Délmagyarország, 1941. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-16 / 39. szám

Bárd BánttQ Dániel lOMmttvefésl miniszter iietiön megszemléli az árviisultotta szegedi (erőieteket fodt lr Szecheiiiji isfvdn a közigazgatási DizottságDan szövátette a mL ! Ifltöház Dzcmc inegszflnlctésénck OgQét - Tukats főispán KözDsu­tárásra kéri fel Varga lözscf minisztert a fontos szegedi üzem meg­mentése erdekeken (A Délmagyarország munkatársától) A köz­igazgatási bizottság februári ülését szombaton délután nyitotta meg dr. Tultals Sándor fő­ispán. A polgármesteri jelentéshez elsőnek dr. Meskó Zoltán szólt hozzá és kérte, hogy a ha­tóság gyorsabb iramban igyekezzék megsegí­teni az ár.cizsújlotlakat. Bürokratikusnak ta­lálja a megsegítés körüli eljárásokat. Bon­feos árvízkormány biztosnak az anyagössze­ításra vonatkozó i-én kelt rendelete csak 14-én érkezett le Szegedre. Az, a uyagbeszerzésnél Sem keli kímélni semmitele áldozatot Tiido­feiásm szerint kiderült, hogy as egyik szegedi légiagyárnak 250.000 téglája van. Kéri ennek úii'gös lefoglalását. Felszólalása második ré­sze ben a lélségbcejla mértékben terjedő szifilis iteszélyre hívta fel a figyelmet. Kérte a rend­őrhatóságot és a tisztifőorvost, hogy sűrű raz­- felázásokkal kutassák fel a fertőzés föfészkét. Dr. .Tukats Sándor főispán a felszólalásra fralaszo.iva kijelentette, bogy mindent elkö­thetnek az ánizs újtoítak gyors megsegítésére. •Közölte, hogy báró Bánffy Dániel földművelés­ügyi miniszter hétfőn Szegedre ér­kezik és megszemléli az árvizsüj­totta szegedi területeket. Dr. Tóth Déla helyettes polgármester elő­, löta, hogy amint a szerdai közgyűlésen már Említette, csakugyan valamennyi téglát sike­rült találni Szegeden, lefoglalása iránt meg­teszi a szükséges intézkedéseket. Tízezcjj da­ftab kút-tégla is rendelkezésre áll, ezt is kifog­ják osztani az igény lök között Dr. Tóth Imre a külterületi lakosság oly mánybeszcrzéséueji nehézségeit tette szóvá, toajd kifogásolta, hogy az árvízbajok körüli kérelmek- lassan nyernek elintézést. Kérte, hogy a hatóság gondoskodjék a gyümölcstea> toelöfo részére permetező szerekről, különben a tavalyi pusztulásból megmaradt gyümölcsfák Sí* ssöUőlőkélc is elpusztulnak. Dr. Széchenyi István egy pusztulásra ítélt ^gedi iparvállalat ügyét óhajtja szóvá ten­"ti: a szegedi Hűtőház ügyét. (A kérdésről a közelmúltban részletes tudósításban számolt k® a Délmagyarország és már akkor felhívta 4 hatóság figyelmét a fontos kérdés megoldá­snak szükségességére.) Nemrégen ez a válla­tok még virágzó üzem volt — folytatta dr. ^échenyi István, — abban az időben a sza­badkai Hartmann-'cég volt a tulajdonosa és Ornstéin Lipót vezette. Ezekileneszázhar­toinenyoleban a vállalatot átvette a Hangja egy Varga István nevü .volt dunántúli ke­tosbedősegédet állított az élére, akinek hozzá­mériésc folytán ez a vállalat most tassait beszünte­ti működéséi, — mondotta. A niúlt éo de'écmbcr 51-én 150 munkást 'és II tisztviselőt bocsátottal'i cl a cégtől. Nem hiszi, hogy WünscJiefl Frigyesnek, * Hangya vezérigazgatójának tudomása volna * hegedi üzem leállításáról. 'A városnak nem szabad engednie ennék a virágzó vállalatának elpusztulását, mert a gazdaközön­ségnek és a munkásságnak egyaránt érdeke énnek a fontos mezőgaz­Nem szabad engedni azt sem — folytatta Szé­chenyi István hogy a zsidó vezetés alatt , vi­rágzó vállalat most, amikor keresztény veze­tés alatt áll, dezavuálja a keresztény érát. Elő.bb Tóth helyettes polgármester, majd di.'. Tukats Sándor főispán válaszolt a felszó­lalásokra. Kijelentették, hogy az előadott pa­naszokat a lehetőség szerint orvosolják. A fő­ispán közölte, hog-y a permetezőszer eh kiosztá­sa a gazdaközönség részére rövidesen meg fog történni. A Hűtőház Rt. ügyét ismertetni fogja Varga miniszterrel és köz­benjárásra, kén. Wynscher, Hangya-vezérigazgatónál, Dr. Jung Sándor tisztiorvos a január havi közegés-.