Délmagyarország, 1941. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-24 / 19. szám

Mllildözőli§ koniatan ewdét$i m&gyavoU közölt m szegedi rendezépátyaudvmvon Sseged váwos gulyás«ehédie — Bunántulea keeiiinek a »mcnehilU-(!xpress%« csüggeteg utasai (A Délmagyarorsság munkatársától) Hajnali § órakor rit harmadosztályú koosibó] álló szerelvény érkezett Szegedre közel 300 erdélyi menekülttel, akikel a nagyváradi menekülttáborból szállítottak új állomáshelyeik felé. Ujabb erdélyi menekültek: fáradtak, ebesek, elesigáaMü'ák, a kényszerű népvándorlás szomorú részesei, a bécsi döntés után tette ssámüsötté őket a román vasgárdisták rémuralma . . . Szeged városa igaz magyartesivéri szeretettel fogadta az átutazó menekülteket, A délelőtt folyamán meleg tejet és puha, febér péksüteményt, délben pedig párolgó gulyáslevest kaptak, amit a friss, meleg ételre kiéheaet menekültek boldogan fogyasztották ©1. — Igazán nem vártunk ilyen fogadtatást! — sírta el magát egy asszony a sok szomorúszem n, fáradtarcú anya közül. A menekültek között igen sok gyerek vanLegfőbb sajátságuk, bogy gyermekekhez nem illően szótlanok, Beöndesek . . . Csak körülállták as apjnkat, anyjukat, aki szétosztja közöttük a nagy lábas gulyáslevest s amint telekapták kis bádügesészéjüket, leülnek és csöndben falatoznak. A rendezőpályau'dvarra tolták ki a. menekültek vonatát. Ött vesztegelt még a deli nap•ütésben is. Á lerongyolódott, szerencsétlen erdélyi magyarok, akiket rttthonükból. h-'-/.ükből, í Hasukból űztek el, le-lekászolódtak a vonatról m kinyújtották elgémberedett tagjaikat a halovány, téli napfényben ... Megindítóan nyomorultak és szegények valamennyien': erdélyi magyarok, kiüldözött menekültek . . . Végigjártok a harmadosztályú vasúti kocsi est. amelyeken krétával rajzolt felírat ékesbekett: ..Veszprém". „Enying", „DeveBser", „Pápa", „Zirci apátság". Ezekben a kocsikban indult új élete felé ISO erdélyi menekült, kétszáznyolcvan kiTüsstoft, kisemmizett, koldús magyar ember ... Erdélyiek . . . Annak, aki maga is két évtizedért át rmti/r> Wralom alatt Erdélyben élt, láttukra fátyolos lesz a szeme az emlékektől . . • »HagyaeoU mertünk lenni. És a fájdalmas emlékek, szomorú élmények egész zuhataga szakad ránk a Vasúti koBsi „pállott kék ködében" . . . Sorfa vonulnak fel előttünk a már-már megszokottá v'ált, kiesi, emberi tragédiák s a könnyekből, amit meglett férfiak, asszonyok, anyák és fiatalok elsírnak tenger támadhatna, amely az eget ostromolja. Hogyan érthetné meg valaki, aki nem látta ezt a tengernyi nyomorúságot, hogy. mi az — erdélyi menekültnek lenni? 'A legtöbbje fásult, Csüggedt, beszélni sem akar. Még a romáu határőrök, katonák és vasgárdisták kegyetlenkedéseiről sem. Csak ülnek ás néznek maguk elé. valahová messze, ahol elhagyott Hs földjük, Házacskájuk, meleg otthonuk kallódik ilyen kézen . . . Aztán, hogy megtudják! magam is erdélyi kisebbségi sorsot éltem, megnyílik a szivük, színesedik a szavük, körülfognak és mesélnek , . . — El kellett jönnünk, mert magyarok mertünk lenni! — mondja Preskura Antalné, aki Temesvárról menekült el. Férje nem akart román katona lenni, üldözték, vertek e aztán kijöttek- Á koesi egyik sarkában népes család falatozik. Kocsis