Délmagyarország, 1941. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-19 / 15. szám

8 D8CM AGY&R QRSZ XG VASÁRNAP, 1941. JANUÁR 19. Galamhtoll r w.wci i Ablakomra odaszokott hat fekete galamb. Jobban mondva én szoktattam oda örökség­képpen. AzeJőtt ugyanis egy másik fekete ga­lamb ablakába szálltak, de az maga is elre­pült uj fészekbe. (Micsoda gyönyörű fiókái yannak már!) Kukoricát szórtam a párkányra, meglátták messziről, jöttek gyors vitorlázással. Nem tudom, etelik-e őket másfelé is, de nálam fel­tűnően éhesek voltak, igy nem fogom győzni. Áttértem hát, már csuk a közmondást is iga­zolva, a tiszta búzára, az kiadósabb, legalább is többet mutat, aztán kinéztem utánuk. Ott üllek az ablak feletti párkányon, vár­tak. — Miért nem szóltok bulikák? — intéztem hozzájuk a szót. Ezen ne ülődjön meg senki, hiszen annyi oktalanabb állatta] is szoba áll az ember. De áltól kezdve maguktól jelentkeztek Be­csületesebb tavaszi napok jöttén nyitva az ablakom, legfeljebb gyanús felhőjáráskor eresztem le a redőnyt, "ilát ezt kopogtatták meg reggel pontosan hatkor, délután négy­tor. Ha nem ébredtem fel, vagy nem akartam észrevenni, turbékoltak is hozzá kórusban. — Jövök már, csitifotlam a türelmetlensé­güket s kiporcióztam a két maroknyi búzát Megették, elnémultak. Az egyikük különösen felébresztette a ro­konszenvemet féllábára sánta volt szegény Mintha görcs húzta volna össze az ujjait, a kezefején járt bicegve, akárcsak az emberek lia kapaszkodnia kellett a párkányon, ezt is csak féllábbal tehette. Így táplálkozásnál sem volt olyan fürge, mint a többiek. Mindunta­lan félretolták, átugráltak rajta, határo­zottan tapasztaltam, hogy ő húzza a rövideb­bet. — Csend legyen, viselkedjetek tíszlességp­seu! — kiáltottam olyankor rájuk. Aki verek­szik, azt elkergetem. Már nem repültek el, ha ott álltam előttük ez ablakban. Az érkezésük ugyan tételeimnél volt tele, élőbb remegő ujakkal topogtak, ugy néztek-, a szobába, micsoda veszedelem várhat rájuk, de hamarosan megjött a biza­• lom. Ila néhány szemet a belső párkányra helyeztem, azért is bejöttek. Azonban hamar megszaporodtak. Először c.gy karcsú t'ehérinintásat hoztak magukkal, majd két piszkos bólészinü következett . és sötétszürke is abból a sánzsán nyakú fajtából, amelynek a szineit még mindig nem kopiroz­zák le a bervadásnak induló üde nők. Volt aztán köztük egy egészen különös is. — Iiát Iiá a te apád nem volt varjú _ szó­nokoltam hozzá akkor én se vagyok az. aki vagyok Tisztára varja ez, elomló galambmali va­mokká). Kutsa városrészeken lát néha az em­ber ilyen hihetetlen külsejű ifjú muzsikust, soha a háború előtt ezt a fajtát. A raada­gaskari maigaspk, akik élénken .tiltakoztak az éljen, mintha ők négerek volnának, D'Espe­ray francia gcneralissirpussal kerültek a dél­vidékre, viszont ismerve a galamb természe­tét és erkölcsökben kevéssé finyusságát, nem is olyan hihetetlen dolog. — Komák, folyta!tain a szónoklatot, igy nem alkuszunk. Hatan .voltatok, maradjatok is annyian. Nem szerelem a kórisla-lempól. Volt idő, hogy valamelyikük megbivalta..ma­gát egy pohár serre, hát Isten neki, legyen szerencsém, de mire a kocsmába értünk, let­tek vagy nyolcan. Az egyik intett a másik­nak, á feleségének, a