Délmagyarország, 1941. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-12 / 9. szám

•4 CSfiCÍMAGY ARORSB Aü VASAKNAP, 1941. JANITAR 12. iafcacs fejfájás ellen \ey\m a Leioiingcr-féie JNfUIIGRilIN Kapható egyedül: Leinzinoer gyógyszertárban a Szeged-Csongrádi palotában. tag Edouard szándékai felöl valanut kisa ma toljanak, igyekeztek bizalmába férkőzni Marquise de C. — varrónőjének és masamódjának. Ugyanígy, ahogy a provinciális, alacsony származású, nehézkes Daladier merőben ellentéte volt a nagyvilágot bejárt, mondáin életű, dúsgazdag francia burzsoá családból kiröppent, mozgékony, Reynaudnuk, ugyanígy Comtesse dc la P, akit Párisban szerettek Madame Reynaudnak nevezni, mindenben az ellenkezője volt a márkinénak. De la P. színésznő volt, még hozzá a világhírű francia színésznői gailériának legjavából való volt, aki a francia Nemzeti Színháznak, a Comédié Francaise-nek legelitebb gárdájába tartozott. Mintáz első francia klasszikus színésznő természetesen rendkivül mély klasszikus műveltséggel volt átitatva. Szalonja a francia szellemi arisztokrácia találkozóhelye volt A szellemi arisztokráciát kiegészilette a gazdasági arisztokrácia. bisz Reynaudról köztudoinásu, bogy a francia Citynek, elsősorban a Rotscbild-báznak volt politikai reprezentánsa. De la P. asszony igy hangadó tényező volt nemcsak a francia szellemi, de politikai és gazdasági életben is. Bár tul volt a balsaci érdekes koron*, ezt a mai raffinált szépségtechnika eszközeinek és fölényes műveltségének, szikrázó szellemének ragyogásásával ügyesen el tudta az avatatlanok előtt rejteni. Revnaud politikai karrierjének kimunkálásában époly fáradhatatlan volt, mint G. márkt[ né Daladierében. Hűséges szövetségese volt a politikai és társadalmi élet frontján Reynaudért vívott harcaiban egy pályatársa, a ragyogóan szép Beatrice, Br.. aki ugyancsak a Gomédie Franeaise tagja volt, bár ezt a megtisztelő tagságot nem annyira kimagasló színésznői tehetségének, mint Mandel többszörös francia miniszterrel, Clemanoeau volt ttikárával kötött barátságának köszönhette. Reynaud és Mandel époly elválaszthatatlan politikai barátok voltak, mint amilyen barátságiban forrt össze a Comedie Franeaise két politizáló művésznője. A liogv Mandel és Reynaud egészen a •hazaírom várfogságukig mindig egy politikai vonalon haladtak és egymást támogatták céljaik és ambícióik niegvalósitásában, épugy a két barátnő is véd- és dacszövetségét kötött egymással a különféle csel szó vények lebonyolításában, melyek éle eJsősorban Daladier és Marquise de 8. ellen irányult. Bár a márkinő magányosabban áJIt a párisi nagyvilági élet forgatagában, neki is volt szövetségese elsősorban Guy la Chambre volt francia repülésügyi miniszter felesége, Gora Mádon személyében. Guy la Chambre Franciaországnak egyik leggazdagabb embere, ezenfelül az egyik legősibb francia nemesi család sarja, aki ma is ura a család ősrégi bretagnei lovagvárának. Felesége viszont egyik párisi kabarénak volt a.csillaga. A párisi bigh life-nak hónapokig pertraktált szenzációja volt, amikor a dúsgazdag arisztokrata a kabaré deszkáiról patinás kastélyába vezette be mint feleséget a szép és okos Cora Madon-t. Érthető, hogy a Comedia Francaise-nak elóbb emiitett két klasszikus színésznője ne.m titkolt irigységgel nézte a kabarésanészaő tündöklő pályafutását és igy ezt Marquise de C. természetes szövetségesévé Guy de Chambre-t pedig Daíadier legragaszkodóbb politikai barátjává tették 1940 juniusában nemcsak a Maginot-vonal. a Wevgand-vonal omlott össze, hanem a szembenálló barátnői frontok is. Daladier és Reynaud, Mandel és Guy la Chambre egyformán a Cbaznlron-i vér foglyai és váriák. mikor ülteti le őket • riomi tőrvényszék előtt Franciaország főprókutarotára. A barátnők azonban szabadon tevékenvkednek és csodálatos módon a tegnapi engeszetlhetetlOB ellenségek ma