Délmagyarország, 1941. június (17. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-18 / 136. szám

¥«lfeH«7e ts nem hagyhatta kint a® üngH.., íme, a magyarság elpusztíthatatlan beolvasztó ereje. Az oláh legényből magyar lett a szentistváni szeHemi, a keresztség és a tántoríthatatlan magyarság akaratából... Az egyik kis mezítlábas már magyar verseket is tud Mindenekelőtt a Himnusz néhány sorát, aztán katonás, pattogó nmeket hadar: — »Elbirom a fényes kardot, felpattanok a lovamra, kinyargalok a csatába!* — mondogatja. A körülöttünk álldogáló katonák szeme felragyog a kis bukovinai magyar szavára. Már kezdik osztogatni az ebédet: finomiilatti babfőzelék, személyenkint 10 deka kolbásszal és hagymáspaprikáslével lecsorgatva... Jó a hadsereg kosztja, a faradt, éhes bukovinai magyar testvérek boldog** kanalazzák. Körben telepszenek le a fúben és szinte áhítatta] esznek. Mint egy nagy család... Még csak egy kérdést: Emberek, testvérek, megvárok milyen reményekkel indultok el most, kát száz év után az uj honfoglalásra? A válasz egybehangzó: boldog reményekkel. Nem kérdezik, hogy merre, hová, hiszen tudják, bogy végre saját hazájukban jutnak földhöz, házhoz, kenyérhez a Bukovinában hagyott és véres verejtékkel megszolgált kis kunyhók, földek heIvett. Szegényen jöttek el, de szivükben ott dobog a magyar honfoglalók csodálatos életereje, * szebb, boldogabb magyar jövő reménysége CSANYf EfROSKA. Kedvező fizetési feltételekkel! szerezhetik be férfi, női, gyermek ruházati' szükségletüket vásárlási könyvükkel lök, közalkalmazottak, nyugdijasok és egyéb kategóriájú fixfizetésfiek a TRTBON 1 szegedi képviselet utján, Oroszlán u. 6 (udvarban). Városi jóléti utalványra 12 hav köztisztvisetUHÁZATI rt folvósz. hitel. Tízezer pengőbe kerül a rókusi tornacsarnok kijavítása A. város a kultusz-, a belügy- és honvédelmi minisztertől kért a nagy* arányú javítások elvégzését e> b c m a «mr*ö*s* sff SZERDA, 1941. JUNIUS 18. buk Lajos Zsuzsi, Simon Márton Rózsa, vagy Nyisztor Lajos Éva, stb. Magyar fülnek furcsán hatigzik, de az erdélyi már megszokta. Romános elnevezési mód ez, az asszony férje neve mellett keresztnevét is viseli. Valamennyien igy mondják magukat s amikor figyelmeztetem őket. bogy ez romános dolog, szomorúan elnj.osolyodaak: — Megszoktuk Bukovinában — Románul beszélnek-e? — A* iskolában csak románul tanultunk, de azért nem beszélünk, mert nem akartunk beszélni sohasem,.. Románul beszélek hozzájuk, látom a szemükről, bogy minden szavamat értik, de egyetlen román szóval sem válaszolnának reá. a világ minden kincséért sem! Az embernek összeszorul a szive az örömtől; ime, a magyar fajta csodálatos íllenálló ereje. Másfélszáz esztendőn át éltek az elnyomó, szorító, fojtogató román néptenger kellős közepén, apjuk, nagyapjuk, dédapjuk is ott született már, de azért édes. zamatos székely kiejtéssel beszélik a magyar nyelvet és román szavakat nem kevernek a beszédbe. Illetőleg egyetler román kifejezésen »rajtakaptamt egy menyecskét: — Asszony? —• kérdeztem, mert láttam a jegv©áBrfijéL — Honnan tudja a kisasszony? kérdezett Vissza. Jegygyűrűt visel, — Azt purtáljnk műnk akkor is. ha nem vagvtrnk asszonyok..; — Hordjuk! _ igazította egyenesbe egy idöbdBB asszony. ABC-könyv, btblia. újság Kivallattam őket, Hogyan őrizték meg ilyen szépen, tisztán a székely-magyar nyelvet.