Délmagyarország, 1941. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-19 / 15. szám

8 D8CM AGY&R QRSZ XG VASÁRNAP, 1941. JANUÁR 19. Galamhtoll r w.wci i Ablakomra odaszokott hat fekete galamb. Jobban mondva én szoktattam oda örökségképpen. AzeJőtt ugyanis egy másik fekete galamb ablakába szálltak, de az maga is elrepült uj fészekbe. (Micsoda gyönyörű fiókái yannak már!) Kukoricát szórtam a párkányra, meglátták messziről, jöttek gyors vitorlázással. Nem tudom, etelik-e őket másfelé is, de nálam feltűnően éhesek voltak, igy nem fogom győzni. Áttértem hát, már csuk a közmondást is igazolva, a tiszta búzára, az kiadósabb, legalább is többet mutat, aztán kinéztem utánuk. Ott üllek az ablak feletti párkányon, vártak. — Miért nem szóltok bulikák? — intéztem hozzájuk a szót. Ezen ne ülődjön meg senki, hiszen annyi oktalanabb állatta] is szoba áll az ember. De áltól kezdve maguktól jelentkeztek Becsületesebb tavaszi napok jöttén nyitva az ablakom, legfeljebb gyanús felhőjáráskor eresztem le a redőnyt, "ilát ezt kopogtatták meg reggel pontosan hatkor, délután négytor. Ha nem ébredtem fel, vagy nem akartam észrevenni, turbékoltak is hozzá kórusban. — Jövök már, csitifotlam a türelmetlenségüket s kiporcióztam a két maroknyi búzát Megették, elnémultak. Az egyikük különösen felébresztette a rokonszenvemet féllábára sánta volt szegény Mintha görcs húzta volna össze az ujjait, a kezefején járt bicegve, akárcsak az emberek lia kapaszkodnia kellett a párkányon, ezt is csak féllábbal tehette. Így táplálkozásnál sem volt olyan fürge, mint a többiek. Minduntalan félretolták, átugráltak rajta, határozottan tapasztaltam, hogy ő húzza a rövidebbet. — Csend legyen, viselkedjetek tíszlességpseu! — kiáltottam olyankor rájuk. Aki verekszik, azt elkergetem. Már nem repültek el, ha ott álltam előttük ez ablakban. Az érkezésük ugyan tételeimnél volt tele, élőbb remegő ujakkal topogtak, ugy néztek-, a szobába, micsoda veszedelem várhat rájuk, de hamarosan megjött a biza• lom. Ila néhány szemet a belső párkányra helyeztem, azért is bejöttek. Azonban hamar megszaporodtak. Először c.gy karcsú t'ehérinintásat hoztak magukkal, majd két piszkos bólészinü következett . és sötétszürke is abból a sánzsán nyakú fajtából, amelynek a szineit még mindig nem kopirozzák le a bervadásnak induló üde nők. Volt aztán köztük egy egészen különös is. — Iiát Iiá a te apád nem volt varjú _ szónokoltam hozzá akkor én se vagyok az. aki vagyok Tisztára varja ez, elomló galambmali vamokká). Kutsa városrészeken lát néha az ember ilyen hihetetlen külsejű ifjú muzsikust, soha a háború előtt ezt a fajtát. A raadagaskari maigaspk, akik élénken .tiltakoztak az éljen, mintha ők négerek volnának, D'Esperay francia gcneralissirpussal kerültek a délvidékre, viszont ismerve a galamb természetét és erkölcsökben kevéssé finyusságát, nem is olyan hihetetlen dolog. — Komák, folyta!tain a szónoklatot, igy nem alkuszunk. Hatan .voltatok, maradjatok is annyian. Nem szerelem a kórisla-lempól. Volt idő, hogy valamelyikük megbivalta..magát egy pohár serre, hát Isten neki, legyen szerencsém, de mire a kocsmába értünk, lettek vagy nyolcan. Az egyik intett a másiknak, á