Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-10 / 256. szám

Világhírű, DüRKOPP férfi és női KERÉKPÁROK Világmárkás FACTOR, ^Portable és SlandardIROGEPEK Legújabb típusú vezérképviselet raúiúkeszuietíeh állandóan raktáron. Rádióiavitás MARKOVICS SZILÁRD feíKfSS'S.-. szöknek, ha majd a restaurálási munka befejező­dik. Mindenesetre a művész korát messze mégha­In dó tudással és technika vul készültek a freskók, tehát elsőrendű miivész dolgozhatot a körkápol­nában, bár n ég az is megfejtésre vár, miképpen kerülhetett ide a messzi magyar alföld homok­jára egy esetleg olasz trecento-müvész. vagy ép­pen magyar festő ismeretlen munkájáról van szó. Községek helyén puszták A lelet értéke kétszeresen is becses és jelen­tős, hiszen egy teljességében megmaradt ái pád­kori emlékről van szó olyuu vidéken, aho| mm-s hasonlóra peldu, de bizonyítja azi is, hogy a Ti­sza—Maros melléke az Árpádok kurabuu jelen­tős kuiturvidék volt, ahol u inden bizonnyal köz­ség község mellett vonult. de a török időkben leg­nagyobb része elpusztult, nyilván sok jelen­tős közösséget felperzsellek. Ma már csak egyes puszták cs majorok emlékeztetnek erre a fejlő­désre és pusztulásra. Ilyen nyomokra mutatnak Biró tanár követ­keztetései szerint Ladány, Bedén} szeg, Kopdncs, Bőkén}-puszta nevei, ahol ina u ar csak majorok élnek. Az kétségtelen, hogy az Alföld mindig ei­hanyagolt és mostohagyerek volt a művészi ku­tatások terén, ma azonban ntár kétségtelen, hogy fontos magyar érdek ezeknek a könnyű homokon megmaradt ősi magyar emlékeknek feltárása cs megfejtése, sok százados hiányokat kell most majd pótolni. A munka és a kutatás sajnos ma még sok nehézségbe ütközik, hiszen ezt az ér­tékes szögletet. a kincses toroutáli föld nagyobbik részét-ma még elvágja és elzárja a trianoni ha­lár, amelv. ma még vastagabb és clncniitóbb ho­mokkal zárja el cs falazza be a tnagyar sugarak elöl. Hiszen ill a szomszédban, közvetlen Kis­zornbor határában, alig 5—6 kilométerre űsisa­nád már a megmaradt halárbilincsen túlra esik és zuhan be a recsegő sorompók ncmaságába. A restaurálás Ezekben a nyirkos, hamar sötétedő őszvégi napokban Nikássy Lajos, a Mücn lékek Orszá­gos Bizottságának kiküldött restaurátormüvésze hatalmas villanyfény mellett. ,magas állványokon végzi a legmodernebb művészekkel a restaurálás igen nehéz munkájút. Először a hatszázéves hosz­szukas téglákat cs fulkötö köveket kellett meg­kötni, az elmállott anyagot megerősíteni. Lz a munka orvosi műszerrel, vékony, hosszú csövei megtoldott pruvaaüzal történik, apró mélyedést nyit a fal fontos részébe és fecskcndczéssel, sza­bályos »fal-orvosi« murikával viszi be az uj kötő­anyagot, amelynek ujabb századokra kell meg. őrizni ezt a hatszázéves körkápolnát! Nikássy, aki a hercegprin ási múzeum restaurátora, most szinte uj módszerrel iskolapéldára törekszik az ilyen körülményes restaurálások terén. A vezető elv az, hogy meg kell őrizni a végletes határig az eredeti szilieket és formákat és csak kiegészíteni szabad az eredeti vonalban azokat a részekel. ahol erre szükség lenne. Természetesen két fontos érdeket is szolgálnia kell a restaurátornak. Az egyház magálolérlelö­döen arra törekszik — hiszen ma is élő templom­részről van szó. ahol a hivők napról-napra meg­jelennek az Ur színe előtt —, hogy a feliárt ősi falfestmény illúziót és áhítatot kellő benyomást­mutassou mindenki számára érthetően, mig a művészettörténész törekvése en ellett a/ is. hogy semmit sem szabad meghamisítani. Így e két szempontot szerencsésen összehangolva Nikássy t.ajos rajzban csuk a hiányzó részeket