Mihály lugosi mnnkásembef, 13 élő gyermekével menekült át a bécsi döntés ntán. A gyerekek egy része Nagyváradon tatéit elhelyezkedést, a kisebbekkel — ezámszerint öten —% a szülőkkel maradtak, högy osztozzanak további sorsukban. — Gyárban dolgoztunk s egy napon a vasgárdisták mAsrielentek • gyárban és ráparancsoltak az igazgatóságra, hogy azonnal bocsássa el a magyar munkásokat, mert különben nem felelnek az igazgatók eletéért,. Mit főhettek egyebet, elboSsá.itottak . . . Rács József a medgyesi üveggyárban volt munkás. Ugyanott dolgozott özvegyasszony lánya is. A bécsi döntést követő napon elbofsájtötták őket s most itt Vannak mindnyájan: az öreg, barázdásarcú magyar munkás, felesége, ÖzvegyasBZonylánya és annak két apró gyermeke. Talán ha Kattti-nak írták volna a nevűket 9 román gúnyát öltöttek volna, nem zavarják ki őket a világba, koldusnak, magyafnak ... — Háromszáz lejt kerestem hetenként a gyárban —- meséli az Özvegyasszony —, ebből úgy levontak kereseti, légoltalmi, nemzetépítő, tűzoltó, egyenes és nem egyenes adóra, hogy 89 lejnél többet nem Iviptam meg a keresetemből soka . . . Ebből kellett megélnem két gyermekemmel. T>e legalább nem bal tünk éhen addig, amíg engedtek dolgozni. Aztán már azt sem lehetett. "Azt mondták, menjetek Budapestre, Berlinbe, vagy Rómába! «Dél sxigetfe vár - • Marx József német származású, m agya férzésű temesvári munkás- Egy raünkásűnnepélyen elszavalta Arany János „Gólya" Című költeményét. Nem tudta elrejteni szeme mélyére a tüzet, amely felcsillant a lelkében ezeknél a szavaknál: „Csak Vepfttj, repülj, dél singétje vdr* Bevitték a sziguranüára, félboltra verték s akkor azt moudták: „Eridj csak Délre!" Sokáig éhezett, kallódott még Temesváron, üldözték. párszor előállították még s elvertek, aztán sikerült kimenekülnie. Ualkszavú, halványarcú asszony, ©fősen látszik rajta már a jövendő anyaság szent ígérete. Barna Járt óvnának hívják, férjével Ss ötéves kisfiával menekült át négy hónappal ezelőtt- A határon durván bántak vele. elszedték mindenüket, amijük volt s egy szál rühában jöttek". Magáról, sorsukról nem akar beszélni, ösak arra kér. ífjara meg. hogy jól esne, Ha egyik-másik állomáson, ahol most félnapokat várnak meleg mosdóvízhez jBtbatnáuak. A gyerekekre nagyon ráférne a rendes tisztálkodás, a kocsiban töltött napok és éjszakák meglátszanak rajtuk. Aztán aradi, fiatal cselédlány áll elém 'és kissé svábos kiejtéssel meséli, bogy édesanyját. Párisi Nagy Áruház Rt. Szsged íCsekonics és Kiss-utca sarok HÁZTARTÁSI PAPÍRÁRU Kék nyomású falvédö 1 drb —16 ileutes csomagoló papir á ív —24 Sötétkék csomagoló papir 4 ív —.24 Papírtálca 0-ás 30 drb -..2-1 Mignon hüvely l-es 120 drb —.24 Csipkés tortapapir g drb —.14 Szines állvány papir 10 drb —84 Papir futószőnyeg 100 cm széles 1 metci —24 Barna kalapcsomagoló papir 20 iv —.