Délmagyarország, 1941. március (17. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-25 / 69. szám

A Kúria itéleíe az Orftalml testvérek hagQaíéhí perében Jogerősen elrendeiték Réiháfi Lászlóné lUóöröhfésí jogának visszaállítását I DÉCMAGyARORSZÁG 'KEDD, 1941. MÁKCIUS 25. (A Délmagjaiország munkatársától) Legfelsőbb fokon a Kúria most hirdetett ítéletet abban a nagyarányú perben, amely özv. Lichtenegger Gyuláné ismeretes végiendeletének értelmezése köriil indult meg két évvel ezelőtt egyrészről az örökbefogadóit 0 rhalmi testvérek, másrészt az egyik testvér leánya közölt az utóöröklési jog elismerése érdekében, özv. Lichtenegger Gyuláné 1928-ban igen tekintélyes vagyonát felosztotta a három örökbefogadott testvér: örhalmi Károly, Mariary Antalné Örhalmi Margit és Dús fslvá'niic őr ha Imi Ilona között. Az annakidején már legendásnak ismert vagyonhoz tartozott a gyáiai birtok — amely a gróf Szapáry uradalomnak volt része a század ele jen és' amelvet Lichtenegger Gyula Récsey Ede kulai ügyvéddel együtt vásárolt meg a gróftól, illetve parcellázott, valamint az Aranv János-utcai és a budapesti Ivorona-utcai bérház. Az ajándékozási okirat, illetve az abban lefektetett osztályos egyesség kikötötte, hogy amennyiben bármelyik örhalmi testvér törvényes és természetes leszármazó nélkül halna cl, az elhunyt vagyona a másik két testvérre, illetve azok törvényes leszármazóira száll. Ezzel a külön feljegyzéssel biztosítani kívánta az örökhagyó, hogy a vagyon az ŐMiahni-család kezén maradjon továbbra is. Az utóöröklési külön feljegyzést ezzel egyidőben bekebeleztelte mindegyik testvér ingatlanára. özv. Lichtenegger Gyuláné halála után a végrendelkezés meghagyásait pontosan végrehajtották. majd 1934-ben a három Őrhahniteslvér közös megállapodással egyességet kötött arról, hogy a háramlási jogról kölcsönösen lemondanak és a telekkönyvből a külön feljegyzést törlik. Ezzel a megállapodással mindhárom testvér minden telekkönyvi kor'látrizáslól mentesen biztosította a maga birtokát. A megállapodásnál azonban figyelmen kisül hagyták, hogy Madarv Antalnénak Kövér Tiborral kötött első házasságából már leánya volt éleiben, a később Rétháti Lászlóhoz férjhez ment Kövér Margit, aki az utóöröklési jog törlését magára nézve sérelmesnek tartotta kijelentve, hogy özv. LiehteYieggcr Gyuláné és a három örökbe fogadott gyermek között létrejött szerződéssel ő, mint leszármazó is jogokat szerzett annál is inkább. mert az utóöröklési záradékot a leszármazók javára is följegyeztek a telekkönyvben. Rétháti Lászlóné ezen az alapon pert indított a szegedi törvényszéken utóöröklési jogának elismerésére. Keresetében kérle, hogy a leszármazókra vonatkozó külön rendelkezésről szóló feljegyzést állítsák hatályába vissza. A törvényszék részletcsen foglalkozott a nagyszabású per anyagával, majd hosszas tárgyalások után meghozta Ítéletét. D e 1 y Károly törvényszéki biró Ítéletében a külön feljegyzést eredeti állapotában visszaállítani rendelte a telekkönyvbe. Az ítélet megállapította, hogy a testvérek között létrejött törlési megállapodást érvénytelennek kell tekinteni, amennyiben az a törvényes leszármazó érdekeit sértené és igy ellentétben állana az örökhagyó özv. Lichtenegger Gyuláné eredeti rendelkezéseivel. A törvényszék elsőfokú ítélete ellcu őrhalmi Károly és Dús.Istvánné örhalmi Ilona fellebbezéssel élt az Ítélőtáblához, mig