egészíti ki és a hiányzó részeket egy zöldesszürke tónusban éppen csak födi Ezzel az eljárással, az úgyne­vezett veronai zöld föld alkalmazásával azt az II­luziút éri el. mintha meglenne a freskó régies teljes összhangja. Egészen apró megmaradt ré­szekből és előhívóit vonaldarabokból hiányzó ré­szeket nllitult össze, felvázolta a valószínű kon­túrt és igy sikerült a maguk teljességükben elő­hívni az elfödött, eltemetett alakokat és rajz­részleteket Ha a munka rövidesen elkészül, a «sonkaországnak kétségtelenül egyik legrégibb és legbecsesebb, egyedülálló műemlékét sikerült megmenteni és föltárni, egyben megőrizni a jövő századokra. Ezzel rendkívüli ériekkel gazdagodik a magyar műtörténelem, megnyitva egy egészen uj fejezetet. Kiszombor hívői, népe a legnagyobb és áhíta­tos figyelemmel, várakozással néz "a restaurálási munka és majd a belső szentély felszabadítása elé. A közelmúlt napokban megszemlélte a mun­kát és a fölfedett eriékeket Glattfelder Gyu'a megyéspüspök és a legteljesebb elismerését fe­jezte ki Kleitseb esperes-pfebánosnak, valamint a munka eddigi eredményei és művészi gondossága iránt. A zombori hivők csöndes áhítattal tekinte­nek a falak rejtekéből fölmerülő sokszázados em­lékek felé, amelyeket most fejlenek meg az egy­házi és a magyar művészettörténetem részére a niüvészkczck. Megragadó élmény, látni, mint születik egy marostívliéki alföldi faluban a magyar műtörté­nelem egyik legszebb emléke, _ marosinenti ma­gyarok a trecento szentjei és halovány színei elölt kérnek az Úrtól békét és nyugalmat. Ver György Párisi Nagy llruház Rt. Szeged ÍCsekonics és Kiss-utca sarok ÉLELMISZEREK Ilársfatea 2 deka —18 Szárított gomba 1 deka —.20 Tortalap -1 drb _22 Ssülopor 3 levél .21 Torta-virág 6 drb _.21 Mézes csók 10 deKa _2ö Susogó drazsé 10 deka —.28 Rum, vagy likőr esscncia 1 meg —,2»3 Gyümölcs drazsé 10 deka —.32 Mentből drazsé 10 deka —.32 Krémpor l csomag 75(3 Pörkölt mogyoró 10 deka —.38 Katalin drazsé 10 deka —42 Mogyoróbél 10 deka .-.lb Dióbél 10 deka -.47 Góliát kávépótló V* kg-os csomag —.49 Szardella paszta 1 tubus —51 .Maláta kávé 1 kg —ö2 Cukrozott mogyorós caeaó V* kg —.98 Pisztráng 1/5-ös doboz f 1.12 Oroszhal 1 literes üveg (üvegbetét —.22) P 1.18 Szardínia 1/5-ös doboz P l.b2 <ilmr 1 ó á r u szolid árat fiflveime* kiszólnál si kisérje figyelemme* hirdetéseinket Autóbeálló több autó részére kiadó. Érdeklődni lehet Szeged. Vadasz-utca 9. szám. Alkalmi költők Köztudomású, hogy Flaubcrt-nek valóságos fiizkai fájdalmat okozott az írás. Följegyezték rcla, hogy egy-egy regényrészlet befejezcie után görcsökben fetrengett a földön. Balsac csak fe­hér dominikánus-csuhában tudott az íróasztal e'é ülni s tudjuk azt is, hogy Schiller Frigyes akkor irla legszebb verseit, ha Íróasztalának kihúzott fiókjában egy rothadt alma feküdt. Kosztolányi Dezső a töltőtollak és a szines tinták megszállott­ja volt: zsebében csaknem' uiindig tucatnyi toll zörgött s Íróasztalán sorbaD álltak a tintásüve­gek, írói /bogarak* ezek, amelyek szorosan hoz* zátartoztak az Író emberi életéhez, hangulatához, müveihez. Sajnos nemcsak az íróknak varinak >emb"rl bogarai*. Megállapított tény, hogy a századfor­dulóig fokozatosan szaporodott az olvasók szá­ma; a századfordulóban pedig megkezdődött írók számának egyre gyorsabb növekedése. En­nek irodalmi szempontból semmi hátránya nincs, mert az irodalmi érték kiválasztódása önmagától, minden külső kényszerítő hatástól függetlenül, bekövetkezik. Nem kell hozzá egyéb, csak olyan kor, amely szabadon ítél az irók és müvek fe­lett. Dc egyszerre irodalmi