ugyanazon a vonalon. ugvnnazért a célért harcolnak összeköttetéseik. asszonyi ösztönük, tehetségük minden eszközével: a óhazaIronJ foglyokért Hogy ezt a közös arcvonalat megteremthessék, hogy azonos célért küzdjenek, es csak ugy volt lehetséges, hogy közben Franciaország büszke épülete világot megremegtető robaiial összeomlott. ! & csáedás, ú H&sáinü&Gtt'' múfytyOk toéfutáM LLvzl Tucnuidc k&vzÖH-Uefá, Uoqy. a tnaf^M- tvunzdi tánc tzáz éwet azelőtt Ufnét ozatoHkfoc* tett (A I)elmagyaror»zág munkatársától) Magyar fajtánk minden szép és nemes tulajdonsága, nemzetünk lelke, költészete benne él a magyar néptáncban. Ilyenkor, farsang táján szívesen beszélünk és irunk a táncról, még az idei boszorkánytáncos farsangon is, amikor nem sok kedve van az embernek a táncra. De élesztgessük ellankadt kedélyünket, táncos kedvünket azzal, hogy menynyi szegény, nyomorúságos hajlékba, intézeti diákszohéba lopja be a szeretet tüzét egy-egy táncos, dalos farsangi est fénye. Mert a farsang legtöbb mulatságának bevétele ilyen emberbaráti célt szolgál. Éppen miattuk, a nehéz idők éhező, fázó, szeretet nélkül didergő névtelen bősei miatt szánjuk el magiunkat minél több karneváli mulatságra. Legutóbb nagyjából ismertettem Rétbei Prikkel Marián benedekrendi atya rendkívül érdekes könyvét a magyarság táncairól. A könyv legérdekesebb fejezete a magyar néptáncról szól, érdemes arra, bogy külön cikk keretében emlékezzünk meg róla. Az idevágó bevezetésben a kiváló néprajzkutató hangoztatja, hogy a régi magyarok a mostaniaknál hasonlíthatatlanul láncosabbak, sőt annyira táncogkedvfiek voltak, hogy kevés párjuk akadt Európában! Billrotb, a világhírű bécsi orvosprofesszor annak idején statisztikai kimutatást közölt az Osztrák-Magyar Monarchia különböző nemzetiségű katonáinak ritmusérzékéről. A professzor, aki kiváló zeneesztétikns is volt, kimutatta, hogy a német és cseh ezredeknél S százalék, az oláh és bosnyák ezredeknél 30 százalék, a szlovén és tót, valamint lengyel nemzetiségű katonáik közül 33 százalék nem tudta megtanulni az ütemes menetelést, lépéstartást. A magyar ezredeknél csak 0.1—0.4 százalék volt zenei analfabéta. Nagyszerű példa ez arra, hogy mennyire táncratermett, táncszerető nemzet a magyar! o Osi táncaink művészi szépsége Megemlítettem legutóbbi cikkemben azt is, bogy dr. Réthci Prikkel Marián saerint Szeged környékéD táncolják még eredeti, ősi formájúban a magyar néptáncot. Másutt a párok összefogózása — atni a magyar tánc legfőbb jellegzetessége —- nagyjából megváltozott már. A magyar férfi — jrja a bencés tudós — akár »szárazon*, azaz egyedül, akár párjával táncol, rendszerint csípőjére teszi az együk kezét. Ha páros a tánc, másik kezével derékon kapja párját, a nő pedig egyik kezével a férfi vállát fogja, a másikkal szoknyáját, köténye szélét, vagy kendőjét tartja. Ha férfiak egyedül táncolnak, a táncot többnyire körben-kőrben járják s egymás kezét meg nem fogják. Ez az eredeti formája a magyar "néptáncnak s ebben az ősi formájában táncolják még Szeged környékén. A lassú az igazi magyar táne, de ezt a búsongó, lassn ritmust mindig vidám, friss, ugrál ós nóta és tánc követi. Magyar sajátosság az is, bogy a táne közben verseket kurjongatnak a legények. A magyar ember versbe foglalja örömét, bánatát, lelkének csordulását . . . Versbe foglalja a muzsikusnak kijáró dicséretet, biztatást, az elégedetlenséget, a táncosnőnek szóló bókot, vagy évődő csúfolódást, íme, néhány kedves, eredeti tánc-vers; »Hiizd rá cifrán? Disznót adok, Nem tárja fel Az ndvarod* A magyar legény a kedvére való táncosnővel eképp enyeleg: Se nem Menj, Se nem nagy, Éppen hozzám Faló vagyt Vagy? Ez a leány sokat ér. Se fekete, *e fehér, Se kövér, se ösztövér.' A fiatal menyeeske-tácosnőt Így dicsérik. A menyecske jámbor fecske, Vem rng, nem döf. mint a kecske Az idősebb korú táncosnőt eként