Rétháti Lászlóné édesanyja. M a d a r v 'Antalné őrhalmi Margit már a törvényszék" előtt sem kiváut védekezni leánya keresetével szemben. Az ítélőtáblán Nagy 'Antal tanácselnök tanácsa foglalkozott az üggyel és ítéletében teljes mértékben elismerte Rélliáli Lászlóné utóöröklési jogának visszaállítására iránvaló igényét és elrendelte n feljegvzés visszaállítását, A tábla azonban mórlosilo'la a törvényszék Ítéletét annviban, h'osrv Rétháti Lászlóné csak akkor örökölheti az örhalmi testvérek' vagvonát, ha azok törvénves és természetes leszármazók nélkül halnának el és ha elhalálozásuknak időnontiábnn az ő édcsenvja sem volna már életben 'A tábla Ítéletében ezt a korlátozó módosítást azzal indokolta, hoev Madarvné Örhalmi Margit a ma«a részéről szintén lemondott a testvérek között 1934-ben létOkuetlen űzze meg tioffmann Ferenc KÉFSZALONJÁT BUDAPEST, IV. Károly király-trt 88 szám. a Városháza épületében. Neves művészek értékes festményei rendkívül kedvezményes áron kaphatók. 52a A Csillag nótája Irta; Sz. Szigethy Vilmos — Kóstolja meg ezt a bort, tatám, hogy megér te-e a szöllöültetés a fáradságot, aztán mondja az elejirül, hogy mért ugrott kend a kútba? — Gonduhatja, hogy nem a magam paxiojáöul, de nagyon meg voltam gázolva. _ tRöttc valaki? _ Azt. már nem, de igy szokták mondani. Csmeri a Pótlót? Hogyne ismerném, a felesége András bácsinak. Derék jó asszony az. Hát derék, amíg le nem verem egyszer a derekát. Nem is azért nem teszem meg, mintha nem volna hozzá szivem, de ven vagyok már a rabsághoz. Legényembernek való az. A magam koróban kétszer is oda voltam rabnak. — Miért? Egyszer dohányért, másszor a cimborámért, akit bolttá nyilvánítottam. Sajnáltam szegényt, de mit tudhassam, hogy a szoldás óveg az erősebb, nem a feje. — Bál volt? _ Az hát. Bálban bolondul meg az ember. Nézze meg a zén koponyámat, ezen a S'Jsi Illés juhászbotja se fogott, üsroerte? — Ki volt a Susi Illés? _ Az a részeges juhász, akinek" az Tsten bora m volt elég. Vele esett meg a csúfság, hogy amikor már egy garasa se volt, beitta a szamarát. Meg aztán a pulit is fontra mérte ki a nyavalyás városiaknak. — Térjünk viftsra a kúthoz, azt mesélje. — Mesélem vállig, jó hor ez, hallfa-e, hogy yerje el az Isten a lövi! ulrul útra. Ugy volt az, hogy hiába van a föld az én nevemen, a Poiló nem részeltet belőle. — Mi az, bogy nem részelteti? — Magának tartja a pénzt, én csak a fukarból tudok valamit elcsenni. Almát íuharozok, meg néha befogom a Csillagot, ha az alezredes uréktol városi vendéget kell a vasútra vinni. Mer bogy szörnyű messze van a tanyájuk. — Hát ki az ur maguknál a házban? Tán az asszony? — Hal tja-e, ugy lesz az valahogy. Szörnyű szolid békeséges ember vagyok én, nem vertem meg az asszonyt vagy husz éve. El is késtem vele, mert mingyárt goromba, én meg csak olyan térdbelágy lépéssel tudok járni. Tuggya, az első ura mellett rafanálódott ki olyan nagyon. Annak a mejje fájt, váltig itta a vékony terpetint s ráért, hogy zsugoriskodjon. A jánya azért jól megtermett Miatta van a veszedelem, mert még mindég jány, pedig legalább két gyerek bijja van. — Mi az, hogy két gyerek hijja? —• Hogy az idejétől lehetne nckj kettő ls, akár bárom. Ritkaság nálunk az öreg jány. *_ Sose kérték? — Lehet, hogy kérték, oszt ü se idegenkedett, csak feleségnek nem kellett — Tán baj történt? — Nem vitték, annyi az egész. Az