— Az apa tanította a fiát, az anya a leányát s hsf ••> «— Olvasni, irni bogy tanultak meg? — Volt ABC-könyvünb, titokban adtuk házrólkánra. Hogy honnan jött? A jé Isten a megmondhatója ... Mi agy gondoltuk, hogy Kolozsvárról... Aztán meg olvastuk a Bibliát Újságot is kaptunk. Az, ac" megőrizte a magyarságnak ezeket az idegenbe szakadt szórvány-magyarokat, elsősorban a katolikus vallás voít A vallás és a ncmzei itt két évszázadon keresztül egyet jelentett. —< Németh Kálmán plébánosunk a templomba n mindig azt prédikálta, hogy oktassuk marva rsíigra a gyermekeinket és ne házasodjunk öesze az oláhokkal... — Oláhok Is laktak a falvakban? — Józseffalván ügen,. Vegyesen laktunk..de Bzért a magyar legény nem vett el oláh lányi! — Hát az megtörtént, hogy magyar lánv oláh legényhez ment? — Ügencsak megtörtént. T)e akkor az oláh legénynek előbb a mű vallásunkra kellett keres*. (A Délmagyarország munkatársától) A polgármester; felterjesztésben kérte a kultuszminisztertől, a belügy- és Honvédelmi minis/t riumtól a t.ökusi tornacsarnok kijavítását. A közoktatásügyi miniszter ugyanis szeptember 1-én újra át akarja adni hivatásának a torna esarnokot, de a tornacsarnok jelenlegi, meg rongált állapotában nem adható-át céljánakA' polgármester felirata előadja, Hogy a tornacsarnok nagyobbméretű tatarozásra szorul. A tetőt fedő bőrlemezíől a kátrány teljesen lekopott s miután a Havat olyképpen tisztították, hogy csákányokkal kúsztak fel a tetőre, a bőrfedés teljesen tönkrement, mindenütt beszakadozott és átcserélésre szorul. Az erdélyi menekültek a tornacsarnokban főzlek, mostak, ruhát szárítottak, a falak átnedvesedtek, penészt kaptak. A két oldalterrasz faccment fedését meg kell újítani, a palafedést át kell rakni, a törött ablakokat pótolni s az összes termek nedves falait újravakolni. Ezek a munkálatok a mérnöki hivatal költségvetése szerint 10.000 pengőt igényelnek. Amennyiben a fa-mennyezet korhadt volna, azt egyelőre, a bőrfedés eltávolítása előtt nem lehet látni úgy a költségek még 10.000 peDgőnél is többet emésztenek fel. A közoktatásügyi minisztérium annak idején, amidőn a tornacsarnokot átadtak rendeltetésének. vállalta a karbantartási költségekéi Azonban a mostani megrongált állapot nem a természetes elhasználódás következménye s erre való tekintett el a város csupán aziránt fordult kéréssel a minisztériumhoz, hogy a dologi kiadások költségeit meghaladóan: 2000 pengővel járuljon hozzá a tornacsarnok javítási munkálatainak költségéhez. A belügyminisztériumtól 4000 és a honvédelmi minisztériumtól szintén 4000 pengő rendkívüli segélyt kér a város a tornacsarnok rendbehozására. Hivatkozik a polgármester arra, hogy Szeged városa rendkívül súlyos helyzetben van, a két éve® keresztül bekövetkezett árvizek miatt a vároz anyagi helyzete megrendült s a tornacsarnok tatarozósi munkálataira semmiféle fedezett nincs. Mindenkit érhet baleset, ezért a balesetbiztosítási senki sem nélkülözheti ? wmmmmmmmmmmmammmmmmmmnmmmmmm* — Az olyan egyénnek, akinek bélürülése elégtelen « ezért emésztése meg van zavarva és aludni nem tud, ajánlatos korán reggel egy pohár természetes »Ferene József* keserüvizet éhgyomorra inni, mert ennek hashajtó