Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

Móra Panka Uét meséje I. R kő Kriszius Egy kapu mélyedésben állt, ütött-kopotton, megfakulton, elfelejtetten, magánosan. Valamikor tán iskola volt, az a külvárosi ház és sok zsivajgó kis emberre vigyázott a kő Krisztus. Valamikor tán színei is voltak és szoborkezét áldóan terjesztette ki, hogy egy perere megállítsa és magához emelje a gondoktól, bűnöktől, nyűgöktől elnehezedett embereket• 6 mindenkit magához akart ölelni, ő mindenkit védelmébe fogadolt. csok öt nem oltalmazta senki. Az idő őrlő foga a kő Krisztust is szétmorzsolta. A fagy szétszítta. a hő belepte, az eső kimosta, a nap átégette. Hívogató keze helyén csak csonk meredezett, régen mosolygó arca már inkább a Keresztre feszítettéhez hasonlított, az esővájta üregekben, mintha mindig a könnye meg a vére csordult volna. Feltárt szivén elkoptak a lángok, kiégtek a sok elpazarolt szeretetben. Az emberek lassanként elfelejtették a kapumélyben őrködő Krisztust. Már nem emelték meg a kalapjukat, már nem vetettek keresztet előtte, már észre se vették, hogy ott van. Csak ketten voltunk, akik megkerestük, akik még szerettük, akik tudtuk, hogy a Krisztusszobor mindig vár bennünket. Nem láttuk hogy kopott, nem láttuk, hogy törött nem láttuk, hogy már a szive is megszakadt. Mi eljártunk hozzá télen-nyáron, tavaszi napsugárban és őszi esőben egyaránt. Egy csupa-ráne arcú anyó, meg én. Az anyó olyan öreg volt. hogy szinte hihetetlennek tűnt. hogy valamikor fiatal lehetett. Mindene reszketett szegénynek, amint fáradtan odavánszorgoll és nagyokat sóhajtozva leült pihenni a kő Krisztus lábához Valahányszor arra vitt- az útam. mindig ott találtam. Nem láttam nála imakönyvet, nem zörgött a kezében olvasó, fogatlan szája szorosan összezáfult. Talán csak pihent, tálán a szivében imádkozott• Mindig ott találtam, mikor jöttem és ha egy miatydnknyi idő múlva, egy szál tarka virággal megsimogatva a Krisztus porladozó lábait.. tovább mentem, az anyó még mindig Ott maradt. Szép, meleg szeptemberi nap jártam arra utoljára. Aranykévékben ömlött útamra a fény. forfón csókolt a nap, mint ahogy a búcsúzók szokták- Valami szomorúság izzott ebben a szeptemberi esőkben és ahogy befordultam a kis, szűk utcába, egy pillanatra őszi hűvösség csapódott az arcomba A karomon rivgatódzó bolyhos őszirózsák, ijedten rebbentek össze a hirtelen támad* hűvösséahen. Tár lépés választott el a Krisztus szobortól. A szemem már kereste az anyó kis fekete árnyát a szobor lábánál, amikor hirtelen rémületbe dermedt a szivem. Az anvó ott hajladozott, botladozott esoszoaó öreg lábain, nagy gondosan a kÖt'-Mie onáUögetve valamit Az anyó ott volt. de a kő iárisztysomaf hasztalan kerestem- Naavhanaű munkások jöttek-mentek körülöltünk és bontották a házat Döngött a knlnpde* hullait a tfkaint. vorzott a malter és a lábam előtt dombokban hevert a külvárosi Krisztus-szobor. Valami vigaszHan. üres. sivárságot órezl>m Hót ezén? Ezért örködtél hosszú évtizedeken ál a gyámoltalanok léptei fölött, ezért felejettél el mosolyogni ezért égetted ki a lángos telvedel, ezért szenvedtél el velünk véres hábo ?űl, őrjöngő forradalmai és bilincse s békét? Ezért? Hogy malterszemfedö boruljon össze*bKcxoU tetemedre és durva kalapácsütés kogja el felelted a búcsúztatót? 