Délmagyarország, 1941. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-02 / 27. szám

\tm «* § Vm «§ ÍÁ Délmagyarország munkatársától) Korareggel igy panaszkodott a teje&iáoy; — Olyan hideg van, hogy még a kutyákat sem engedik ki! Bizonyos tekintetben állatbarát kijelentés volt ez, de azonnal eszembe jutott, hogy nem fedi teljesen a valóságot. Előző este is »ku t y a - h i d e g t volt, de azért találkoztam két kóborkutyával. Olyan szomorúan magányosak, elhagyalotlak voltak szegények, amilyen csak az ember tud lenni néha... Mi történik az ilyen elcsavargott, elkergetett, kiűzőit kóborkutyákkal? lSheiipusztulnak, vagy megveszi őket az Isten hidege ebben a kegyetlen téli időben... Bizony, ez volna a sorsuk, ha nem léteznének meiegszivt'i állatbarátok, akik megmentik és felkarolják ezeket a szerencsétlen kitaszított dakszlikat, pulikat, foxikat és komondorokat s gondoskodnak a sorsukról addig, amíg a pártfogoltak szerető otthonra nem találnak. lCuttya~tne,nt*etty Szegedet* Nem sokan tudják a lelkes állatbarátokon kívül, hogy Szegeden létezik egy kutya-menhely, ahol kutya-sorsokat igazítanak egyenesbe 'és veszendő kutya-életeket mentenek meg. Nemesszívű kutyabarátok tartják fenn ezt a menhelyet a Kálvária-sor végén, ott, ahol a villamossínek elágaznak s ahol a körtöltés integet felénk a szikrázó, hideg, téli nap' fényben. Amerre a szem ellát hó borilja a földet s az apró házak tetejét; csikorgó hóba mélyed a csizmánk, ahogy a kutya-menhelyként említett házal igyekszünk megközelíteni. Fakerítéssel határolt telek közepén emeletes épület áll, az egyetlen emeletes ház a környéken. Téli csönd mindenütt, még csak egy kutyavakkantás sem hallszik. Talán nem is jó helyen járunk? Csöngetésre öreg néni csoszog elő s csak hosszas tárgyalás után bocsájt be a kapun Amikor megközelít jük az épületet, csak akkor hangzik fel a többszólamú kutyakórus a hátsó udvar kerítése mögül. — Van itt mindenfajta kutya, kérem szépen, — udvariaskodik az öreg asszony, aki bizonyára kutyabarátot sejt bennem. A palánk mögött vígan ugrándozik a kutyasereg. Egyik bozontos farkált csóválja és szopránhangon, hízelgően ugat, a másik mélyen, dühösen és barátságtalanul, a harmadik félénken, szinte bizalmatlanul. A deszkák között meg-megjelenik egv-egy feketés, rózsaszínes orr és csakhamar bizalmaskodó vak kantások jelzik, hogy nem gyanítanak ellenséget a jövevényben .. A tágas, kerítéssel ellátott udvar mögött dróthálós »futtató« terjeszkedik, itt hancu roznak nyáron az állatok s az épület alsó részében sorakozó ketrecszerű helyiségekben különítik el azokat. »akiket* ápolnak, vngy xnegfigvelnek. Az épület felső fblvosóián dróthálóval ellátott ablakok mögött gömbölyű és kecses macskák nyújtózkodnak a sziporkázó. déli napfénvben. — Néhánv macska is van itt — magyarázza az öreg néni —, azoknak sem szabad elkóborolni... KutyasacwU, — Uutyokictyédiák... A cirmos-cicákról figyelmem ismét a kutyaseregre terelődik. Van közöttük korcs spitzkutya, fehéren hömpölygő kis spitz. pincsi, egyszerű juhászkutya, fürge foxterrier és ki tudná felsorolni, helyesebben felismerni hány féle-fajta? A fajtisztasággal itt tobbnyi. re baj van, állatszakértő legyen a talpán, aki meg tudja őket faj szerint különböztetni . . A hűséges, okos szemek és