Hódmezővásárhely, Hovanyecz Ferenc Hódmezővásárhely, Konstantin Testvérek (Telek Andor) Hódmezővásárhely, Pálinkás Istyán Hódmezővásárhely, Dán János Makó, Kiss Testvérek Makó, Pintér József Makó, vitéz Kaknszi István Szeged, Ketting Lajos Szeged,-ifj. Klonkay Andor Szeged, Krier Rudolf és dr. Krier Rudolf Szeged, Nagymihály Gáspár Szeged (háziipar körébe tartozó árúk), dr. Pallai Vilmos Szeged (kizárólag fonaláruk), Szegedi Ruházati Kisiparosok Beszerző Szövetkezeti Szeged, Szécsi György Szeged, Zalotay Bálint Szeged. Bajai körzet: Bajavidéki Árúelosztó Társaság, Wildmann ós Társa Baja (kizárólag rövidárú), dr. Csábi Károly Baja, Mi Boltunk Kereskedelmi Rfe. Baja. Békéscsaba—gyulai körzet: Bayer Lajos és Fia Békéscsaba, Duda Gyula és Veres Lajos Gyula, Miklós József Szarvas, Tobak Imre Orosháza. Rendkívüli köxgyüEés elé hevül i hódmezővásárhelyi villany-ügy Miért nem oldották meg eddig ax évek óta húzódó kérdést Hódmezővásárhely, julius 25. (A Üélmagjaiország munkatársától) Hosszú évek óta húzódik Hódmezővásárhely életében az úgynevezett villany-ügy. A nagyfontosságú kérdésben régen szemben áll a város és a Tröszt, a sarkalatos pont: mi történjék az 1949. decemberében lejáró szerződéssel? Amig a szerződés nincs perfektuálva, a telep nem végezteti el azokat a beruházásokat, amelyeket a modern villanyvilágitási technika megkíván. Eddig minden terv meghiusult, akadt pedig obb olyan megoldás, amellyel a város is jól járt /olna és a Tröszt is megtalálta volna számítását. ÚtO-ban vetődött fel az első nagyszabású elgondolás. Ekkor Hódmezővásárhely kerül volna a kiépi* leadó távvezetékhátózai középpontjába és a tervezet Makót, egész Csanádmcgvét, Mezőhegyest számításba vette. Akkor azon hiusult meg a terv, hogy Vásárhely magáénak követelte a lejáró szerződés végén a megépítendő távvezetéket. A jelenlegi szerződés szerint ugyanis 1949 végén a villamostelep egész berendezése a város tulajdonába megy át. Többéves csend után a telep megint felvette a tárgyalások fonalát, a város azonban az adott körülmények között nem volt hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni és a minisztériumtól döntőbíróság kijelölését kérte. Ez sem vezetett eredményre, Ezután vetődött fel a szegedi távvezeték lehetősége, mnivel kapcsolatban olyan kívánságokat terjesztett elő a város, amit ezuital a Tröszt utasított vissza. Ez a megoldási lehetőség is elaludt. Tavaly azután ugy alakultak a dolgok, hogy a HédmezővAsárhely—Szentes-távVezeték ügye került előtérbe. Vásárhely adta volna Szentesnek az áramot s ennek kapcsán a Villamostelep hajlandónak mutatkozott azoknak a feltételeknek teljesítésére, amit a szegedi üggyel kapcsolatban a város előbb kiszabolt Ebben szerepelt a munkásházak, Kaktsszék-fflrdő villamosítása, a városban vasoszlopok felállítása, árambéresőkkentés, amit a Tröszt mtnd vállalt Egyedül egy ponton volt diffi rencia. A város ugyanis a 15 filléren felüli egységár után kért haszonrészesedést, a vállalat csak a 10 filléren felüli teljesítményből volt hajlandó ezt folyósítani. A belügyminisztériumban 1910 végén az iparügyi miniszter megbízottjai, a Tröszt küldöttei .