Délmagyarország, 1941. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-09 / 33. szám

ftófiía tes* ídU&tyí (+é%a farntyaía, JukcU® fyyuU tátika ü cyyM tUáxyult emlékek a ftaftickuttadékkeyyek mélyén (A Déliuag) uruis/iás munkatársától) A zár na­jyot csikordul, a vasajtó kinyílik és máris le­hullhatunk Haiius birodalmába: egy pince mé­lyébe. Máskor tán bor savanyodolt, vagy fa vize­sedett ebben a földalatti barlangban, most bá­lákba kötözve 15.000 kilograni papírhulladék vár­ja, hogy vagonba rakják és elszállítsák a. buda­pesti vközponti papírra vatalozóbat. Vigyázva kell leszállni elibe a hádesi sötét odúba: lépcső sincs. De ha orra esik is az ember — megéri, mert ez a papirhegy valóságos aranybánya. Ki tudja, mit rejteget a belsejében? »Szinek és évek* gyűltek össze a padlásokról, a kamrákból, a szekrények aljából; könyvek, jegyzetek, cédulák ás a Jóisten tudja még milyen papiregjyéniségek ftujtak el ebbe a temetőbe. Bányászt'elszerelésünkkel: egy zseblámpával és egy vastag »porfogó* keztyüvel itt kuksolunk a papirhegy tetején. A Béke-utca 4 számú ház pin­céjében vagyunk; körülöttünk, alattunk, felettünk, előttünk, mögöttünk, mindenütt papir, papír és papir. Egy hónapi szorgos gyűjtés termésered­mény* ea a 15.000 kg. papírhulladék. Ez a hatal­mas mennyiség, mint első szállítmány most felke­rül Budapestre; zuzófeba, pépgyuró gépekbe ön­tik t egyszer csak a papir újra születik, mint a tporaiból élemedett Phoenix*. Újra mint fehér papir kerül aa írógépek hengerébe, hogy aztán egyszer újra ilyen pincébe s innen újra a zyzók­>>a vándoroljon. A zuzókból újra mint fehér pa­pir kerül az Írógépek hengerébe . . . E »technikai eszmegyakorlat* helyett inkább a bányászatot kezdjük meg a papirhegy tetején. Csönd van a pincében: kint egy szekér zörög el as utcán, a vasajtón keresztül gyönge zűmmösés­«é csöndesül a hangja. Külön kis világ ez itt A papírok beszélgetnek négy méternyire n föld ilatt. Gárdonyt Géza furulya-számlája Többóraí kutatás után akadtunk rá. de itt elsőnek emiitjük meg azt a kis fakó szakado­zott. gyürölt cédulát, amelyen ez a néhány mon­dattöredék áll: Gárdonyi Gé*a Urnák egy darab furulyát (itt szakadt a papir) • •,•...<...•.•-889 juW,•• Elmosódott, olvashatatlan aláírásnak néhány betűje van a kis cédula alján. A teljes dátum te­szakadt a kis papirszelet szélével épugy, mint a számlának az a része, amely a furulyán kivül még néhány leszállított tételt sorol fel a furulyán kívül, az ár megjelölése fölött Gárdonyi Géza egy különös szokásának emlé­két találtuk meg a poros, nedves pinceoduban. 1889-ben a sSzegedi Híradó* munkatársa volt ; a >Galamb-ember« Kortársai jól ismerték azt a szo­kását, hogy sokszor inkább nem vacsorázott, csakhogy egy furulyát megvásárolhasson magá­nak. Móra Ferenc-említi a Lilcratura Almanach­jának 1928. évfolyamában *A szegedi Gárdonyi* cimü kis írásában, hegy Gárdonyi legkedvesebb szórakozása az olvásás mellett a pipázás és a fu­ralyáaás voll Pán-módra tilinkózott tiszaparti kis szobájának zárkózott magányában a saját maga által készített lámpa halvány, remegő fé­nye mellett. Erről a szokásáról kényszerből csak akkor mondott le. amikor később a szerkesztőség­ben lakott abban a hires ágyban találva magának hálóhelyet, amelyben ejötte Mikszáth Kálmán pi­hentette hatalmas testét. Ez a kis papirszelet nemrég mult ötvenéves. Régi idők boldog hangulatát idézi vissza. írásos •mlékét adva annak a sok hagvománvnak. amely szóbeszéd alakjában néhai kollegánknak. Balla lenőnek visszaemlékezéseiben látott Gárodnyiró' napvilágot. ..Mayatartás ktsikamlis esetén4* és a téli fapylaH x Kevésbé irodalmi vonatkozású, de ugyancsak irdekes kis lelet kerül elő a további Inrkálások során a pirhegy fenekéről. 