Délmagyarország, 1941. június (17. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-15 / 134. szám

Készít elsórendO kíviíel­ben szobafestést, mázolás és butorfényezést jutányos árban Cégtulajdonos Csányi Mihály FeketesilM utc» Telefoni lO-4ü Tankönyvet kérnek a felszabadult Bácska diákjai * Egy szabadkai diák megható levele a Délmagyarország-hoz — Megindítják a tankönyvgyüjtést az ismét magyarul tanuló délvidéki tanulók részére Cd Délmagyar ország munkatársától) Meg ható s a magyar lélek legmélyebb érzésliárjait megpendítő sorokat hozott szerkesztőségünkbe Szabadkáról a posta- A sorok írója egy sza­badkai magyar gyerek, idegen uralom alatt született és 13 éves koráig szláv iskolában ne­velkedett fiú. akinek mégis színtiszta magyar a szíve és csupp nemes érzés. Csupa szépség és bátorság a lelke! Sorait nem lehet anélkül vé­gigolvasni. hogy könny ne lopakodjék sze­münkbe s anélkül a boldog tndat nélkül, hogy Ime'í ez a most visszatért magyar Délvidék szelleme, ilyen a szláv elnyomatás alatt Csepe­líedett magyar ifjúság. Hajdú Tibor Károly szabadkai III. polgári Iskolai tanuló levelét az alábbiakban szószerint közöljük, csupán a magyar helyesírás szem­pontjából korrigáltuk', ezt is esupán a köny­ayebben érthetőség kedvéért. Mert éppen ezek­ben a feltűnő helyesírási hibákban van benne % magyar nemzethez való tartozás legszebb bi­zonyítéka. Ez a 13 éves magyar fin soha nem tanult olvasni és írni anyanyelvén, de érzéseit, Hazaszeretetét és a magyarsághoz tartozását ez nemhogy kisebbítette volna, hanem még erősebbé, szebbé, átszellemiíltebbé varázsolta­így szól a levél: «• ' i Kedves Szerkesztő Ur! Alábbi so­raimat ne holmi diákcsínytevésnek vegye, ha­nem az Apák szavait akarom eljuttatni a Délmagyarország szerkesztőségébe. Elhallgatom komoly magyar apák beszélge­téseit főleg az iskoláról. Hogy milyen nehéz lesz a gyerekeknek a szláv nyelvről áttérni a magyar tanításra merf eddig is -hiányosan tudtuk csnk beszerezni a tankönyveinket, hát még ezután! Mi. kisembe­rek — mondják az Apák — az utóbbi két év­' ben legalább kétszer voltunk >jugoszláv* ka­tonák s rendszerint jó munkaidőben hívtak be katonai gyakorlatra. Felszabadulásunk után bár lassankint megindul a munka, de a drá­gaság emelkedik s igv gyermekeink ismét hiá­nyos felszereléssel indulnak el az iskolába. Nem lesa meg minden tantárgyból a könyve s ezáltal visszaesnek tanulmányaikban, elve­szítenek egy évet Mert a saláv nyelv­ről az édes magyar anyanyelvre való áttérés sajnos, nehéz lesa. Apáink ilyen és hasonló beszélgetéseivel vérteztem fel magam s nyertem bátorságot, JPgy önhöz forduljak kedves Szerkesztő ur, akinek szava a Délmagyarország újságon ke­resztül eljut minden magyar hajlékba. Indít­son egy taukönyvgyüjtő akciót a II. elemi osztálytól a középiskolák felsőbb osztályáig. Ezekben ** iskolákban a felszabadult Szabadi kán körülbelül 6—7000 főre tehető a tanulók száma, ennek több, mint a fele szegény ma­gyar és bunyevác szülők gyermeke. Nagyon nehéz lesz a most következő tanév és elvesz­tünk az életünkből egy évet, ha nem •egifo­nek rajtunk. De én hiszem, hogy Szeged város lakossága megérti helyzetünket és a szivébe •Arja kérésemet s a vizsgák után a fölösleges­sé váló tankönyveket nem tartogathatják a szülők. Gondoljanak