Délmagyarország, 1941. május (17. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-21 / 115. szám

DBBMXGYARÖBSZAG SZERDA, 194L MÁJTJS 21. A veszedelmes intelligencia Diákballagások idején megint eszembe jut a nagybecskereki piaristagimnázium, meg Meré­nyi Lajos atya, aki megjárta Szegedet, Tenies­' várt is, mikor hozzánk érkezett. Nem volt már fiatalember, a beesett szája példátlanul rossa fo­gakat takart, feketcségiikben a dohányfüst tar­totta a lelket, míg őbenne a muzsika. Vezette az ifjúságot a zene utjain, a széphangu fiuknak sok mindent megbocsátolt, viszont néha azt kiáltotta a beszekundázó diákra: — Még csak énekelni se tudsz. Mi lesz belő­led? Ismerve elfogultságát, zenei szavakat kever­tünk a leckébe. —. Harmónia... csupa zönge,,. Ilyenkor elfelejtette, hogy a felvrei nagyobbik része halandzsa, leszállt a katedráról és megsi­mogatta a diák fejét. — Tanulsz, fiam, valami muzsikát? — A jövő hónapban kezdek hegedülni, — Nagyon derék, még sokra viheted. Csak igyekezz. Hány dal zsong bennem még ma is szöveges­től, amit azóta sem hallottam, szerzőjüket ncin ismerem! Honnan jönnek? Merényi tanár ur kül­dené? Az ifjabb éveiről harcias híreket kaptunk, an­nál érthetetlenebb volt, hogy sok csirkefogást eltűr. — Provokálod a pofont, nagyon provokálod! — mondta ilyenkor Dr. Ideges, ellenben Merényi ránk nézett a cvikkere felelt. — De vicces teremtés vagy, fiam! Semmit se szeretek annyira, mint a temperamentumos diá­' kot, az eredeti ötleten magam mulatok a legjob­ban. De az éretlenség untat. Pfuj! Ez túlságosan finom volt nekünk, hiszen ki lát­ja be, hogy éretlen? Az ötlet drága magántulaj­don, elfogultak vagyunk vele szemben, akárcsak a szerelmes anya, aki soha nem érti meg, miéit nem forgolódnak tömegek a bálban az ö pattaná­sos, ferdevállu lánya körül. Az C. fiúban fészkelődött a legtöbb agresszi­vitás. Nem tudott belenyugodni, hogy Merényi hosszú pályáján már elfáradt, harsogó indulok helyett szimfóniákat dobol halkan a vére. Volt L-ben jókora adag impertinencia is, hát elhatá­rozta, hogy kikezd Merényi tanár urral. A lec­két vakmerően kiolvasta az előtte ülő fiu könyvé­ből. Ugy tartották azt feléje, mint evangéliumkor a szerpap a misekönyvet. A tanár tűrte egy ideig, aztán szeliden rászólt: — Kivülről, fiain, kivülről. • li meg volt sértve, ö indulatos szót várt, amit Tel lehet fújni, de hogy nem azt kapta, szemtelen lett — Honnan parancsolja tanár ur: az utcáról, Vagy a folyosóról? Hát az ilyesmire az a legmegfelelőbb válasz, hbgy az ipsét kivágják vagy az utcára, vagy a folyosóra. Merényi azonban egyiket sem tette, ha­nem leszedte az orráról a cvikkert. — Jaj, fiam, de nagy baj az, ha valaki min­dfen áron ötleteskedni akar, mikor nem ért hozzá! Kár pedig érted, mert te vagy az osztály legin­telligensebb diákja. IJ. zavarba jött, de a jelenet is véget ért ezzel, folyt tovább az óra, habár deprimált hangulat­ban. A tizpcrces szünetben maga L\ mintha érez­né, hogy itt valami szokatlan dolog történt, azt mondja kénvszeredeten, szinte félvállról: _ Nem értem, mi baja van velem? Mit akar? — Na hallod, feleli rá Keresztes Józsi, legin­telligensebb lettedre mindent meg kellene értened. Kórusban tört ki a kacagás,~Vürseu'cs Síévó odament Kereszteshez és széles lendülettel meg­rázta a kezét. Nem szól semmit, csak rázta, mégis U. veresedéit be?e._ A délutáni métánál azonban már ö kiáltotta E Felé: — Intelligensen fogd azt a botot, ne olyan keszegül. L. sző nélkül elpárolgott. Számtanára otöft, mikor egyeztettük a dolgozatokat, azt mondja L. — A végén megakadtam. — A te intelligenciáddal? — förmedt rá Yu­ésetic3. — Kikérem magamnak ezt a sók" marbásko­dást. tört ki belőle az indulat. Yucsetics tölcsért csinált a tenyeréből a fiíle köré. — Nem hallottam jól, mit tnon'dlál. Ismételd ísak" el. — A pap se prédikál kétszer. Érd be vele egyszer. Ebben a pillanatban hatalmas nyakleves ztt* dult L- tarkójára. — Ea is azt ajaniom, érd be vc-le egyszer. De ha kívánod, megismétlem. Az affér elinézetlen maradt, feljelentés nélkül, L, hallgatagon járt köztünk, Merényi tanár ur olyan előzékeny volt hozzá, amilyent tanárban még nem tapasztaltunk, uiindez azonban nem hű­tött le bennünket. A tánciskolából kimaradt, mert ott is azt kérdeztük a mestertől: — Intelligens lesz az ember, ha sokat láncol'.'