£4 Fehér irodai papir 15 iv —.24 Fogalmi papir 20 iv —.24 Kockás, vagy vonalas papír 12 »v —24 Barna fedelű beiróköoyv 5 drb —.24 Szegedi képeslap szines 5 drb —.24 Névnapi képeslap 10 drb —24 Magyaros képeslap 5 drb Levélpapír: t csomagban 10 levélpapír, 10 boríték —.26 Szines boriték 50 drb —26 Fehér boriték 20 drb —.26 Csomagoló papír febér, vagy barna 3 iv —26 Barna csomagoló papir 4 iv —26 aki hagymát árult a hetipiacon, két román Ú8 agyba főbe verte, mert nem tudta megmondani románul a. hagyma árát . . . — Azt a magyart, aki nem ordította Utánuk h'ogy „Se treiasüa ; tanul si legiunea!" (Éljen a kapitány és a légió, illetőleg a vaegárda), össze-vissza verték, rúgták, pofozták. Csak kéi hónapja jött. el Aradról s arról is tud, högy a vasgárdisták által életreszéye.son fenyegetek magyarság a német Csapat parancsnokságából' fordultak védelemért. — Amennyire tőlük telik, szívesen segít© nek a magyarokon mondja. Igy tart tovább a szerencsétlen menekültek dantei felvonulása . . . Megrendítő aa öreg Bojday Lajos brassói mészárosmester vallomása. Állandóan szemére hányták, bogy romár1 származású s mégis magyarnak vallja magát'! — Ne volt igaz kérem, az apám francia volt úgy hivt'ák, bogy "Boydau, az anyám meg somogyi lány. Jó magyarnak nevelt az anyátr s az is maradtam minden üldöztetés ellenére is. Meg akartak ölni, el kellett menekülnöm Egy römán őrmester, aki az őrszob'án vallatott, titánnamszúrt a hajonettjévol, egy másik katona rám lőtt. Itt a golyó helye kérem szépen... — s büszkén mutatja csuklóján a golyómélyedést. Vasgávdisták és p«iK?gáé»ti Néh'ány elbeszélő szavaiból a vasgárdista rémuralom v-'é-es árnya mered felénk. Brassó utcáin a vérengzések napirenden voltak, mint a Eegátból menekült Susrtefc-kázaspár elbeszéli. fik Piaira Neamt-ban — romáu ©királyság — voltak munkások egy posztógyárban. Amikor a bécsi döntést meghallották, azonnal eljöttek- Brassóban rémes napokat eltek át, férés zavargások emlékeit hozták magúkkal s » határon kifosztották őket. A granicsár őrmester felesége tarkáit a holmijukban s ami megtetszett, egyszerűen megtartotta magának. — Láttunk egyszerű román katonákat, a biti* zuk minden zsebe duzzadt a rablott pénztői. Láttunk tiszteket pezsgőzni és dárldóznl abból, amit a szegény menekültektől elszedtek, láttük a vasgárdistákat... De ezekről jobb nem beszélni ... BurJéa Viktor szobafestő is brassói ©mié kettői nem tüd aludni. „Koncéntráne" volt, Helyesebben elkülönített kisebbeégi katona, akinek a kezébe nem adtak fegyvert, csak „koncentrálták" táborban, kaszárnyában. — Ugy bántak velünk, mint a kutyává! Amikor Erdély fele része visszatért Magyarországhoz, néhányan kijelentettük, hogy magyarok akarunk lenni. Ettől kezdve nem volt biztos az életünk. Kínoztak, vertek, aztán — elengedtek és azt mündták, hogy „megyünk majd mi is utánatok Büdapestre!" És az, aki legjobban kínozott — magyar volt. Szabónak hívták, de Sabannak irta a nevet- 'V felesége re gáti román asszony volt . . . Sajnos, ilyen Is akadt; renegát. A sok istencsapás© között a legfájóbb, legszomorúbb , • Még mesélnek sokat, kiáradt a szivükhőt sok-sok bánat, gyász és fájdalom. De a vonat elé mozdonyt kapcsolnak és felhangzik a jel az indulásra, Sók fáradt s mégis reménykedő Csengésű hang kiáltja felém; — Szebb magyar, jövöt! Aztán kirobog a -.menekült-eipressz" — ab"' gyan ők szelíd gúnnyal említik —. a rendező pályaudvarról s lassan eltűnik szemünk elől Kobjc a sok kifosztott, megkiuzott, meggyötört és Csüggedt erdélyi menekülttel az új, reméljük szebb és.jobb, munkás magyar élei f«" lé . « . CSÁNYI PXRÜfiíA / ,f