'A szemenj az anyóra tévedt Nem sírt. öreg *zcync fiWé'ehirta minden künnvét a mrgszám láthatatlan hosszá évek alatt, amíg végigszán toltak rajta, míg a bölcsőjétől idáig töpörödött Eöiós deteka fdt.c^hataUanul hajladozott, Hogy a földről a kötőjébe szedegessen 'Palamit. Mi sokszor találkoztunk, de sohase beszéltünk egyetlen szót se egymással. Neki is, nekem is csak a jó Istennel volt bcszélnivalónk, ha a Krisztus-szobot, előtt találkoztunk. De most, hogy örökre búcsút kellett vennem ettől a kis öreg árnyéktól, megszólítottam: — Mit csinál, anyó? Rámnézett. Valamikor nagyon kedves szeme leheléit. Most már fáradt volt és fénytelen, de ahogy a nap beletűzött, megcsillant benne valami a régi kékségből. A karját végighúzta verejtékes homlokán és szorosabbra igazította kopott kendőjét az álla alatt. — Ide szedegettem a kötőmbe a Krisztuska szivit. Mert tudja, mink együdősek vagyunk. Én nem tudom, hogy hány esztendős vagyok, csak azt tudom, hogy nagyon sok, meg azt, hogy abban az évben születem, amikot ilt építették a Krisztuskát. Szülémmél sokat jártunk erre kiskoromban. Eladó létemre az uramat is itt ismertem meg. oszt a kis cselédjeimet megint csak idehoztam én is, mikor mán olyan imádkozás korba vótak. Bizony, vőt úgy, hogy négy is itt gyüszmékölt körülöltem• Ki a szoknyámba kapaszkodott, kit a karomon hurcoltam. ki meg előttem, vagy mögöttem toporgott. Tudja, itt szép gyöpös volt akkoriban az utca, oszt vasárnaponkint nagyon jó volt itt levegőzni. Ha látta volna, milyen szépen mosolygott a Jézuska, mikor itt vtrgonckodott a sok gyerek. Az anyó arcán valami régi mosolygás ittfelejtett árnyéka suhant keresztül egy szempillantásnyi időre. Aztán folytatta7 — Lassankint oszt megint kevesebben lettünk. Elsőnek az uramat temettük, aztán elmentek a többiek is mind. Három legényfiam, Hol volt, hol nem volt nem is less olyan nehéz kitalálnotok, hol volt, volt egyszer egy pici fényes csillag. Hát persze, hogy az égen volt! Azon a besötétedő égen, ami esténként mindnyájunkra ráborul és amit ti többnyire már csak az ágyacskátokból láttok. Ha felnéztek rá és megkeresitek rajta a Göncöl szekerét, a rúdjának középső csillaga felett megtaláljátok, azt a pld esillagocskát, amiről most mesélni fogok nektek. Én ugy tudom, Szikrá^cskának hívják — ügy mondom hát nektek is. Ez a Szikrácska a legrakonrátlanabb csillag volt az egész égen. örökös gondot okozott az öreg Holdnak, mert sose volt a helyén és az öreg pásztor, mikor hajnalban összeterelte a csillag, nyájat, hogy elszámoljon vele az Úristennek, Szikrácskát nem találta sehol. Hol Itt maradt el. hol ott Néha szép sudár jegenvék lombja között birit el és ott kacagott ha meglátta az öreg Hold gondterhes arcát, amint öt keresi, máskor a tő tfikréhen lubickolt és mire hajnalodott, ngv eltűnt, hogy nyoma se maradt. Hol a hegyek háta mögött maradt cl. hol a völgyek fi'éhen. hol alvő kertek fllatos viráckelyhéhen szundikált. Tengerek habjaiban fürdött, vagy ezüst szinfi felhőkön ntazott. csak ott nem Telte nyugtát, ahol a csillagnvájhan helye lett volna — Én Uram. Istenem, esdve kérlek, parancsolj rá rakoncátlan esillacbárányodra. Rzíkráeskára, meg egy menyecskclányom. Kél 'fiamat a ütfború