Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-28 / 271. szám

Csíitörfölt, 1940. XI. 20. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. cvfoltiam m. szőni i Teleki Pál mögé! (B> G.) A képviselőház felhatalmazási yílájában az a megállapítás hangzott el, hogy Teleki Pál gróf ma a Icghivalollabb az ország .vezetésére. Aki ezt a kijelenlést*tctle, tagja a Teleki Pál gróf vezetéso alatt álló politikai pártnak. S mégis, azt hisszük, akiben van a mai idők súlyához méretezett felelősségérzésből csak egy töredék, ennek a megállapításnak súlyát és igazságát nem fogja a pártfcgyelem gondolatának fel vetésévcl gyengíteni. A nemzet ma Icát részre tagolódik. Nem politikai meggyőződés, nem 'osztályelhelyezkedés, nem vagyoni helyzet, nem felekezeti különbség, nem politikai beállítottság töri kétfelé a nemzet egyseget, hanem a felelősségérzés mórléke. Akiben van felelősségérzés, az ma hallgatva, vagy tapsolva a kormány mögött áll, akiben uincs felelősségérzés, az ma a kormányzat ellenzéke. Se ideje, se alkalma nincs ma annak, bogy világnézeti árnyalatok, gazdasági kérdésekben kiütköző ellentétes felfogás, vagy világnézeti divergenciák követeljenek a maguk számúra érvényesülést, — se divat, se meggyőződés nem fújhat sorakozót akkori, amikor, lángol a világrész, amelyen élünk s aínlkor egyetlen pillanatról nem lehetünk biztosak, hogy a világhelyzet mikor követel tőlünk a inainál ezerszerte súlyosabb helytállást. Ma két kötelesség föúódik össze egyetlen paranccsá; követni kell az idők szavát s meg . kell maradni magyarnak. Ez ma az egyetlen kötelesség és egyetlen paraufis, egyetlen életiforina és egyctleu világnézet. Ennek az egyetlen parancsnak teljesítésérc, ennek az egyetlen (életformának szolgálatára is csak a felelősségőrzés magasra hevített érzékenységével vállalkozhatunk. Amikor nem szubjektív szükségletíérzéB és nem az egyén vérmérséklete szabja meg a haladós ütemét, akkor az ütem gyorsításának ürügyével sem lehet megakadályozni 0 haladást. A magyar társadalomnak világosan kell látnia e el kell igazodnia abban a zűrzavarban, amelyet új politikai programok ködfejlesztő gépei terjesztenek. Nincs másról szó, psak arról, hogy találkozzanak egymással azok, akik vállalják a felelősséget az ország soriadért s a nemzet jövendőjééit s rekesszenek ki maguk közül mindenkit, akiknek egyetlen eszközük van, amit azonban mindenre — agiláfiióra, propagandára, pártszervezésre, hatalomátvételre — akarnak felhasználni, — a követelések, ígéretek és izgatások felelőtlensége. Teleki Pál a törvényhozásban tört pálcát éz ellen az irányzat ellen s mutatott rá arra a műveletlenség re, tájékozatlanságra, sőt tudatlanságra, arni ennek keretei között keres érvényesülést. Ila még volt valami, ami eddig Teleki Pál mögött nem tudta teljes, kivétel nélkül egységében felsorakoztatni a nemzet felelősséget érző tagjait, az ennek a kijelentésnek hiánya volt. De most megtörtént ez is s félreérthetetlen szavakkal és — hisszük— félreérthetetlen cselekvéssel fejezi ki a magyári kormányzat a maga irányát cs akaratát. A felelőtlenek megítélésében s a felelőtlen politika megrendSzabályozásának sürgetésében volt még közöttünk különbség, de Teleki Pál szavai most ezt is eloszlatták s bizönyság íá az ors«ág felszabaduló közvéleményei most mát töretlen egységben áll a nemzet egyetlen