bozontos kutyatejek mögött megannyi szomorú kutyasors, fájdalmas kutyatragédia rejtőzik... A gondnok előkerül s bemutatja a kutyákat. A legtöbbnek már van gazdája s csak átmenetileg tartózkodnak a menhelyen. Mert igen sokan fordulnak meg ebben az állatbarát >intézetben- olyanok, akik hűséges házőrzőt. kedves, jó barátot* keresnek Kivá lasutják a kutvát s akkor a gondnok elmegy »b á z t ű z n éz ő b e* ellenőrzi, hogy jó he Ive lesz-e a kutyának Mert az a fontos, hogy jo helyet, igazi otthont biztosítsanak a szesorsüldözött* állatofeaí. Olyan helyet, ahol megbecsülik őket és hűségükéit jó bánásmódot kapnak cserébe. — Sok kutyát megmentettünk in i rn á r... — meséli a gondnok, aki hozzáteszi, hogy tulajdonképpen nem illetékes a nyilatkozattételre felesége távollétében. Az asszony vezeti a ,kutyabarát intézmény* ügyeit, az ő szerelő gondoskodása adja vissza a kutyák egészségét s kedvét az éleihez . . . — Vannak még jószívű emberek, akik megsajnálják az oktalan álhatót s magukhoz veszik az utcák kis csavargóját — folytatódik a mese —, de előbb elhozzák ide megfigyelésre, mert nem tudhatják, nics-e valami baja, könnyen veszett is lehet, különösképpen ebben a nagy hidegben... AucUá tikUnett A legbájosabb kutyatörténet Lurkó löt lénete. Ez csakugyan ugy hangzik, mint egy szép mese. Még Axel Munlhe, a legköll'.'.i. ti kutyatörténetek csuipasziv szerzője is megirigyelhetné ... Fekete korcs-terrier Lurkó, olt lakik néhány nap óta — megfigyelés végett — az . egyik alagsori »szanalóriumszobában«. A gondnok előhozza, karjába veszi és szereteltei babusgatja. Az okosszemü, soványka, feketeszőrű kutya halkan vinnyog amikor a gondnok a nyaksérülését mutatja. Még élesen lát szik egy elképzelhetetlenül kegyetlen nyaköv helye a fekete szőrcsomók között. Szegény Lurkó valami szeges drótból font »nyakövet« viselt a nyaka körül, amikor a történet Axel M u n t h e-szerű, nemesszívű orvoshőse rátalált. A kutyabarát orvos — »civilben* kivál" sebész — magához vette a kutyát annak ellenére. hogy néhány kedves, okos kutváia van már a háznál s lefejtve nyakáról a kin DSLMAGYARÖRSZXCj m VASÁRN AP, 1941 FEBRUÁR í zószerszúruot, szabályszerű orvosi segítségben részesítette. A gennyes sebeket felvágta és í kitisztította, bekötözte és két napig otthon ' ápolta a kutyát. Csak amikor a Mirizis* cl ntúlt, került Lurkó a megfigyelőbe, cgv kis > szanattóriumi ápolásra ...« Szegény Lurkó példája mulaij o hogy miken gonoszak néha az emberek. Bizónyosa® a" kibírhatatlan kínzások elől kellett elmenekülnie. De Lurkónak szerencséje volt, inert olyan nemesszívű kutyabaráttal találkozott, aki visszaadta hitét az emberekben (cs. p.) KENGYELFUTO Irta; Babay József Megbarnult már a délután estidő emelgette fekete kalapját a nyugati határ felől. Tikkasztó és verejtékes volt az egész nap. Késett az eső, — akár a kengyelfutó ... Mert ez az országutat boronáló különös ember is. aki futással kereste a kenyerét, kétheti híradás után sem akart megjelenni. Pedig mi. atádi gyerekek csapatostót vártak a simongatí hidnál. A kengyelfutó ugyanis rohamlépésekkel szokott megérkezni a határba azután betrappol a községházára, kikéri az engedélyt és — fellep . . . Mindig, mindenhova szombaton érkezett. Vasárnap délelőtt aztán ^kifutotta a kengyelt*. Egy tucat legény sorakozott fe] ilyenkor a piactéren. Mindenkivel ötször futotta meg a kört, tehát összesen tizenkétszer ötször kelleti futnia megállás nélkül, hogy az összegyűlt kiváncsi r.