és a város 20 tagu bizottságának - amelyet dr $ i m k 6 Elemér főispán és E n drey Béla polgármester vezettek — részvételéve! ankétot tnrtmtak. ahol az ipnrügvi minisztérium sem akceptálta a város 15 filléres igénvél és felszólította a felrke). hogy 1941 január 15-ig állapodjanak meg 'és hozzá a szerződéstervezetet juttassák ei. Ez « terminus is elmúlt, az ügy megint holtpontra tiltott. Közben Szentes gondolt egy nagyot. megállapodott a Hungária Villamossági R' -vei, amelynek értelmében Kunszentmárton felől kap a város áramot, már épitik is a szükséges berendezéseket. Amikor ezek a dolgok nyilvánosságra kerültek, felvetődött annak kérdése: miért ódázódott ismét el a nagyhorderejű kérdés megvalósulásának lehetősége? A legújabb terv ugyanis a város közönségének dijleszállitásban 70.000 pengőt, a városnak magának részesedés és közvilágítási ked veztnény cimén 65.000 pengőt jelentett volna ami 10 százalékos pótadócsökkenésnek felel meg. Ezt nem szabad lett volna elengednie a városnak, amely 110 százalékos pótadójával .vezet* a városok ranglistáján. Annak megállapítására, hogy a felelősség kérdését tisztázzák, a törvényhatósági bizottság egy népes csoportja rendkívüli közgyűlés egybehivását tervezi. Az akció élén dr. Temesváry Imre országgyűlési képviselő áll Az ügy alakulását élénk érdeklődés kiséri. Ismét a képrejtvények fl nem magyar tanítási nyelvű népiskolák uj fanrendszere Budapest, július 25. Abba a közleménybe, hogy a vallás- ós közöktatásügyi miniszter a nem magyar anyanyelvű gyermekek középiskolai oktatásának szabályozásánál rendeletet adott ki, tévedés csúszott be. A szóbanlévő rendelet nem a középiskolai, hanem a népiskolai oktatás szabályozásáról szól. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek ez a rendelete nem más, mint a 700/1941- M. E. sz- rendelet végrehajtási utasítása, amely a nem magyar anyanyelvű gyermekek népiskolai oktatását szabályozta, még pedig akként, hogy az mindazokban a népiskolákban, amelyekben eddig kél nyelven, magyar nyelven és a gyermekek anyanyelvén tanítottak, a jövőben Csak a gyermekek anyanyelvén kell tanítani. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által mőSt kibocsátott végrehajtási utasítás szerint erre az új rendszerre az 1941/42. iskolai év folyamán kell áttérni. Ez a rendelkezés természetesen nem érinti a magyar nyelvnek, mint tantárgynak a tanítására vonatkozó luitelezettségét. A szülők kívánságára azonban a vallás- és közoktatás ügyi miniszter megengedheti, hogy azokban az iskolákban, amelyekben a tanítás eddig is két nyelven folyt, a tanítást ily módon folytassák. A gyermekek gondviselőinek a tanítási nyelv fenntartására vonatkozó kérelmét augusztus 25. napjáig kell a kir. tanfelügyelőnél benyuj taniok. A kérelem tárgyában a vallás- és köz oktatásügyi miniszter titkos szavazást rendelhet el és ennek eredménye alapján a miniszterelnökkel egyetértve határoz. (MTI) Makóról kaptuk az alábbi kedve* emlékeztető írást a régi képrejtvények »kulturhistói iájáhozt, jól ismert és általánosan becsült kézből: BOB barátom kedves visszaemlékezést közölt a napokban a Déluiagyarországban a néhai Borsszem Jankó nehéz képrejt vényeiről. Ezeket a furfangos rejtvényeket mindenütt, így M a k ó n is izgatottan várták minden i szombaton, amikor már a vicclap vidékre is elért A .darabant idők« után