csipkedik: Száraz kóró nem nedves, A vénasszony nem kedves! Avagy: Olyan ráaoo* m bőre, Félre bde a vér tőle! A kicsi, tömzsi táncosnő a következő módom kapja meg a maga éti Édes kicsi karcén bogom Derekadat öllel togoni . . Magyar tánc, magyar tétek .. A magyar néptánc szembetűnően tükrözi a magyarság jellembeli sajátosságait. Egymást kiegészítő két része a magyar fajtának komolysággal párosult élénkségét domborítja ki. De a magyar lélek legigazabban a néptánc lassújában nyilatkozik meg: férfias méltósága, komolysága, ktbi? ! vó, dacos büszkesége, harciassága, bátorsága, nyíltsága, természetes esze és józansága a ma- • gyar embernek. A frissben, amely eredetileg • , szerelmi enyelgés kifejezője volt gyermekles jó- j kedv, szilajság, fürgeség s mindkét részben egyaránt a magyar szabadságszeretet nyilatkozik meg. >ősi táncaink mii vészi szépsége a vi. lág legszebb nemzeti táncaival egy színvonalra állitható* — irja megkapó lelkesedéssel dr. Réthci MariánA magyar néptánc igaz, mélységes érzésből, * nemzet lelkéből fakad. Fenség és kellem egyesül i benne, természetesség és változatosság jellemzi- j A magyar táncban a férfi a fötáncos, ugyanis a lassú tánc eredetileg tisztán vitézi, tehát férfitánc volt, mig a szaporát, vagy frisset eredetileg jegyespárok, vagy lakodalmasok táncolták. A ta- 1 nulmány kitér arra is, hogy milyen ősi hangszereink voltak. Sípot, dobot és hegedűt hoztak magukkal a magyarok az őshazából s a hegedű vezetőszerepe ma. is bizonyítható a magyar táncmuzsikában. Később, amikor a felsőbb körökben asszonyok is táncolni kezdték a magyar néptáncot, kifejlődött belőle a magyar tánc »ncmesi« formája, á palotás. A magyar tánc ekkor olyan erkölcsös, méltóságteljes és tartózkodó volt, hogy Csokonai verse hiven illett reá: r.Csak a magyar tánc az. mely bir az érdemmel, Rogy legjobban egyez a szűz szeméremmel*. A magyar tánc száműzetése és Liszt Ferenc A mult század elején száműzték a magya* táncot a nemesség cs az arisztokrácia szalonjaiból s csak a külföldi, divatos táncok uralták » tánctermeket. Magyar táncot lejteni »ncm vo" sikk* a palotákban és kastélyokban, dc a csárdák előtt s a csűrökben a nép tűzzel, örömmel, vígan és ragaszkodó szeretettel táncolta. A néptáncot azért nevezték el »csárdás«-nak, mert * csárdák előtt s az ivókban táncolták n faln magyarjai. Igen érdekes történeti tény, hogy a. néptárté : szalonképcsségét* Liszt Ferencnek köszönhetjükA nagy magyar zeneköltő tiszjcletére 1840 JAnuár 9-én — tehát éppen 101 esztendeje — a budapesti Nemzeti Casinoban fényes estéíyt rendért" tek. A pompás éjféli vacsora ntán a főnemesi fiptalság köréből többen vállalkoztak arra, hog? magyar táncot járnak el Liszt Ferenc előtt, aki annyira szerette a népi muzsikát, a népi költészetet ... Ez volt az első alkalom, amikor a m«' gyar arisztokrácia ifjúsága rehabilitálta a •»»' gyar néptáncot, a csárdást. Egykor! ujságtudősitás szerint -Liszt ur leezajnsabb tapsolók «s.x'kR vr»lt s örvendezd látszott, hogy ö •tekintetben is uj opochát tornászta nemzeti mulatságainkban, mert a Nem** fasino létezte óta most jártak el legelőször * nemzeti magyar táncot*. Egy ér múlva a Nemzeti Casino február megrendezett tincestélyén 24 főnemesi ifjúból r* nemesi leányból illó tánccsoport mutatta te szabályszerűen és most már szalonképesen a gyar néptáncol, amit az egykorú tudósítások ak' kor névérték először csárdásnak. A magyar nép' fdne lassú formáját palota", varr andnlsró névé" emlegették. * Az idei farsangban cppeu száz éves tehát * csárdás, illetőleg a magyar néptánc csárdás elnevezése. És százegy esztendeje, bogy a csárdá' szalonképes lett. A századforduló emlékére ti"' coljuk hát magyar tánco6kedwel, szívvel és örőrt' mei farsangi mulatságainkon fényes báltermek' ben és falusi csűrökben, parketten és kémén? magyar »döngölt-fóldöns egyaránt. C8A.NYI PIROSKA