Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

a ÖÉEMAGYARÖRSZAG VASÁRNAP. 1941. AFRTLTS 13. Otthon Veszel ka letilt az asztalhoz s azután letörölte a vért. a homlokáról. Az asszouy nézte, aztán levágta magát az ember, íébai elé: — Én uram . . , Veszelka fölemelte és megcsókolta a szeqyedő asszony homlokát III. Harminis évig járta még János a pusztát s ezalatt a harminc év alatt hervadttá szépült Rozál, akit a kemény ember soha ki nem nyilt férfiszfve olyan titokzatos, nagy szerelmével szeretett. Egy reggel azután halott várta «ánost odahaza. A halott asszony mosolygott és ekkor Veszelka. behunyta mind a két szemét, hogy ne lásson mást, csak ezt a mosolygást, amely harminc év óta ott zokogott a lelkében. De még ekkor sem tudott sírni. Csak másnap, amikor beállított a szegedi várba, hogy ö az. Veszelka. az igazi, a híres alföldi futóbetyár. Ráday tetette rá a vasat, hanem már későn, mert másnap halva lelték Jánost a kazamatában. A szeme be volt "csukva, a lezárt pillák alatt egy-egy könnycsepp csillogott. Földi asszony, halandó. ember. .nem túdta sohsi megríkatniMegtanították rá az angyalok Mmmmca 4. s*., Sgl sasiic mi flrany, Móra, Ody, Petőfi, Sik, Tömörkény Braiile-pontokhól a vakok olvasótermében Megnyílik a szegedi világtalanok klubhelyisége, elkészül az Evangélium és az akadémiai helyesírás vakpontos-fordítása (A Délmagyarország munkatársától) Ilyen- . hetnek. Valakinek, látónak és — befelé látókor, a tavasz s a megújulás ünnepén, amikor j nak kellett jönnie, hogy egymás megbecsülévagyogó fényözön hirdeti az örök feltárna- j sére, egymás segítésére és szeretetére tanítsa áást, fájdalmas, szent kötelesség azokra gon- s őket, összetar dőlni, akik nem láthatják az élet legszebb „:A_jii.zi. - a—- " . . ... latiak ajándékát: a tiszta, szabad és végtelen "tava szi mennyboltot, a fényt s a mindennap újra itelo napol. Vannak, akik örök sötétsegben élnek s mégis van bátorságuk az élethez, fény nélkül, tavaszi feltámadás nélkül... Ilyen ember ment előttem az úton Aranyievelii bokrok bólintottak feléje a park kerítése mögül és virágzó almafák hintették le rája hópehely-szirmukat De az ember nem ügyelt ezekre a tavaszüzenetekre, csak ment előre az útján, tapogatózva, fehér bottal a kezében ... Megszólítottam. Szerettem volna átadni neki a tavasz üzenetét, de csakhamar megtudtam, hogy van valaki, aki nemcsak ilyenkor, a feltámadás örömével szívében közvetít nekik, a sötétségben élőknek üzenetet a külső világból, hanem egész esztendőn át törődik, foglalkozik velük, minden szabad idejét rájuíé áldozza s nem vár cserébe elismerést, dicséretet; semmit, csak egy kis szeretetet és a jó IsteD áldását... A világtalan ember éppen oda igyekezett: nemesszivű és derűslelkű pártfogójukhoz. Én is veletartottam s útközben megtudtam, hogy minden fájdalmukat, bajukat és gondjukat oda szokták elvinni hosszú évek óta dr. 1 ó t h Béla polgármesterhelyettes feleségéhez. 6 az egyetlen a látók világában, aki igazán megérti őket. amennyire asszonyi szivétől és erejétől telik, segít rajtuk és összetartja, vezeti valamennyiüket. ' „4zér! küzdök, hogy a vakok megtalálják hegüket a társadalomban" Dr. Tóth Béláné a szeretet melegségével hangjában beszél a vakok társadalmáról, amelyet Szegeden nála senki jobban nem ismer. Ö a vakok önképző körének diszelnőke, szociális megmozdulásaiknak asszonyvezére és sérelmeiknek szószólója. Vasárnaponként összejöveteleket rendez számukra s ezeken az összejöveteleken beszélik meg mindazt, ami társadalmi helvzetűkön javíthat s ami kulturális életükben fejlődést, lendületet hozhat. — Nagy újság van nálunk — mondja örvendezve — rövidesen megnvitfuk a vakok klubhelviségét. A várostól kapunk helvi«ésct a vasúti híd közélében s azon munkálkodunk hogv klubunkat minél szebben berendezzük El sem tudja képzelni, mit jelent ez a világtalanoknak! Szérakozőhelvük lesz, ahol vnsárnanonként összejöhetnek, domlnózhatnak. sakkozhatnak, elbeszélgethetnek egymás között ...' Brnille-dominőt, röml-köveket, Bratlle-kártvni szereztem he számukra _s a klnbhelviséffiik olvan lesz, ahová mindfc örömmel iárhatn*' Hosszú volt az út. amíg « szegedi viTácfa .anok társadalma odáig eljutott, hogv Búbra, szórakozásra és egvütles időtöltésre készülőd összetartásra és együttmunkálkodásra buzdítsa a világtalanokat. — Azért harcolok, bogy a vakok megtalálják helyüket a társadalomban és hasznos, egyenlőjogú s kötelességű tagjai legyenek az emberi közösségnek — mondja dr. Tóth Béláné s kék szeme megtelik az őszinte lelkesedés fényével. Sok mindenről tudna mesélni még, de jobban szereti a csöndes munkát, azonban kérésemre szívesen vállalkozik arra, hogy elkísérjen a Vakok Intézetébe, ahol magám is bepillantást nyerhetek a világtalanok életébe. A hídfő újszegedi oldalán impozáns, hatalmas épület á Vakok Intézete. Több. mint három évtizede: 1912-ben épült fel a világtalanoknak ez a modern berendezésű, szép otthona, ahol 14—32 éves korig tanítják, nevelik és a társadalom dolgozó tagjaivá képezik a vakokat. Az intézetet három faktor tartja fenn: a kultuszkormány, amely a tanintézet működéséről, a tanerők' fizetéséről és az épület fenntartásának költségeiről gondoskodik, a vakokat gyámolító egvesület. amely az iparos-képző tagozatot támogatia s a társadalom, amely jótékonvság forrná iában gvámolitia a világtalanokat. A társadalom sa jnos egyre kevesebb összessel járul hozzá a vakokat gyámolító munkához. Székelv-Molnár Béla igazgatótól meetndjuk az okát: — A társadalom ma sokfelé adakozik s egvre kevésbé ffondol a világtalanokra. Az intézet fenntartásának gond'ai periig egvre nehezebbek. Tannevelő és inari-foMalknztntó tagozatokat tartunk fenn. 14—24 éves korig kerülnek a vakok a tannevelő infézMbe, ahol a négv nolöáriiskola anvnffáf tanulíák meg. Az ínari foglalkoztató tagozatban pedig kefekötésre, széktenásra. senrőkészífésre és kosárfonásra taníthik őket. 3—4 év aialf felszabadulnak és kllénnet- az életbe, ahol meg tudják keresni kenyerüket. Iroda'om. kWésret 6s zene. .. Miközben elindnlunlc az intézet megtekintésére, Székely-Molnár igazgató arról beszél. Hogy a közegészségügy iavulásávnl egvenló aránvban fogy a világtalanok száma. A vakság előidézőié ugvanis legtöbb esetben a nénbeteffségek valamelyike: vérbai. tuberkulózis, alkoholizmus s a magvar egészségügy javulása véget kell vessen a világtalanok szomorú helvzetének. Szinte fájdalmasan Hangzik: elsősorban az •olvasóterembe* látogatunk he. Hatalmas kötelek sorakoznak egv hosszú asztalon, valamennvin látók részére készüli felírás: a kötetek címe. az írók. költők neve s annak a neve. aki B ra i 11 e-frásmóddal lemásolta a magvar irodalomnak ereket a remekeit Vala mennyi köteten egyetlen név olvasható mint a másoló neve: dr. Tóth Béláné. felbecsülhetetlen munkásságának" eredménye ez a sokszáz íhpból álló Braille-könyvtár. Meghatva forgatjuk Arany János Toldi-trilógiájának BrailJe-pontozású lapjait. Egy-egy kötetet még felemelni is nehéz, hány szorgalmas órahány nap és év munkája kellett ehhez amií elkészült a legszebb könyvtár, amit valaha láttam ... — A Toldi-trilógiát 16 hónapig másoltam... — mondja Tóth Béláné. Olyan egyszerűen és szerényen mondja, mintha a legtermészetesebb dologról lenne szó. S azután megsimogatjuk Móra Ferenc két