vezetésre hivatott államférfi* mögé sürgetvén azt r. n»rv átrendezést, ami — mint a világ tetem\ bécsi egyezmény biztosítja a belső felépítést magyar szellemben és a külpolitikai rendszer kiépítését Csáku Kaiilggminiszter a haittgqí bizottságban nyilatkozott Magyar országnak a imrmas-nahtunilioz való csüdaffozásárőJ Budapest, november 27, A képviselőház külügyi bizottsága szerdán délelőtt 11 órakor ülcst tartolt. Gról Takách-Tolvay elnök kegyeletes szavakkal elparentálta Rothermere lordot, majd melegen üdvözölte az erdélyi képviselőket abból az alkalomból, hogy először jelenlek meg a bizottság ülésén. Ezután az elnök átadta a szót. gróf Csáky István külügyminiszternek, aki elmondotta expozéját. A külügyminiszter beszéde elején utalt a külügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor elmondott beszédére, amelyben elég világosan kifejezésre juttatta a magyar kormánynak azt az elhatározását, hogy a német birodalom, Olaszország és Japán között kötött úgynevezett berlini hármas paktumhoz csatlakozik. Ez az elhatározás nem volt ujkeletii. a Paktum szövegének nyilvánosságra hozásakor azonnal megkezdtük a vonatkozó tárgyalásokat. Mindenekelőtt a csatlakozás feltételeit és következményeit kellett. tisztázni. A német birodalmi külügyminiszter erre vonatkozólag többek között azt mondotta, hogy ha Magyarországot bármely oldalról támadás érné, akkor a szövetséges három nagyhatalom hazánk védelmére siet, ha pedig a három nagyhatalmat olyan állam támadná meg, amely eddig a konfliktusban nem vett reszt, akkor Magyarország szolidáris lesz a megtámadott hatalmi csoporttal. A kormány erös megfontolás után ugy vélte, hogv ezt a kockázatot vállalnunk kell a várható előnyök reményében. — Miután az alapkérdés tisztázva volt — mondotta a miniszter —, a csatlakozás módozatát kellett megállapítani. Igen határozottan kellett fellepni, hogy Délkelcteurópában mi legyünk az elsők, akik a paktumot aláirjuk a kormány által célkitűzésként magáévá tett »prinius inter parcsi elv alapján. Aligha várhattuk volna, hogy más államok megelőzzenek és Magyarország rangsor nélkül csatlakozzon. a berlini egyezmény magyar viszonylatban kézzelfogható előnyöket biztosit. A kormánynak nagyhorderejű lépésével nemcsak az volt a célja, hogy a paktumban vállalt kötelezettségeken túlmenő ellenszolgáltatások vállalása nélkül bizlositsa, bogy a talán rendkívüli horderejű gazdasági és politikai kérdések eldöntésében befolyását érvényesítse, hanem azt is, hogy egy hatalmi csoportosuláson belül konszolidálja azokat az eredményekot, amely eket a magyar nemzet 22 éves keserves, kitartó küzdelem ntán elért Továbbá szem előtt" tartotta annak szükségességét, hogy időt nyerjen arra, hogy belső felépítését ősi magyar szellemben, a magyar léleknek megfelelő hatalmas forrnák között teljes energiával folytathassa, hogy nyugalomban megteremthesse a üelsö előfeltételeket is a valósziuüleg még elkövetkezendő megpróbáltatásukkal való sikeres küzdelemre és hogy foly tath°ssa külpolitikai rcndszeréuek kiépítését. ~ A kormány terve Jugoszláviával a kapcsolatok még szorosabbá fűzése. Okom van feltételezni, hogy Belgrádban is hasonló vélemény al.akult ki. Nekünk nem érdekünk a jugoszláv állam politikai és gazdasági gyengülése és Jugoszláviának ís érdeke az erős, megbizbató északi szomszéd. Közös erővel sikerül