Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-29 / 272. szám

4 OeCMSG7ARORSZÁG PÉNTEK", 1940. NOVEMBER 29, amelyre lépett . , . Ételének, ifjúságának egyik legszebb emléke ez .. . Most idejött, mtnt az ifjú szegedi egyetem ets8 Ideggyógyász professzora. Palotából jött a« elhanyagolt kis vidóki birtokra — Budapesten Seh affér utódja volt az Erzsébet Szeretetotthon kórháza ideg- és elmeosztályának vezető pozíciójában —, de magyar, akarással s a kem$!y lo'dós kifartáfeáraJ aít'fl fá?a3«iE, b«ry a szegedi ideg-elmekliuilát újjáteremtse. Mint búcsúzóul mondja: — 'A Délvidék lakossága felé a magyar kultúra vonzó hatását, amit az egyetemi klinikák eddig is kifejtetlek, minden eszközzel fokozni ke 11. Reméli és hiszi, bogy az illetékeseit, elsősorban Szeged városa szívvel-lélekkel támogatják törekvéseiben. Csányi Piroska szened efOHelO larsada^manah ftazremiiKOiiaseuői elűatfísra kerít! simm K. laios Régi erdélyi lakodalom «. skinmure Pompás diMinaíuoros parádé Tihanyi Vilmos rendezése 100 szereplő December 3.-án este 8 órakor a Városi Síitihátban A tnayya*, Uútn/édek ttHdfoU&ziák fek&utetUU Rázta Sanda** ti*\cd tna^ábasizÁtU a üttetett atficUU UtyÁi —- Kik voltak a 4UjtUyt* Hatottak-napi látogatók Seamosújvdr. november 28. A túlvilágra költözőitek emlékének szentelt ünnepen sok elfelejtett sírra bukkan a szemlélő az örök béke Briszágában. A szamosújvári rabtemetőben Csupa jeltelen, földszinttel egyenlő öröklakások nyújtózkodnak szomorú magukrahagyoltságbnn. Mégis van egy sírhalom, amely büszkén emelkedik ki most a többi közül. Rózsa Sándor sokáig jeltelen sírja ez, amit a bevonuló magyar honvédség fclhantolt, faágakból összerótt kerítéssel, fakeresztlol látott el- Az egykori negyven nyolcan botyárkülönílraény vezérének, no meg a legendák világába finomult szegeoypatrónusnak szólott bizonyára ez a megemlékezés. S az Idei Halottak-napján újból kigyúltak a kegyelet gyertyái a betyárrezér sírbalmán Is, mint valamikor régen, éveken át, a régi jó békeidőben . . . A ki. titokzatos látogatói Gyerekek voltak a szemtanok akkof, fegyőrök" gyerkei, akik ma is emlegetik, hogy évről-évre Mindenszentek-napján, este tizenegy éra tájban kétlovas hintó állott meg a rabtemetA előtt. Két feketefátyblos, úriruhás hölgy lépte át a bozótos árkot egy úr kíséretében. Perflek alatt virágtakaró terült a Rózsa Sáncon sírjára és ragyogó fénnyel nyúlt ég felé a sok gyertya. Keveset időztek a látogatók, nem. várták' meg. amíg tövig ég a mécses-sor; halkan, titokzatosan távoztak, ahogy megjelentek. Kik valtak, Konnan jöttek, merre mentek, senki sem tudhatta. Lehet, a Nagy Magyar 'Alföldről valahonnan, vagy talán a Dunántúlról. Do hogy évenként pontosan megjelentek, nem álomalakok voltak, bizonyltja a rengeteg gyertya csonk, amelyet a fegyőrgyerekek másnap boldogan összegyűjtöttek. Jlázsa Sáh-iai utolsó vzskésc 'Arról is tudnak a szamosújvári idősebb emberek, hogyan került harmadszor is fegyházba Rózsa Sándor, bogy aztán örökös lakójává váljék Szamosújvárnak. Két ízben volt megelőzőleg „állami koszton", egyszer a negyvennyolcas szabadságharc