Délmagyarország, 1941. július (17. évfolyam, 147-173. szám)

1941-07-24 / 167. szám

Csongrádtól Tlteiig ellenőrzi a Tiszát a szegedi revhaplténqsdg 3000 tiszai csónahot tartanak nyiiv^ Szegeden (A Délmag var ország munkatársától) Két esztendeje, hogy a honvédség folyamőrségi ala­kulataitól az államrendőrség révkapitnnysáeai vették át a magyar folyók forgalmának ellen­őrzését és az ezzel járó adminisztrációs mun­kákat. A Tiszán két révkapitányság és kisebb révőrsógek végzik ezt a munkát. A két révka­pitányság közül az egyik a szolnoki, a másik a szegedi, utóbbi dr. Moldoványi László rendőr­kapitány yezetése alatt végzi kitűnő munkáját. A szegedi révkapitányság munkája az idén ala­posan megnövekedett, mert működési területe a Délvidék visszatérésével jelentékenyen kibő­vült. A jövőben a szegedi révkapitányság ha­táskörébe fog tartozni a Tisza rendészete egé­szen Titelig s azokat a hajókat és csónakokat, amelyek ezen a területen közlekednek, a sze­gedi kapitányságon tartják nyilván és innen ellenőrzik. Amint értesülünk, az idén megszaporodott az evezővel hajtott sportcsónakok száma a Ti­szán. A nyárba benyúló magas vízállás ugyan nem kedvezett az evezős-sportnak, amely az idei nyáron csak későn indulhatott meg, a nyil­vántartott csónakok száma mégis szaporodott, mert az utóbbi években elszaporodott motor­csónakok tulajdonosai áttértek az evezésre. Ez­időszerint 3000 sportcsónakot tartanak nyilván a szegedi révkapilrínyságon. Ebben még nincs benne a felszabadult területen nyilvántartásba veendő csónakok száma. Ezeknek összeírása most folyik. Az Idén már minden szegedi körzetbe tar­tozó Csónak „S" betűs jelzéssel siklik a Tiszán, mert az „Sz" jelzés a szolnoki kapitányságé. A róvkapitányság ezúton is felhívja a csónak­tulajdonosokat, hogy akik eddig még nem fes tették volna át régi „Sz" jelzésüket, holott már tavaly el kellett volna késziteni, azok feltétle­nül cseréltessék ki a jelzést és jelentkezzenek a révkapitányságon új rendszáméit. I GÓLYA-MESÉK Rombolás, menekültek, öröm és uj élet Kolomeán (A honvéd haditudósító század jelentese) Mindössze két bele anr.ak, hogy a felszabadító magyar honvédcsapatok bevonultak Kolomeába. Ahogy mennydörgés és záporeső után lassan ki­derül, ugy tér vissza az emberek arcára a mosoly és az élet pírja. Akik elmenekültek, szegényes cók­mókjaikkal együtt inár egyre többen és többen visszatérnek elhagyott otthonaikba. A mindennapi munka folytonossága is meglesz rövid időn belül. Csak várni kell türelemmel, mert bizony nagyon sok minden helyrehoznivaló maradt itt a szovjet­hordák pusztításai nyomán. A város külsején keveset változtatóit a háború. A szovjetcsapalok gyors menekülésük közber. csak keveset válthattuk be Sztálin paran. siból —, hogy pusztítsanak el mindent, mielőtt visszavonul­nak. Kirámollak néhány üzletet. Liguikánb azo kat. amelyek állami vezetésück voiluk és széjjei­xomboltak néhány fontosahb üzentet, de jelenté­keny és helyrehozhatatlan kárt nem tudtuk okozni. Hatalmas detonáció reszkettette meg a varost, amikor a/ aláaKnázoit állonia-épülct felrobbant. A szép és modern berendezésű vasútállomást tö­kéletesen tönkretették a kommunisták. Itt járok a romok között, ahol csak piszok és por maradt. Amit a hatalmas erejű akna nem ve­tett széjjel, amit a törmelék és az összedőlt falak nem tettek lónkra azt a csőcselék vitte el. ítob­banószermaradványokka! van teli az egyik asztal. Apró gyutacsok, amelyekkel kisebb készülékeket teltek használhatatlanná Aprólékos gondossággal pusztítottak. A maradványokon is látszik, bogy micsoda gyönyörrel