Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

Oélastgyarersság HUSVET Szegttf, 1941* április 13* Juhász Gyula posthumus irodalmi rajza : r f Tömörkény István Vtíkdss Gyula., n szegedi magyarság és a szegedi fold nagy magyar, költője tízen* károm évvel ezelőtt, 1928-ban Ma meg a Dugonics Társaság felkérésére ezt az irodalmi ét egyben életrajzot a szegedi nép tnáirik nagy művészéről, elődjéről és bajtársáról: Tömön* kény Istvánról, rA költő életművében társ nélkül álló önálló és egész mű azóta ki* adatlaiíul piheni Juháss Gyula irodalmi hagyatékában, rA Dél ma g yafof szagnak most módjában van egykori IcöUő-főntunhalársának nagyvonalú posthumus írását húsvéti irodalmi mellékletül — első ízben közölni. 'Az eredeti és eddig soha meg nem jelent művet olvasóink éppen úgy, mini as irodalmi világ bizonyára a legnagyobb érdek* lödéssel 6* tetrctetlél fogadja. rA Délmagyar ország őszinte örömmel nyújtja át fll nagy szegedi költő ismer etlen írásit a Hagy szegedi i'r.ö életi* löl 'és tnüv é scetétöl « nyilvánosságnak. BEVEZETÉS K

i jól rejtőzött, jól élt, — mondja a latin bölcseség és Tömörkény élete miptha csak ennek az antik böleseségnek klasszikus magyar fordítása lenne. Mert 6 valóban jól rejtőzött, a vidéki magyar író termékeny magányában, távol. a világi dicsőségtől, de közel az Istenhez, aki a teremtés titkait megsejteti azokkal, akik feléje fordulnak. Tömörkény híre nem igen vert életében, igazi nagysága a halála után mutatkozott meg. »Halh.atat'lanok bírája az i d őt, Vajda János szerint és ez a bíró neki ítélte a legfőbb tisztességet: a magyar szeltem képviselőinek sorába emelte. Az elsó tíz esztendőt a legnehezebb kivárni a halhatatlanság posztján és az első éviized egyre növelte Tömörkény tekintélyét az irodalomban. Halála napján mondja róla. Kosztolányi Dezső: Ilyen súlyos nevet még a háború alatt 68 írtunk az irodalom veszteséglistájába és egy másik fővárosi író szerint: »A kutató fölfedezés' dolga lenne az egyszer, hogy a nemetek Iiteratúrájában a magyar Tömörkény is elfoglalja a maga érdemes, komoly helyét*. Mi a magunk erejével vállalkozunk most arra, hogy ezt a nagy becsületbeli tartozást lerójjuli, ezt a szép kötelességet teljesítsük; Tömörkénynek méltó helyét kijelöljük a magyar szellem történetében. Nem kis föladat Tömörkény igénytelen életének megírása. Már a Szegedi Napló nek- J rológja megjegyzi: »A jövendő irodalomtörté- i net írójának sok gondot fog adni ennek az eseménytelen életnek az irodalomtörténeti metódusokkal való szálakra bontása.* És maga Tömörkény így kezdi rövid önéletrajzát: »Ez az életrajz kissé zavaros, de nem én zavartam össze, hanem az élet*. Mi nem szálakra bontottuk ezt az életet, Kanem igyekeztünk összefogni, nagy vonásaiban és tanulságaiban és a zavaron túl iparkodtunk mégtalálni a rendet, az értelmet, a küldetés® titkát és csodáját. X ceglédi állomástól az örökkévalóságba vitt ennek az életnek az útja, amelynek stációit könyvek jelzik, a magyarság igazságainak és szépségeinek világgá ragyogó szemaforjai. i Az emberi 9 közösségben mutatjuk be. életének állandó hátterével, a szegedi utcákkal 'és földekkel, a szegedi közélet és irodalom alakjaival. •> Hiszen az indulása és emelkedése együtt tart a városéval, amelynek egyik leghűbb és legnagyobb fia lett és az ő élete és müve egyik' legdrágább darabja annak az épületbek, amely a szőke Tisza partján a magyar foŰveltség csillagos egébe tör. 'Az a tizenkét kötet, amely az ő ttegyeHszSfcados írói termésének java foglalata, nem ^rupán egy nagy írót mulat, de ezenfölül egy darab magyar világot és életet örökít meg számunkra és ez ma mindennél több és kedvesebb nekünk. Alakokat és szokásokat, erényeket és szépségeket őriz ez a tizenkét kötet, akik eltűntek volna végképpen és amelyek elmerültek volna visszavonhatatlanul, ha egy hű szem meg nem figyeli és egy gondos kéz meg nem rögzíti őket. Tömörkény humora, amelyet egyik kritikusa találóan magyar espritnek nevez és nyelve, amely külön drága kincse népünknek, maguk is méltók arra, hogy állandó tanulmány tárgyai legyenek. Az a páratlan művészet és bölcseség, amely Tömörkény alkotásaiban megnyilatkozik, kell, hogy nemzeti műveltségünk eleven erői között éljen és hasson tovább és itt az ideje, hogy a műveit világ is megismerje ezt a csöndes, mély magyar kedélyt, mert az ő ismerete közelebb visz a mi népünk, a mi tájunk, a mi lelkünk szeretetéhez, a mi igazaink megértéséhez. Tömörkény útja még nem ért veget, neki el kell érkeznie minden magyar palotába és kunyhóba és el kell jutnia a világ szivébe iis, mert ez a tiszai bőgőshajó a szívnek és elmének olyan csodálatos borát és búzáját szállítja, amelyek közös javai lehetnek az egész emberiségnek. Szeged, 1928 február. 'JUHÁSZ GYULA • i 'AZ ELSŐ 'ÁLLOMÁSOK I

