Délmagyarország, 1941. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-20 / 42. szám

5 B£CMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1941 FEBRUÁR 20 kisebb mértékre kell leszorítanunk, a jövőben pedig mindent el kell követnünk, bogy a veszedelem megszűnjön, mert ez a löO.OÜÜ főnyi magyarság, mely már a második éve szenvedett a csapás alatt, a kúvsíkező években is ki lesz tó re a hujlékialanságnak cs kenyérielenségnek, ba a puaztitások ellen csak részletmegoldásokat teszünk. Vcgre kell hajtani a/t a nagyszabású csatornázást, "mely állal é terület is meg fogja kapni a maga vízhálózatát,, amelyen a vadvíz levonulhat. Az előadást nagy. tapssal fogadta .a uagyszámu közönség. IROK, KOLTOK, SZERKESZTŐK A TISZAPARTJÁN >Á Tisza-parton halkan ballagok És hallgatom, mit sírnak a habok* Utt ionit, aboJ most a vön harang dalol Dugonics András húsúi! valahol. itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott. Petőfi Zoltán erre ballagott. Megállok felhős tavasz ég alatt S mig megy a viz ée az idő szalad, Érzem, hogy az öreg Tisza lelett As örök élet csillaga remeg,« (Juhász Gyula) A kiráJy! szózatra és a polgári erőfeszítés nyomán újraépült Szegeden vagyunk, két évtizeddel később a,nchéz viziálom után. A szegedi hiriapirás nagy lendülettel tör előre, a szegedi földnek', a tiszai égnek, honioknak és levegőnek csodálatos varázsa lángol iü bele az irói müvekbe és alkotásokba, bár — az irodalomtörténeti hűség ás hitelesség kedvéért — meg kelt említenünk, hogy a kilencszázas években éppen Juhász Gvuta as. aki nem tartja eléggé népinek, szegedinek, sajátosnak — az ő szavaival — /specifikusnak* az akkori szegedi irodalmat. (Szeged és Vidckc, 1906:38. sz.) Később maga is elgondolkozik azon a régi megállapításán, hogy vájjon Szeged valóban csak /feltételes megállóhelye-e* a magyar íróknak (Szeged és Vidéke, 1906:167. sz.), mert müveiket szerinte — mint egy akkori cikkében megállapította — bárhot a világon megírhatnák . . . Talán éppen Juhász Gyula kritikája adott egyénibb izzást és egyénibb téndületet a szegedi irodalomnak, a szegedi létek megnyilatkozásának. Az ő hite és ihlete hozhatott uj fényt, uj vetületet és eredményezhetett szegedibb jellegű színeket és megjelenési formákat. De az idők távlatán át. ma TI ár mégis sajátosnak, egyszerinek látjuk az akkori tiszaparii irodalmat és később maga Ju(ísz Gyula is megváltoztatja a véleményét azokról az írókról, akiknek életéhez és irodalmi levegőjéhez az évek folvamán közelebb kerülhetett, Szeged és Vidéke, 1908:23. sz.) Az első szegedi lap Tísf.avidéki Újság cimmel 1519 január 1-ét indult meg, de hamarosan meg is szűnt. A íiszaparti irodalom ismeretesen két régi előkelő szellemű napilap légkörében virágzott ki. Az 1879-es -árvízkatasztrófa idején két újságja volt Szegednek. A Szegedi Iíiradó 1859-ben alakult és előbb heténként kétszer, majd háromszor, 1879 julius l-t.ől pedig napilapként jelent meg. Szerkesztői voltak: Kempeten Győző, Nagy; Sándor, Mécs Zsigmond, Lipcsey Ádám, Remec h e y Jenő, C s e r ö Ede és P a 1 ó c z László. A régi Híradó belsömunkatársai között a magyar irodalom sok fényes nevével találkozunk: Gárdonyi Géza,'Irányi Dczsö, Kisteleki Ede. Liptai Károly, ifj. Móricz Pál, Palotás lausztin, Sas Ede, IiudDyánszky 'Gyula, Szabó László, Tömörkény István, Ujlaki Antal, Újvári Péter mellett még számosan működtek a lapnál. A külinunkatársak között Hornok álnév alatt iró Cserzy Mihály neve vált ismertté á szegedi halárokon tul is. A régi »Szegedi Naptói iniut politikai, közgazdasági és irodalmi napilap indult meg 1878 őszén. Enyedj Lukács volt-a szerkesztője és kiadója. Mellette mint szerkesztő jegyezte a lapot Kulinyi Zsigmond. Első belmunkatársai vojtak: Mikszáth Kálmán, Gel téri Mór és Bán*»i vy Lajos. A további években Pósa Lajos, Sebők Zsigmond, Kabos Ede, Thewrewk István, Gyöngyössy László. Gárdonyi Géza, Thury Zoltán, Tömörkény István, Shakics Andor, Gallovich Jenő és a magyar irodalomban ma is előkelő helyet elfoglaló XiünŐ szesedi iró; Sa Szifiéíhy tyümosi„,.