óriás-novelláskötetét, A d v Endre összes költeménveinek gyűjteményét, Petőfi »János vitéz«-ét, He rezeg Ferenc »A hid<t című négyf el vonásos drámájának 4 nagy kötetét. S í k Sándor költeményéinél B r a i 11 e-másolatát és a legfrissebb kötetet, amit Tóth Béláné most helyezett el az olvasóterem asztalán: Tömörkény István -novelláit. — Most a Magyar Tudományos Akadémia helyesírás-szabályzatát másolom számukra s azután az Evangéliumot... — hangzik a halk magyarázat. Olyan, mint valami csodálatos tündérmese: a világzivataros idők sodrábai: valaki az Akadémia helyesirásészabályzatát és az Evangéliumot másolja a világtalanok számára... A másik öröm. amely belopózik minden világtalan lelkébe a zene szeretetének isteni öröme. Érdekes, hogy a zene nem kötelezi tantárgy a Vakok Intézetében, eddig képzett zenetanáruk sem volt, de ezidőszerint dr. Tóth Béláné közbenjárására Bán Sándort, a kitűnő világtalan zongoristát terjesztették fel az intézet zenetanári állására „Mi lenne dal nélkül e földön életünk...' Következő stációnk a zeneterem, önképzőköri összejövetelre gyűjtötték össze itt a világtalanokát. Fiatal fiuk, leányok, idősebb emberek és asszonyok vegyesen. Némelyiknek megrázó történele van. Az egyik: felsőbb iskolát végzett fiú összeveszett az édesapjával és halántékon lőtte magát. Az életét megmentették, csak a szeme világa veszett el. A! szemidegeket szétroncsolta a golyó. Sokáig tart még, amíg beletalál a vakok világába, amig megnyugszik ifjú lelke... \ másik vitriolos merénylet áldozata, családi dráma húzódik meg világtalansága hátterében. Van olyan is, aki még lát. Homályosan s egyre homályosabban: szemidegsorvadás kárhoztatja világtalanságra. Az ünnepség megkezdődik. Hatalmas termetű, palócos kiejtésű világtalan legény: Zima Lajos, alti nemrég került Lőcséről at intézetbe »Uj magyar márciusiról szaval. Megható hallgatni, amint lelkesedéssel mondja:" »Szabadsag! Reménykedve nézünk fel á csillagokra...* Aztán két tiszta, mélységeseri fájdalmas leányhang csendül fel: Ilonka és Sára énekelnek arról, hogy: »Mi lenne dal nélkül e földön életünk...*® Zima Lajos és Kovács Dezső négykezest játszanak. Áz »Erdélvi induló* hangjai futnak szét a teremben és a világtalanok arcári lelkesedés csillan fel. Ismét szavalat: # dr. Tóth Béláné verse a vakok lelkivilágáról. Ilonka szavalja el a barna üvegszemű vakleány s könny szökik a szemünkbe, amik01" mondia: •Minálunk kevés a bánat, mosolyunk * lelkünkből árad*... Meghatva búcsúzunk el az önképzőkörtől s végiglátogatjuk az intézetet. A tantermeket, ahol' Braille-térkénen mntatiák a világtalari diákok a mevnagvohbodntt Magvarország még bele sem vésett határait, a társalgóban, ahol rádió szól, a legáldásosabb találmánv a vakok világában, az ebédlőtermet, ahol énpen ebédre szól a csengő s paradicsomlevest és savanyú tökkánosztát ebédelnek, a műhelvekeb ahol 42 ember dolffozik s évente 109 máz*® eimkot dolcoznak fe! 7.V>0 d«rah seprővé / 10.000 nenffő árú vesszőt kosarakká, székek" ké... A tiszta hálótermeket, amelvekbe besüt a koratavaszi nap s ahol este sötétben olvasnak, vagy rádiót hallgatnak az intézet la" kói... Sokat mesélhetnénk" még erról a szomorúdé meobékélt és csöndes világról... Befeif" zőfll áll ion itt az, amit a szikrázó' tavaszi* kilépve itéreztünk és örökre megtanultunk' * vakok pem világtalanok. Befelé nézve talá? sokkal szebbet, többet látnak, mint amit tfl1' a látó világ sokszor látni mégsem tudó tfl£" fai értelmünkkel felfoghatunk Viláfnk ti«Z" tán a szellem vilávn. ahová elér az irodalot** költészet s a zene áldást osztó örök vjlígr^ ságot adó és vigasztal* széns^e C< (\VJ PIROSKA