feleségének, a komájának, — ilyen lehet az 'a bizonyos futótűz. Nyolc kórisla pedig játszva kiürít egy negyedes bordót. Nektek is zsák-számra kell vennem a búzát. Aztán, hé, végeredményben az egész a sin lika rovására megy. A sántika volt az én görcsös ujju kedveu• eetn. öt rnpst már rendszeresen megverték a jövevények, köztük egész szemtelen ifjak, akik tolakodásukban tisztességet nein ismernek. s Azt csináltam, hogy elkergettem az egész bandát. — Csak a régiek jöhetnek! — Mintha megértették volna (valóban nem «z állatok a legoktalanabbak), az élelmes had másfelé repült, az én hat feketém ott maradt az ablak felső és alsó párkányain Ahogy kinéztem, sántika tipegve közeledett Jeléra, JL — Gyere butus egyedül, mondtam nekL tlagyil ott a többit, hiszen éhen maradsz mindig. Egy kis bizalmatlansággal ugyan, dc feljött. Persze, a többi kórisla azonnal utána pótevésre. Do hogy milyen okos a sántika, azt abból is észrevettem, hogy nem ment cl. mikor a többit valósággal cllricskázlara. Egy kicsit rebbentgetle a szárnyát, végül ott maradt és megette a külön porciót. Hanem ettől kezdve legalább két hétig nem láttam. Kiszórtam a reggelit, kinéztem, — nem volt köztük, — llol a sántika? — kérdeztem. Nem feleltek, csak ettek ideges gyorsasággal, mint a nagyélü ember, akitől felfordulhat a világ, ő csak zabál kidülledt szemmel. Érzitek-e vájjon az izét, hiszen pillanatig se tartjátok a 'szájatokban? Nyilván érzik, különben megennék a konkolyt, uicg a inaitertörmeléket is. Egyik nap telt a másik után, sántürAt neui láttam viszont. Lestem íiblaktüggönyün át, hogy no riadjon el, — nem volt a többiek közt. Szoktak az utcán is sétálni, ctt sem volt nyoma. — Ezzel történt valami, emlegettem határozott bánattal. Agyonverte a többi, tán éppen a tökéletesen szemtelen, az a gyanús erkölcsű, fajroutó mamával rendelkező, varjufajzat. A fchértninlás karcsú — elragadó hajadon! szintén gyanús volt Látni kellett azt a fesztelenséget, ahogyan viselkedett. Ezt nem lökte félre a többi, őt neui ugorták át. teljhatalma volt, ezért öntelt a végtelenségig — Sántika nélkül nincs több buza! — jelentettem ki egy napon. Ti sc jöjjetek, amig nem búzzátok magatokkal. Adó mars! Beszüntettem a reggeliket, az ozsuimákat, azért reggel hatkor jelentkeztek most is. Pontosabbak voltak az óránál. Kopogtak délután is, de látva a makacsságomat, lassankint elmaradtak. Csak a régi feketék tartottuk inspekciót a párkányon. — Itt a sántika? Nincs? Akkor buza slucs. Gondolatban el is búcsúztam a szegény kis nyomoréktól. Mi történbelell vele? Tán leves leit gyengélkedő gyerekágyas asszony tányérjában? .Aztán nagyon elfoglalt néhány gondom, o. dolgom is megszaporodott, határozottan haragudtam a galambokra. Ez volna az a szCiid, szerelmi hasonlatokra felhasznált, állat? Eh, tőlem kopoghattok, turbékolhattok. Nemrég azonban a rendesnél is korábban ébredek, felhúzom a redőnyt, — egy szép főkefe galambtoll fekszik az ablakpárkányom • Ez üzenet, határozottan az, de ki kükli? Ugyanakkor a fejem felett meleghangú gyors turbékolás. — Tubi, mit akarsz? Tubí pedig leszáll huzzám, óvatosan ugyan, egy méternyire, de illegeti-magát, mint a hü kutya. — Sántika, lo vagy? — kiabálóm