Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

S/41<MKU, 1940 DECEMBER 25. DÉLMAGYARORSZÁÖ I. Angyal (hevesen : Fin Boldoggal the II. Angyal: fitt BátorralJ Ili. Angyal: Én Erőssel! i\. Angyal: Én örömmell Bús (Odalép FeleihezV. fin is, Atyám? Féle r dadogva): Hogyne! Persze . . . Hamm . • Neked várnod keíl . . Te még ne <;é./i'ill . . Még ráérsz . . Majd aztán, majd, ha • többi visszajött. B ú s : Miért? Péter: Már megint kíváncsiskodsz? Már re.gínl faggatsz? Mindjárt hátrakötöm a sarkalat.' Bús: fin nem mondtam sentmi rosszal. Péter: Hát csak maradj itt és várd még szépen, anrig visszajönnek. Hátralép és a következő pillanatban eltűnik egy elhőfoszMny mögött. Az. angyalok nagy zsivajjal E/átszaladnak, hogy fölkészüljenek a nagy aíra. B.üs leiil egy hatvány csillagra és ott várakozik.) HARMADIK JELENET. (Péter jön bárom angyallal.) Péter: No, álljatok szépen sorba ide Boldog (mosolyogva): Mondhatok valamit, Atyám? Péter: Ne mondj semmit, nincs idő a íecsegésre. Boldog (elkapja a kezét és megcsókolja, átszellemülve): Csak ezt akartam. Péter (a másik kettőhöz): Gyertek hát ide. nem hallottátok? Bátor (nem mozdul).. Péter: Nem hallod? Neked szóltam. Bátor: Hallottam a hangot, de azt hittem, így másik világ dörgése üzen értem. Péter (a harmadikhoz): Állj ide te is. Erős (előrelép): Itt vagyok, Atyám! Péter: Ne mozogj hát akkor folyton, mert sakugyan komolyan megharagszom. K r ő s : De hiszen én mindig engedelmeskedem, Péter; Azért Erős a neved. Az erősei; mindig engedelmeskednek. (Valamennyihez.) Hallgassatok hát ide, a büntetésteket most az egyszer n'injára elengedem. Nem a magam jószántából. (ír parancséra cselekszem, ö rendelte el, hogy • e,v legyén. Ma este lementek ti is a Földre. Bátor: Valamennyien? Péter: Az egész mennyország. Erős: De csak az angyalok, tigy-e? P é let: Csak alt angyalok. Boldog (mámorosan): Atyám, mondd, levi"•'etji az eget? Péter: Amennyi a tarisznyába fér. annyit ihotsz. Bútor (lelkesen): Hát én, Atyám? fin is fel ""tározbatom a táltosomat? Péter: Föl. Máma te is megnyergelheted. Erős (széttárva a karjait): És én. Atyám? fin is sirhatok végre örömömbe,n? Péter: Sirhatsz, ha nem látja senki gem. (Mim) * hárman NEGYEDIK JELENET, Bús (aki az egész beszélgetést végighallgat la, lassít léptekkel odamegy Péterhez). Péter: Hát te? Itt voltál? Bús: Itt. Te mondtad, hogy maradjak itt. Péter:' Egészen elfelejtettem. Bús (bátortalanul): Mondd. Atyám? Most tnát mehetek öltözködni? Péter (nem találva i szavakát): Azonnal. Csak várj egy kicsit. Előbb rendbe szedem ezeket a haszontalanokat. Majd aztán. Bús: Dehát akkor elkésem! Péter: Dehogy késel. Bús: Hát addig is... Addig is, aniig viszsza jönnek, addig is letépek legalább néhány rózsa bimbót. Péter • végleien .gyengédséggel): De hiszen most is tele van a markod ibolyával? Bús: Csak a szivem van teli, Atyám, a markom üres. Péter 'rakosgat, hogy matassa, mennyire siet). Bús: Akkor mehetek? ' Péter: Ejnye, hát hányszor Mondjam még, hogy ráérsz. Nem olyan sietős, estig még bőven Van időd. v Bús: Hát akkor a többieknek miért mondtad, hogy • siessenek? Péter: Azért, mert szelesek, meg ügyetlenek. • , (Néhány csillag reszketni kezd, a felhők összébb bújnak, az Angyalok egymásután jönnek útra Mszem. ÖTÖDIK JELENET. öröm (talpig fehérben): Itt vagyok. Boldog: Készen vagyunk. Bátor: Felkötöttem a kardomat. Erős: fin megmosakodtam jégesőben. Péter: No csak ne büszkélkedjetek. Várjatok meg, mindjárt viszsajövök. (Búshoz stlgva.) Gyere. Jobb, ha nem látnak. Úgyis haragszanak rúd. hogy olyán sokat kóborolsz lent, a Földön. Bús: Ó, hiszen most ők is lemennek. öröm (kiölti a nyelvét Búsra): Bee! Pé t e r (megfogja Bús kezét): No gyere. (Hátraineniiek és eltűnnek a fejnton.) HATODIK JELENET. előtte átló I. Angyal mert elkésünk, öröm (megérinti az szárnyát); Te! I. Ángyai: Mit akarsz? öröm: Ne várjunk tovább í. Angyal: Hány óra? öröm fölnéz a csillagokra): öt. I. Angyal: Hnjjl Akkor odalent m Iott az alkonyai öröm: Leóm Elkésünk, ha uent Igv is öreg este lesz. mire leérünk. (. Angyal: Gyertek hát akkor utánam ár le; siet csőt a zalaiek. iben RfiLMAGYAROHSZÁG 7 SZEGED, 1940 DECEMBER 25. b». Aimodása olykot el röpítette egészen a mese