Délmagyarország, 1941. május (17. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-04 / 101. szám

tötfUnetéfi&Z a Nemzetközi Vásárt és ott is ízleljük meg; milyen pompás minden kávéital* hoz a ^Fratick' cikóriakávé. Mindig előnyös ugyanis, ha a frissen megőrölS kávé mellett a kávéfőzéshez megbízz ható és odavaló .cikóriakávét. is haszf nálunk.' • ••• V 1828 óta viseli dobozán a *Frűlíckciköriakávé a megbízhatóság jelét: 3 kávédarálót. Azóta is mindig, mint szem> nek és szájnak kedves, igazi érték sze* repel ez a gyártmány a fogyasztók előtt És méltán! Sötétebb színt, kiváló ízt cs tökéletes finom zamatot ad mindennapi kedves káVéatalürrknak a Az uisSDirö híríse ez oHftoz , Az ujságbetük legtöbbször ugy jelennek meg, n.°gy nem tudni ki irta őket és ki áll mögöttük. Mffia-e a homlok, vagy redős, ősz halántéku-e. ®agy fiatal, amelv mögött a betűket teremtő gon fiatok születtek. Valaki irta, utnakindilott; okét, hogy éljenek és hirdessék a »Hirt. Hogy k a valaki, nagyon ritkán tudni. Az olvasó be lenyugszik, hogy a betűk, sorok, hasábok és ol"a'ak mögött az újságíró, vagy ha ugy tetszik 88 Újságíró ált, él és dolgozik, de hogy milyer •Tinek az Újságírónak az arca, vajjou mosoly CsV}Qg-e a szemében., vagy ráncok' árkolódnak SZaja körül, tud-e sírni, vagy nevetni s hogy n "evetés nem takar-e könnyeket, ezt nem tudja sefiki. Az újság szinte személytelenül születik talán azért is, mert csak rövid ideig, legjO.'jebb néhány óráig él. addig, amíg a helyébe éPo meg néni öli áz elődöt Talán ezért Is van "J&y az újságíró nem szeret magáról beszélni l'niszi, hogy az ő sorsa másokért élni, rohann 'f;bogni, mint valami süstörgő fáklya, amelyet 81yatás szent tüze gyújtott meg azért, bogv m kasoknak világit, hamuvá váljék. . És ha most az újságíró kilép a névtelen sec 8,3 rca mögül s ha az olvasóhoz fordul, akivel a "ap majdnem minden órájában szembe néz, elismerést, vagy kritikát várva, ennek sem az az mintha az újságíró egyszerre meg akarna t-'evenedni s egyéni babérokra törne, hanem az. n°Ky rendje nagy közösségének érdekében kíván stolani. Minket* a muuka lázas tempója színié •^PPé alakított át s nem szoktunk arról beszélte hogy amikor, a hir szolgálatában acéllá keményedett idegekkel dolgozunk, néha könnyünk Pereg s szivünk vére csorog a kerekek között, ""(rt nekünk is vannak emberi fájdalmaink és cHberi érzéseink. Néha, ha megáll munkánk •tárnoki ritmusa, eszünkbejut, hogy a mi rendünkben is vannak a munkának vértanúi, vannak tekkantjainfc, leszünk mi is egykor elhasznált és e'kopott gépalkatrészek, vannak és lesznek Szegyeink és árváink. Az újságíró mindenkinek mindene. Ha kell. ke mény harcos, kész rohamra menni az igazságért Y létét teszi fel arra, hogy SZÍVÓS védelmiarcban tartson ki véleménye mellett Nincs az a közügy amelyben föl ne" emelné szavát, ors*ágnak, társadalomnak s különböző társadalmi hegeknek éppúgy rendelkezésére áll mint egyednek, ha kérő szavukkal hozzáfordulnak. Nem beszélünk erről, mintha ebben érdem volNem, ez kötelességünk és ezt a kötelességet y'öden ellenszolgáltatás nélkül teljesítjük is. S £ tnost mégis az olvasóhoz fordulunk kéréssel. a munkaasztal mellett kifáradt és nyugalom'a érdemes kartársainkért s az njságiró özveV«kért és árvákért tesszük. Egyik legrégibb és Jfejáldásosabb jóléti intézményünk, a Magyar ÍJHapirók Országos Nyugdíjintézete most érkcd el 60 éves jubileumához. Sok megpróbáltatás f a közért hozott áldozatos gesztus áll Nyugdii""ézetünk hat évtizede mögött s ha anyagi erő) ^^fogyatkoztak, nem a mi hibánk. Azt akarjuk, tep'y oi-eg napjaira az újságírónak se legyenek & . -jai, a rokkantakat kárpótolhassuk a köz szoiP'atában kimerült energiákért s özvegyeinknek jf, Árváinknak olyan segítséget adhassunk, amely 1110 az emberi méltósághoz. te, Kérő szavimk megértésre és meleg szívre taas ország első asszonyánál, föméltóságu Kor®8»yzónk fennköltlelkü hitvesénél aki készségéig vállalta nyugdíjintézetünk megerősítésének Védnökségét. Jóságos segitő kezét, amelynek ál^ÁSÁT A BI SÉT vP .Megérti ebben az országban minden újságol most és az elkövetkező napokban azzal a ehTsel fordulunk az olvasóhoz, hogy legyen seSteégünkre. Tudjuk, hogy nehéz az idők járás; Váll ki fölött s a hétköznapok terhei mindéi ránehezednek ebben az oi-szágban, de mégihvi j- az olvasót, hogy adományaival siessen sgteSoijintézotünk megsegítésére. Fogadja kérétat'Ae.l ugv, mint a naponkint szive ajtaján kopogépn J, arát kérérfet, akinek a megsegítés fillérje Piai • yan jólesik, mint a nagyobb adomány. A lenti- n-pt(il kezdve májas 18-íg minden nap j JElési 1 ^ csatolt postatakarékpénztár! Inl« segítségével, betfiu i-^y pillanatra megláthatta az olvasó a te sorfala mögött emberi arcunkat. Nem ér( kte-1 bogy; kérnünk kell, mert nem magunk*aink* í a munkában felőrlődött knrtárPyőződri. h.OZzát!artozóink jövőjéért. Meg vagyunk kérő elj "°í?y/a magyar olvasóközönség m/gérti •fiyszer ,nka«( s nem irja rovásunkra, bogv folyik » mi is emberek mertünk lenni A munka isrnét naP-uap után, szakadatlanul s mi kátterZk "k/ az "jságbetük ismeretlenségének leélvén ' de' rendünk történelmében és szívünk tar kzJ'?tlyuetükkel írjuk fel, hogy akkor, mil8ülh,„i kezünket kinyújtottuk, meghallgatásra tarlte,- Ehbjen a tudatban tesszük le a Magyar tak£krok O/szágos Nyugdíjintézetének eljövenkös-V torsát, « magyar olvasóközönség kezébe s é^nvr . mj'ndunk már előre is minden adotakkatV' arn4? a? "Éúgirói munka elkopott, meg. tavát, hiunliásam s az újságíró özvegyeken es kiváj" sfíPtenl, (A* Orazácoa Magyar Sajtókamara.