«k.í cgyiduben szerkesztője is volt a lapnak, A külmunkatársak soraiban találjuk; M ó r a Istvánt, S«ávay Gyulát, Fehér Dezsőt, Szabó Ferencet, M u r a i Károlyt cs még sok más — szűk keretünkben nem említhető — értékes művelőjét a régi szegedi irodalomunk cs tudománynak. Ez volt az a korszak, amelyet a monográfiák a szegedi hirlapirás íhőskoi'áuakt szoktak nevezni és méltán, hiszen Mikszálh, Gárdonyi, Pósa, Sebők Zsigmond és a többi fényes nevek ebben az időben ragyogták be a szegedi lapok hasábjait és indultak el a magyar irodúlom glóriás tájai felé. A két régi napilaphoz 19C0-ban egy ujabb hírlap társul Újlaki Antal /Szegedi Friss Ujságt cimü napilapja. Ezt követi 1902-ben liuszá r János szegedi ügyvéd szerkesztésében meginduló »Szeged és Vidéket, de még ugyanazon évbeli G a 11 o v i c h Jenő és S z-a k á c s Andor veszik át a szerkesztést. Igen rövid idő múlva azonban — ugyancsak még 1902 őszén — a hódmezővásárhelyi származású kiváló tehetségű ügyvéd-iró: dr. Balassa Ármin lesz a láp szerkesztője, aki harcos publicisztikai munkássága mellett — 192-1-ben bekövetkezett haláláig — megmarad a magyar népi irodalom és nemzeti géniusz fanatikus rajongójának. Sok remek cikke tesz erről bizonyságot. Lapja irodalmi hangja az uj magyar irodalom színeivel jelentkezik és egymásután sorakoztatja fel az uj magyar életérzésé, uj hangszerelésü fiatat Írókat és költőket, akik később az uj magyar literatura nagy értékei lesznek. Első szerkesztőségének tagjai Szakács Andor és Gallovich Jenő mellett: B a 1 a s s a József, Palatínus József és hozzájuk csatlakozik hamarosan a poétaüjságirő: Molnár Jeuö, a Borszein Jankói későbbi szerkesztője. A tiszaparti 'azurvilág kék csendjébe a századfordulónál indulunk cl és emlékképcinket a világháború-befejezéséig vetítjük. A magyar történelmi feltámadás korszaka már uj életirányt és ritmust hozott a szegedi hírlapirodalomba, epikába és költészetbe is. A valóságérzet és a magyar életérzés keményebb költői képei jelentkeztek uj színekkel az uj költői megszólalásokban s ezek a dallamok már kicsendülnének a régi tiszaparti világ álomcsendü, kevésbé életizü, biedermeier-életdrzésü, de a tegnapi ember lélekálmait töretlenül tükröző gyöngyházfényű halk mozaikjából. A kettő közötti különbséget napjainkban Móricz Zsigmond fejezi ki a legtalálóbban, amikor azt mondja: /Régebben /irodalmi* átlósfoglalás volt, ma /életbeli* van. Az élményből- — úgymond — versben vagy prózában költői alkotást akartak kihozni, a mai ifjúság pedig az élet fölemelését. Ma a költői megnyilatkozás akkor kezd értelmet nyerni, mikor állásfoglalássá válik*. Mi pedig itt, néhány hasznosítható irodalomtörténeti adat mellett, nem doktrinér szabályok szerint felépített esztétikai értekezést és értékelést kívánunk nyújtani a régi szegedi irodalom munkásairól, hanem csupán a felejtés hópalástját. az elmúlás mindent betemető nehéz sivó homokját s a közömbösség fagyos páncélját szeretnők- lefejteni — egy szívdobbanásnyi időtar/ tamra — az elmerült tiszaparti világ elmerült értéLeiről'A régi »Szegérti Naplóc 1899 oklóbcr 1-i számában a lap nagynevű főszerkesztője, Kulinyi Zsigmond iparkamarai titkár vezércikkben jelenti be közönségének, hogy a Napló régi főmunkatársa, Békefi Antal — aki 1881-től, majdnem a lap fennállása óta áll az újság szolgála Iában — veszi át tőle a felelős szerkesztést. Kulinyi mint főszerkesztő jegyezte tovább a lapot. Huszonkét évet töltött már ekkor az újságírói pályán. Kulinyi Zsigmond 1854 március 28-án születelt Szentcsen és 1905 junius 6-á.n halt meg Szegeden. A magyar vidéki hírlapirodalomnak úttörő nagy értéke voIL : '' _ Bék.