­Talán egy hónapja tartott már cz a helyzet, mikor egyszer észrevesszük, hogy L, kisirt szem­mel jön le a rendházból. A konviktorok mesélték, hogy Merényi tanár urnái járt. Mit beszéltek? — nyilván csak ők ketten tudják, nem kötik az or­runkra. A legközelebbi órán azonban szokalian jelenet törtéint. Merényi felélésre hivta ki L.-t, aki szédületes ostobaságokat badart össze. A tanár ur hallgatta egy darabig, majd levette acvikke­rét, mint kijelentésekor szokta. — Na hallja, mondta, sok marhát ismertem az életben, de ekkorát, mint maga, soha. Üljön le, idegesít, ha látom. Komor hangulatban ért véget az óra, a szünet­ben én egy katonapuskába való patront mutogat­tam. Ott volt a közelben L. is, azonban csak fél­szemmel merte kisérni mindnyájunk nagy látvá­nyosságát. Nézdd, fordultam akkor feléje, nagyon ér­dekes. — Életemben nem láttam ilyet, Telelt© gyer­mekes örömmel. Ott szorongtak mind a sarkomban. Yucsetics csodák csodájára elmaradt, ágaskodnia kellelt s hogy jobban lásson, belekapaszkodott L. vállába. Aztán, mintha csak most venné észre, hogy hol van, udvariasan odébb húzódott. —. Pardon, bocsánat. L. csupa készség lett — Nem tesz semmit, gyere, csinálok" neked is helyet, ne mondd, hogy elveszem előled a világos­ságot. — Ycszed a majd mit mondok micsodát, te marha, — felelte Yucsetics, azért előre jött, ki­vette a kezemből a patront s éppen tl-nek kezd­te magyarázni: Ennek olyan különös szerkezete van, hogy mikor beüti a szög... (Akkor látta először, fogalma se volt róla, de mint mindént, ezt is jobban akarla tudni.) Azonban L. körül már rendben volt minden, felszabadul az átok alul. Csak az nem derült ki soha, mit keresett Merényi tanár urnái és miérl sirt? — Vakon hiszem, erősítgette Yucsetics, hogy az a marházó jelenet meg volt előre beszélve. Megkérte rá Merényit, mert nem birta elviselni az intelligenei.1t. Hittük is. nem is. elfelejtettük' hamar. Hanem messzi évtizedek távlatán tul ma már mást is gyanítok, körülbelül ilyenfélét. — Miért dobjam ki az iskolából ezt a pimaszt' — gondolhatta Merénvi. Megbüntetem ennél sok­kal szigorúbban, agyondicsérem s ezzel már át is adtam a diáktársai itélőszckénqk. Majd megbosz­szu Inak azok engem. ' Mondom, nanv pszihológus volt az öreg, eb­ben a verzióban hiszek, amit az is valószínűvé tesz. lioív kcbelbarátunk lett attól fonva az osz­tálv legjobb" magaviseletű diákja. Voltaképpen ez a kifejezés is nagyképűség mintha olyan nagy skálája lett volna a viselkedésünknek' Ma 26 éve A világháború alatt Baranyai Aladár vott budapesti 30. honvéd gyalogezredbelj tartalé­kos főhadnagy a galíciai Sztryj városka kör­nyékén tüntette ki magát. A parancsnoksága alatt álló századdal az oroszok leghevesebb tüzében és egyébként is nehéz viszonyok kö­zepette, egy igen fontos házcsoportot foglalt el. Ebben azután teljesen elszigetelten vitézül és bátran kitartott az orosz ellentámadások kai szemben cs addig védekezett, amíg a tá­mogatására clőrerendelt erősítés be nem ér­kezett. A házcsoport elfoglalásával cs meg­tartásával az egcsz támadó harccsoport ré­szére annyira kedvező helyzetet teremtett, hogy a század énje hafea alatt hősi halált halt Baranyai .főhadnagy kiváló érdemét 8 katonai érdemkereszt odajtplésévcl örökítet­ték meg. fillérért mindennap cyerélliel könyve' a Délmagyarorszán Kölcsön könyvtárában HÍREK — ítéletidő Nagyváradon. Nagyváradról je« lentik: Hétfőn este Ítéletidő pusztított Nagyvá­rad és vidéke felelt. A több órás felhőszakadás következtében a Kőrös és a beléje ömlő pala* kok hirtelen annyira megáradtak, hogy elön* tötték a város külső negyedeit. 