Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-11 / 275. szám

MMKUSZI ISTVÁN KÁRPITOS mindennemű Kárpitosmunkát vállal * RQDI«Uí(A tDclmagyarországgal szemben) Párnázott buterok áiiand*** raktáron: 30. TMi cmUicí a bcUavavatt StefáMán A. UiUalt wtuktáUzótét, a w+w padok ís a ,,ónodéi* wái* tanulságai (A Délmagyarország munkatársától) A kofa reggeli órában tejbe riiidik a Tiszaparí. A lulso oldalról miutha Goethe Krlkonig»-ének szürke rémalakjai integetnének a füzes mélyéből, niiudent ellep, minden konlurt. betakar, minden formát nornályossu ismeretlenné tesz » sűrű. fehér, tejsaerü köd távolról, mir.thn a ködben nehezebben érne ide, áthallatszik a torony kondulása: valahol a vizén megcsikordul egy iá ne, csobban a tíz. aastán újra csönd lesz. \ legnapesli bó érinléilen a Földön és szinte összeolvad, belecsurog a ködbe. Reggel van, téli reggel » Stefániáé, Az elveszett utak Mintha léit volna az eg áltóJ. hogv az átázol! told megfázik es nem melenget magvat magában: feber takaróval lödte he a rögöket. A hó nagy. puha pelyhekben hullott s itt a fák között, ahoí nem érte a szél. lerakódolt vastagon, mintha Hl akart volna zavartalanul megpihenni. Néháuy nappal ezelőtt még utak választottak szét a Stefánia földjét kis tóid parcellákra osztva a sétányt. Ezek a sárga, kavicsos utak mint földrefekteteti felkiáltójelek határolták a tilos területeket, aho/á nem szabad emberi lábúak lépni. S most a telteti gyep és a tiltó ul összeölelkezett a hó végtelen fehérségében Klve./tek az utak. megszűntek a korlátok, eltűntek n felkiáltójelek: a lto fehér uyngaIma eggyé tette itt a világot. A béke csöndesen mesélő hangulatát hozták magukkal a hópefyln k a földre. Ez a béke szinte érezhető, tapintható valóság ezen a reggelen: a s/.üz. havon még nem tanosolt emberi láb. nem zavarta meg a fehérség ölelkezése!: a város, a világ még nem ébredi i-H, v»ég nem lökte bele a némaságba a rohanás zűrzavarát Csönd \an és béke az elveszett utak felett. a ködbesimuló fák alatt a Stefánián. A néma vár A vár elöli. Erzsébet királyné márványszobra elbújt a téli óvóhelyére.'. A *sürkés üveg mögül mozdulatlan szemekkel néz a várra, mintha a történelmi Időkén merengene, őrzi a lombtalan fák •Matt a mult időket. Márvánvurcáii nem látszik a genfi rémület es nincs egy vonáso.vi jele sem az utolsó megérzell fájdalomnak amit egy hároniélö reszelő égetett belé: a jó-ág. a szépség a szelídség és a béke omlik el fehér tagjain, köbe véseti, örök mozdulatán. Furcsa érzés lepi meg az, embert, abogv nézi ezt a szobrot ezen a békés reggelen: vieiéja támad: Erzsébet letép * kötalapzalró) . . . Lába nem hagy nyomot a hóban, mintha 5 is hóból született volna. Lassan lépegei az áltálán utakon, megáll a vár előtt és számonkéri nz tj plm* tortáktól elmúlt időket. Megsimogatja a megmaradt néhány ősi kövei, amelv olyan kevés nyugodt napot látott. Néz.i. nézi ezt a várat, szeretne belépni, hogy régi magyar urakkal találkoznék, akik a néphit szerint sokáig itt gyűltek őszije, ha éjfélt ütött a toronyóra. De aztán más világ jött és a régi idők szellemű Lakjai elmaradlak. Talán az ölök magyar temetőkben adnak azóta egymásnak találkozót. És Erzséliet lassan megfordul Élővé váll alakja visszatér a kőtalapzatra és újra mozdulatlan halottá válik Es -zcrnh.n velr némán hallani a vár. MII is mondhatna az elimill idők tanúja a inai Világról? A vízin szétfoszlott a vár ajtaja kinyilik és ügy férfi lép ki rajta. Megáll, kétfelé, simítja vastág bajszát, hümmög, csuklik egyet, fröcesRt ivnti fteuo a várban. Aztán átvág a havas gyepen a vá cos felé és újra iires lesz a Stefánia. Ebben a csöndben mintha halkan játszani kezdene Dankr Pista kőhogedüie >M«-t. van a n».p lemenőben... De a kőszeinek nem látják jól a világol- hiszen 'v.ggel van A Tisza fölött már megszakadt itt-ott * kód szürkés, szállongó párája. Pihenő tátékok K Stefattia gyermekjátszóterét megkoppasz'otta » tél A hintaoszlopok üresen merednek az ifinek, a fatetős házikó oldalán mint egy tebigy ffivesztett ajak lóg egy tabla: .Arak hét éven alti Malmak-. Fél láncon tartja csak. a tatőgewmdác a köiiyőrület, a inasik tartólánc leszakadt, mintha kicsúfolná ezt a mondatot. -Mert a játék nemcsak hét éven aluliaknak természete: A szél uéha meglóbálja ezt a táblát s a lánc ilyenkor keservesen megcsikordul lla az ember nagyon odafigyel ilyen különös