Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-03 / 250. szám

Botdófr t/iszúnttátás a fd&zabacüdt oüUúMakUat Ífuz4d&k a UazaUúi keleti M&záqUvz, ácömHú^aíbóí (A Délmagyarország munkatársától) ütemes zakatolással robogott velünk a vonat a lidércnyomásos álomnak tetsző »trianoni határ* felé . . . Ezer édes és szomorú emlék zsongta körül az anyaországból Kcietinagyarország vértanukönynyekkel megszentelt földjére utazók szivét, azokét, akik hosszú éveket töltöttek el a nemrég visszacsatolt területen: román megszállás alatt. Kakastollas csendőr nagybajuszt!, kemény magyar arca, a kalauz szava: »$rmihályfalva következik* s az ősz színeiben pompázó, virágbólszőtt, hatalmas magyar cirteir a lengő selyeru, vadonatúj országzászló előtt, ott, ahol legutóbb még a román szinck hivalkodtak . . . Mind, mind olyan élmény, amely könnyeket csal az utas szemébe, mialatt ugy érzi, hogy — hazaérkezett. . . A felszabadult, hazatért, túlontúl boldog Keletmagyarországon jártam s visszatérve nem állhatom meg, hogy ne meséljek valamit azokról a változásokról, amelyeket csak annak szem© és szive láthat meg, aki olt élt az elnyomatás legsötétebb esztendeiben. Érdekes apróságok: az uj, magyar élet szimbólumai, vagy sötét, véres emlékek árnyéka, amelyek a rémálomnak lünő közelmultat jelentik . . . íme: Híhcsch „baksis", udvaúasak az 'A fölszabadultaknak még mindig nagy élmény, bogy a Himnuszt a szentmise után énekelni lehet és a rádiót akár nyitott ablak mellett is hallgathatják. Mennyi rettegés kisérte a magyar rádióállomások hallgatását a román uralom alatt szenvedett magyar lakosság körében. Párnákkal fojtották el a hangszórót, hogy valahogy ki ne szűrődjék hangja az utcára s a rádiókészülékre egész ráhajoltak, mint ahogy ráhajol az anya gyermeke arcába, akit nagyonnagyon szeret. Nem szabad csodálkozni ezen a nagy óvatosságon, hiszen a magyar rádió hallgatásáért börtön cs meghurcoltatás iár.t Erdélyben. — Minden áldott éjszaka meghallgattuk az ntolsó magyar híradást. Addig nem tudtuk volna álomra hajtani fejünket — mondta egy öreg magyar. — Ha nagyon fáradtak voltunk s elaludtunk, felhuztuk a vekkert, hogy éjfélkor nálunk akkor éjjel 1 óra volt felcsengessen. Mindig vártuk a megváltó hirt, hogy szabadok vagyunk . . . Közhivatalokban is ir-egfordultam s számos megható jelenet tanuja voltam. A szatmárnémeti városházára 80 esztendős anyóka jött. Segélyét akarta felvenni, amit a várostól szegényjogon kapott. A segély magyar pénzbe átszámítva nem tett ki havi 5 pengőt sem. Most 15 pengőt olvastak le az anyóka kezébe. Meg sem számolta, elment. Kis idő múlva remegve tért vissza az ablakhoz, ahol a pénzt kapta és szinte sirva mondta: — Ez . . . háromszor annyi, inint amennyit kapni szoktam . . , Visszahoztam . . . valami tévedés van . , , Amikor megmagyarázták neki, hogy ezután mindig ennyit kap majd, zokogva hálálkodott s azt sem tudta, kinek köszönje meg a hivatalnokoknak, vagy az elhagyottak, szerencsétlenek Istenének , . s Nagy újdonság a felszabadult erdélyrészi lakosság számára, hogy a közhivatalokban ndv.-iriasak a tisztviselők, mindenkivel szépen beszélnek és azonnal rendelkezésükre állnak. De a legörvendctcscbb változás talán az, hogy eltűnt a íbaksis-rendszer*. Ezen legjobban azok a román lakósok csodálkoznak, akik a közhivatalokban optálási iratok, vagy egyéb miatt megfordulnák. Magam is láttam, amikor egy román férfi pénzt akart egy városi tisztviselő kezébe csúsztatni. A tisztviselő nem förmedt rá, csak szelíden eltolta a pénzt nyújtó kezet és azt mondta: — Köszönöm, mi nem fogadunk el semmit azért, amit önnek elintézünk. Megfizet bennünket a város, vagy a magyar állam . . , • A román férfi szó nélkül, pirosragyult arccal távozott. Talán akkor érezte igazán, hogy mit jeFcrfi és női kalap újdonságok megérkeztek. Knilíel Kárász utca 5 szám. Alakításokat modellek után vállalunk. Nemzeti Takarékosság és Unió tag. 123 lent az az általuk oly sokszor gúnyosan, lenézően hangoztatott szó: »mágyáx« , . . Hlayfoc peusztik a befőttes üvegben is up+it> emlékek . . . Érdekes az is, hogy a visszatért területeken még mindig lejben gondolkoznak, de pengőben beszélnek. Nehéz megszokni zp. átszámítást, annál is inkább, mert egyelőre az aprópénz még kétféle: fillér