veszéllyé válik, lv| olyan korban tesznek az olvasókból irók, amely­ben számtalan megkötöttség, jelszavak és fölka­pott fogalmak ereje bat és irányit, llven korban a feltűnési vágy, a gyors érvényesülési akarat lepi el az embert ugy, mint clsüllvcdt követ aD iszap. Roland Dc rget és, híres trancia újságíró szepiró fiatal korában mesteri riportot irt arról, hogy nincs riporttéma. A főszerkesztő naponta kínozza riporterét és nem tud írni, mert az env berek egyszerűen nem mondják el senkinek mi a panaszuk, mit szeretnének, vagy milyen /köz­életi huncutságra* jöttek rá. Arra kérte az olva­sókat, hogy küldjék bc a szerkesztőségbe min­den kívánságukat, irják meg levélben, bogy mi­ről irjon a riporter. Napok alatt annyi levetet kapott, hogy évekig elélt a tartalmukból, mint riporter. Yqjt már riporltéma és Roland Pcrge­les a legjobb párisi riporter tett. Egv naport azonban nem ért rá földolgozni egy levelet s a! panaszt ugy adta te a nyomdába, ahogyan az ol­vasó beküldte. És másnaptól kezdve azzal a zá­radékkal kapta az olvasók táborából a tevéteket: hogv semmit ue változtasson az /irásmüvön*, mert utóvégre aki valamit tud, az már számit­hat bizonvos sikerre . . . Roland Dergelés dü­hödten hagyta abba a játékot: lehetetlen voll megbirkóznia az olvasók irói ambícióival. Ez a jelenség ismétlődik most meg naponta minden szerkesztőségben. A napi események kon­junkturális állapotot teremtenek bizonyos vonat­kozásokban s ennek a konjunktúrának irodalmi s általában művészeti téren való kihasználása íötörekvése tett fiatalnak és élenicdcttnek egy­aránt. Ilangsulvozzuk — nehogy vád érjen ben­nünket —, minden örvendetes történelmi ese­mény szélesebb horizontokon bontja ki hatását S igy fokozottabb, sokirányubb az öröm megnyitats kozása is. Megfigyelhető, hogy aki eddig csak mint távoli vidék illatát szagolgatta a költésze­tet, az most. Erdély visszatérése alkalmából töt­borzolódott Irodalmi lelkülettel ront neki a rí­mek birodalmának és ontja, ontja magából aa Erdély-verseket, Erdély.tndulókat. Konjunkturális állapotot lát, érvényesülési lehetőséget neszel legalább olvan mértékben, hogv nyomtatásban lássa feketedni valamilyen nitt alatt a nevet. Pa az Islen szerelmére: Baudelaire írhatott a döc­lött patkányról csodálatos szépségű verset, vi­szont a lesszebb eseményről is lehet irni rettene­tes, ijesztő müvet. A riinelés még nem költészet, a szavak összecsengése még nem jelenti azt, hogv a szavaknak érlclire és értéke van. 20—30 dekánvi költemények futnak be tízesével a szer­kesztőségek Íróasztalára azzal, hogy írója re­méli a közlést, tekintette! a niü hazafias jellegére, Gyulai, aki azt irta, hogy /addig nem lesz ná­lunk irodalom, mig nem rcceuzcáltalnak az irók*, talán tettlegességre is vetemedett volna, ha ilyen leveleket és ilvcn verseket küldött volna neki valaki, nert elvük volt: a hazafiság még nem irodalom, a lelkesedés még nem művészet. A pillanatnyi érvényesülés, a gyorsan jövő és gyorsa kihasználható siker jegyében születnek iiicg homályos gondolatok n élvén azok a napvi­lágot nem látott versek, cikkek, amelyek a kon­junktura gyermekei. Nem vitatjuk cl tőlük a lel­kesedést. dc nem adjuk meg nekik azt, amire szánták, amiért vilügrahozlák őket: az értéket, az értékelést. Tartozunk ezzel a kijelentéssel min­denkinek, akit illet és tartozunk önmagunknak is. mert a sértett költői büszkeség csak vádaskodni képes, Ítélni, megítélni, mérlegelni nem. Pedig, mint Zilahy Lajos irondla a napokban: bixátet nélkül nincs irodalom, nincs állam, nincs család, nincs élet ... (m.J

Next

/
Thumbnails
Contents