Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-15 / 279. szám

$ bsfon és a motor párharca a mai háborúban \t 1918-as világháború végén Foch francia tábornok a nyugati harctéren a katonai döntést, u német mélyentagolt védelmi rendszer ellen al­kalmazott harckocsik meglepetésszerű, tömeges alkalmazásával érte eL A húborúuláni haditechnikai fejlődés, a szá­razföldi harc keretén belül, a harckocsik alkal­mazásában látta a jövő irányát és ilyen vonalon kutatta a módozatokat ós lehetőségeket, amelyek majd átsegítik az arcvonalak megmerevedésén, az állásháborúk anyagcsatáin és a gyors győ­zelem eléréséhez vezethetik. Ezzel párhuzamosan baladt a repülőtechnika ugrásszerű fejlődése, a repülőmotorok lóereje és a hasznos súly állandó, fokozatos fejlődése révén. A támadó eszközöknek hatalmas előretörése törvényszerűen a védelmi harceszközöknek is hasonló fejlődését hozta magával. A támadás és védelem örökös párharcában a védelem sem ma­radhatott el az új lehetőségek és egyenértékű rendszabályok beállítása és kiépítése nélkül. A harckocsi páncélzatával és tűzerejével szemben oly eszközt kellett szembe állítani, ami ellenáll­hatott a harckocsi-fegyverek tűzhatásának és helybenmaradása mellett megfeleld ellenhatást volt képes kifejteni a magában rejlő védőfegy­verek elhárító működése révén. Ez a felismerés vezetett arra, hogy a franda hadvezetőség, Maginot /őrmestere miniszter­sége alatt, a róla elnevezett államerődítési rend­szert építette ki. A mostani háború kitöréséig a védelem és » támadás technikai eszközei, elméleti síkon fo­kozták egymást. A harckocsik tűzerejének fo­kozása a betonerődök falainak v^stagitását vál­tották ki. A német fegyverkezés kezdete óta, az addig tiltott batüreröditésekef a francia határ mentén, az ismert /Siegfried* erődrendszer kiépí­tésével hajtották Végre, oly magas elhárító fok­ban, hogy az várhatóan ellenállhatott volna min­den földi és légi tűzerő romboló hatásának. A légierük bombázói csak a legutóbbi évek technikai eredményei révén váltak az erődítések­kel szemben rendkívül hatásos eszközökké. Amíg If bombavetés több ezer méter magasból történt, addig a kis célpontokat mutató erődök ellen ha­tásos eredmény nem volt ettől várható. Csak amikor a /zuhanó bombázás* nagyobbarányú al­kalmazása kezdődött, vált ez a harceszköz a vé­dőrendszerrel szemben, a támadó harceszközök rendkiv ül hatásos fegyverévé. A bombázó erők liatásnagysága, a légi fö­lény. az alkalmazott romboló fegyverek száma és túlsúlya hozta ineg azt a rendkívüli sikert, amit a német haderő a' lengyel, a holland, belga és francia hadjáratok során elért. A felkészült­ség a haditechnikai eszközök hatásában túlszár­nyalta az ellenfél védelmébe foglalt elhárító esz­közök hatását. A megsemmisítő és romboló esz­kőzök helyi tömegei kikapcsolták a védelem el­lenállását ott, ahol a német hadvezetés a moto­rikus lökőeröt érvényre akarta juttatni. Ezeken a hadszintereken a beton lett a vesz­tes és háttérbe szorult a támadó harckocsi, a 1 páncélos tömegek és légi bombák tömegeinek ha- I tásával szemben. Hogy a német hadvezetőség ál­tal kiépített Siegfrid-erődrendszer mily védőha­tást lett volna képes kifejteni egy