-égügyi állapotokat ismertette. A ja­nuári közegészségügyi állapotok nem voltuk kedvezőik Az influenzax nagymértékben elter­jedt, de szövődményes eset nem fordult elő. Meskó Zoltán felszólalására válaszolva beje­lenti, hogy az Egészségügyi Intézet a nemibe­íegek kezelésének megszervezése folyamatban yan, csupán az egyetem áthelyezésével kap­csolatos dolgok miatt nem készült el ínég ed­dig. Bzemerey István rendőrfotauácsos a rend­őrkapitányság jelentését terjesztőtte elő, ame­lyet lapunk más helyén ismertetünk. Dr. Sztoj­ka Miklós a pénzügyigazgetóság, Nagy Sán­dor tanfelügyelő a tanfelügyelőség működésé­ről számolt be. Az iskolákban a tanítás rend­ben folyt, a múlt hónap folyamán csupán szénhiány miatt kellett néhány iskolát rövid időre bezárni, Vitéz Horváth János gazdasági felügyelő előadta, hogy az időjárás nem volt kedvező a múlt hónapban a mezőgazdaságra­A vetések gyengén keltek. Száraz időre volna szükség, hogy némi javulás álljon be. Közöl­te, hogy különböző vetőmagakciók megszer­vezése az árvízsújtottak részére folyamatban van. Gergely István állategészségügyi tanácsos bejelentette, hogy januárban fertőző állatbe­tegség nem fordult elő. Vasúton elszállítottak ti élő szarvasmarhát belföldre, állati nyerster­mékben 9.5 mázsa húst, 35U mázsa szalonnát. 845 mázsa zsírt ugyancsak belföldre és 75 mázsa vágott baromfit Svájcba. Közfogyasz­tásra levágtak 812 szarvasmarhát, 452 borjut, 89 juhot, 8321 sertést és 57 lovat. HAIÍOIÜ? 'azaz > iLzz: tneh 9 fer.timai adása. Részletre MINDENKINEK ADOK ÉS KÉSZÍTEK tele há­lószobát 800 P-íöI. _ Külföldi diófa teli hálót 500 P-tőI. _ Kombinált szekrényt külföldi dió­jából 26U P-től. — Konvhaberendezést 160 P-től. KAKUSZI miiasztalos 1 KOSSUTH LAJOS SUGÁR* F 'H 5Z ALATT. DÉLMA'GYABföRSZSG VASÁRNAP. 1941 FEBRUÁR IS­Uaíováftpvzé h(a: doha* Tavaly májusában halt meg az édes anyám, egy különös fényességű reggelen kicsiny, vidéki udvaron, oly hirtelen, ahogy néha, nyárelőn és búcsúzkodó, őszök délutánján beborul az cg. Szegényke asszony volt, világi vagyon nem maradt rám. Egy kicsiny, ferjdetetejy ház, szinte egy egész századot átviharzott bútorok, köztük a nagyapám vásárosládá­ja, vaspántos, vaséáras, emelhetetleniil ne héz „bútor", amely megszámlálhatatlanul sok kilométert utazott vásárokra, Kapós­ba, Marcaliba, Csolconai Vitéz Mihály szenvedéseinek, szerelmeinek, Dorottya-la táiainak és fogfájásainak fészkébe, Csur­góra, Görgetegre, Szobra, Kivadásra, Igal­ba, Siófokra, de néha által a Dráva vi­zén apró horvát városkákba is, ahol a szá­zad elején a horvát paraszt épp úgy eskjl­dött Kossuth Lajosra, mint a jobbágyság­ból. szabaduló ceglédi paraszt, Károly bátyával •összehordtuk az Ösz­szes bútorokat az udvari nagyszobába- Ott vannak ma is. Barna, éjjelenkint patto­gó hálu sifonérok, almáriumok, nehéz asz­talok, két mosolyosan öreg hintaszék, ko­pott arculatú tepikek huzatjai, szalmafo­natil székek, leenyérdagasztó, regi teknők. Isten tudja miféle sok „hervadtbutoif —< érték nélkül a világ szemében, de hihetet­len értéklcént az én egyedül maradt szi­vem szerint. A régi házat tataroztuk; mosb két ltsztviselövsaIád lakik szobáiban. 'Az udvar mélylcedély'd orgonabokrai, a nagy kerekcskút, a télen oly béna ágakkal eget kémlelő szederfák, a faház s a tornyos kis nyári konyha úgy őrzik a régi időket, ahogy őrizték Anyám boldog IcánykoYában. Otthon maradt minden. A párnák, az ál­mot édesítő dunyhák, a barna Berlinerek, a mama különös kis kalapjai, a hencegő* hosszú kalaplük, akik joggal halottak a kor szemében, hiszen nincsen már asz­szouy, cici kontyot viseljen... Otthon hagytam az avult képeket, az ő r álcát r amelyekről hallom — Kari bátyó írja megindulnak néha, el-el ütnek egy negye­det, vagy egy felet, ingájuk kilendül ff múltból a jelenbe, aztán megállnaki." Le­het, mutatóik anyám gondos kezét keresik, de a Kéz nem nyúlik fel hozzájuk, a Kéz porlad. Tehát megállnak és kizuhannak örök éltetőjükből, az időből. Majd egyszer, ha kikerülök Pest zuha­tagos ,forgatagából és lehúzódhatok élet­végi pihenésre Somogyba, a kicsivárosba, ahol először néztem fel a csillagok orcá­jába, elküldöm a lakókat, visszarendezem a házat úgy, ahogy akkor állt, Édesanyám Idejében, kiteregetem a tepikeket; helyük­re •cipeljük a sifonérokat és a cserépkályha mellé a gyékényfonatű hintaszéket. Igy szeretnék élni a búcsúzás bizony már-már közelgő éveiben, így, egyedül a régi hol­mik között, lesvén tavasszal fecskéink meglértét és az orgemabokor boldog rü­gyezését. Ülni, vagy tán üldögélni szeret­nék a régi „gangon" — ahol kossuthszakállas nagyapám aprította as indulatos kemény szól s ahol hírét vette, hogy a Turiui öreg utazik haza, ha holtan is... Gyértyálcát gyújtatott azon a hirt fogadó napon. S mig Kossuth halott szive laza nem ért Magyarországra, égtelc, lobogtak, riadoztak a nagy, kövértestű gyertyák éjjel ér nappal. l'uy íis „kéz-tbuloii" mégis 'IkvAar*

Next

/
Thumbnails
Contents