1892-ből származó kis könyv kerül a kezünkbe IJtarttás mozdonyveze tök részére* a cime Ahogy a zseblámpa fényé nél lapozgatjuk, önkénytelenül szemünkbe tűri! a hivatalos műélvezetnek egv. megejtő példája, amelv sMacatartás kisikamlás esetén, etm alatt a következőket írja elő a mozdonyvezetőknek: 11 a a mozdony nem várt és előre nem lá­tott körülmények folyománya folytán kisikam­lik, akkor a mozdonyvezetőnek legfőbb er­kölcsi kötelessége, hogy a kisikauilott moz­donyt a segédszemélyzet segédletével erede­ti helyére, a vágányra haladéktalanul be­emelje*. ltégi kis könyvecske ez. De sem a hivatalos nyelv, sem az emberi gondolkodásmód nem sokat változott azóta. Sok példát említhetnénk meg a mai hivatalos iratok közül is, amely túllő ennek a kis könyvnek bakján is. Ócska, idegennyeivii szótár•kerül a kezünkbe. Csak a közepe van meg. Az első saó, amivel ez a szótártöredék kezdődik: Lügen ~ hazudni. Hatalmas köteg hivatalos irat, kihágási jegy­zőkönyv és a pénzbírság végrehajtását igazoló szelvény között találtunk egy városházi ülés tárgysorozatát tartalmazó ivet. A tárgy: fagylalt­árusítási engedélyek kiadása. Nem is volna eb­bon semmi különös, hiszen a fagylaltot árusítani éppúgy engedéllyel lehet, mint minden más egye­bet. Éhben a kis iratban a komikum az, hogy a fagylaltárusitási engedély kiadásának dátuma: — december 18. Emlék a játékos Juhász Gyuláról Egy ócska kalendárium néhány lapja szomor­kodik a sarokban. Nem tudni, melyik évben adták ki. A fedőlappal együtt hiányzik vagy 20—25 ol­dal. De az egyik megmaradt oldalon a kővetke/ö kis emlék fut az ember szeme elé a Tiszapart ál­modó költőjéről: Juhász Gyuláról. »A KÜLTü JÁTSZIK Juhász Gyula valamikor a felsőmagyftror­szági kis Szakulcán töltötte kezdő tanárcvcit. — Nagyszomori? lehet ott az élet Gyula — mondottuk neki egyszer, mikor vakációra idehaza szaladt. _ Meg lehet abba bolondulni — mondotta csöndesen Juhász. — 0a embereket akarok látni, átmegyek Ausztriába. Félóra az ut, a város nem nagyobb » kalitkánál, de katonai állomás. Van néhány boltja, meg kávéháza, eleven embereket is látok. De van idő, hogy nem mozdulhatok ki. Elkezd esni az esd, min­den a mellemre fekszik, ülök a szobában te­hetetlenül és sírok. Eszembe jut Szeged, a Ti­szapartján járok, száz emlék elevenedik meg. Képzeletben beszélek emberekkel, akikkel szeretnék együtt lenni Aztán felszáradnak a könnyeim és játszom. Egy kissé értelmetlenül néztem rá. Játszik. délmagyarorszag VASÁRNAP, 1941. FEBRUÁR 9. * WIENER E S S £ (Bécsi Vásár) u 1941 m*rt us 9-16-ig Vasúti kadveiménysk Dijmantas vliua Jelentkezési határitíö: Felír. 12 Felvllágositást nyújt: a Wiener Messe magyarországi kirendelt sége, Budapest, V„ Vörösmarty-tér 1, Ham bnrg- Amerika Linie. tel. 183-Ó69, a Nénjei birodalmi vasutak idegenforgalmi ir<>daja Budapest, IV., Váci utca 13, tol. 180-229 és az összes IBUSz utezári *e menetjegy­irodák. izemüvegét y/c orvosi receptre is pontosan """ elkészíti sói Szécheeyi-tér 5. Törvényszék mellett mmmmmmmmnmmmmmmmmmmmmmmmm tiurroto Talán hegedül, összeolvasztva a inclabu» tót melódiákat az Alföld szomorúságával. Je­genyeákáeok meredeznek kopár szikeken, er­dőből kihallatszik a vadgalamb bugás8, fe­hérlábú kislány vízért megy a kútra ée ve­csernyére harangoznak a templomba. — A leghatározottabban játszom — mon­dotta Juhász Gyula —, ilyenkor