esetleges an­gol-francia támadással szemben, azt megállapí­tani nem tudjuk. Mindesetre az erődítések elér­ték céljukat. Hatalmas méreteiknél fogva még attól is távol tartották a nyugati hatalmakat, hogv egy átütő erejű támadás megindítását meg­kísérelték volna. És ezzel az erődrendszer fel­adatát máris megoldotta. A német haderő nyu­godtan hajthatta végre a lengyel, dán, norvég hadműveleteket, anélkül, hogy a kétarcvonalas háború Németország ellen bekövetkezett volna. "A beton és motor tehát még mindig vitában á!i egymással. Hogy melyik a győztes, azt ez­időszerinf elbírálni nem lehet. £7 <6 v £ KARÁCSONYRA Tisza Lajos körút 38 szám wv HORTOBÁGYI PUSZTÁN FUJ A SZÉL ... Irta: Babay József Havazik. Fehérbe öltözött a világ, A magyar föld gyönyörű tájain béke van, is­tennek hála, alszik a föld a bó alatt és álmodik. Mi lehet az álma? Mi lehet áltnában a vágya? Az, hogy megmaradjon békessége,'csendje, nyugalma, népének dolgossága most és mindörökké. Havazik. Elnézem ezeket a milliószám hulló hópelyhe­ket, oly szépek és oly ünnepélyesek. Olyan tisz­ták, mint a gyermek lelkének fala. Nem csoda, '— az égből hullanak. A szomszédos lakásban felreng egy erős féifi bariton. Milyen szépen énekel ez az ember. Azt énekeli, hogy — rilortobágyi pusztán fúj a szél...* Istenem, milyen különös hangulatba ringat ez a nóta. Lecsukom a szemem és képzeletben oda­fvtk muUán i) ! meft>Ub*t*ak 1/ uépek t uiiU ÓRÁK A CSILLAG VÉDJEGGYEL t immár 89 itt tllághlrOck Dénes könyw^edis Kígyó Ur 2, Teb S7-90 Karácsonyra könyvet! 3áo Tekintse meg rA magyar, német, angol és francia irodalom legjobb mü­veit üzletemben. A legfino­mabb külföldi luxus levélpapí­rok, bőrmappák, albumok és noteszok nagy választékban wuniblanc és tiipcss? y tüiiöioiiak lep* Haip. Aindc iá le­repülök az alföldi csodás pusztaságra, a horto­bágyi puszta közepébe. Csakugyan, fúj a szél. Köröskörül mélységes, ködös messzeseg. Hull a hó, hull a hó, olyan nagy a csend, hogy szime hallani . . . Sehol egyetlen ember, óceán ez, a lehullott hó csodásfehér óceánja, igen, ilyen le­bet a tenger, amikor mozdulatlan cs félelmetes fenségessége elömlik a szemhatárig. Fúj a szél, itt-ott cseppet megkavarja a havat, de azért mély a béke, alszik a világ ... De szél alatt, hó alatt álmodik a pusztaság, álmodik s vár álmában szótlan cs csodálatos megadással, várja azt az ünnepet, amely napról-napra közéig. Hortobágyi pusztán fúj a szél ... és esik a hó, apáink s anyáink bölcsője fehér, aluvó s vá­rakozik. Ki közeleg? Kinek jöttét várja? Kiért sóvárog ott a bó alatt? Kinek a nevét dudorássza a szél? Jézusét. Jézus közéig, a kicsi Fiú, Istennek áldott gyermeke, Mária magzatja, kurucok segí­tője, magvarok megértője, öt sebből vérező, szen­vedésből fakadó, drága Gyermekkirály, lelkét s testét fel-feláldozó, öt várja a*magyar föld, a föld a bö alatt, az ő nevét susogja a szél, őérte kavarog a hó . . . O, igen teli szívre! várjuk az idén Jézust, ez a karácsony már megint nagyobb Magvar Kará­csony, mint a tavalyi volt . . . Ezidén a születen­dő Jézus nagyobb Magyarországot talál, hála j Atyja jóságának, ezidén már erösebbek vagyunk, boldogabbak sokkal, acélozottabbak, ó, kicsi