hatása alapot # biztos, envbe és kellemes. Kérdezze meg orvosát' wmmmmmmmmmmmmmmmmmamm—0 A tékozló fiu — Harmincéves érettségi találkozóra — (S9SX-X94X) Mint messze ment, könnyelmű és híd, Lidércfcnyt űző tékozló fiú, 83 elherdálta kincsét _ semmiért 8 bűnbánó szívvel egyszer hazatér, _ Ugy térünk meg mi is — keresve itt Aa ifjúság eltűnt emlékeit, 9 régi házba, várva ölelésed, Ve bű, te áldott kfrepftő-fészek! Harmincszor nyílt * moskátlivirág, Hogy küszöböd utólszor léptük át Csapa remény volt akkor még szavunk, N«ni tudtuk, hogy mi vár ránk odakünt. Hogy ami csábít: kívül csupa fény, Belül sivár, kietlen ég kemény. Hogy ábránd csak, miért a lelkünk égett... Megpróbált és meg is tiport az élet Milyen harminc év volt «s, Istenem! Kavargó örvény, roppant sírverem. Mely mindent elnyelt kegyetlen, mohón: •Várost, orszázot, népet, büszke trónt. Eszmény és bálvány egykép sárba hullt: Nem volt jövőnk, de sajgott még a mull. S titokba mertük csak remélni sokszor. Hogy eljö még a költő-várta »jobb kor/ Hogy éltük volna át e bősz vihart. Ha Isten meg nem óvja » magyart. Ha Horth* Miklós ki nem hontja itt A zászlót, melynek jelszava a bit?! Ha lelkünkben lift örökmécs gyanánt Nem ég a tiszta, fényes, égi láng, Mely itt gyulladt ki, itt, e régi házba: A Kalazanti József tiszta lángja?! De itt égett szivünkben szüntelen, Utat mutatva felbős éjjelen; A zord idők ködös meggyéin ét Kis csapatunk így vágta át magái Ez örökmécs, e bű szegedi fény, Fa vezetett az élet tengerén, Hol a kísértés sziréndalát fújja... Igy értük el e küszöböt ma újra. Megilletődve lépjük át megint. De jaj, ha bús szemünk körültekint, Hiányzik sok-sok meghitt, kedves arc, — Halottak nélkül nincsen földi harc! — Tanárok és pajtások, ó, de hány! Ritkul a sor már harminc év után! S ki megmaradt, tűnődve arra gondol; Maholnap én Is kiállók a sorból... S eszébe jut egy asszony, kit szeret, A feleség, egy drága kis gyerek, Kit itt kell hagyni tán idö eiőft. S szemére fátyolt von egy furcsa köd... Nem. nem. ini ez?! Ma «frni nem szabad. Hisz örömünnep ez a nyári nap! 8 habár az ősz ezüstjét ránk szitálja, Legények volnánk még, vagy mi a fránya!.. 3 bs tár kevés is kincsünk, érdemünk, A legfőbb kincs, az 1* maradt velünk: A hit, amelyet itt oltott belénk A piarista szellem. Ezt a fényt, H tiszta lángot ügy adjuk tovább, Mint marathoni futó adja át Az égő fáklyát. Mint a hü stóféta. Futásunk fgy vidám, ünnepi séta. Ma megállunk egy percre. Tiszteleg Halottaink előtt e kis sereg. Köszönti az élőket aorra mind, Beül a padba régi rend szerint, R boldog diáknak álmodva magát, Az illúzió kék felhőin át A régi osztály újra elé tárul, 8 az osztályfőnök — Kiss István tanár it.>' A régi osztály... Együtt vau megült,., Ó, tartsunk ősszé! Tombol odakint A bősz vihar. A világ lángban áll; Kf tudja, üszke kit, hogyan talál? Fogjunk kezet! Egymást ne hagyjuk ef! A zászlót nézzük: rajta ott a jel, Amely nélkül nincs boldogság, se béke: Az emberszfvek őrök menedéke. Fogadjuk meg, akármi lesz velünk, Mí magvarok és emberek leszünk! Hogy emelt fővel lépjük njra át E régi hajlék áldott csarnokát. Mert mögöttünk az érettségi rég, De eztán jön eeak az igazi még! És ez a vizsga lesz a nagy exameo! Letesszük azt is. Isten adja! Áaen! I, juiúus. KULINYI