Délmagyarország, 1941. június (17. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-29 / 146. szám

Készít elsőrendű kivitel­ben szobafestést, mázolást és butorfényezést jutányos árban Cégtulajdonos ­Csány< Mihály F«k*t««u ut«* aa. «' T » 1 e r o ni lí»-4» Alkonyat a tanyák között Egy elsodort eletü leány élete a vásárhelyi tanyaudvartól az öngyilkosságig (A Délmapve i ország munkatársától) Meg­rettent futkosás volt már a tanyában, mikor átléptünk a nyikorgó kapu tartófája alat. A szín felől — •tol létra mászik fel a szénapad­lásig — az >iyg-*»szony hajlott teste lódult a kút irányáh v, »zíáij hirtelen fordulattal a ház felé ügetett o '-l'ünt a lecsüngő ajtófüggöny mögött. A szír eli'tt a férfi állt; keze a nyaka, meg a kalapra közt markolta a hajat, ujjai görcsösen boronálták az őszes sörtéket. És há tul, a széli; boglya mellett két kisgyerek bá múlt szipogva, a kisebbik kezében félig elrá­gott kenyér*-onk Mintha érezte volna, hogy most enni aem szabad, mert valami furcsa, ért­hetetlen ddlog történt odabenn a színben. A ház belsejéből időnként gyönge siránkozó fiang szűrődött ki. ez a hang is összefüggni látszott a szín komor történetével. A padlusra vezető lépcső egyik fokán kötél Solt átvetva s a kölol egy fiatal leány nyakát fogta körül szorosan. A leány halott volt. így találtak rá a munkából hazatérők a lassan al­konyba hajló délutánon ÖNGYILKOS L£/I T A vásárhelyi tanyák egyikében ez a fiatal leány. Élete utolsó perceinek történetét magá va! vitte oda, ahol másként kell már elszá­molni a földi tettekkel Csak sejteni lehet, hogy röhant. mint mindenki, aki fél, hogy nem lesz ereje és merészsége megtenni azt. ami elhatá­rozott szándéka Rohant, kezében egy darab kötéllel, ügy szorongatta az njjai között, mint­ha ez a kötéldarab lenne az egyetlen a világon, amelyhez még érdpmes ragaszkodni. Gyors, mégis rémült mozdulattal vetette át a kötelet a létra fokán, aztán a hurokba szorította a fe­jét. Aztán csend lett. Á napsugár éles kévék­ben ömlött be a színbe. Á vakító napfény nem bántotta többé a szemeket; merően belebámult a tfiző. forró fényességbe a halott fiatal leány. Lábán selyemharisnya volt. Testét a minden városi árúházban vásárolható nyári mosóruha födte. Oldalához szorult karján oiros kaucsuk­karkötő díszlett MIÉRT követett rí ez a fiatal teremtés öngyilkosságot! Mi hozta kl ide a tanyák nyugalma közé azzal a nyugtalansággal, amelynek ideges vibrálása rajta volt a harisnyáján, a ruháján, a karkö­tőjén! Vagy mi vitte el innen, ahol egykor tán egyszerű karton munkaruhában indult ki a földre kapálni, vagy ült le a szín előtt mor­zsolni a kukoricát! Mi húzta el olyan helyek­re, ahol nem volt elég az ajkak természetes színo • az arc kicsattanó, napbarnított egész­sége! Kérdések, amelyekre möst, ebben a pil­lanatban, itt a padláslétra alatt már ké6Ő minden felelet! Egyszerű zselléremberek gyermeke volt. Gye­rekkorában Itt dolgozott a szülők mellett s né­hány holdnyi bérleten, míg vékony volt a kar­ja, addig a vizet hordta a gabonatáblák közé. Mikor megnyúlt a teste, akkor megmixtogatta a kapáját a rögökbon a vetoménygyökerek mellett. így ment ez évekig; a munka meg­hozta