komájának, — ilyen lehet az 'a bizonyos futótűz. Nyolc kórisla pedig játszva kiürít egy negyedes bordót. Nektek is zsák-számra kell vennem a búzát. Aztán, hé, végeredményben az egész a sin li­ka rovására megy. A sántika volt az én görcsös ujju kedveu­• eetn. öt rnpst már rendszeresen megverték a jövevények, köztük egész szemtelen ifjak, akik tolakodásukban tisztességet nein ismer­nek. s Azt csináltam, hogy elkergettem az egész bandát. — Csak a régiek jöhetnek! — Mintha megértették volna (valóban nem «z állatok a legoktalanabbak), az élelmes had másfelé repült, az én hat feketém ott maradt az ablak felső és alsó párkányain Ahogy kinéztem, sántika tipegve közeledett Jeléra, JL — Gyere butus egyedül, mondtam nekL tlagyil ott a többit, hiszen éhen maradsz mindig. Egy kis bizalmatlansággal ugyan, dc fel­jött. Persze, a többi kórisla azonnal utána pótevésre. Do hogy milyen okos a sántika, azt abból is észrevettem, hogy nem ment cl. mikor a többit valósággal cllricskázlara. Egy kicsit rebbentgetle a szárnyát, végül ott maradt és megette a külön porciót. Hanem ettől kezdve legalább két hétig nem láttam. Kiszórtam a reggelit, kinéztem, — nem volt köztük, — llol a sántika? — kérdeztem. Nem feleltek, csak ettek ideges gyorsaság­gal, mint a nagyélü ember, akitől felfordul­hat a világ, ő csak zabál kidülledt szemmel. Érzitek-e vájjon az izét, hiszen pillanatig se tartjátok a 'szájatokban? Nyilván érzik, különben megennék a kon­kolyt, uicg a inaitertörmeléket is. Egyik nap telt a másik után, sántürAt neui láttam viszont. Lestem íiblaktüggönyün át, hogy no riadjon el, — nem volt a többiek közt. Szoktak az utcán is sétálni, ctt sem volt nyoma. — Ezzel történt valami, emlegettem hatá­rozott bánattal. Agyonverte a többi, tán ép­pen a tökéletesen szemtelen, az a gyanús er­kölcsű, fajroutó mamával rendelkező, varju­fajzat. A fchértninlás karcsú — elragadó ha­jadon! szintén gyanús volt Látni kellett azt a fesztelenséget, ahogyan viselkedett. Ezt nem lökte félre a többi, őt neui ugorták át. teljhatalma volt, ezért öntelt a végtelenségig — Sántika nélkül nincs több buza! — je­lentettem ki egy napon. Ti sc jöjjetek, amig nem búzzátok magatokkal. Adó mars! Beszüntettem a reggeliket, az ozsuimákat, azért reggel hatkor jelentkeztek most is. Pontosabbak voltak az óránál. Kopogtak dél­után is, de látva a makacsságomat, lassan­kint elmaradtak. Csak a régi feketék tartot­tuk inspekciót a párkányon. — Itt a sántika? Nincs? Akkor buza slucs. Gondolatban el is búcsúztam a szegény kis nyomoréktól. Mi történbelell vele? Tán leves leit gyengélkedő gyerekágyas asszony tányérjában? .Aztán nagyon elfoglalt néhány gondom, o. dolgom is megszaporodott, határozottan ha­ragudtam a galambokra. Ez volna az a szC­iid, szerelmi hasonlatokra felhasznált, állat? Eh, tőlem kopoghattok, turbékolhattok. Nemrég azonban a rendesnél is korábban ébredek, felhúzom a redőnyt, — egy szép fő­kefe galambtoll fekszik az ablakpárkányom • Ez üzenet, határozottan az, de ki kükli? Ugyanakkor a fejem felett meleghangú gyors turbékolás. — Tubi, mit akarsz? Tubí pedig leszáll huzzám, óvatosan ugyan, egy méternyire, de illegeti-magát, mint a hü kutya. — Sántika, lo vagy? — kiabálóm örömmel. Iiozom