sok darabant tisztviselő ment nyugdijba Makón is. Ezek a mindenünnen kitagadott, vagy kinézett urak az Otthon-kávéház egyik sarokasztalánál itták meg az ebédutáni feketét. E4ég nagy társaság verődött itt össze, amely a többek kőzött a Borsszem Jankó kacskaringós képrejtvényeinek megfejtésével is töltötte az időt. Bizony nem sokat fejtettek meg, pedig egész délutánokat eltöltöttek a találgatásukkal. A makói darabantok vezére, Cseresnyés Jáno6 fő ispán, amint ideje »kitelt«, Pestre ment lakni hogy még csak ne is lássa a sok kellemetlen emléket és — embert. Az asztaltársaság egyik tagja egyszer meglátogatta Cseresnyést pesti legénylakásán. — Mit csináltok otthon Lacikám? — kérdezte a volt főispán a rég nem látott barátot és »elvtársat«. _ Semmit. Nem beszélünk senkivel, mert velünk nem beszél senki Kávéházba járunk. Ott van egy asztalunk és magunk közt csak elvagyunk. Szenvedélyes rejtvényfejtők leltünk. Szeretnénk a Borsszem Jankó nehéz képrejtvenyeit is megfejteni, de bizony ahgalig sikerül. — Majd segítek én rajtad Lacikám — mondotta Cseresnyés —. csak el ne árulj otthon. Laci barátunk a legközelebbi szombaton már Makón itta, meg az ebédutáni fekete kávét. Hamarosan kézbe került a legfrisstbb Borsszem Jankó és megindult a verseny a képrejtvény megfejtése körül. Izzadtak, találgatták, próbálgatták, — nem ment. Laci barátunk egészen közömbösnek tüntetvén magát egyszer csak a próbálgatózók felé fordult. — Ugyan mutassátok már azt a rejtvényt! Hát senki sem boldogul vele? — És kezébe vette a vicclapot. Rátekintett a rejtvényre és rövid tétovázás után kivágta a megfejtést. Az asztaltársaság tagjai tanácstalanul néztek egymásra. Nem tudták megérteni, hogy as öreg Laci, aki pedig köztudomás szerint nemhogy kanállal nem ette a tudományt, de - még csak nem is igen csipegetett belőle, egyszerre ilyen okos ember lett De nem tudtak • dolog nyitjára jönni, hát belenyugodtak. Laei bácsi pedig valahányszor nem tudták a cimborák a rejtvényt megfejteni, mindig kisegitette őket. . A dolog magyarázata pedig az, hogy Cseresnyés asztaltársaságában volt egy a Borsszem Jankó munkatársai közül, aki pénteken délután, amikor Pesten a vicclap már megjelent, mindig megmondta Cseresnyésnek a megfejtést. Cseresnyés pedig nem volt rest és még aznap megtáviratozta Laci bácsinak a bűvös szót. Az asztaltársaság talán sohasem jött volna rá a turpisságra és Laci bácsi még a sirba is magával vitte volna barátai bámulatát, ha egyszer véletlenül ki nem esik a zsebéből a távirat. Persze barátai lelték meg és vették föl a földről és nagy gaudimtirnal leplezték le másnap a mitsem sejlő őrég urat * Tudtommal csak egyetlen rejtvényt nem tudott senki sem megfejteni a Borsszem Jankóban. Azt pedig makói ember küldte be Tóth Józsefnek bivták és főjegyzője volt a nemes Csanádvármegyének. A képrejtvény egyszerű rajzból állott. Két ökör húzott egy ekét. Hetekig szenzáció volt annak idején ez a rejtvény. Senki sem tudta megfejteni. Végül is Tóth Józsefnek magának kellett a megfejtést elárulni. Pedig nagyon egyszerű a megfejtés, csak fel kell tenni a kérdést: mi húzza az ekéi? Felelet: egy békés igáspár A megfejtés tehát: Békési Gáspár. Ilyenekkel mulattak a régi jóidökben a régi jóőregek. (ti 8.|