reánk, visszatért magyar gyerekekre és adják tannjelét nemes cseléke detiikkel a magyar együttérzésnek. Szüleink­nek nagy segítséget, nekünk pedig nehéz ta­nulmányi évek meckönnvitését nvuitiák ez­zel. Kedves Szerkesztő ur! Előttem nem ismeret len a gyűjtés, mert mi magyar gyerekek « néhai Jugoszláviában rendszeresen gyűjtöget tünk. Jártnnk há/ról-házr", fizletröl-üzletre ivekkel gyűjtöttünk szegénysorai diáktár sainknak: téli ebédeltetésre, ruhára, cipőre Mi tudjuk, hogy a segítségnyújtást esak akar­ni kel! és akkor csodák történnek... gzerkei/tő ur kérem ne ítéljen el, amUrt beleavatkoztam a nagyok dolgába, de össze szorul a szivem, ha rágondolok a most kö­vetkező nehéz évre cs nemrég elhunyt jó Anyámnak tett ígéretemre, hogy nem bukok meg soha! Egyébként ha tájékoztatót akar rólam be szerezni, forduljon a szegedi futólánc vezető­jéhez. Én voltam az a fin, aki a törvényszék sarkán átadott a futólánc vezető futójának egy tulipán- és gyöngyvirágcsokrot ö elmond­hatja. hogy talpraesett magyar g y «. rek vagyok. Remélem, bogy ön is S'zcr kesztö nr igaz magyar ember és ap«. Ha igy van, el fog követni mindent, amit lehet a ne­mes cél keresztülviteléért Mellékelek önnek egy felvételt a szegedi futólánc fogadtatásá­ról, Szeretettel köszönöm a fáradságos, de ne­mes ügy pártolását és maradok'ismeretlen tisztelője: Hsjdn Tibor Károly, TIT. polgári iskolai tanuló, Szabadka. A Délmagyarország szerkesztősége ezúton köszöni Hajdú Tibor Károly szabadkai magyar gyereknek bizalmát, hogy a „magyar" szót mindenütt nagy M betűvel írja, igaz, magyar srivét, amit íme. kitártunk a szegedi közönség előtt. Hajdú Tibor Károly 1911—42. tanévre szóló könyveiről a „Délmagvarország" lapvállalat kíván gondoskodni, a többi sokszáz szabadkai magyar gyerek számára pedig megnyitjuk ezennel a gyűjtést. Tudjuk és érezzük, hogy a 22 esztendős szenvedések után visszatért Sza­badka magyarságának jövendő reménység: az ifjúság nem fog Csalódni Szeged magyarságá­ban. amely lehetővé teszi majd. hogy fejlődhes­senek, tanulhassanak a megnagyobbodott ma­gyar haza dicsőségére. Hajdú Tibor Károly pe­dig megtarthatja édesanyjának tett fogadal­mái fartós ondoiaias hajfestés tökéletesen, felelősséggel szamaiés Dugonics-tér 11. 5 hölgyfodrásznál Tel. 14-51. Párisi Hagy Áruház Rt. SZCSMI ICsefeonict és Kiss-tiiea sarok AJÁNDÉK és EMLÉKTÁRGYAK Szegedi képeslap a drb —24 Magyaros képeslap b drb —.24 Égetett, festett fali sótartó —28 Egetett, festett bonbonnier —38 Festet szalvéta gyürii fából —38 Kabát zsuzsu gyöngyből —38 Cigaretta elnyomó figura —.48 Alabastrom váza —78 Alabastrom hamutáí —78 Égetett, festett házpersely fából —.78 Égetett,'festett asztali fasótartó —78 Iparművész festett, matyó fiu. vagy lány —.78 Virágváza magyaros, üvegből —78 Porcellán kulacs dugóval és zsinórra) —88 Alabastrom bonbonnier —.88 Mezőtúri virágváza —88 Szegedi paprika sótartó —98 Festett hamutál rézbetétes —.98 Vásárhelyi virágváza —.98 Tulipán festett fogvájótartó —98 FENTI CIKKEK VÁSÁRLÁSI KÖNYV NÉLKÜL VÁSÁROLHATÓK M Gólya mesék A régi, jó békeévek daliás alakjának'­a nagv tréfacsináló, bohém lelkű. arany<* kedélyű Tascb t e r Jóskának egyik ked­ves kis esete volt, amit majd elmesélek­A laschlerek: Bandi és Jóska jó­kedvükkel, humorizáló kedélyükkel • nyugalmas, békebeli