és örömmel folyt le az a vau­dal munka, amit Itt véghezvittek. Levegőbe repült a víztorony is. Betontólmelók és tégla halmaz maradt a helyén. A sínek, váltók és a kocsipark teljesen hibátlanok. Magyar vasutasok vették át a szolgálatot s a Magyar távbeszclőcsapat egyik faja már hclyreal­litnttá a telefonösszeköttetést a várossal és a szomszédos Vasúti állomásokkal. Tegnapelőtt óta a vasúti forgalom is megindult. Természetesen nem menetrendszerűen, hanem a szükségnek meg­felelően hordja és viszi a menekülteket. Autóval végigjártam a várost. Altalános leron­gyolódottság jellemzi a legjobban az embereket, kopott, foltos és lyukas öltönyök. A nők csaknem kivétel nélkül mezítlábas cipőben Járnak. Haris­nya niucs már régóta. — Azt a kommunisták burzsuj dolognak tartot­ták — mondja az egyik lengyel menyecske. Ne kom még vari egy pár igazi selyemharisnyám, antil lunakldojón vettem, de egyelőre nem vehetem fel, mert nincs hozzá megfelelő ruhám. Mind elkopott rá kifakult, elépődött. Börcipöt is csuk minden tizedik járókelő hord. NINCS. Általában errefelé nem uj szó cg: nincs. Az em­berek egyszerűen tudomásul veszik, hogy válami sincs és nem lázonganak miatta. Ntnés! Ezt hajto­gattak a kereskedők és ezzel elintézték a vevőt. A melegebb idő beállta óta csak a városi emberek küzködnek tovább cipőgondokkal. A vidékiek me­zítláb rójják az utat. A városháza folyosóin rengeteg ütőtt-kopoit bútort halmoztak fel. Akik a hátát u előtt mene­kültek, utolsó perceikben a városháza uadvarára hordták be bútoraikat. Gondolták, bogy ott mégis biztonságban lesznek. Szerencséjük volt, a város­házát nem aknázták al.á a bolsevisták... Most az­tán. ahogy hazatérnek, ugy hordják vissza ottho­naikba a bútorokat. A polgármester előazobajúha alig lehet befér­ni A hőség és a bűz szinte elviselhetetlen, de a várakozók rendithetetlenek Be akarnak jutni, mert az igazolásra szükség van. Anélkül hosszú kivizsgálás következik, ami minden, Csak éppen nem kellemes. Nyílik az ajtó, beengednek. A polgármester ma­gas, egyszerű, szürkeruhás, középkorú ttr. Gyed­gén beszél németül. Ukrán. A lengyel uralom ide­jén két évig volt Kolomea polgármestere. A kom­munisták félreállították. A legtöbb gondol az idegen meneküllek el­helyezése okozza — mondja Nem tudom, hol ad­jak nekik szállást. Talán már ina délután mene­külttábort építünk számukra. Nent baj, majd rend­bejövünk lassan. Hála Istennek, hogy itt tartunk. Nagyon hálásak vagyunk a magyar hadseregnek, hogy kiszabadítottak bennünket a kommunisták uralma aJól. — A megszállás alatt mivel foglalkozóit pol­gármester ur? — kérdem. Arca elkomorodik, kezével önkéntelenül az ar­cához nyul és az állát simogatja. Pár pillanattal később mondja: — Hja. Azok nehéz idők voltak. Ügyvéd Va­gyok, de ezt a szovjet emberek élötl letagadtam. Egyszerű sirástudó« voltam, akinek »lrodájáb*« bárki bekopogtathatott. Szállásom félé menet, elmentem a piactér mel­lett. Friss zöldséget é» krumplit árulnak nagy igyekezettel az ukrán asszonyok. HuS, csirke, tej^ termek nincs. Kenyér sittes. A katonai közigazga­tás a főtér egyik "nagyobb üzlethelyiségében pék­séget állított fel. Itt katonák vigyáznak a rendre és púrórás sorbaállás után mindenkinek adnak ke­nyeret. A nép szívesen és türelmesen várakozik. Szeretettel tekintenek a magyur katonákra, akik­ről pedig a kommunistáktól azt hallották, hogy kegyetlenek és agyunkinoznak mindenkit, aki a kezük közé kerül. Az utcákon még látni egy-két kék-fehér kar­szallagos ukrán gárdistát puskával. Ezek átvizs­gálták a Várost és a fellelhető kommunistákat ftsz­szeszedték. Már-már