legalább el­felejtek mindent és újra gyerek leszek. Tudod az iskolában elkoboztam egy fiútól valami játékot. Elvettem tőle és abban a pillanatban eszembejutott* hogy szörnyű magányomban milyen jól kitöltené a nehéz perceket. Csak­hogy nem tudtam használni, akkor pedig iuit érek vele? Gyere ki! _ mondtam « fiúnak. A gyerek kijött a katedra elé. — Most meg fogod mutatni, hogy mivel loptad óra alatt az időt, hadd lássák a társaid is, hogy milyen haszontalanságokat szoktál óra alatt csinálni! , A gyerek engedelmeskedett, én pedig megta­nultam a forgó játék ravasz fortélyát. Bi­zonyisten jött tett velem az a fiu, mert ott­hon órákon át elszórakozom most ezzel a Já. tékkal a azt képzelem, hogy magam !s gim­nazista vagyok, aki számlálja a napokat: mikor megy vakációra. Haza! . . .« Aztán cgvszier hazajött Juhász Gyula. Ez ugyan már nincs benne abban a néhány emléksor­ban, amelyet a hulladékpapirok hegyén találtunk, az sinc9 benne, hogy innen, az otthonának a vá­rosának szomorú magányából ment- megko-ere­dett szívvel az örök vakációra ... Hajoesztó és egyéb furcsaságok Azt már hallottuk, hogy kopaszodó nrak nagy előszeretettel hallgatják a mozikban, igen na?* érdeklődéssel olvassák az újságokban és teli tü. dövel szidják élőszóban a/okat a szereket, ame­lyek a hajnövesztés célját szolgálják. Hogy ás­nék ellenkezője is létezik, arról meggyőz bennün­get az kis reklámcédula, amelyet, a hulladékgyűj­tő kamrában találtunk. A cime ió vastagon ezt kiabálja: HAJVESZTŐ* Akik a hajukat hullajtani akarják, azofc«ó*c kedvéért leközöljük a receptet, amely szenet ihárom százalékos hidrogén hyperoxidos vízzel napjában többször benedvesíteni a hajat, avagy j a szőrt. Hosszabb használat után a szer elron­j csolja a szőrterm ők észü I ék ét és igy a bőr cm* I pasz marad*. »Fische-Atlas« címen tetszetős kis ssebkönw. kínálgatja magát különösen azok számára, ak;K a pécézést tartják az élet legszebb cselekedetének. Százhuszonnyolc hajfajtának nevét és színes raj­zát örökíti meg ez a századelejéből származó né* met háttérkép, amely hamisítatlan német alapos*­ságeal a haltesten lévő pikkelyek számát is meg­jelöli a halak neve és kép* alatt. Mintha a hal­oikkelyszámolás, komoly tudományától akarna 180 fokban eltérni: a zsebkönyv mellett a művé­szet foglal helyét a papirhegy tetején. Egy kotta­lap a világháború elejéből. sTudtam, hogy kőny. nyes a szemed* a nóta cime és az éneklőnek szó­ló utasítás a kővetkezőképpen sorakozik fel « kotfa haloldalán: tSaabadon, kényedén, vidám*© nótázva . . .< Ugyancsak ebből az időből származik egyszür­kefedelü kis könyv is, amelynek cime: >A béke­mozgalom jelene és jövője*. 1914 fesbruárjábais jelent meg s azt a végső következtetést vonta la* hogy á világ népeinek megjött a jóérzése és en­nek következtében általános világbéke követke­zik rövid időn belül, A könyv irója még ma is él, s ezért nem Írjuk ki a nevét, mert a rövid időn belül bekövetkező világbéke helyett közismert eesménvek törtek ki alig néhány hónappal a me­rész jóslatn könvv megjelenése után. Ugy hisn­szűk. hogy a könyv irója ma inkább elfogadná Kan! Immánuel hasonlalát, aki sZnm Evlcep Érieden* cimü hires munkájában az örökbéke te­kintetéljen utal annak a francia kocsmárosnak cégérére, aki »Kocsma az örök bekéhez* cim a!S eífv s/nmnrnfüzes temetőt pingáltatott. Kant 1* csak ennyire bízott az emberi okosságban. Talán a furcsaságok közé sorozhatjuk aookaf az njságlapokat is. amelvek kávé- és zsirfoltjaík­kal utalnak néhány apró emberi szokásra. Ki

Next

/
Thumbnails
Contents