éff Antal szinté" S'zent'Ssíí született 1855 szeptember 25-áu, Tenoristánals imdult és1 vérbeli nágyszerü újságíró lelt, »A legjobb é* leglelkesebb ujságcsinálók egyike volt — írj* róla 20 évvel halála után Juhász Gyula —, égési sereg .kiváló írót és publicistát nevelt fel szeret® szigorral, atyai gonddal, baráti jósággal és bap társi hűséggel. Ajuározla a lapot és munkabér-' sait: ez a kedves szava éleiének jeligéje és summája lett.* (Homokóra, 1928:5. sz.). 1907 októbet 1-én halt meg. Bckefi Antalt á szegedi származású iV a s < Géza követi a felelős szerkesztői székben. Szív* vcl-lélekkel újságíró volt ő is, mint nagy elődei* Mint az >Aradi Közlönyt felelős szerkesztője ke* rült vissza szülővárosába. .Vass Géza 1866-ba* szülelelt Szegeden és 1910 augusztus 8-án hunyS cl. ö volt az első vidéki újságíró — Móra Fereu® szavaival »akinek megadatott a tisztesség * Jókai halotti leplével takaródzni a koporsóban* többet adott az újságírásnak az életéuél. Tatái ea volt az egyetlen dicsős-gc: ez, ami a halálba* érte,* 1910 augusztus 25-én vette át a Napló szere keszlését Sáíár-Sef íe.r László. .Ez a nagy kulturáju újságíró azonban a szegedi ugaron ucát tudott igazi fészket verni és 1911 december 31-és Fehér Árpád, fiatal lelkes újságíró lesz a la$ felelős szerkesztője, akinek színes és meleg irá» sait már régebben ismerte Szeged társadalma. Mint riporter került aradi és szabadkai 1#* póktól a Szegedi Naplóhoz 1910 év végén O r« tutay István, öt már teljesen megigézi a szes* gedi ég, mar bevonja sejtelmes szálaival a tiszt* levegő és életérzései mélyen helekusznak a sze* gedi földbe. Rajong a hivatásáért, kitűnő szemű, melegszívű újságíró, irja a Tiszapart rendőri h®» rcit és közben álmodja az azurvilág költészetét,,* Három müve jelent meg gyors egymásutánban. A' /Bűnös emberek* 1912-ben, cinben a szegedi rend* őrség érdekes és bonyolultabb eseteit irta meg Ez a műfaj akkoriban egyébként is nagyon divá* tos volt Szegeden. 1913-b'an egv derűs kis tnun* kát állított össze /Barcsai-adomák* cimmel. vá> sül 1915-ben /József főherceg életé*-t * rajzolt* meg. Ortutav István nagyon ko-ran itthagvta * tiszaparti kék viláuot, amelynek oly hűsege* gyermeke lett... 1918 nyarán harminchét évef korában suhant el a Tisza partjáról, de már sokkal előbb messzi, láthatatlan tájak felé révülteE szorongó sejtélmü lélekálmai... Vásárhelyi Júlia'. FERENC JÓZSEF keserűvíz Szerdától kezdve az alsó- és felsökőzpoRü közigazgatási kirendeltség i£ állit ki korpaulalványokat —J IA Délmagyafország munkatársától) 'Ámult'* heti törvényhatósági közgyűlésen a polgármesteri jelentés vitájában dr- Balogh István alsó-' központi plébános szóvátette, hogy a tanyai gazdák a sertéstenyésztés és hizlalás pehézsé* geiröl panaszkodnak. Panaszaik főtárgyát képezi, bogy a , borpayásárlásb'oz szükséged utalványokat csak bent a városban a vátosháV zán lehet beszerezni, ilyenmódon a gazdákakik nem tudnak" minden alkalommal bejönni a .városba, "csak időveszteséggel, hosszas után* járással kapják meg a korpautalványt. Dr. Ba* togb István azt kérte, bogy a jövőbeli 'Alsó- és Felsőközponton állítsák ki a gazdák részére a?) utalványokat. Tóth Béla helyettes polgármester ny'pmb'as' intézkedett és elrendelte, hogy a korpa vásárlási igazolványokat a tanyai lakosság réssóéc ű jövőben as alsó- és feísőkösponti közigazgatási kirendeltségen állítsák ki. Szerdán már meü is kezdték mind a két kirendeltségen az utal' ványok kiállítását. Az utalványokkal a gazdáknak a Futura városi telepen kell jelentkezniük., iti váltják be az utalványokat, amelyek a kes®" letgazdálkodási rendelet értelmében legfeljebb 5 máasa korpa kiadásáról szólnak. Gondoskodás törtónt arról is. bogy b"a a jelenlegi bírt*" l'et eifogy, a Futura. újabb k-yruakészletet M®" Jött, / ' ' . ;