a szótlan esték pihenését, az eseményte­len napok nyugalmát. Vasárnap a sokrétű szoknya színe és tánca vitt élénkséget a tanya melletti országúton eszközölt sétákba, amikor olyan jól el lehetett nevetni azon, hogy a legé­nyek már a kora délutáni órákban is bot­*zagúafc És egy napon különös érzés fogta meg. Egyik legénv megtetszett neki; tudta, hogy meg is szerette s érezte, hogy ennek • legény­nek le*z egyszer a dolgos asszonya. Erős le­gény volt. akit megszeretett, igaz, hogy nagy verekedő hírében állott, aki bőven osztogatta az ütlegeket s ba kapott is néha, mindig leta­gadta. De ez nem volt baj, hisz melyik fiatal legény nem verekszik addig, míg egy nagyon nagy pofontól ki nem józanodik és meg nem nyugszik a vére! A legény szülei másfelöl jöttek, nem ott él­tek mindig, ahol a leány családja- Jött a pénz, szaporodott a birtok s gazdagodott a legény várható öröksége- Itt telepedtek le nem túlsá­gosan messze, de nem is baráti közelségben a többi tanya között Béresek, meg gazdasági cselédek népesítették be a tanyát. Ebben a ta­nyában nem nézték jó szemmel a kezdődő re­gényt A szegény leány ób a modosabb legény tör­ténete voltaképpen ott kezdődött, amikor egy napon a leány akkor akart találkozni „vele", amikor kinn a földön dologra várt a megtá­masztott kapanyél. A leány házában szaporod­tak a veszekedések, egyszer az ostorsz^i végig­vágott a leány lábikráján ... S mire kisírta a könnyeit, már benti is volt a városban, már be is került cselédnek egy emeletes városi palotába. Itt eleinte szótlan, befclésírással gondolt arra, hogy mi történhet most a tanyán. Aztán ez is elmúlt az egymásra rakodó évekel együtt. Jött a selyemharisya, a rúzs is olyankor, mikor kimenő napja volt s egy-egy ismerőse várt rá az ünnepnapi „ran­devún". EGYSZERŰ TÖRTÉNET ez, ezer és ezer történik ilyen tán naponta is szerte a világon. Az élet egyszerű történeteket produkál, csak az öregasszonyok és az irók te­rílt komplikálttá az élet meséit. Egy napon Insoratenyészállatok, importált tenyészanyag kiváló iva­dékai, legjobban vásárolhatók Ma­gyarország legrégibb és legnagyobb aranyéremmel kitüntetett angóra­nynltelepén Gróf Károlyi Jó7se!né a n g óra tenyészeténél FEHÉR VARCSURGÓ, Fejér megye. 7 Szöli permrezö szerek. Rizgáiic (ba­iósági utalványra). Ilominiumsuifát. Cinksulfát továbbá kénpor, Dormant Wash, Neo­dendrin, bernyóenyr, sebkátrány. ftiiűeiitéic növényvédelmi szerek, olajok, testikárak megbízható és ol­csó bevásárlási helye az S3 évet KARDOS SZEGED, VALÉRIA TÉR L Jégverés előtt biztosítsd termésedet! apróbb lopás miatt mas helyet ajánlottak a leánynak. Az a néhány keserves hét, amit ál­lástalanul szenvedett át az ismeretlennek ma­radt városban, addig, míg az utolsó ijedtség meg nem fogta a lelkét, már Csak arra volt jé, hogy láthatatlan kezekkel visszafelé vigye azon az úton, amelyen a város felé elindult Visszavágyott a tanya nyugalmába, vissza a pihenést adó munkába. És hazament. Otthon úgy fogadták, mintha tegnap ment volna rí a ma jött volna vissza, hogy folytassa az abba­hagyott munkát, ott ahol abbahagyta. De nem volt többé otthon a földeken. A ta­nya egyszerűsége, csöndje már, nem volt az övé