vónk éleiének indulása valásógosan Cgv állomásról történik, még pedig a ceglédiről. Steingassner József, az apa, a keresztlevél tanúsága szerint váltóőr, a mult század hatvanas éveinek közepén néhány esztendeig az osztrák vasúttársaságtól bérelte a ceglédi vasúti vendéglőt, a restit lSGŐ-ban Kőnigrütz évében fehér karácsony borult a magyar alföldre. Ekkor született, amint az anyakönyv mutatja, december 21-én Steingassner József és Stróbl Mária fia, akit a magyar irodalom története Tömörkény István néven fog elkönyvelni őrökre. Nagv öröm a kis családban ez a karácsonyi gvermek, akit ól nap ninlva tartanak keresztvíz alá a római katolikus egvbáz szertartása szerint, mivel az állomás akkor olyan messze esett a várostól és olyan kemény tél volt. hogy a papot hívatták ki. bizonyos Vida Ferenc káplánt, aki az első vértanú emlékünnepén Istvánnak keresztt-lfe a kisdedet. Burger Zsigmond volt a koma, aki könyvekkel es földműveléssel is foglalkozott es ez a körülmény szinte jelképezte fiz újszülöttnek élete soTát és irányát. 'A ketesztanya, Stróbl Magdolna, az anya testvére, szegedi vendéglős patrícius család sarj3. Egyébkent e születés körül némi legendák keletkertek, egyik szerint útközben történt volna, másik' szerint irónk maga úgy emlití, hogy p3-án jött a világra. Bizonyos az, hogy szent karácsony gyermeke volt cs egész életéif keresztül megőrizte lelke a fehérséget és a? angyali ének tiszta dallamát. Saját szavai sze* rint világéletében soha sem volt benn Ceglé* den, a városban, amelyben született. Két esz* tendeig maradtak még Sleingassnerék az ál* loraáson, azután »hazakövetkeztek« Szegedre^ Petőfi alföldi poézisének prózai trónörököséi egyelőre nem fogadta semmi különösebb ün* nepéíyességgel a tiszaparti metropolis, mely* nek porában és csöndjében, néhány rnegsza* kftássa!, tovább folytatódott és bevégződött e| az élet « Steingassner József törekvő és iparko'dl férfi volt, jó apa és polgár, aki öt gyermeki* nek békés, boldog otthont teremtett és példa? nevelést adott Az anya pedig igazi nagyasz* szonv, aki valóban párja és fele a2 urának Szegeden a Fcketes Sas utcában van vendégj lőjük és a felsőtanyai Ealástyán birtokuk, kora darab föld, amelyre visszagondolva morto dotta később az író: >ha most meg volna, nem volnék kezfelába senkinek*. Mégis csak cz letf az igazi szülőföld, ez a televény, áldott, szegedi anyaföld, amely az elemi iskolás tanévet végén, egész nyáron át, olyan tágasan és na* posan fogadta a gyereket, akinek ámuló te* kintetében először tükrözött a délibáb és ki* esi szivében először mozdult meg a b'atárlala* szeretet. 'A' többi testvérrel (bárom fiú veit és két leány) sokat évődött, mert azok őt ceg* Iédi bicskásnak nevezték komolykodó tréfásan, Holott ő is szegedinek vallotta magát, az® a krs késit neki! A gimnázium első osztályát (1875—77) a szegedi kegyesrendieknél végzi % fiú, de a sorsa innen a szomszéd Makóra sző-* lítja. A hetvenes érek vége felé Makón, minia csanádi püspökség vendéglőjének bérlője, a legszebb kilátásokkal nagyvendéglős les» Steingassner József. A kis város kellős közepén van a Korona, amely abban az idöbeSolyan volt, mint valami karavánszeráj. Nagy forgalom, különféle népek jöttek ide és szálltak meg. utazok és kereskedők - tanyája ez ff Korona és a Pista fiú alaposan szemügyre veheti az élet mindenféle vándorát. Uri vadászok éppen úgy megfordultak ebben a makói .csárdában, mint a hallgatag bennszülött polgárok, medvetáncoltató oláh'ok és maiorptáncoltató szavóiaiak váltakoztak torontáli svábokkal belgrádi fuvarosokkal, mindenféle vásárosokkal, baráberekkel és csiszárokkal. Magyar, német, francia beszédek vegyültek illeni, hazai és idegen arcok mutatkoztak. Görbe Sá-. nuiel presbiter és Diós-Szilágyi uram elmélkedtek a világ dolgai felől, egy leendő író számára a legjobb iskola volt ez. • , De azért persze a másik iskola sem hiányzott, a református kis gimnázium, amelynek négy osztályát becsülettel ki iá Ha a kis Slcin gassner. összeseu négy tanára volt az egész