Délmagyarország, 1941. május (17. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-02 / 99. szám

nagt?aro§f t% mmérnü •r. Eperjcssu Kálmán szabadcguefemi előadása (3 Délmagyar ország munkatársától) Áttekintő képet nyújtott csütörtökön a Horthy Miklós-egyetem Barátai Egyesülete szabadegyetemi előadássorozatában „Magyarok és délszlávok" címmel a magyar-délszláv kapcsolatok kialakulásáról és történetéről dr. Eperjessy Kálmán főiskolai tanár, Bevezetőül dr. Batizfalvy János egyetemi tanár üdvözölte az előadót, akinek irodalmi munkásságát ismertette. Dr. Eperjessy Kálmán előadásának bevezetőjében rámutatott a hegyvidéki kis szláv népek és a szomszédságukba került síksági magyarság életformáinak összehajló és távolodó vonalaira. A történelem folyamán kevés harmónia és békülékenység jellemezte a két nép életét, de voltak békés korszakok is, a geofizikai egymásrautaltság pedig állandóan fennállott. A középkori magyar nagyhatalom mellett meghúzódó kis hűbéres szerb állam sokáig nem folytatott önálló politikát A XII—XIII. században 8 nacionalizmus hiánya folytán féltékenységnélküli magyar és szerb együttműködés volt Majd egy évszázadon át a Nemanják erős délszláv állam kiépítésén fáradoznak. Legerősebb szótválasztó kapocs magyarok és szerbek között a pravoszláv vallás, az orthodoxia. Némán ja István és Szent Száva óta az orthodoxia vallási vízválasztóként húzódik végig a Kárpátok és a Dinári-alpok között és a pravoszláv egyház a szerb nemzeti állam alapja lett. 3 török veszedelem közelebb hozta egymáshoz a kél népet, együtt harcoltak Európa védelmében. A szerb hamarább elbukott és tovább szenvedte a török igát, ami súlyos következményekkel járt a magyarságra is. Az adatok hosszú sorával bizonyította ezt a magyarság történeti jogát az elcsatolt térülethez. 'A Honfoglaló magyarság település-területe nemcsak az elcsatolt Délmagyarországot foglalta magába, hanem átnyúlt szerb és horvát. területekre is. A politikai és nyelvhatár vonalán állandó volt az érintkezés és népi kevefedés. A szerb beszivárgás a XIV- században vett nagyobb méreteket és az úgynevezett „népemigrációkban" folytatódott, amelyek során a hegyvidéki szerbség átalakult és valósággal belevándorolt as alföldi magyarság életformáiba. E beszivárgások hoznak bizonyos délszláv színeket a déli végekre, de a táj képét éa népi jellegét átalakítani nem tudták. A magyar népi erőnek sorvadása és a délszláv településterület kiterjedése, a török hódoltság alatt következett be. Előbb megjelent a török nyomában a szerb katona, majd követi a szerb pái-ator és földműves is a magyarság elhagyott telepein. Legnagyobb jelentőségű volt 1690-ben CsernoviBs Arzén beköltözése, aki mintegy 300.000 emberével külön politikai és nemzeti jelleget adott a Délvidék egy részének. A külön szerb öntudat kialakulásának és a magyal) államiságot tagadó törekvéseknek színhelye a Bécstől támogatott és rendkívüli kedvezményekben részesített határőrvidék volt. A török hódoltság elmultával a magyarság népi ereje visszahódította az elvesztett területeknek, főleg a Bácskának jórészét és néprajzi vonala előnyomult Temes és Torontál vármegye felé is. A beköltöző rácság nem hozott knltnrát magával, hanem új hazájában teremtett és kapott- Ereje a nemzeti egyházi szerkezetben és balárőrvidéki katonai életformájában volt. A magyarsággal teljes jogegyenlőséget élvezett, műveltebb rétegei bejutottak a felsőbb társadalmi és gazdasági körökbe. A délvidéki városokön kívül Komárom, Eger, Buda, Pest, Szentendre, Miskolc jelentős szerb lakossággal bírnak", akik résztvesznek a városok vezetésébe® is. Magyarok és törökök közt a délszlávok, elsősorban szerbek közvetítik a kereskedelmet, iécaódjukról, patrícius házaik és szerb barokktemplomaik tanúskodnak. Befejezésül rámutatott az elcsatolt Délvidék politikai, társadalmi, gazdasági, művelődési viszonyaira és a magyar-jugoszláv: pör mérlegére, A felszabadult Bácska földjén Magyar tanyák a >:>halálfejes légió* eltűnt ostromvára helyén (A Délmagyarország munkatársától) A nem- | zetközi ut mellett, amely éles kanyarokkal vezet Újvidék felé, hatalmas zöld táblák hullámzanak a tavaszi napsütésben. Egy hónappal ezelőtt — mikor az első puskalövések eldörrentek ezen a vidéken —, vetették el a bácskai föld lakói a gabonát. Az egyhónapos földalatti élet dus, zöld színekbe szökkent végig a határban. A természet nem ismer megakadást, nem tűr halasztást, dolgozik