reggelen, akkor Ián meg is érti, mit mond a lánc nyikorgása. Talán azl, hogy milyen rövid a játékok piheuése. A tél, a kényszerűség megszünteti ugyan a játékos kedvet, de az ember általában lánccal, vassal és egyébbel végtelenül szeret játszani. Kiakaszt egy korhatárt jelző, táblát aszerint, hogy milyen jálékol akar űzni. Aztán kiabál, harsogó jókedvet mutat, végiü,száguld „ játszótár minden talpalattnyi helyén. belerúg a járható útnak lerakott kavicsokba. Aztán egysxcrcsak tél jön. betakar mindent a hdpihék békéje: nyugalom ereszkedik az emberek gyerek játszóterére. De nem sokáig. Amint alkalom kínálkozik, újra fölkerül az oszlopok'a a hinta, antellvel az ember a magasba törheti hog\ aztán újra a mélybe zuhanjon. Most kihall n Stefánia játszótere. Egy tábla lóg a láncon, amelyet néha meglibbeni a szél Olyan ez a himbálódzó tábla, mintha élő valami lenne, ami felakasztotta magái. Ember a padon Mintha csak az. emberi játék végső idő-zakói akarná megmutatni a téli reggel: benn. a fáktól övezett kör egyik padján egy ember üt A Rapaich-emlékmiilői befelé vezető ul az egvleu, ahol lábnyomok Játszanak a hóban. Kél talplenyomat váltogatja egymást: egyforma távolságra, kissé feketére válva a fölszivárgó v /tőt. Olyan ez, a lábnyom, mint valami monoton dab lain És olyan a padon ülő ember is. akinek .m c'áit. lelkén már csak nz örök. egylorma halálos melódiái játsz.a a léi és az élei Tompa Mfhálv sorai jutnak eszünkbe: Térdem remeg, hajam fehérlik, Orcám redős, öreg vagyok. S a/ aj ével megérteni isméi . . . Nem vittek el bú. kór. bajok Az élei mintegy kérdi tőlem,: Mire v Írsz née"' M'ne1. vagv ill* És toJ, miképp a ián letolja Az ifjú lomb a tavalyit. Le sem tisztította maga körül a padoL, amilyet vastagon lep a hó. Tisztábbra úgysem tudja változtatni: a hó fehérsége a legtt-zlább szine a világnak. Mikor az ember élete > léi i a lelet: melegnek érzi a lisztaszinü hó (termesztéséi Megindul egy uton, lábai lassan viszik előre. S ami-, kor elfárad: leül egy padra, ainő vele együtt havazott be az idő. A lábnyomai • megmutatják, hogy minden eltérő cél ellenére mennyire egy uton. egy felé halad mégis az ember Keresi a csöndet, ahol inár csak a maga életének elmúlt, meghalkult dallamai muzsikálnak akár* vidám, akár szomorú énekekel. E«.v egész világ tud lenni ilyenkor os> pad a csöndes, behavazott Stefánián. Kisüt a nap Ebben a fehér, téli csendességben egyszeresük éles csapódással vágódik a pari széléhez egy deszkapalló. Valamelyik uszályról dobták ki: hadd kösse össze a szárazföldet a Tisza hátával. A pallón gyors futással nyargal keresztül egv bozontos fekete kutya. Megáll a parton, köiülszimatolja a világot, aztán bel ©ugat a reggeli nyugalomba. A halászok -bárkáján megjelenik néhány ember: szerszámok és evezők ütődnek a ladikok oldalához: fölébredt az élei a Tiszán. A pallón peckesen, mintha nagyon emberek volnának. egv-két tyúk'sétál le komikus nyugalommal; a parton kaparni kezdik a kövei. Most nagyon hasonlít ez. a néhány tyúk az emberhez: hiábavaló munkál végez. Csakhogy ez a néhány tollas kis állat hamar rájön, hogy ill a köveken nincs sok értelme a fáradozásnak, otthagyja s mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, feltalpal a part feljáró lépcsőjén és a sétány fáinál kezd kotorászni a hó alatt. Egy szállítókocsi zörög a homoRrakások mellé a parton: kiáltozások bort ják -zét az öreg Stefánia csendjét, idehallatszik a villamos csengetése is és néhány gyerek hangos rivalgással gyúr golyókat a hóból a játéktéren. Lassan megtelik hanggal, mozgással az alvó sétány. A köd. mintha egyetlen hatalma* felhő volna, fölemelkedik é- a párás reggelben gyöngyházfénnyel sitt ki a nap. A nappal zaja ideért de miutha több volna ebben a zajban .az ijesztő némaság, mint abban a csöndességben, amely kora reggel nyújtózott el a park fái alatt Nem tud békésen aludni a téli álomban szunnyadozó Stefánia . . Kalmár-Maron Frr'ncr Legszebb karácsonyi aiándék m?<iyar i "" ^BJE*'Bomán szöltveoház Kárász-u ca 12. vagy íí e C. 14 simmi simnmw. szo AT ESTE: Sárdy János Máthé Jolán OROSZ JÚLIA Maloezky Oszkár ifi. Toronyi Gyula a m. kir. Operaház művészeinek felléptével. HUBÁNYI VILMOS a m. kir. Opera karnagya vezénylésével! Kibővített zenekari A kórus a m. kir. Operaház kórus tagjaiból kíegeszitve! Helyárak: 40 - 450 fillér ! PILLANGÓ KISASSZONY OPERA