Szeged uritársadaj­ma körében a kedélyforrást jelentették­Legendás, vidám történeteik egész serege szájhagyományként él ma is. Sajnos, ha­mar megfosztott bennünket a sors tőlük' különösen hamar ment el a fiatalabbik: Jóska. Öt férfikora delelőjén ragadta el * humorizálásra oly kevéssé hajlamos ha­lál... Ma, ebbeii a sötét, forrongó, bttf világban mennyire elkelne az ő kedvei­ártatlan kedélye, csattanós, nagyszerű humora... Történetünk idejében Taschler Jót' ka jegyzője volt a biróságon Póka.y Le? tanácselnök urnák. Akkortájt a bor li­terjének árál nem a magasabb matemati­ka. hanem szerény kéttagú törtszám adta s a gondok, bajok lokálpolitizálgatások mérgében kulmináltak. Egy tanácsjegyző a békében sem volt mesésen dotált kiski­rály, de azok más idők voltak s nem pén­zen múlott a bohémlelkü fiatalok Vi­dámsága. Gvakran ismétlődtek a kedély torpák> amikoris a szellemet borral frissítgettek» bizony nem egyszer célszerű elázás. oly­kor-olvkor komolyabb becsipés lett * mérkőzés vége... (Istenem, a fiatalság sem örökkönvaló!) A történet alkoholos befejezése sport­szerű regattázással kezdődött, mikor'' előbb a győztest, majd a vesztest. mai0 mindkettőt sorra köszöntgették. Az est­ből hajnal s talán reggel is lett. A Taschlerek rendszerető emberek vol tak. Amikor már beteltek a nemes torn| val, szépen elindultak hazafelé. Az sebb fivér ilyenkor spórolóssá vált. Gs^ dálatos ösztönnel érezte meg — valós? nüleg — az elkövetkező cipő jegyek kora1' lábbelijét levetette, zsinórjával összekö­tötte, vállára akasztotta s büszke léptek­kel, harisnyában indult felsővárosi. 6i tiiszkulánunia felé. J Hazaérve mit tehet egy rauschban magvar királyi bírósági fanácsjegy2; akire reggel szép hivatásának komoly Ko. telezettségei várnak? Először is igyeks*> kijózanodni. Ha ez sikerül, ugy nyofb ban berobog — pár félórai késéssel vatalába. Öe mit tesz ilyenkor a tana0' elnök? Sokat nem lehet... Dühöng..-' 'A felek türelemmel- az ügyvédek ture metlenül, a tanács s Pókay elnök ur csor E l sem jókedvűen várnak... Várni az^ n kell, mert a tekintetes tanácsié^' ur előzőnapi sportteljesitménvének koV°. - kezményeit minden igyekezete dacára sv tudta eltüntetni. Az idegek feszülnek, il­letékesek türelmetlenkednek, a < felojTj múlnak, de jegyző nélkül nem indul" meg a- tárgyalás. ^ Végre 10 óra után néhány perccelI ^ ajtó szerényen kinyilik. fiatalságából ^ ritett büntudatlansággal belép az a.) 1 Taschler Jóska... u* A légkör villamossággal teli s ez a t szültség megért a kirobbanásra... nagy égiháború elmarad, mert megaka ^ lyozza kitörését a nagy villámhárító: ^ cmfegyelmezett ur izlése! Azonban »Jj; gyeleinsértésl nem tűrhették el szo A leül, Pókay elnök úrban sem marad' a szó, kifakadt: — Mi az, kérem? Főispán az Ur., 10 órakor méltóztatik bejönni a b'^ lába? De Taschler Jóska nem engedte J> en szép magyar fejét. Inkább éneit* ^ kihúzta szálfatermetét s bús bariw ráfelelte: ; igot _ Nem vagyok én főispán, uram... Én csak egy szögény, rC' embör vagyok!... Ezt a kis históriái s az ehhez n» régi, kedves történeteket »Gólya-^p9> nek« neveztük el. mert a béke s íj utolsó mohikán iától: dr. KorP ttük' Elemér árvaszéki h. elnöktől Ja"tt < amikoris bús nosztalgiával mesel^c .j^) gi, vjdám dolgokat...

Next

/
Thumbnails
Contents