vitte el, a harmadikat meg, a legkedvesebbet meg a tüdőbetegség. Maradt a menyeliskelányom. Azt meg akkor temettük, mikori az első gyereke lett.. Elvitte magával a kis uno. kám is, akinek még a szemit se láthattuk mert hogy csukott szemmel jött világra, a szegény. Ha hiszi, lelkem, ha nem, ez a Krisztusszobor velem sirt, mikor itt jajveszékeltem * lábánál. Tudja, mikor, már megint temetni kök lött. Igy oszt megint Csak magunkra mafatN tunk, a Krisztuska, meg én. Azóta ide kijárod hozzá, hogy igy mégis ketten vagyunk. Dz most már csak magam, leszek. Hogy nekem még őtet is el kell temetnem Istenem . • . Gondoltam, összeszedem a szivit, úgy se keresi azt senki. Eddig se kereste. Nekem meg nagyon j* lesz, ha legalább ez megmarad, ha már a többit összeverték. Akar-e belüle? — kérdezte újjal között tartva a szétmorzsolődott szivet. Kinyújtottam a kezem és ahogy az anyl ráncos tenyere az enyémhez ért, melegnek ói puhának éreztem, mintha beleköltözött volna « porladó szive forrósága. Az anyó eltotyogott, kötőjében KuTColva tf kő Krisztus szivét. Sokáig néztem utána és lassankint megenyhült bennem az előbbi lázongás. Az évtizedeken át tartó hosszú szenvedések nem volt hiábavaló. Krisztus-szobor . . - És. azt hiszem, tk fényes, szép templomok márványból faragott aranyos ruhába öltöztetett Islen-szobfai féy1 dalmasat sóhajtottak, ebben a pillanatban, őla meg vannak védve az idő morzsoló fogátóldurva kalapdósok roncsoló ütésétől, de szemük nem tud könnyet sírni és kihűlt szivüket nem melengeti a tenyerében senki. A bolyhos őszirózsák megremegtek a karomon ás pergeteg szirmaik szálltak, szálltak a szeptemberi szélben. Keringtek a levegőben* aztán hangtalanul hullottak a földre, elborítvat mint hófehér, szemfedő a kő Krisztus porait. mert felborítja az egész nyájad rendjét! — törülgette verejtékes homlokát a Hold, amikor egyszer hajnal tájban, hasztalan kereste Szikrácskát. Az Úristen elmosolyodott: _ No várj csak, majd mindjárt megtalálom, én! Szelid szemével végigtekintett az alvó világon Vékony, szürke ködtakaró borította még a föb det, sehol nem látszott sem fény, sem árnyék. £ jó Isten kezébe fogta a ködpaplan négy sarkát összehajtotta és odaadta a trón mellett térdepl* angyalkának. A föld egyszerre ébredni kezdett. A sznnnyŐkáló virágok felemelték fejecskéjüket, megfürdöttek a friss harmatban, ami a nyújtózkodó fűszálakon csillogott. Az erdők mélyet lélekzcttek és felébresztették a lombjaik között megbújó fészkükben a madarakat A mótuskák vigan ropogtatták reggelire a mogyorót, hamiskásan kacsintgatva egymásra. — Jó reggelt! Jó reggelt! — köszöntötték egymást fák, virágok, madarak. Kinyíltak a házak ablakai, füstölni kezdtet * kémények. — Jó reggelt! Jó reggelt! — köszöntöttét egymást az emberek. Ébredt a világ, mindenki a helyén volt már. hogy elkezdje az aj napot csak Szikrácska nen» volt sehol. Egyszerre csak a jó Taton kutató szeSZEGEDI KERESKEDU11I ÉS IPARDANK ALAPÍTVA 1867. ÉVBEN $0*41 IfthéK p 1,200.000.— Delétfiiiománu P 7,S00.000.* Szerződéses viszonvbari a Magyar általános hitelbank és Majjyar leszámítoló- p&izváttóbank budapesti intézetekkel. — Foglalkozik a banküzlet minden ágával, — Páncéltermében safelfülkck bérelhetők. • i - i . • i II. Szikrácska