már, várj . . . Egyedül volt, mohón látott neki a reggeli­nek. Olyan jól esett a fantáziámnak, hogy Ő is örül. — Hol voltál butusom ilyen spkáigí Mondott valamit, de nem értettem meg és higyjétek el, cz a legnagyobb baj embernél, állatnál, galambnál egyformán, llogy aa egyik nem érti meg a másikat, még ba ga­lambtollal ir is. Bob Tát*c Tánc délután délután este este a Tisza-szállő télikertjében Iváayl ánny, a közkedvelt dizőz énekel hangulatos tánczenekar kíséretével Asztalrendelés: IC—44 telefonon. Fogyasztás: 1 pengd. 16.129 munkakereső - 9837 munkahely Javul! a szegedi munkapiac Ite yzete (A Dchnagyarőrszág munkatársától) A sze­gődi Hatósági Munkaközvetítő Hivatalban ér­dekes statisztika' munkálatain dolgoznak. A ki­mutatás feltünteti, hogyan alakult a szegedi munkapiac helyzete az elmúlt esztendő során, t A kimutatásban nagy számjegyek sorakoznak egymás mellé, ezek a számok a munkakeresők íolytonosan. növekvő táborát tüntetik fel, je­léül annak, hogy a munkanélküliség még min­dig meglehetősen nagy néhány szegedi szakma ban. Lássuk csak a statisztikát! 1940-ben a Hatósági Munkaközvetítő Hiva 'álnál' 16.129 munkukereső jelentkezett munka­közvetítés végett. A hivatal tavaly ezzel szem­ben 114)93 munkahelyet tartott nyilván és 9837 munkanélkülit tudott elhelyezni. Az elközvetí­tett munkanélkülieknek mintegy negyedrésze uő volt A nyilvántartott munkahelyek ős a közvetítések közötti kiilö.nbség onnan szárma­zott, hogy számos alkalommal vidékre kerestek munkásokat, viszont a munkakeresők nem utaz­hattak el, mert nem volt pénzük az útikölt­ségre,' A statisztika számoszlopa azt bizonyítja, hogy 1940-ben, 1939. évhez viszonyítva némikép javult a helyzet a szegedi munkapiacon. A ja­vulásra abból lehet következtetni, hogy a mult évben már kevesebb Volt a munkakeresők sza­ma Szegeden, viszont a munkahely és a közve­títés is kevesebb volt 1939-ben ugyanis 18.723 munkanélküli jelentkezelt a hivatalnál, ugyan­ez évben pedig 14.214 munkahelyet tartottak nyilván és a közvetítések száma 13.319 volt a csökkenés tehát a munkabér esőknél egyik év­ről a másikra 259l-cl tett ki (13.S százalék), munkahely 3121-el volt kevesebb (21-9 százalék), a közvetítés pedig 3lS2-txl volt kevesebb (26.7 százalék) az elmúlt évben. A Munkaközvetítő Hivatalban a javulásra vonatkozólag azt a felvilágosítást adták, hogy a mult évben huzamos időn át szüneteit Szege­den az inségipupka és kevesebb volt a munka* hely, következésképpen kevesebb lehetett a közvetítés is. Az idén, jannár első felében máij ismét nagy forgalmat bonyolít le a Hatósági Munkaközvetítő, az árvízvédelmi munkálatok­hoz ugyanis a bíva-talon keresztül közvetítik a munkásokat. A munkaközvetítés is javul, aj idén januárban már 15 százalékkal jobb-volt 9 közvetítés aránya, mint a mult esztendő ha­sonló időszakában. Sajnálatos azonban, bogy a munkahelyeknek tűként az árvízi munkák 3e* leülik. Jelenleg is négyszázan dolgoznak a víz­mentesítési munkálatoknál és ba az árvíz-vesze* delem nem enyhül, akkor naponta százzal még felemelik a munkások számát. A uégyszáz íitun* kás nagyobbára a v ízzel borított telepeken dol­gozik, több turnusban, a mérnökség irányítása mellett. széchényi-ter

Next

/
Thumbnails
Contents