befejezték feladatukat és sor kerül a leszerelésükre. A város hangulata egyébként nyugodt, békés. Napról-napra nagyobb a biztonság és a város ha­tárában hatalmas búzatáblákat lenget a saél. Cyrano de Bcrgcruc a szellemesen versentd nagyorrú lovag mondása: »Magam kigú­nyolom százszor is, ha keli, de mástól ezt nem tűröm elr íaschler Jóska bátyánk cyranói meséje, mikor önma­ga ellen forditotta a szellemesség gúnyos fegyverét és egyetemi életének költőit törté­netét mondta el elhihető formában. Jogászságát Szeged és Kolozsvár között töltötte. Szegeden az év legnagyobb részét, Kolozsvárra csak vizsgákra, szigorlatokra járt. Még elsőéves kocában kitapasztalta, hogy Csabán a kolozsvári vonal jócskán vesz­tegel és hasznosabban Is el lehet tölteni az időt a kényszerű várakozásban, mint a füs­tös vasúti* fülkében. Csabának jól felszerelt restije volt, hol pár pohár rizling mellett szaladt az idő. A csabai állomásfőnök, jó megjelenésű ma­gyar ur, szintén bor mellett várta be, hogy tovább expediélják a vonatot. Jóska bá egye­temi életének első alapvizsgázó évében össze­barátkozott a joviális úrral. Együtt pohara* gattak, mig a kaluzok harsány »beszállás« kiáltása el nem választotta őket. * Telt-múlt az idő. A tanulásban voltak za­varó momentumok. Hol regsttavérsenyre kel­lett ké«zülnL hol egyéb társadalmi kötelezett­ségek akadályozták annak sima menetét. A» alapvizsgákra szorgalmasan eljárt Kolozs­várra. Azok hol sikerültek, hol nem A csa­bai állomásfönökkel a találkozások üdítők voltak s a várakozás spriccerei jól estek. Jóska bátyánk közben bekerült a bíróság­ra. Díjtalan magy. kir. joggyakornoknak. Meg is lett volna minden ahhoz, hogy meg­induljon karrierje, csupán egy hiányzott —, de az aztán nagyon, linélkül nem volt előre­haladás. Az utolsó szigorlat. Az idő ismét telt-mult. Végre elét kezeit a nagy nap. Jóska elindult, hogy felkészülve a tudomány fegyvereivel, felvegye a harcol a professzori karral Vitte a vonal Kolozsvár felé. A kalauz kiált: — Békéscsabai 30 perci Jóskánk fürgén leugrik, keresi a régi cim­borát, az állomásfönököt, szomjas torokkal lépdel a resti felé. Letelepszik megszokott asztalához. Körültekint, vár. Máskor már itt volt a cimbora. Hol késik most? Már lecsú­szott az első pohár taüsltö tartalma, mikor megpillantja az állomásfőnököt elsuhanni a terrassz előtt. Utána szól: _ Hejl Orcgöm! Né oly sebősen! Mög sé látod szögedi cimborádat? Hej! Té tél Nem ismersz mög? Ennyire mögváltoztatott vóna a röngeteg tudomány, mit Kolozsvárra vi­BLTÖK? Az állomásfőnök visszanéz, idegenül bá­mul, nem tudja miről van szó, ki az illető. Indul ls tovább, talán tévedett, néni is hozzá szólt az idegen. Dc Taschlér utána ugrik, nem engedi, ölelgeti. — Hát Igazán nem ismersz mög? Igaz, egy­két évet kihagytam a sorrendből, oszt csak most keritök sort az utolsó szigorlatomra, dehát igazán nem tllött vóna olfelejléni!.,. Az állomásfőnök kényszeredettén moso­lyog. Fogalma sincs ki lehel a barétsásOá Ide­gen. Később elgondolkodik, — felderül az ar­ca, viszonozza az ölelést, — emlékezik. _ Nem Tásehler Jóskának hívják a* urát? — Csakhogy rágyüttéll — Igen-igen. Emlékszem már. Csakhogy egy kis tévedés van ám! Mégpedig at Időbon. Bu még kis gyerek voltam, mikor alapvizsgák­ra tetszett Csabán át Utazgatni s az Ur cim­borája nem én voltam, — hanem az öregapám! Rijó SZÁNTOT.csf resznve^mewieveietl barack magot, ezerjófüvet, tüdőlevélel. szagos­mügét (waldmeister) stb. nagymennyiségűén,) jó áron vasa HSrtettleld MihMy^ffit. BUDAPEST, VH,, Király Utca 11.

Next

/
Thumbnails
Contents