talán visszaállítani a Balkán megreudült nyugalmát, vagy legalább is a nyugtalanság veszedelmes kilengéseit határainkon mcgáilitanL — Azt hiszem — folytatta a miniszter —, minden gondolkodó magyar ember igazat fog adui ama felfogásomnak, hogy az a tény, hogy a magyar kormány önként, jól felfogott erdekéből maga vont bizonyos korlátokat külpolitikai tevékenységének, nem azt jelenti, hogy lemondott a szabad elhatározás jógáról. — Nem tudjak, hogy mennyi idő fog még eltelni a békekötésig, de azt tudjuk, bogy ezt az időszakot nem szabad kihasználatlanul hagyni «eui bent, sem kint. Valahogy ugy tűnik fel nekem, mintha a békekötésig eltelő időre biztosítási kötvényt váltottunk volna ki magunknak Bécsben. A világháborúban a német birodalom oldalán buktunk cl. Alighanem mindenki elvárja a magyar kormány lói, bogy ugy dolgozzék, bogy ha az ország egyszer elbukott a németek oldalán, akkor osztozzon a felemelkedés örömeiben i9 a birodalommal. Csodálom, hogy akad még valaki, aki elhagyja magát vakítani az 1911—18. cvi látszólagos párhuzamok által. Más világot élünk és aki ezt nem akarja, vagy nem tudja észrevenni, keservesen fog érte megfizetni. Illába örvendenek egyesek, hogy Olaszország még nem foglalta el Görögországot — a tengelyhatalmak mérlegében az idő nem tétel. A fasiszta Olaszország elég eres ahhoz, hogy meggondolás! időt engedhet egves államoknak a jobb belátásra anélkül, hogy presztízse csorbát szenvedne. Mi mindenesetre, luiut tiszta hasznot könyvelhetjük el azt az áldozatkészséget, amelyet Olaszország biztosított, amikor mindenekelőtt és minden áron elsősorban arról gondoskodott, hogy a Balkánon kitört konfliktus lokalizálva maradt. Bizonyos kockázatot vállaltunk, dc anélkül nincs felemelkedés. Egész politikánk azonban arra irányul, hogy haladásunk, megerősödésünk, feltámadásunk mértekében csöktésekoi; a vizet a szárazföldtől, — el fogja választani egymástól a felelősséget vállalók egységét a felelőtlenek Csoportjaitól. Milyen szükség volt már erre a felvilágosító és felszabadító kiállásra! A felelőtlenek ma már ott tartanak, högy külön pfag-maliea sanctio-baa szabályozzák tróuöröklósük rendjét, de mennyivel 6Ívárabb az ő pragmatica sanclio-juk a habsburgi trón utódlás szabályánál ÍS ÍL13 55 elválaszthatatlan és megoszthatatlan" biztosíték a nyilas-lrónutódlási Kendből merőben hiányzik. A meggyőzés érvei után a felelősségérzés felébresztése, vagy megerősíse mái immár a 'derű és komikum eszközei is hatásosan vethetők a harcba az ellen az irányzat ellen, amely a rögvalóságtól a pdrl-pragmdtica.sanctio is jutott el A Lauulieug, a mű veltség, a felelősségérzés, a nemzet múltjának nemfisak ismerete, do átöröklés folytán vérben és idegekben, lélekben és ösztönökben őrzése, a nemzetközi tekintély, Európa urainak nagy megbecsülése csak egy egy oldalát mutatják be anudk a bivatottságuak, ami Teleld Pált ma a kormányzatra predesztinálja, — minden támadás, ami ellene irányul, egyben támadás a törvényes rend uralma, a nemzett érdekek őrzése s ezekben a véres időkben a nomzet biztonságos vezérlete ellen is- A büutetőtörvéDy súlyosaljban bünteti azokat, akik vész idején fosztogatnak. — akik vész Idején szegődnek felforgató irányzat mellé, a/.okra kíméletleucbbül kel! lecsapni a nemzeti tár-adalom kiengeazlbcleUeu haragjának ér feltartóztathatatlan Ítéletének.