alkalmával bocsátották ki, b'ogy szabadcsapatot szervezve, h'arfioljön a honvédség oldalán, másodszor pedig a 67-iki kiegyezéskor kapott kegyelmet, de újra Csak visszatért régi „mesterségéhez"- Mint mondják", kivénült már a belyürkodásból s egy MNUBorú óezi napon megtört öregemberként jelentkezett a foghizígazga tónál. Egyetlen óhajtása volt csupán, bogy ne őriztessek őt, mert ba szökni akarna, niGfis a világnak az a fegyőre, aki visszatarthatná. Az igazgató mosolygott az öreges legény kedésen: — Ne kösse kend úgy az ebet a karóhoz, Sándor bácsi! — csóválgatta hitetlenkedve fejét. S a vén betyár bebizonyította, hogy túljár a fegyőrök eszén, ba akar. A fegyencek román lelkipásztora, aki az övéhez hasonló szakállat viselt, naponta gyakorolta hivatali ténykedését, sorra látögatta. lelki vigaszban részesítette az elítélteket Rózsa Sándor; egy napou kurláu-furcsán bánt cl velő: megkötözte, levetkőztette s magára öltve a papi cubát, hidegvérrel kisétált a várkapün. Egyenesen a rendőrségre sietett, jelentkecett a főkapitánynál. „Küldessen, könyörgöm a várbeli igazgató úr után, bogy jöjjön, győződjék meg saját szemével arról, hogy Rózsa Sándori könnyen kilcp a kőfalak közül, ha akar", — kérlelte a meghökkent rendőrtisztet s vágott egyet huncutul a szemével. A% Utdfós-Myfc Icmttiss Azt bizonygatja egy ma is élő öreg fegyőr, aki valamikor őrizte a legendáshírű betyárt, bogy olyan időjós nem akad egyhamar, mint Rózsa Sándor. A pusztai ember "esSddlatos időjárás-érző képességével rendelkezhetett bizonyára; naponta előre megmóndtaí délelőtt szellő fújdogál-e másnap, vagy vihar, napsütés lesz-e, vagy zivatar. Ott üldögélt a Rákóczihoz előtti kőpadon, pipázott, köpködött s nézte az eget. Arra „Szöged" felé irányult egyre tekintete szülőföldje felé. Kenyeres pajtásai: Sobri Jóska. Savanyú Józsi, Farkas Béni, Bözöni Bálint, Gáspár Marci s a többi nevezetes betyár is melléje került apránkint, volt kikkel idézgetni a szép betyárélet színes emlékeit. Egykor délceg tartású dereka egyre jobban rokkant a sír felé. Pattogó beszéde egyre halkalt s egy zimankós novemberi este végérvényesen letelte a kanalat. Múltjának kijáró, ritka fegyemj-végtísZlességtételben részesítette az igazgatóság. Többi rabtársait Csak a várfal nagykapujáig kísérte ki a rabok négyszólamú dalárdája, ott szekérre került, a gyalulatlan deszkakoporsó s két szuronyos fegyőr, meg a lelkész kíséretében jutott el a temetőárokig. Rózsa Sándor koporsóját az egész fegyház uépe elkísérhette a sírig, megható gyászdalokat énekelve. Pedig a feje már Pesten volt spirituszban a híres betyáryezéEuek. Negyvenkét esztendeje immáf. Kegy Vighí mente ez a nagy temetés. De a Halottak-napi mécses múltba-mutató fénye mellett, ma is viszszacmlékczik rá a szamosújvári polgár s így? adja át a történetet apa a fiának . . . F. J. 611. tüzesei, 243.000 pengő kár frdekes statisztika a csongrádmcgyei tűzvészekről (A IKltuagyarorszás munkatársától) Érdeken statisztika készült a tüzesetekről. Lsungrátluio; gyében az elmúlt esztendő folyamán 23 községben iordult elő tüzeset, összesen Öli tűzkárról