örömmel. Iiozom már, várj . . . Egyedül volt, mohón látott neki a reggelinek. Olyan jól esett a fantáziámnak, hogy Ő is örül. — Hol voltál butusom ilyen spkáigí Mondott valamit, de nem értettem meg és higyjétek el, cz a legnagyobb baj embernél, állatnál, galambnál egyformán, llogy aa egyik nem érti meg a másikat, még ba galambtollal ir is. Bob Tát*c Tánc délután délután este este a Tisza-szállő télikertjében Iváayl ánny, a közkedvelt dizőz énekel hangulatos tánczenekar kíséretével Asztalrendelés: IC—44 telefonon. Fogyasztás: 1 pengd. 16.129 munkakereső - 9837 munkahely Javul! a szegedi munkapiac Ite yzete (A Dchnagyarőrszág munkatársától) A szegődi Hatósági Munkaközvetítő Hivatalban érdekes statisztika' munkálatain dolgoznak. A kimutatás feltünteti, hogyan alakult a szegedi munkapiac helyzete az elmúlt esztendő során, t A kimutatásban nagy számjegyek sorakoznak egymás mellé, ezek a számok a munkakeresők íolytonosan. növekvő táborát tüntetik fel, jeléül annak, hogy a munkanélküliség még mindig meglehetősen nagy néhány szegedi szakma ban. Lássuk csak a statisztikát! 1940-ben a Hatósági Munkaközvetítő Hiva 'álnál' 16.129 munkukereső jelentkezett munkaközvetítés végett. A hivatal tavaly ezzel szemben 114)93 munkahelyet tartott nyilván és 9837 munkanélkülit tudott elhelyezni. Az elközvetített munkanélkülieknek mintegy negyedrésze uő volt A nyilvántartott munkahelyek ős a közvetítések közötti kiilö.nbség onnan származott, hogy számos alkalommal vidékre kerestek munkásokat, viszont a munkakeresők nem utazhattak el, mert nem volt pénzük az útiköltségre,' A statisztika számoszlopa azt bizonyítja, hogy 1940-ben, 1939. évhez viszonyítva némikép javult a helyzet a szegedi munkapiacon. A javulásra abból lehet következtetni, hogy a mult évben már kevesebb Volt a munkakeresők szama Szegeden, viszont a munkahely és a közvetítés is kevesebb volt 1939-ben ugyanis 18.723 munkanélküli jelentkezelt a hivatalnál, ugyanez évben pedig 14.214 munkahelyet tartottak nyilván és a közvetítések száma 13.319 volt a csökkenés tehát a munkabér esőknél egyik évről a másikra 259l-cl tett ki (13.S százalék), munkahely 3121-el volt kevesebb (21-9 százalék), a közvetítés pedig 3lS2-txl volt kevesebb (26.7 százalék) az elmúlt évben. A Munkaközvetítő Hivatalban a javulásra vonatkozólag azt a felvilágosítást adták, hogy a mult évben huzamos időn át szüneteit Szegeden az inségipupka és kevesebb volt a munka* hely, következésképpen kevesebb lehetett a közvetítés is. Az idén, jannár első felében máij ismét nagy forgalmat bonyolít le a Hatósági Munkaközvetítő, az árvízvédelmi munkálatokhoz ugyanis a bíva-talon keresztül közvetítik a munkásokat. A munkaközvetítés is javul, aj idén januárban már 15 százalékkal jobb-volt 9 közvetítés aránya, mint a mult esztendő hasonló időszakában. Sajnálatos azonban, bogy a munkahelyeknek tűként az árvízi munkák 3e* leülik. Jelenleg is négyszázan dolgoznak a vízmentesítési munkálatoknál és ba az árvíz-vesze* delem nem enyhül, akkor naponta százzal még felemelik a munkások számát. A uégyszáz íitun* kás nagyobbára a v ízzel borított telepeken dolgozik, több turnusban, a mérnökség irányítása mellett. széchényi-ter