titokban, föld alatt és föld felett akkor is, amikor az örök természeti erőkön kívül más erők is megdöngetik a földet. Az egybefolyó zöld szönyegen semmi jele sincs annak, hogy a vidék keresztülment a háború pergötüzén. A zöldelő búzamezők az Újvidék felé vezető í uton beletorkolnak egy kis kanyarulatba, amely, ben ormótlan tömeggé olvad össze az autóban fi! gyelö szemünk előtt néhány házfal. A kanyarban egy tábla áll, rajta a régi szerb felírás: »Sirig«. A trianoni békediktátum előtt Báessaőregnok hívták ezt a kisközséget, amely 300—400 lakosával alig érte el azt a nivót, bogy pusztának nevezzék. Dus, szurok fekete föld veszi körül ezt a helyiséget, a határban mindenütt 1 tavaszbalendüít élet zöldelő színe szikrázik, a vegetáció üteme lüktet; — bennt a néhány utcából álló faluban, síri csönd van. Á halálfej esek Valamikor békés együttélésben éltek és dolgoztak Bácsszöreg lakosai. Aztán eljött egy idő, amikor tilos volt a magyar szó és kevés volt az eredmény, amely a magyar munkát követte. Bácsszöreg lakossága lassan kicserélődött A falu főutcájának két oldalát telepesek lepték el, valahonnan ószerbiából kerültek ide a Bácskába, földet kaptak, uj házak épültek részükre, különféle kedvezményeket kaptak az államtól s mindezért éber szemekkel és titokban vigyázmok kellett arra, hogy semmi sem fejlődjék itt erős izommá, ami magyar. Csetnikeknek ée dobrovoljácoknak nevezték őket Hatalmas szervezetnek voltak a tagjai. Ez a szervezet behálózta egész Bácskát, egész Jugoszláviát Tulajdonképpen egyetlen szervezet két frakciójáról van szó. Dobrovoljác magyarul önként harcolót jelest, vagyis olyan egyént, aki a reguláris hadseregnek nem tagja, de benne van egy katonailag megszerveuett alakulatban. Ilyen katonai szervezetű párt a caetnikek szervezete. Jelvényük egy ólomhalAlfej volt. Ezt a kísérteties Jelvényt: két keresztbefektttett eznrotiyon fekvő miniatűr halálfejet az utóbbi időkben már •em hordták. Zav arikel lés, állandó rémületben tartás és kérlelhetetlen terror volt az a látható megnyilatkozása annak a célnak, amelyet ezek » szervezetek maguk elé tűztek. A halélfeiespk légiója valóságos államot alkotott az államban. Azok a nagyrészt politikai gyilkosságok, amelyekről néba-néha hír érkezett hozzánk. nagvrészt ezeknek a szervezeteknek számlájára irható. Számuk az évek során egyre nőtt, maga a szervezel egyre terebélyesedett, legfőbb céljuk az volt, hogy főként a magyarlakta területeken, a legmagyas rabb részeken állítsanak fel rcndkivül erős különítményeket. Szabadkán volt a szervezési központjuk. A magyar hatóságok kezébe került cseri nik-iratok és utasítások szerint a propaganda* szolgálatába is beállították a dobrovoljáookat és esetnikeket. Ez volt a halálfejes lésrió s ez lett volna az a munka, amelyet el kellett volna végesniök, ha he nem köszönttöt volna 1941. húsvétja, amely megszabadította Bácskát a rémülettől é« szétvágta a csetnikterror bilincseit. Eev falu A dobrovoljácoknak" egyik Jellegzetes települése volt Bácsszöreg. Amikor a magyar honvédség élcsapatai vonultak Újvidék felé. a falu házainak ablakából, tetejéről vad puska- és gépfegyvertfid dörgött rá az átvonuló magyar katonákra. A hardl nem tartott sokáig. Elcsendesedtek a szétlőtt aKs lakok és az átlyuggatott háztetők. Azután néhány óra múlva újra ropogni kezdtek mind a négy vri lágtáj felől a fegyverek. A türelemnek", a megérW tésnek meg kellett szűnnie. A történelem igazságtevői voltak a magyar honvédség tagjai, nem tűrhették, hogy orgvilkosok" támadják" meg azokat * magyar embereket, akik" eljöttek azokhoz, akíS husz esztendeje várták őket. A teljesert üres és mozdulatlannak látszó utcákon porzó lyukakat vágtak a golyók, hosszú sávokat szántottak a gépfegyverlövések. A falu mögött egy nádasból is erős puskatüz zudult az átvonuló nagyar honvédek felé: egy jól irányzott gránát pillanatok alatt lángbaboritotta a nádast. A lángok nem álltak meg a nádas szélén, beleharaptak a külső házakba, a szél űzte. hajtotta a szikrákat, néhány óra múlva égett az egész falu. Az orgyilkos dobrovoljácok elnyerték büntetésüket. Három napig égtek a házak Báesszőreg-pusztán. A vörös szin messzire megfestette a vidéket, nyomába összeomlott, kormos falak és elégett gerendák maradtak. Amikor bárom nap múlva autónk keresztülrobogott az elsodort falu főutcáján, már csöndes pislákolássá aludtak el a tüzek. az ablakokon, amelyeknek már csak a tégl*-