10 ház romba* dőlt. A lakosokat, közöttük 10 gyermeket a tüz* ollók mentetlek ki. Két gyermek eltűnt. A' vi* elöntötte az össi-telepet és Szentandrás köz* séget is. — A kenderfonógyár ünnepsége. 'A' Szegedi Kenderfonógyár vezetősége és tisztviselői kara kedden dél u tán bensőséges ünneplésben része* sitette nyugalomba vonult igazgatóját, Fara­gó Lajost abból az alkalomból, hogy 50 éve lépett a gyár szolgálatába. A 'isztviselők laká­sán keresték fel volt igazgatójukat, ahol dr. vitéz Görög Károly vezérigazgató keresetlen szavakban fejezte ki Faragó Lajosnak a tiszt­viselők őszinte szerencsekivanatait.: FaragíS Lajos válaszában meghatódottan mondott kö­szönetet a bensőséges megemlékezésért és rá­mutatott arra, hogy ez az ünneplés összeesik d gyár 50 éves fennállásával. — A Kúria 4 évi fegyházra Ítélte Gyémánt Antal volt községi rendőrt a dorozsmai főolea? halálos szúrásért. Halálos kimenetelű vereke­dést idézett eln szeptember 2-án Kiskundó* rozsmán egy különös összeszólalkozás. Szi­lágyi Lajos cipész — mint még emlékezete* — a főutcán jobbkezében egy hosszú szál égő gyertyával, a balkezében cgv kiskutyával Ha­ladt végig. A különös- menetnek nagy. nézőtá­bora támadt, a tömegből Gyémánt 'Antal volt községi rendőr gunvos megjegyzést tett Szilágyira. A két férfi között verekedés tá­madt.'amelynek során Szilágyi bicskával le­szúrta a szerencsétlen cipészt, aki a kórházba szállítás után meghalt. A törvényszék a volt községi rendőrt halált okozó súlyos testíserié* miatt vonta felelősségre és négyévi fegyház­büntetésre itélte. A tábla kétévi fegyházr* mérsékelte Gyémánt büntetését, inig most í Kúria megsemmisítette a tábla ítéletét és jog­erősen négyévi fegyházbüntetéssel sújtotta Gyémánt Antalt. — Janik-vendéclőhrn w® flekken és varjjaBSe©. _ MUNKAKÖZVETÍTÉS. Munkát kaphatna*! a hatósági munkaközvetítőnél. Férfiak: 8 kovács* 1 lakatos, 1 vasöntö, 1 íaesztergályos, 6 kerék­gyártó, 1 kosárfonó, 10 kötélgyártó, 12 cipész, ü kalapos, 1 borbély, 1 cukrász, 2 pincér. 1 szakács, 1 pásztorfiu, 6 gazdasági mindenes. Nők: S sző" nvegszövőnö, 1 szemfelszedönő, 1. fchcrneniüvarró-' nő, 1 varrónő, 6 hölgyfodrásznö, 12 mindenes, ll mindenes főzőnö, 3 bejárónő cs 1 szobalány, —oOo— n Rerum Novarum jubileuma raaifónul Béla cliadösa a liberalizmus1 lelkivilágáról az CMSzO moravdros! tagozatában (A Pclmagyarnrs/ág munkatársától) Aa EMSzw móravárosi tagozata kedden este a Berum Nova­rum-enciklika jubileuma alkalmából gyülcs reB* dezett. Barna Mihály elnök üdvözölte a hallga­tóságot, majd Majtényi Béla hittanár tartót® előadást »A liberalizmus lelkivilágát cimnicb Előadását a liberalizmus meghatározásával kezd­te. A liberalizmusról általában ugy beszélnek* mint gazdasági rendszerről, pedig ez a szó első­sorban lelki beállítottságot jelent — folytatta, j-j Liberális az. aki valamilyen megkötöttségtől ván szabadulni. Ilyen módon a liberalizmusnak sok "megjelenési formája lehetséges. A liberalv mus főleg a keersztény középkor Bomlási ke. Ez a szemlélet vallási téren támadt fel eio szőr és megnyilatkozott a reneszánsz művészet ben és világszemléletében is. A vallási harcok m jén kifejlődött liberalizmust átvették a tudóso < Ginrdano Bruno, Descartes, Kant, akik mindarr evian egy-egy szellemtörténeti állomását jM® ^ a liberalizmus kifejlődésének. Ilyen körülmény ^ közölt természetes, hogv ezek a tanok áttört- ^ ludománv falait és a francia forradalmakon t resztül hozzánk is eljutottak a szabadság va alatt. Innen mit csak egy lépés vott a ff-^U sági liberalizmus. A liberalizmus problérn-a]^^ megoldásáról szólva azt fejtegette, hogy * ^ „g Blcma nincs megoldva a gazdasági Nbcrn megszüntetésével, ha a vallási, erkölcsi, ^nt njos cs művészeti liberalizmus tovább <-' c.9f i A tudományos színvonalon mozgó e'-0?-- J " hallgatóság tapssal köszönte meg.

Next

/
Thumbnails
Contents