Jé­zus, ha majd újólag megszületsz, mint örökkön visszatérő kisded is látni fogod, hogy földünk megint megnagyobbodott. A szomszéd lakásból áttör a hang. Micsoda erő van benne, ki lehet ez a férfi, aki énekel? Nem ismerek a házban senkit, nem sze­retek ismerkedni. De ezt a férfit ismerni sze­retném, hogy megköszönjem néki a hangulatot, amibe éneke ringat. Mert ime, tollat kell fognom, gondolatok és érzések kavarognak bennem, meg­idézem a pusztát, látom a végtelen síkot és bal­lom. igen hallom, hogy a /Hortobágyi pusztán fúj a szél . . .< Jaj, mi mindent dudorászhat az alkonyuló, mélységes csendben a puszta szele. Őseink, jővén Ázsiából, a mérhetetlen nagy pusztaságból, ta­lán azért állottak meg új hazának választván ezt a földet, mert fülükbe duruzsolt az Alföld szele s mert a rónaság azt a hangulatot selymezte ke­mény szivükre, amit az őshaza, elindulásuk előtt. Megállhattak és hallgatózhattak. Fúj a szél . . . összenézhettek . . . Bólogattak . . . Hisz ennek ugyanaz a hangja, mint a réginek , » . S> maradhattak . . . Nekünk ezer év óta fújdogál a szél a Horto­bágyon. Ezer esztendeje minden télen behavaződik 9 roppant pusztaság és eltakarodik róla ember és barom. Végtelenségében így, karácsony napjai előtt misét tart u csend. A hó alatt a föld meg­megvouaglik a várakozás nagyszerűségében: jő Jézus . . . Pár nap csupán és itt von a pászto­rok szent éjszaka Já. Kigyúl a betblehemi csillag s loragyog ismerőire s éjfélkor megvillog: az Újszülött megérkezett . . . S a pásztorok örülni kezdenek s leborulnak a kis bölcső elé. Itt va­gyon Jézus, örvendezzünk ... Hortobágyi pusztáu fúj a szél, sugdossa, hogy közeleg már a Kisded . . . ó, sehol, soha senki nem tudja úgy imádni Jézust, a Kicsit, mint a pásztorok népe. Milyen csodálatos, hogy ők vet­ték észre a csillagot, amely a jövetelt jelenté, ök és — királyok, királyok. A pásztorok, a bar­moknak őrizői e a királyok, a népek pásztorai. Ezek is pásztorok, azok is . . . Ugye, csodála­tos . . . Most —bogy odaát zeng az ének és átorkán­zik hozzám a falakon keresztül —, most, Jézus varasának napjaiban, hozzátok fordulok alföldi pásztorok. Ti ismeritek legjobban a csendet, Ti haljátok legtisztábban az egek szavát. Ti vagytok a csillagok járásának tudói. S mert őseitek Jé­zus első várói valának, karácsony éjszakáján térdeljetek le a pusztaságban, ott Hortobágyon, ahol fúj a szél. Imádkozzatok Istennek fiához, Jézushoz. Iinád­kozzátok öt és kérjétek meg, hogy a karácsony­tól számítódó új esztendőben is érje öröm a ma­gyart . . . Hogy a Nagy Puszta, 3Z Alföld köré még tágasabb "határ vonassák. Istennek kegyel­méből s népünk erejéből. Pásztorok, ott, a Hor­tobágy szelében imádkozzatok karácsony éjsza­káján, hogy Jézus irgalma még édesebben ömöl­jön el Én hiszem, Te hiszed, ö hiszi, Ti hiszi­tek, hogy eljön a Nagy Magyar Karácsony, ami­kor az Alföld körül ép oly nagy lesz a messzi­ség. mint volt húsz esztendőknek előtte. Pásztó­lözelöanyaömeoiakariiasi Meni az ünnepekre, ha szellőztetésre nem használt Ablakait szakszerűen légmentesitteti! $ L^ásfert«*lenit^Yáifaiat j ciánozó irodája által. — SZEGED, SOMOGYI­I UTCA 10. — Filléres árak!

Next

/
Thumbnails
Contents