anyja- pedig azt akarja, hogy írjam rá a fődet. Mér 5rjám? _ kérdem, nem az én jányom. Ne károgj fel az égre? Borzasztóan mérges voltam, indultam bát a Csillaggal a fuhnrba. Mert ugy nézze ezt a lovat, hogy ü a világon a legjobb barátom. Neki szoktam panaszkodni, megérti és ugy bólongat hozzá a busa nagy fejével, uiint a káutor a disznótorban éjfél után. Gyere, Csillag, kedveskedtem neki, hagyjuk itt a Boszorkányságokat. Egy, kis sza-. P CNZIIEZ JUTNI G YED ÜLI MOD A APASZTALAT SZERINT SSZEL erPUG Y: MINT TAVASSZAL CSAK OSZTÁLYSORSJEGY UTJÁN LEHET| rejött megállapodásban a háramlási jogról, ellenben nem mondhatott le gyermekének jogáról, amelyet az örökhagyó külön rendelkezése szabott meg. Ilyen előzmények után került a nagyszabású hagyaték értelmezési per a kúria elé. A Kúria Jakab-tanácsa foglalkozott a felülvizsgálati kérelmekkel. Rétháti Lászlónét dr. Kertész Béla, örhalmi Károlyt dr. Pa* lócz Sándor. Dús Istvánnét dr. Schwarez Jenő képviselte. A Kúria helybenhagyta a tábla ítéletét és a maga részéről is kimondotla a feljegyzés visszaállítását. A korlátozás szempontjából kimondotta, hogy csak akkor nem száll át a vagvon Rétháti Lászlónéra, ha anyja, Madarv Antalné túléli mindkét lestvérét, mivel Madaryné annakidején megegyezett testvéreivel, tehát az ő személyében hatályosnak kell elfogadni a háramlási jogról való lemondást. Minden más esetben azonban a raevon álháromlik Rétháti Lászlónéra. mivel az ő iogait nem sérthette a három testvér korábbi megállapodása. Ezek szerint — mondja a kúriai ítélet — jogosan támadhatta meg az egyességet, mert az jogaira sérelmes volt. Ennek akmián a Kúria iogerős ítélettel elrendelte a tulajdonjogi korlátozás Feljegyzéséi a te* Ickknnvvben. tonnáért akartam még felmászni a kéménybe, a Polló ugy bevágta előttem az ajtót, hogy loesett vagy két zsindely. — Szent Pcter is igy csukja be előtted a menyország kapuját, kedves feleségem, _ mondtam" neki, aztán mentünk a fuharba. De hogy egy izrélitút is körül kellett hordanom — foglalózta a bort a tanyákon —, több lett a lemezein, mint vártain s megállapodtam a kocsmában, hogy falatozok valamit, ha már a szalonna ott maradt a keményben. Voltak ott mások is, urak, meg asszonyságok, a gycrckje pedig táncolt, inert hogy a leventések szörnyű szépen tudják fújni. Mondtam is nekik: az apátok mindenit, de akkurátusan megtanultátok! Mikor az urak elmentek, csak a fancsali asztalosunk maradt ótt, tuggya, aki most issza el »x utolsó darab födjét. Mondtam én mindég, hogy vége van annak az asztalosnak, amelyik hosszuszáru pipából szíjjá a dohányt, tönkremegy az ipar. Hogy mér? Azér, mert kapkodnia kell hol erre, hoi arra, útjában a pipa. Nem nézheti a füstjét. Annélkül pedig semmit sem ér az egész. Valamelyikét abba kéne hagynia, vagy a pipát, vagy a gyalulást. Hát az ipart hagyja abba. Most is veje volt a hosszúszárú ja, aztán húzatta » trombitásokkal, de jómagam is. Ütögette a lábaszárát a muzsikaszóra, mikor hallom, hogy keserveset nverit a Csillag. Hej a jóreggelét neki, de gyalázatos lélek vagyok én. megfeledkeztem a legjobb cimborámról. Vittem neki abban a minutomhan abrakot, meg is itattam, aztán elkezdtem kérni, bogy ne haragudjon a gazdájára. _ Állapodj bele, édes egy komám, hogy szomorúan abszolút ez a világ. Ide hallgass, Csillag; huzd már fel az Ínyedet, ugy tudsz te röhögni, ha kedved van. hegy csupa gyönyörűség,