kápázat-hanguiatvilágáig Szeged hábous szórtál politikáját szervezte és irányította, kőzhet: azonban társul szegődött egy népszínmű megírásához. Később hét vármegye rendőri igazgatását látta el, de szabadságidejében Weiraar-ban Goethe nyomait kutatta s uti bőröndjében legfelül Ady, Mécs László kötetei mellett Geraldy versei voltak . . Biztatott, nevelt, békített ott, ahol kellett előkelően nyugodt, tiszta, hűvös életszemtélelét semmiféle áramlat nem zavarta meg. Az Igazság eszményének éreszobra volt. Támogatott, lelkesített, két kézzel szórta a lelke felmérhetetlen kincseit, közben d maga lángolt és lobogott égett és elégett a mágyai kultura Vesta-tüZében, mint a két végén meggyújtott gyertya . ;Egyszeri® és különös, csodálatos és nem utánozható, magyar hagyományok imádatában élő nyugati műveltségű, nagyon magányos európai magyar volt a Tiszapartjáii. szinte mesebeli, eiködlő, késői nemes nagy alakja, egy éles levegőjű kornak,. Vásárhelyi Jnlia. <H toéczykwtúii, a tofoaiok Uíwípa is a bÜHÍi'fyi fvüHO-ytikum más „Ufoii tf (A Délniagyarország Munkatársától) Karácsony előtt elindult vándorittjára a riporter. V>szszament a mult elsárgult újságok lapjai között lapozgatott s összegyűjtötte a századforduló nevezetesebb bűnügyeit. Nyolc, nta esetleg már csak panoptikum? ;>bős?, elevenedik fel, azok a panoptikumi hősök, akikről valaha az. egész bűnügyi világ beszélt s akik a századfordulóban ördögi aggyal kitervelt bűncselekményeket követtek el. A szél zörgeti az ablakokat. A szobában sötétség van. .luszfitia istnenasszonya gép mellett áll s előttünk lepereg n századforduló nyolc emlékezetes. bűnügye. , cAz áruiö kutya Az elmúlt század végén sókat beszéltek a Gönczi-féle kettős rablógyilkosaimról. 1879-ben Berlinben az Unter den Linden 20 szám alatt az egyik lakásban borzalmasan szétroncsolt fejjel találtak rá a ház tulajdonosnőjére és nővérére. A rendőrség az. első pillanatban megállapította, hogy a kettős gyilkosságot a meggyilkoltak körülményeivel ismerős követhette el. A nyomozás megállapította, hogy a ház. egyik lakója, Gönczi József cipészmester és felesége, akik a ház egyik üzlethelyiségét bérelték, eltűntek. Utólag kiderült az is. hogy a cipészmester csak a gyilkosság előkészítésére bérelte ki a ház üzlethelyiségét. mesterségét műhelyében azonban nem űzte. Gönczi és,felesége ellen a berlini rendőrség IS nyelven adott ki köiözölevelet. a berlini rendőr «tég kürözólevelében megemlítette azt is. hogy a rablógyilkos eipészmester állandóan eav Ma* u»vfi kutyával jár. A nyomozás már-már eredménytelenül végző1 dött s ugy látszott, hogy a gyilkost nem Jebet elfogni, amikor kutyája rendőrkézre juttatta Gönczit. Három esztendővel a kegyetlen kettős rablógyilkosság után Rió de Janeiróban az egyik szálloda lakójának feltűnt egy magába zárkózott és állandóan kutyájával járó férfi. Emlékeseit a három esztendővel korábban Berlinben törtéül gyilkosságra s közölte a rendőrséggel. A titokzatos kutyás férfi ettől a naptól kezdve állandóan rendőri megfigyelés alatt állott s amikor már a braziljai rendörségnek elegendő bizonyíték állott birtokában, a kutyás férfihez odalépett a detektív. - ön Gönczi József! Kettős rablógyiikosság . miatt letartóztatom — mondotta a detektív a férfinek. A letartóztatott tiltakozott az őrizetbevétel ellen, s álhatatosan tagadta, hogy a berlini kettős rablógyilkosságot ő követte volna el. A férfi kutyáját Bucinak hívták A kutya egész Idő alatt abban a szobában tartózkodott, ahol a detektívek gazdáját kihallgatták s a döntő bizonyítékot megszerző detektivnek éppen a kutya tünt fel. Emlékezett arra, bogy Gönczi kutyáját M a ma k hívták s ezért, a most Bucinévre hallgató kutyához, a következőképpen szóit odaő — Mas gyere ide $ a kutya engedelmesen oda ment a detektivhez. A férfi ekkor bevallotta hogy valóban ő Gönczi József. A rablógyilkos bűnügyének tárgyalása sorún azzal védekezel! hosv a kettő* rablógyilkosságot lelki kény s/t a Itatása alatt hajtotta végre. Hipnotizálták s ezért követte el tettét A kriminológia történetében Gönczi József volt az első. i aki azzal védekezett - mint Matuska Szilveszter í —.. hogy belső, lelki kényszer hatása alatt, ro;nt»gy parancsra követte eí tettél.