lelteid' jelentést. A öli tűzesetnek 710 károsultja volt és a tűzvész által okozott kár összege 213.000 pengőt tctl ki. Megállapítja azt is a statisztikus, bogjj a tűzkárokat átlagosan számítva, üsongy&dmegyo területen minden ezer lejekre lOUj pengő tüz* kár jutott, Ezzel azután Csongrádnicgyc a tűzkárok szempontjából a vármegyék közült a harmadik helyre került, mert a kevésbé irigyeli clsfl helyet Sopron- cs .Yasmcgyck vallhatjuk magukénak. Csendőri jelentésekből konstatálható, hogy; Csongrádnicgyében eléggé gyakran furdul old gyújtogatás is, különösen Csatiytelek, Tömörkény; vidékén volt a múltban sok ilyen tűzvész, szinte hétszámra égett le egy-egy ház, vagy szénakazal. A nyomozás azután megállapította, hogy a légtöbb tűzvészt gyújtogatás okozta és a károsul! igy akart hozzájutni biztosítás összegéhez. Szercncséro most már jóval kevesebb tüzeset fordul elő ezen a vidéken is, ahol a vörös kakas néha egész házsorokat elpusztított. Az elmúlt esztendőről a statisztika felsorolja a tüzesetek okait is. Csongrádmcgyc területén* gondatlanságból okozott tüzeset 417 volt, gyujlo* gatásból 77 tüz keletkezett, a villámcsapás 39 18zet okozott, öngyulladás folytán 15 tüz volt, # gyermekek játéka nyomán 33 tűzvész keletkezeti a megyében. A tüzeseteknél eletét vesztette 4 cm® bor cs elpusztult 140 jószóg. gjj miharisnya fájós, dagadt és vtszcrcs lábakra készen és mérték ntán H ö F L B. Klauzál-tér ti 91 8. sz. Gjógyhaskötők. tűzők készítője Héthőnapi börtönre ítélték, mert elrabolta társától kártyán elveszített pénzét (A Délmagyarország munkatársától) Rablással végződött kárfyaparti ügyében ítélkezett! csütörtökön a törvényszék Bófca.y-tanáCsa. Június 12-én kis társaság gyűlt össze az egyllfi posztamérgesi yendéglőben. A társaság tagjai több liter bort fogyasztottak már; el, aniikon Nacsa János 30 éves gazdálkodó kártyát kérf a vendéglőstől. Nacsa és társai Pasas Sándor; kereskedő, valamint Meszes Mátyás gazdálkodó 20 pengős kezdőtételben „snapszlit" játszottak. Vasas alig félóra alatt 300 pengőt nyert cl Nacsától. A gazdálkodó, amikor máfl látta, hogy pénzét nem nyerheti vissza, mérgesen fölugrott az asztal mellől. — Nem játszom tovább, add vissza a pénzem — mondotta Vasasnak. A kereskedő azonban megtagadta a pénz visszaadását, mire Nacsa feldöntötte az asztalt, társára vetette magát és az elnyert pénzt visszavette Vasastól. A" verekedéssel végződött kártyapartinak nagy közönsége támadt, többen Vasas segítségére siettek és kiszabadították szorongatott helyzetéből. Nacsa János ellen rablás és tiltott szerencsejáték, kárytaparlnereí, Vasas és Meszes ellen tiltott 6zcreuosejálék miatt indult meg » bűnvádi eljárás. Nacsa a törvényszék elölt tagadta bűnösségét. Azt adta elő, hogy csupán az elnyert pénzét akarta visszaszerezni Vasastól. A bizonyítás lefolytatása után a törvényszék rablásban és tiltott szerencsejátékban mondotta ki bűuösuek Nacsa Jáuost és ezért bétbóuapi börtönbüntetésre ítélte. Vasast 50 pengő, míg Meszest 60 pengő pénzbüntetésre ítélte s törvényszék tiltott szerencsejáték miatt. Az ítélet nyomban ingei-őre emelkedett.