ép belehullajtsa kalapjába a tizfilléreseket. A nagy látványosság Után senki sem ódalgott el jobbra, vagy balra ez aztán nem lett volna illő dolog tiz fillér miatt Megtörtént ugyan éppen tavaly, hogy Sánta Bükk Mihály cserepes a produkció után meg akart lépni. De Sáfrány esztergályos ur észrevette az ármánykodást És igy szólt: — Ejnye-ejnye. Bükk uram, ugv látszik szive olyan kemény, mint a fa. amely után a nevét viseli. Mesterember kegyed, vagy őrménwérü! Meg akarja kárositani ezt a szegény ocszágutbolondját? — A, á — zavarodott Bükk — távol áll a? ilyen szándék, az eszem legkisebb ágazatából is, Csák amikor itt futott előttem, megrémültem tőle. Hát nem hasonlít megszólamlásig a boldogult Kössi Gyurira, aki felkötötte magát Noszlopyék szérűjében? Kileli az embert a hideg. — Jó. Jő, de azért csak nyújtsa ide kegyed a félbatost? Sánta Bükk Mihály mit tehetett egyebet, fizetett. De ott nyomban megesküdött, hogy szánszorosán ftz°ttéH vissza Sáfrány György észterrálvoe úrral. Ezen a roggyant nvárdélutánon. már ugy hét óra felé. amikor a szombati hangulat letéteti a szerszámokat. .végre v5a®»ffva vágtattunk elő: __ Jön a kengyelfutó! Babos Döme ezt hirdette: — Maga előtt tartja a nagy kalapot, fesafeí kék nadrág van rajta, kakassarkantyu a bokáján. Jaj, milyen sovány! A városiba vivő simongáti utcán egyszerre megteltek a kapuk. A padok, az ablakok. Mindenki látni akarta a messziről vágtató kengyelfutót, aki fülig porosan, bokáira kakasszárnyat kötve, szájában sivító nádsippal, végigszalad a városon. A "poros ut közepén haladt, jobbra-balra lengette az óriás kalapot. Integettek neki, éljenezték, de az asszonyok csak sopánkodtak. De azért elhatározták, hogy mindannyian kimennek a piactérre. Hiszen »szenzáció-mulatság« legyen ott holnapi n. így is volt. Másnap délelőtt, a vasárnapi nagymise után, egyszeribe megfeketedett a piactér Még Ballonka ur te kitolatta magát háromkerekű kocsiján, mert béna volt s évek óta ki sem mozdult vasrácsos kapujából. Zsivajos gyürüt font a uép a piactér körül. A cementhid előtt gyülekeztek az urak, el jött a volt alispán is. Bőségéé kalaplengetéssel fogadták Dolinecz Istvánt, a legnépszerűbb városi szónokot, mert ar. ő müve volt, hogy van már Kossuth-szobrok is. °A nagy tér szegélyét befonta a nép. Az északi saroknál állott fel az »Iparoskori Hangdafárda*, Ferely karmester ur vezetésével. Ugy hozta a sors, hogy az elöljáróság tagjai valamennyien egy csoportba kerültek. így elkerülhetetlen volt, hogy Sánta Bükk Mihály uram, aki tavaly óta sem talált vigaszt az elherdált I tizfilléres miatt, ne álljon Sáfrány esztergályos ur szomszédságában. Mert hát mindketten előlI

járók voltak . . — No, szomszéd — kezdte Sánta Bükk Mihály és összehúzott szemmel nézett az esztergályosra —, mit gondol a tizfílléremről? _ Ha a kengyelfutó u*m győ*' a tizenkét tegéoyt, akkor mit se kap, csak a falusiak pénzé1S akkor kegyednek se kell fizetni. Bár tavaly is győzött ... De legyen nyugodt, birja az tüdővel, akár kegyed eszével. Sári molnár adott *Hs1 saáHáaL jól evett, jól ivott, jól aludt asawgg*