Azzal a legénnyel, akit egyszer megszere­tett s aki őt is megszerette, most már más­képpen találkozott. így mult az idő. Titokként hordta magában az új életet osak nagysokir» mert szólni róla a legénynek is. Aztán már gyorsan pergett iniuden. A le­gény családja kikergette, amikor hozzájuk ment a szerencsétlenségével; a leány magára maradt azzal a titokkal, amit a szive alatt hordott. Még annyi ereje maradt, hogy kútba­fojtotta megszületett gyermekét, de azt már nem tudta megvárni, míg kiérnek a tanyára a csendörök, IGY SZÜLETETI MEG a halál a tanyán. Az alkony színeibe öltözött nap hosszúra nyújtja az emberok árnyékét: minden megnyúlt, minden sovány lett ezek­ben a sötétségbe hajló órákban. A tanyaházak­ban s a lelkek mélyén tragédiák születnek és egyik percről a másikra halottasházzá válik egy alacsony, szénaszagú kocsiszín. Amikor a lila alkonyati színek belezuhannak a hirtelen támadt estébe, minden, ami élet és ami halál volt a tanyán, egyszínű, fekete takaróba süp­ped. És reggel örökké egyforma és mégis mind untalan új színek öntik el a tájat. A rózsaszín napfény hozzásimul a kazlakhoz, a hunyorgó ablakú házakhoz, az ébredező állatok szőréhez s mint valami meleg fluidum, vcgigömlik a házból kilépő emberek arcán. A tanya halálra és születésre van egyszerre Ítélve: az esti sö­tétség mélyén elbújik, megszűnik, meghal, hogy alig néhány óra mulya újjáébredjen s kezdje azt a munkát, ami az estével elmúlt, megsem­misült. A tanya várja a reggelt, az ébredést. Csak akkor él, ha a hajnal éber szinei bújnak elő az ég kárpitja alól. Reggel még a szomorú dol­gok is leegyszerűsödnek 6 a tragédiák is euv lékké, vagy emlékeztetővé válnak. Egy halott leány mellől a megsemmisülésbe zuhannak, t& ledésbe merülnek a fájdalmak s az Ég kifür­készhetetlen akaratának tűnik a megrendült áhítatos temetés. AMINT OTT ÁLLUNK a még friss esemény előtt * lassan közolebb lépünk a némán álldogáló, tehetetlen emberhei és halljuk a ház belsejéből kiszűrődő sírást és beleolvadunk ebbe az egyéni tragédiába, már észrevesszük önmagunkban azokat az alig hall­ható szavakat, amelyeket talán soha sem mon­danak el a halott leány mellett, de ami mégis benne van a levegőben, az egyetemes megnyug­vásban: — Nézd, a sötétség nem tart örökké. Itt kinn a tanyán néhány óra múlva felkel a nap s opá­los színeivel megáldja az ébredő földet- A reg­geli világosságban a szomorú dolgok is leegy sierfisödnek a a tragédiák emlékké és emlékez­tetőkké válnak a lelkünkben- Tanulságok szü­letnek meg a reggeli színekkel együtt s mi is njjá tudunk azületni a tanulságokban. A te fáj­dalmas tragédiád ezt a példát adja most itt egy siránkozó asszöny, egy némán álldogáló férfi és két megszeppent kisgyerek előtt. Késő délután van, nemsokára ránkfekszik az este fe­ketesége. De nemsok'&ra ránkköszönt a holnap. S a holnappal az új hajnali színek és az ú* ébredések is eljönnek. És ha valahol élsz túl a Stix vizén, akkor egyet tehetsz! feledd rí megrokkant, megtorpant életedet. Mert bűnö­ket bánva, megtisztulva tud új életet kesdem az «mber. De kétszer meghalni nem lehat Ah­hoc nincs elég élet bennünk . - ­Kaiméi-Maion Fereus

Next

/
Thumbnails
Contents