és lej. Csak ugy tudnak ebből. a kettősségből szabadulni, hogy- az ötpengösre azt nvondják, hogy 5 pengő, de azt gondolják ugyanakkor, hogy 150 lej. (Az átszámítás ugyanis 30-as kulcsszámmal történik.) Számtalan kedves, szines emléket mesélnek a boldog .visszatértek*. A lakósság még mindig a felszabadulás és a bevonulás örömmámorát idézi, naponta százszor is elmondogatják: — Amikor bejöttek a mieink ... — Még véletlenül sem hallottam, hogy azt mondták volna: a magyar katonák, csak a mieink, igy hívják, igy becézik szeretettel a felszabadító honvédekét. És hogy tudnak mesélni a bevonulás nagy élményéről! S a bécsi döntést követő néhány naprólj amely a bevonulásig boldog várakozásban teltei. — Az egész város álomban élt, — mesélte egy ragyogószemü, boldog magyar lány. — Az üzletekből a bécsi döntést követő napon elfogytak az összes selymek, pruszliknak való bársonyok . . . Persze óvatosnak kellett még lennünk, mert megtörtént, hogy egy varrónőt a szigurancára vittek, valaki följelentette, hogy magyar ruhákat kcszit. Az egyik üzletben megvettük a szoknyának való batisztot, selymet, vagy muszlint, a másikban a piros pruszlik hársonyát, a harmadikban zsinórt, gyöngyöt a pártákra, a negyedikben piros, az ötdikben fehér, a hatodikban zöld szalagot . . . Éjjel-nappal dolgoztak a varrónők, a szabómühelyck. Mindenütt magyar ruha, magyar dolmány készült - Az anyagokat a legkülönbözőbb helyre rejtették el: kéménybe, pincébe, boroshordóba, beföttesüvegbe . . . _ Mit viszel? Pruszlikot, ingvállat . . . _ Hova teszed . . . addig? — Beföttesüvegbe, kávésdobozba . . . Igy készültek a nagy napra, a húszesztendős álomi teljesülésére az erdélyi magyarok ... A bevonulás napjáról csak szaggatott mondatokban beszélnek, mint az olyan csodaszép álomról, amelynek sugárzását szavakkal nem lehet leirni. Persze ttég megzavarják az örömteli visszaemlékezést a korábbi élmények: román sortűz a vá ros határában összegyűlt magyar tömegre, amely a honvédeket várta; áldozatok frissen domborodó sirja a Halottak-napjára készülő, piros-fehér-zöld koszorúkkal, csokrokkal diszitett temetőkben; a börtönökből szabadult hozzátartozók megviselt arca, sebhelyekkel ékes teste ... De a rémálom tovaszállt és a felszabadult keleti országrésziek lakóssága boldogan, tettrekészen, alkotnivágyóan készül az uj, tiszta, békés és munkás magyar életre .... Csánvi Piroska A reformáció iinnepe Szegeden } (A Délmagyarország munkatársától) Bensőséges ünnepségek keretében emlékezett meg október 31-én Szeged protestáns társadalma a reformáció emlékünnepéről. Délelőtt 10 órakor üunepi istentisztelet volt a Kálvin-téri református, templomban urvaőSoraosztással. Az istentisztelet alkalmával a szegedi református hívők zsúfolásig megtöltötték a Kálvin-téri templomot, az istentiszteleten megjelentek a városi és állami hivatalok képviselői és egyes egyesületek kiküldöttei. Ugyancsak ünnepi istentiszteletet tartottak az evangélikusok is. Délután 5 órakor ugyancsak a református templomban a Bethleu Gábor-Kör tartott emlékünnepélyt- A 236. dicséret eléneklése után Orbán István főiskolai hallgató mondott bevezető beszedet. Nagy Piroska nagy sikerrel szavalta el Porkoláb Gyula: Luther című versét, majd Tordai Olga főiskolai hallgató Nagy egyszeri ősszehasonlitós után megmondja önnek, hogy mik azok a kiemelkedő tulajdonságok az Orion 144-es típusnál, melyek a rádiózok számára különleges értékűek. j/eVindsn Orion rddiókeresksdfnél kophat© Szenzációs tökéletes rádiók Bruckner Elemér műszaki cégnél (a Melegkufnál) kaphatók 12 havi részletre is Tekintse meg kirakatomat Kapható: METEOR Villamossági és Csillárgyár egyedárusitásáná!. Kárász-u. 11. Telefon 33—76 Előnyös csere. Díjtalan bemutatás, Raktárról szállítja: Markovics Szilárd műszaki vállalat Szeged, Tisza Lajos-körut 44. sz Kapható részletfizetésre is. Deutsch Albert kff. rádió és villamossági vállalatánál Kárász-u. 7. Telefon: 18-71. Diifalanul bemutatta regi rádiója! becseréli Kelemen Márton Kelemen ulca 11 szám Kedvező részleifizetés Sándor főiskolai hallgató orgonakísércte mellett énekelt. Szabados László lelkész ünnepi oeszédében a reformáció jelentőségéről szólott, fejtegette, högy milyen változásokat idéztek elő Luther, illetve Kálvin tanai. Mcgemléko-